Megújulásunk támogatója:  

Corvinus Egyetem

azonosító:
11580
törzsszám:
16151
szélesség (lat):
N 47° 28,789'
hosszúság (lon):
E 19° 2,375'
védettség:
Műemléki védelem
jelleg:
Építmény
név jellemző:
Mai
eredeti kategória:
Középület
eredeti főtípus:
oktatási és gyermekintézmény
eredeti típus:
egyetem
megye:
Budapest
helység:
helyrajzi szám:
4938, 5094
földhivatal:
Fővárosi Kerületek Földhivatala
állapot:
Kielégítő
rövid leírás:
Volt Kertészeti Tanintézet - később Egyetem - arborétuma és épületei (1860-1971).
Felső arborétum: Räde Károly, 1893
Alsó arborétum: Ormos Imre (1950 k.), Nagy Béla, Nádasi Mihály, Schmidt Gábor (1971-)
"E" épület: historizáló 1860 k., átépítve 1893 k.
"F" épület: historizáló, 1893 k.
"G" és "C" épület: szecessziós, 1900-as évek
Kazánház: Rerrich Béla, 1926 körül
"A" épület: Szendrői Jenő és Lauber László (IPARTERV), 1949
"K" épület: modern, Pál Balázs (IPARTERV), 1968-70
Kollégium: modern, Pál Balázs (IPARTERV), 1969-72

külső leírás:
Felső arborétum, 5094 hrsz.
Historizáló tájkert
Tervező: Räde Károly
Építési idő: 1893-94 + folyamatosan
Az arborétum közel 110 éves eredeti, Räde Károly-féle növénytelepítési időszakából számos idős faegyed ma is él, és jelentős méretet ért el. (A legfontosabb fák listája külön lapon csatolva.) Egyes növényfajokból (pl. Parrotia persica) itt található a legnagyobb példány az országban. Az arborétum déli historizáló kovácsoltvas kerítése, kapui (azok kilincsei), belső útrendszere: a kocsi-kapuktól az "F" épülethez nagyívben kanyarodó, kockakővel burkolt út és az arborétum tájkertekre jellemzően kanyargó sétaútjai - bár ez utóbbiak leaszfaltozva - megmaradtak. A kockaköves kocsiútból az "F" épülettől Ny-ra egy nagyobb ívű kör-sétaút ágazik ki, amely az egész kertet megkerüli a szélek mentén, és az "A" épület felé vezető kocsi-kapu közelében éri el a kockaköves kocsiutat. Egy másik, kisebb kör az "F" épület, illetve az új üvegház mögött halad el. Ebből az "F" épület középtengelyében (éppen az üvegház mögött) egy, a hegy felé tartó, lépcsőkkel is tagolt út ágazik ki, amely a nagyobbik körutat is metszve a kollégium (eredetileg szőlőültetvény) felé tart.
A "D", "E" és "F" épületek által körbezárt, déli oldalán nyitott cour d'honneur is lényegét tekintve megmaradt, terepplasztikái (teraszok, rézsűk, lépcsők), középen Bereczki Máté szobra a mészkő-padokkal, valamint egy műkő virágtartó szintén megőrződtek.
Az arborétumot díszítő szobrok és emlékművek, amelyek az "A" épülettől az "F" épület felé vezető kövezett kocsiút mentén sorakoznak, szintén jelentős szakmatörténeti és művészi értéket képviselnek, nem egy közülük kiváló alkotás.

