Megújulásunk támogatója:  

Református templom

azonosító:
2638
törzsszám:
956
védettség:
Műemléki védelem
jelleg:
Építmény
név jellemző:
Mai
eredeti kategória:
Szakrális építmény
eredeti főtípus:
templom
eredeti típus:
ref. templom
megye:
Borsod-Abaúj-Zemplén
helység:
helyrajzi szám:
243
település KSH kódja:
10357
földhivatal:
Edelény Körzeti Földhivatal
rövid leírás:
Ref. templom, román stílusú, 13. sz.; 1619-ből származó harang.

Állapotjelentések

2017.01.04 10:45 fehér állapot: 2 - pont: 55

Elkeserítő állapotban van az abodi református templom, és mivel mára a gyülekezet kihalt (két ember jár az istentiszteletekre amelyeket egy miskolci lelkész mégiscsak megtart minden vasárnapon), valószínűleg a folyamat megállíthatatlan. Egy esetben menekülhet meg, ha kellő figyelmet kap országos szinteken. Különlegességét és egyediségét az adja, hogy a szerkezetében jelentősebb változtatás nem történt, a szakemberek szerint az egyik legszebb példája az Árpád-kori falusi templomoknak.

Története, értékei Hornyák Gyula: Abod, ahol a királynak kútja van című monográfiája alapján (Az idézetek is ebből a munkából valók)
Minden valószínűség szerint a 13. században épült, falazata terméskő. Nagyon kis méretű, alaprajza a legkorábbi: egy hajó és egy egyenes záródású szentély együttese. A szentély kis félköríves ablakai megőrizték eredeti formájukat.
Külső megjelenése az egészen korai romanikát idézi: tetején a kis huszártorony, arányosan alacsonyabb hajó, ennél is alacsonyabb és rövidebb szentély, a legrégebbi Árpád-kori templomaink megmaradt példája.
Eredeti külsejét valószínűleg a 15. századig megtartotta, ekkor festették meg a falait freskókkal. A 16. században került a reformátusok birtokába.
A freskók ma már nem léteznek. A helyi tanító a miskolci múzeum akkori igazgatójához, Leszich Andorhoz fordult intézkedések kérése céljából, aki 1928. július 2-án adott jelentést a falfestmény-töredék vizsgálatáról. Ebben arról ír, hogy a freskótöredékek erősen megrongálódott és hiányos állapotuk miatt nem értelmezhetőek, és nem lehet megmenteni azokat. Az előtűnt részletek erősen töredékesek, színüket vesztették, a fal ott annyira hepehupás,
Két alakról szól a leírás,a z egyik dicsfényes szent, a másik talán egy kezét csípőre tevő páncélos, de erősen töredékesek "Az álló alakból csak a bal váll, a kar és a láb felső része volt meg nagyon halvány színezésben, úgy, hogy alulról alig vehető ki, és még nedvesítésre is alig tűnt ki a környezetből. Az alak mellett egy N betű van festve. A templom védszentje Szent Miklós. Lehet, hogy Nikolaus akar lenni. Próbáltam a további bontást, Vagy lemosást, de sikerre nem vezetett. A falak bevakolásakor érhette nagyobb rombolás a falfestményt, melyen az alakok elég nagy méretben lehettek festve (az álló alak megmaradt töredéke kb. 45 cm, a dicsfényes korong átmérője 23 cm).
A töredéket ezért egyszerűen lemeszelték.

Magát a templomot 1755-ben renoválták teljes körűen, szentélyét 1760 körül boltozták,
1870-73-ban tetőfelújítást végeztek rajta és 1877-ben fazsindellyel fedték le, de ezt követően a templom beomlott. 1904-ben azon a ponton állt, hogy hatóságilag lezárják.
Ekkor több hullámban országos gyűjtésbe kezdtek, a gyűjtést sikerrel terjesztették ki az "amerikás" magyarokra is, minden alkalommal elnyertek királyi adományt, később állami támogatást is.
A felújítás után a templom újraszentelése 1998. szeptemberében történt meg. A falak kivételével teljesen átépítették a templomot, és a hajó ablakait is ekkor nagyobbították meg. A tetőzsindelyt palára cserélték, a templombelsőt teljesen jellegtelen, eklektikus berendezéssel látták el.
A déli oldalra nyíló három ablak közül az egyiket befalazták a karzat elhelyezésekor. Ez a megoldás véleményem szerint felborította a déli homlokzat kiegyensúlyozott formarendjét.
A felsorolt változtatásokra bizonyára van a műemlékvédelemnek valamiféle magyarázata, én sajnos, nem értem az okát. A hajó ablakainak megnagyobbítása is érthetetlen számomra, de főként a palatetős fedést nem tudom megbocsátani.
Két jelentős kincse van a templomnak. Az 1930-as leltár szerint 1900-ból való a ma is meglévő márvány Úrasztala, felirata szerint "Gecso József és Nagy Lídia" adománya.
Becses értéke az 1619-ben öntött 56 kilós. 30,5 cm átmérőjű kis harang. Koronájának fülei íveltek, ezek élei lecsapottak. Teteje boltozatos, a leírások szerint felső kerületén egy-egy alig észlelhető borda között MATTHIAS FEI APRO AR körfelirat olvasható.
A betűk és a számjegyek szabálytalanok, durván kivitelezettek, és nem sablonban készültek.
Mindez feltételezi, hogy semmiképpen nem képzett mester műve, hanem népi harangöntő alkotása.
A FEI szó esetleg a 'fecit'= készítette latin szó rövidítése/elírása, az APRO MATTHIAS (Apró Mátyás) esetleg a harang öntőjére is utalhat.

A harangról sajnos nem tudtam képeket készíteni, mert a fedélszékre sem lehet felmenni. A fellegajtó nem nyílik ki eléggé, fent teljesen sötét van, a létra porlik, balesetveszélyes.
Talán majd egyszer, legközelebb...


Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.