Megújulásunk támogatója:  

Zsidó temető

azonosító:
11612
törzsszám:
11103
szélesség (lat):
N 47° 36,596'
hosszúság (lon):
E 20° 45,915'
védettség:
Műemléki védelem
jelleg:
Építmény
név jellemző:
Mai
eredeti kategória:
TEMETŐ
eredeti főtípus:
temetkezési emlék
megye:
Jász-Nagykun-Szolnok
helység:
cím:
helyrajzi szám:
3937 (környezet: 3942/1)
település KSH kódja:
29726
földhivatal:
Tiszafüred Körzeti Földhivatal
állapot:
Kielégítő
rövid leírás:
A település egykor jelentős létszámú és társadalmi szerepű zsidóságának egyetlen megmaradt örökségi eleme, emlékhelye. Korai, a 18. század végén, a 19. század első felében készült sírkövei a Bükkalja (Szomolya) kőfaragó-tevékenységének fontos tanúi. A hitközség két neves rabbijának sírháza fontos zarándokhely. A temetőben került felállításra az eredeti építészeti formájából évtizedekkel ezelőtt teljesen kiforgatott zsinagóga egykori oromdísze a két mózesi kőtáblával.
külső leírás:
- Ravatalozó (vakolt homlokzatú, oromzatos, nyeregtetős, a főhomlokzata sarkain vakolatpilaszteres épület, oromzatában 1898-as építésére vonatkozó héber feliratot hordozó, szürke kőtáblával)
- Az eredeti építészeti formájából évtizedekkel ezelőtt teljesen kiforgatott tiszafüredi zsinagógának a temetőben felállított egykori oromdísze a két mózesi kőtáblával
- A hitközség két neves rabbijának sírházai (Nathan Jungreisz, (+1889) háromszög-oromzatos, hátul kontyolt nyeregtetejű, egyszerű vakolatlizénákkal tagolt homlokzatú, klasszicizáló jellegű sírháza; Szófer Mór, (+1917) lapos tetejű, vakolatlan téglafalú, lizénákkal tagolt homlokzatú, egyszerűbb kialakítású sírháza)
- Mintegy 320 sírkő és síremlék az 1770-es évektől az 1960-as évekig. A síremlékek között több olyan sztélé-típus fordul elő, amelyik helyi jellegzetességeket mutat, az ország más tájain nem fordul elő. A temetőben 1772/73-as halálozási évszámú, barokk stílusú sírkő is található. A temető összes síremlékének mintegy harmada a Bükkalja vöröses vagy barnás dacittufájából készült. Valamivel kisebb számú, ugyancsak hagyományos formakincsű sírkő anyaga a Gerecse-hegységből származó vörös mészkő, ennek használata a 19. század középső harmadában kezdődött. A fehér és szürke márvány, valamint a fekete gránit a 19. század második felétől kapott hangsúlyt. Találhatók továbbá az ország távolabbi területeiről, illetve külföldről behozott kőanyagok is, melyeket nagyobb kőfaragóműhelyekben munkáltak meg. A két világháború közötti időszakban jelent meg a síremlékek között a műkő, de aránya nem jelentős.
- A korábbihoz hasonló formában újjáépített kerítésbe visszahelyezett vaskapu.

állapot leírása:
Az állandó karbantartásnak köszönhetően a sírköveket egyedül az időjárási behatások veszélyeztetik, ez különösen a dacittufából faragott, legrégebbi emlékek esetében jelenthet hosszú távon problémát - hasonlóan Északnyugat-Magyarország minden vulkáni tufából faragott kőemlékéhez.

Állapotjelentések

2019.07.11 14:00 piroska állapot: 5 - pont: 29

Gondozott temető.

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.