"D" épület (tanszéki laboratóriumok, irodák)
Építési idő: 1894, átépítve 1945 és 1950 között
Épületszerkezeti kialakítás: hagyományos falazott szerkezet
Jelentősebb átalakítások: emeletráépítés, toldás, teljes belső átalakítás
Szabadon álló beépítés támfallal gyámolított platón a Ménesi út vonalával párhuzamos épülettel és előkerttel. Bejárata az utcai homlokzat axisában nyílik. Az épület zárt téglány alaprajz fölé emelt tömeget mutat magastetővel, keleti oldalához kisebb földszintes épületrészt toldottak. A vakolt festett (sárga) homlokzatok tagolatlanok és dísztelenek. Az állótéglány ablaknyílások ritmusa jól mutatja az emeletráépítés különbségeit. A kiemelt lábazat és magasföldszint nyílásritmusa 3+1+3, míg az emeleteken nagyobb 6+1+6 az axisszám. A keleti homlokzaton egy 1992-ben készült, tektonikus műkő keretbe foglalt fehérmárvány "Pro Patria"-emléktábla olvasható az 1914-1917 közötti időszak hősi halottainak névsorával. A homlokzatok lezárását a nagykiülésű fa csüngőeresz adja, melyen jellegzetes a faragott szarufavégek sora. A kontyolt tető héjazata műpalafedés.
A négyszintes (pince+magasföldszint+1.emelet+2.emelet) épület bejárata egy kétkarú vasbeton lépcső pihenőjére vezet, s ezen keresztül, további belső folyosószakaszokon keresztül közelíthetők meg a jelentősen átalakított cellaterek. A pincehelyiségek boltozottak. A pihenőkön kerámia lapburkolat, a lépcsőkarokon öntött műkő járóburkolat, a pincében csúszásgátló metlachi látható. A falak fehérre meszeltek. A fa nyílászárók fehérre mázoltak, a pincében alumínium-üveg ajtók találhatók.
Az épület lényegében elvesztette történeti megjelenését, csak a boltozott pince és a földszint falai, nyíláshelyei maradtak meg. Az első világháborús emléktábla jelentős történeti értéket képvisel.

"E" épület (tanszéki laboratóriumok és irodák, szeminárium termek)
Építési idő: 1860, átalakítás: 1893, bővítés: 1970-es (?) évek
Tervező: Knabe Ignác (1860)
Épületszerkezeti kialakítás: hagyományos falazott szerkezet
Jelentősebb átalakítások: toldalékszárny, jelentős belső átalakítás
A campus legrégebbi épülete. Szabadon álló beépítés lejtős terepen a Ménesi út vonalára merőleges épülettel, előkerttel. A "D" és "F" épülettel szabálytalan, dél felé nyitott udvart (díszudvart) határoz meg. Mindkét bejárata az udvarról, kelet felől nyílik (portikuszos, kétkarú lépcsős főbejárata eredetileg a déli főhomlokzaton nyílt, ezt az 1894-es átépítés során elbontották). A XX. századi bővítés az északi szárnyat érintette, amelynek helyén előadótermeket alakítottak ki.
A homlokzatok tagolását a kiemelt lábazaton kívül a plasztikus nyíláskeretezés adja. A déli 7 és a keleti 9 axisos homlokzat állótéglány ablakai szegmensívvel záródnak. Könyöklőpárkányon álló szalagkeretezésük profilozott. Az épületsarkokat vakolatból kiemelt kváderosztás hangsúlyozza. A homlokzatok lezárását a nagykiülésű fa csüngőeresz adja, melyen jellegzetes a faragott szarufavégek sora. A tetőhéjazat korabeli hódfarkú cserépfedés. Az épület keleti homlokzata növénnyel futtatott.
A kétszintes (pince+földszint) épület bejárata egy szűk és L-alakban megtört folyosóra vezet, mely cellás térrendszert tár fel. A későbbi toldalékban is a tantermek L-alakú folyosóra fűződnek fel. A közlekedőterek burkolóanyagai között meghatározó a műkő járólap és lépcsőborítás. A homlokzati nyílászárók közül korabeliek az osztott és profilozott, kapcsolt gerébtokos ablakok, valamint található néhány történeti ácstokos bélletborításos, váztáblázatos belső ajtó is.
A történeti beépített berendezés együttesének része lehetett a folyosón látható profilozott keretbe foglalt fa falfülke-szekrény és egy szintén fehérre mázolt, háromrészes könyvszekrény üveges ajtókkal.
Az intézmény története szempontjából fontos épület, s a cour d'honneur kialakításában betöltött szerepe is igen lényeges. A középső "F" épülethez hasonló megjelenése (csüngő eresz, vakolatdíszek) a harmonikus összkép elengedhetetlen tartozékává teszik.

