Megújulásunk támogatója:  

Harangöntőház

azonosító:
5512
törzsszám:
1972
védettség:
Műemléki védelem
jelleg:
Építmény
név jellemző:
Mai
eredeti kategória:
Lakóépület
eredeti főtípus:
lakóház
eredeti típus:
polgárház
eredeti altípus:
városi polgárház
jelenlegi kategória:
Lakóépület
jelenlegi főtípus:
lakóház
jelenlegi típus:
polgárház
jelenlegi altípus:
városi polgárház
megye:
Heves
helység:
helyrajzi szám:
5076
település KSH kódja:
20491
földhivatal:
Eger Megyei és Körzeti Földhivatal
állapot:
Pusztuló
rövid leírás:
Utcavonalon álló, téglalap alaprajzú, földszintes épület, kerítésfalában kosáríves kapuval. Udvari homlokzatán faoszlopos tornác, K-i telekhatárán 19. század végi épületszárny. Egytraktusos alaprajz, síkfödémes helyiségek. A harangöntésre utaló egykori homlokzati domborművek ma a Dobó István Vármúzeumban. Korábbi ház felhasználásával épült. 1750-1762 között Johel József harangöntőé, s később is harangöntők tulajdonában volt. A 19. század közepén átalakították és bővítették.
külső leírás:
Utcavonalon álló, földszintes, nyeregtetős lakóépület.
Kerítésfalában kosáríves kapu.
Udvari homlokzatán faoszlopos tornác.
Keleti telekhatárán századfordulós épületszárny.

Állapotjelentések

2013.12.02 13:46 Lacipap állapot: 5 - pont: 12

A mai ház állapotát tükrözi a jelentés értékelése. Azonban ez egy átépített épület.
Az igaziról álljon itt egy leírás:
1750-1762 között ebben a házban lakott Singer Mihály szobrász, majd Johel József harangöntőé lett a ház. A későbbi tulajdonosok is harangöntéssel foglalkoztak, például a 19. század közepén Bernecker Mátyás. 1930 körül Szmrecsányi Miklós még látta a régi ház padlásán a harangöntő mintákat. Breznay Imre Egri képeskönyvében is azt írja, hogy még sikerült megtalálnia ezeket az eszközöket. Egy 1923-ban megjelent cikkében Breznay közli, hogy az utolsó egri harangöntő, Korrencs Márk az 1860-as évek derekán halt meg.

A harangöntés egyébként igen jövedelmező foglalkozás volt, mivel Eger látta el az egész egyházmegyét templomi harangokkal. Az egri egyházmegye a püspökség időszaka alatt, vagyis 1804-ig magában foglalta a kassai és a szatmári püspökséget, tehát nagyon sok település tartozott hozzá.

Az épület északi része 1944-ben egy bombatámadás során megsemmisült. A homlokzatot díszítő két harangidomú dombormű a Dobó István Vármúzeumba került.
Forrás: beszélő utcanevek

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.