"F" épület (tanszéki irodák, könyvtár)
Építési idő: 1893-94
Épületszerkezeti kialakítás: hagyományos falazott szerkezet
Jelentősebb átalakítások: toldás, részleges belső átalakítás
A campus legreprezentatívabb épülete, eredetileg igazgatósági épület. A Ménesi útra nyitott előudvar (cour d'honneur) északi oldalán lejtős terepen szabadon álló reprezentatív beépítés, kelet-nyugat irányú épülettömeggel. A tömegalakítás mozgalmas és szimmetrikus elrendezést mutat, összetett idomú kontytetővel. A főhomlokzat kiskiülésű középrizalittal és kétoldalt egy-egy axiskiülésű oldalrizalittal tagolt, az északi oldalon pedig három rövid szárny kapcsolódik az épülethez. A keleti oldal új bővítménye egy terasz, a nyugati oldalon egy alacsony, félnyeregtetős toldaléképület áll. A kétszintes (pince+földszint) épület főhomlokzatának építészeti kialakítása gazdag, historizáló (neoreneszánsz) jegyeket mutat. A 2+4+1+1+1+4+2 axisritmusú homlokzat lábazata kiemelt, sávosan vakolt, a magasföldszinttől egyrészes profilozott párkány választja el. A pinceablakok négyzetes nyílások, keretezés nélküliek. A magasföldszinti ablakok állótéglányok, keretezésük plasztikus hatású. Ennek eleme a profilozott könyöklőpárkányon álló szalagkeretezés és az ezt koronázó, kis állókonzol-páron nyugvó, egyenes szemöldökpárkány. A falmezőket negatív tükrök tagolják. A középrizalit kialakítása gazdagabb. A két szélső ablak szemöldökpárkánya szegmensívben záródik, a középen nyíló ajtó fölött háromszögű oromzat látható. A középrizalit alapsíkját egy imitált pillér-gerendázatos architektúra tagolja. További plasztikus elem a háromrészes főpárkány fogsora, valamint a fölötte húzódó attika ornamentális díszítése. A homlokzatok lezárását a nagykiülésű fa csüngőeresz adja, melyen itt is jellegzetes a faragott szarufavégek sora. A tetőhéjazat későbbi szalagcserépfedés. A középrizalit előtt lévő kis teraszra kétoldalról egy-egy íves egykarú lépcső vezet fel. A karokat és a teraszt historizáló kovácsoltvas korlát szegélyezi, a lépcsőfokok műkővel borítottak.
A teraszról nyíló főbejárat kétszakaszos előtérbe vezet, melyet keresztboltozattal fedtek le. Innen nyílik az északi oldalon húzódó folyosó, melynek egy részét már leválasztották. Az alaprajz oldalfolyosós másfél traktusos elrendezést mutat, nagycellás terekkel. A folyosó padlóburkolata PVC, de a keleti szárny szobáiban korabeli halszálkás fa parketta maradt fent. Szintén eredetiek a homlokzati és belső nyílászárók többsége. Előbbiek osztott és profilozott, bélletborítással és belső spalettaszárnyakkal ellátott kapcsolt gerébtokos ablakok, utóbbiak történeti ácstokos, bélletborításos és váztáblázatos, kétszárnyú ajtók.
Az oktatási együttes történeti magvát adó reprezentatív historizáló épület felismerhető építészeti formában, eredeti anyagban, az épületszerkezetek (nyílászárók, burkolatok) kis veszteségeivel maradt meg. Az épület reprezentatív megjelenését a homlokzat kialakítása és az épület központi elhelyezése (diszpozíciója) ma is biztosítja. A belső átalakítások és a toldások azonban jelentősen rontják ezt a hatást.

Kollégium épületegyüttese (hotel, étterem és konyhaüzem, tornacsarnok)
Építési idő: 1969-72
Tervező: Pál Balázs, IPARTERV (kivitelező: KÖZÉPÜLETÉPÍTŐ VÁLLALAT)
Épületszerkezeti kialakítás: vasbeton váz, paneles és függönyfalas homlokzat
Jelentősebb átalakítások: nincsenek
A Somlói úttal párhuzamos elnyúló hotelszárny és hozzá délről nyaktaggal kapcsolt és "lábakra állított" tömbszerű étteremszárny, valamint egy a keleti oldalon álló tornacsarnok együttese lejtős terepen. A hotel négy (földszint+1.+2.+3. emelet), az étterem két szintes. A közönségforgalmi és gazdasági feltárás közösen a Szüret utcából lehetséges. A lapos tetejű épület tömegalakítása egyszerű, geometrikus tömegkompozíció. A nyaktag kialakítása és az étteremszárny építészeti gesztusokban gazdag. Az itt nyíló főbejárat hangsúlyos, robosztus eleme a vasbeton konzolos előtető. A széles és hosszú egyenes felvezető műkővel burkolt lépcsősor reprezentatív hatású. Markáns és strukturalista elem a lépcsőkorlát virágládákat állótáblákkal ritmikusan váltó kialakítása, a vasbeton felületek nyers megmutatása. Az előcsarnok keleti és nyugati oldalán fémkeretbe foglalt nagytáblás üvegfallal nyílik meg. A padlóburkolat fényezett tardosi vörös mészkő, a födémet farács álmennyezet takarja.
A hotelszárny kelet-nyugat irányban szokatlanul elnyúló, tájolása kedvezőtlen. A hosszú homlokzatok alumínium illetve vasbeton lamellákkal vertikálisan tagoltak. A déli homlokzat ablaksorának színes üvegárnyékolója építészeti motívumként jelenik meg. A szárny alaprajzi elrendezése egy középfolyosó két oldalára sorolt kiscellás térsor, melyet egykarú lépcső és szintenként kisebb előtér tár fel. Az előtérből klubszoba, társalgó nyílik. A padlóburkolat későbbi PVC, a falakon műanyag lambéria parapetburkolat látható. A homlokzati ablakok egyesített szárnyú, függőleges tengely körül elforduló fa szerkezetek, a belső ajtók egyszerű gerébtokos nyílászárók, teleajtólappal.
Az étterem egyetlen osztatlan terű. A tér közepére a konyha tálaló és mosogató funkcionális egysége, valamint egy bűfé kiszolgáló csoportja "úszik be". A teret az épületszerkezeti váz pengepillérei tagolják. A padlóburkolat itt is fényezett tardosi vörös mészkő, a födémet itt is farács álmennyezet takarja. Az ételkiadó előtt álló pengafal nyugati oldalának világos-sötét, körkörös motívumokból álló intarziás faburkolata későmodernista társművészeti alkotás. A homlokzatok kialakítása korabeli szerelt alumínium függönyfal, melynek parapetje előtt a központi fűtés radiátorainak sora, fémlemeztakarással húzódik.
A tornacsarnok homlokzatai a bevilágító ablakok sávjaival (sorolt ablakok és idomüveg bevilágító mezők) horizontálisan tagolt. A falfelületek részben vakoltak és színezettek részben nyersbetonként jelennek meg. A belső egyterű. A vasbeton csarnokszerkezet haránt rendszerű. A főállások és a födémelemek látványa a tér meghatározó része. A játékzónában újabb tégla akusztikus burkolat látható. A padló műanyag sportpadló.
Az 1960-as évek modern építészetének lényegében intakt állapotban fennmaradt, tipikus, számos részletében kvalitásos emléke.

Alsó arborétum, 4938. hrsz.
Az alsó arborétum viszonylag fiatal. A terület K-i részén (az egykori árvaház telkén) az Ormos Imre által 1950 körül tervezett és Mőcsényi Mihály vezetésével kivitelezett kert ma is őrzi egykori értékeit. A sziklakert, egy mészkő női szobor (szocreál, 1950-es évek), az ürömi mészkő, illetve műkő lépcsők (előbbi a kertbe vezet, utóbbiból egyik a "G" épület és a Villányi út, másik a K épület felé visz, mindhárom repedezett állapotban), a kerti utak és a fák szinte hiánytalanul megmaradtak. Az "A" épület D-i bejáratánál helyezték el az intézmény alapítója, Entz Ferenc mellszobrát.
A "G" épület mögött garázsok rontják az alsó arborétum összképét. Fölötte az árvaház építésekor telepített, hatalmas méretű platánok állnak. A platánok sora mellett húzódik a bekerített teniszpálya.
Az alsó arborétum második nagy építési korszakából, az 1970-es évek elejéről a legtöbb növény ma is szépen fejlődik, és mára egészen egyedi értéket képviselő, fejlett növénygyűjtemény jött létre (főként a "K" épület és a Szüret utca között), amelynek elrendezése kiváló kertépítészeti érzékre utal. (Nagy Béla, Schmidt Gábor és Nádasi Mihály alkotása.) A "K" épület körüli megmozgatott felületű nyers vasbeton támfalak az épülettel azonos stílust és anyaghasználatot tükröznek.
Sajnos, az alsó arborétumban különösen sok az elmúlt évek, évtizedek során koncepciótlanul és a környezet értékeit fel nem ismerve elhelyezett kisebb-nagyobb építmény. A növények újabb telepítése nem mindig veszi figyelembe a kialakult térviszonyokat.

"A" épület (tanszéki laboratóriumok és irodák, szeminárium termek, előadóterem, zsibongó)
Építési idő: 1949-51
Tervező: Szendrői Jenő, Lauber László (MATI)
Épületszerkezeti kialakítás: előregyártott vasbeton vázas rendszer, paneles homlokzati vázkitöltés, flexibilis válaszfalak, korai "függönyfal"
Jelentősebb átalakítások: nincs jelentős átépítés
Szabadon álló beépítés lejtős terepen, a Ménesi út vonalával párhuzamos épülettel. Az építészeti elemekkel (ferde előtető) hangsúlyozott közönségforgalmi bejárat (főbejárat) a Ménesi út szintjéről nyílik. Az épület a késői modernizmus jegyeit mutatja. A tömegalakítás téglány alaprajz fölé emelt zárt, tagolás nélküli, finom síktörésekkel játszó tömeggel és lapos tetővel igen karakteres. A déli oldalhoz keresztszárny (nagy előadó és zsibongó) kapcsolódik, melynek földszinti része "lábakra állított". (Az alagsori, íves üvegfalú zsibongó e "lábak" között helyezkedik el.) Az utcai homlokzat hálós tagolását a láttatott vasbeton váz és szalagablakok adják. Jellegzetes anyaghasználatot mutat a mosott kavics felületképzésű parapetpanelek és az alagsori kőburkolat nyers megjelenítése. A főbejárat építészeti eszközökkel hangsúlyozott a hídszerű előépítmény és előtető, valamint e homlokzatszakasz üvegfallal történő megnyitása miatt. A homlokzatok többsége növénnyel (vadszőlővel) futtatott.
A négyszintes (alagsor + földszint + 2 emelet) épület előcsarnokához a nyugati oldalon közvetlenül kapcsolódik egy kétkarú vasbeton lépcső, dél felől a nagy előadóterem. A felsőbb szintek alaprajzi elrendezését a széles (végein bevilágított), középfolyosóra kétoldalt felfűzött cellás térsor határozza meg. A közlekedőterek jellegzetes burkolata a korabeli fekete-fehér színű műkő járólap, a szürke öntött műkő lépcsőburkolat. Az előcsarnokban vörös mészkő falburkolat látható. A nyílászárók korabeli fém és nagytáblás üveg szerkezetűek, az emeleti helyiségek ajtói és ablakai fából készültek.
Figyelemre méltó beépített berendezés az előcsarnok kiültetett és cserepes növényekből álló télikertje. Itt a nyugati falat egy törtkerámiából kirakott, a kertészet fő területeit: a dísz- és haszonkertészetet, valamint a kertművészetet megszemélyesítő három nőalakot ábrázoló mozaik díszíti ("PL 59" monogram és dátum). A korabeli mobil berendezéshez tartoznak az előcsarnok karosszékei, valamint az emeleti folyosói vitrinek, üveges szekrények és tárlók, melyekben rajzok, fotók, növény- és állatpreparátumok stb. gazdag anyaga látható.
Az "A" épület a második világháború utáni évek modernjének országos szinten is kiemelkedően kvalitásos reprezentánsa, mely lényegi változások nélkül, architektúrájában, épületszerkezeteiben és számos részletében, részben még berendezésében is őrzi egykori értékeit.

"C" épület (tanszéki irodák)
Építési idő: 1900-as évek
Épületszerkezeti kialakítás: hagyományos falazott szerkezet
Jelentősebb átalakítások: toldás, részleges belső átalakítás
A "G" épület keleti oldalán, oldalhatáron álló téglány alaprajzú épület. Magas tetős villaszerű tömegét kiskiülésű rizalitok tagolják. A kétszintes (földszint+emelet) épület bejárata a nyugati oldalon nyílik. Az ablaknyílások profilozott keretezése stilizált. A homlokzat vakolt és festett. A felső lezáró főpárkány elmarad, helyette a századfordulón jellegzetes csüngőeresz látható a faragott szarufavégek sorával. A héjazat cserépfedés.
A bejárati ajtó közvetlenül egy lépcsőházba vezet. A kétkarú kőlépcső lebegőlépcső kovácsoltvas korláttal. A lépcsőházból kis közlekedőkön keresztül kapcsolódnak a belső helyiségek. A padlón műkő járólap és PVC, a falon olajlábazat látható. A korabeli vasrácsos fa bejárati ajtó (tömbkő küszöbbel) megmaradt, hasonlóan az egyszerű kialakítású kapcsolt gerébtokos fa ablakokhoz. A lépcsőházban a központi fűtés régi radiátora látható.
A viszonylag szerény kialakítású épület tömegében és homlokzati díszeiben, ill. néhány belső részletében megőrizte eredeti szecessziós díszeit.

"G" épület (tanszéki és gazdasági irodák, előadótermek, szemináriumi helyiségek, laboratóriumok)
Építési idő: 1900-as évek
Eredeti funkció: leányárvaház
Épületszerkezeti kialakítás: hagyományos falazott szerkezet
Jelentősebb átalakítások: utólagos tetőtér beépítés, részleges belső átalakítás
A Villányi úttal párhuzamos, szabadon álló beépítés előkerttel. Az épülettömeg U-alakú alaprajz fölé emelt, rizalitokkal tagolt és magastetős. Az északi homlokzat előtt karcsú korabeli téglakémény áll. A 2+2+2+9+2+2+2 ritmusú főhomlokzat két sarkán egy-egy kiskiülésű rizalit látható, melynek bástyaszerű magasításokkal hangsúlyozott attikája szimmetrikus egységgé (homlokzatkompozíció) fogja össze a rizalitokat. Az épület főbejárata a keleti tengelyében nyílik. Az alagsor kiemelt, a magasföldszint sávosan vakolt, s a felső két szinttől egyrészes profilozott övpárkány választja el. Az ablaknyílások kettőzöttek vagy összefogottak, profilozott keretezésük stilizált. A falmezőket két szintet átfogó negatív faltükrök tagolják. A homlokzat vakolt és festett. A felső lezáró főpárkány itt is elmarad, helyette jellegzetes csüngőeresz látható a faragott szarufavégek sorával. A héjazat több korból származó cserépfedés, melyet többféle fedési móddal raktak fel.
A négyszintes (alagsor+magasföldszint+ 1. +1. emelet+tetőtér) épület főbejárata előtt kis terasz és előtető látható, majd egy kisebb előcsarnokba léphetünk, ahol a szintkülönbséget fehérmárvány lépcsősor egyenlíti ki, felső végén kétoldalt a lépcsőfokokba benyúló kis márvány teraszokkal. Az előcsarnokot a lépcsőháztól sárga színű, ólomberakásos üvegezésű, történeti ácstokos, bélletborításos és váztáblázatos, négyszárnyú ajtó (1-1 szélső elem rögzített) választja el, felül rögzített, íves üvegezett résszel. Az épület alaprajzi elrendezése másfél traktusos, az oldalfolyosóra fűződik fel a különböző nagyságú cellákból álló térsor. A folyosó keleti és nyugati végén (szimmetrikus helyzetben) egy-egy kétkarú, acélgerendával gyámolított kőlépcső vezet a tetőtérig, kijárattal a földszinten. Az épületben kerámia mozaik lapburkolat, PVC-padló látható, a falak meszeltek. Korabeliek a homlokzati fa nyílászárók (kapcsolt gerébtokos, enyhén profilozott ablakok) és az egyszerűen faragott belső ajtók több helyen.
A tömegében egyszerű, de számos részletében finom kidolgozású szecessziós épület eredeti értékeinek jelentős részét megőrizte.

"K" épület (központi épület, 3 kar dékáni hivatala, nagy előadótermek, nagyterem, tanszékek, klub, könyvtár, büfé)
Építési idő: 1968-1970
Tervező: Pál Balázs, IPARTERV
Épületszerkezeti kialakítás: vasbeton váz, paneles és függönyfalas homlokzat
A Villányi útra merőleges telepítésű, több részre bontott épülettömeg, mely összhatásában egyszerű, zárt tömegkompozíció lapos tetővel. Az épület lejtős terepen szabadon áll, az utca vonalától történő jelentős hátrahúzás s az így kialakított plató a feltárást és megközelítést segíti. A keleti homlokzat elé későbbi üvegházat toldottak.
A nyugati öt szintes (földszint+1+1+1+1 emelet) épülettömb homlokzatainak kialakítása korabeli szerelt alumínium függönyfal. Az északnyugati sarkon térben elhúzó kétkarú vasbeton szabadlépcső áll, mely az épület karakteres plasztikus eleme. A nyugati épületrész a keleti szárnyhoz nyaktaggal kapcsolódik. A keleti épülettömeg emelete lábakra állított, s ez alatt nyílik a főbejárat. A homlokzatok jellegzetes modernista kialakítása látható itt is, az alapsíkot horizontálisan és vertikálisan vasbeton lamella-sor tagolja, mely a nagy felületmegnyitások árnyékolójául is szolgál. A betonfelületek nyersen jelenek meg.
A főbejárat acélbordás üvegfalban nyílik és reprezentatív kétszintes, galériás előcsarnokba vezet. Észak felé háromkarú vasbeton lépcsőn közelíthető meg a (szintén nagy belmagasságú) díszterem. Az északi szárny alaprajzi elrendezését a középfolyosóra fűzött cellasoros struktúra határozza meg. Az épületszárny három szakaszra osztott, s két keresztfolyosó biztosít közvetlen kertkapcsolatot és oldalbejáratot. A nyugati épületszárny a főbejárati előcsarnokhoz újabb előcsarnokkal kapcsolódik. E kereszttengelynek a térbeálló egykarú vasbeton lépcső és a pihenőlemezt átfűző liftakna ad hangsúlyt. A belső tér burkolatai korabeli fehér és tardosi vörös mészkő járólapok, melyek falburkolatként, sőt a központi fűtés hőleadóinak takaróburkolataként is megjelenek. A födémet falamellás álmennyezet takarja. A falakon látható fa lambéria parapetburkolat későbbi. A nyílászárók korabeli alumínium és acél szerkezetek. Társművészeti alkotásként értékelhető az előcsarnok galériamellvédjének absztrakt monokróm mozaikkompozíciója, s a díszterem egyik teljes falát betöltő színkompozíció. Korabeli az előadó termek beépített berendezése (pad és katedra) s a mobil berendezésből modern székek (a könyvtárban) és asztalok is maradtak meg.
Az egyetemi campus összképét meghatározó központi épület az 1960-as évek modern építészetének kvalitásos, szinte minden eredeti részletét megőrző darabja.

Kazánház (ma vendégterem)
Építési idő: 1926 körül
Tervező: Rerrich Béla
Épületszerkezeti kialakítás: hagyományos falazott szerkezet
Jelentősebb átalakítások: toldás, belső átalakítás
Az egyetem kertjében szabadon álló, összetett tömegformájú földszintes épület, amely eredetileg a kísérleti telep üvegházainak fűtését szolgálta. Középső része egyemeletes, magas tektonikusan tagolt téglakéménnyel látható. Az épület nyugati 2 axisos és lapostetős része későbbi toldalék, ugyanúgy, ahogy az északi homlokzat ideiglenes jellegű bővítményei. Az épületet magastető fedi szalagcserép héjazattal. A homlokzatok vakoltak, a lábazat és a déli oldal zárt terasza téglával burkolt.
Az épület részben megőrizte egykori tömegét, egyik kéményének jellegzetes formáját. Régi fénykép (Kertészeti Lapok 1929. májusi szám melléklete, 8.) alapján eredeti formájában helyreállítható.

állapot leírása:
Az egyetemi campus épületállományának áttekintése után megállapítható, hogy a mai épületegyüttes két fő csoportra osztható: történeti épületek (19-20. század), modern épületek (1945 előtt és után).
A campus történeti épületei közül egy sem áll teljesen eredeti formájában. Mindegyik jelentős külső és belső átalakítás nyomait mutatja. Jellemző az épülettömeg bővítése, illetve rendkívül alacsony színvonalú toldása. A belső terek (folyosós-cellás struktúrák) további osztása jelentős mértékű, a nyílások áthelyezése, a burkolatok cseréje domináns. A történeti beépített berendezések lecserélődtek és a korabeli kertészeti, kertművészeti oktatás tárgykultúrája hiányzik.
A campus modern épületei építészetileg eredeti formájukban állnak. Átalakítottságuk mértéke nem meghatározó (pl. burkolat-cserék), az eredeti berendezés igen hiányos.
A felső arborétum növényzetének állapota jónak mondható, bár az utóbbi években számos koncepciótlan telepítés történt (pl. ballagó évfolyamok emlékfái), amelyek zavarják a történeti összképet. A fák egy része odvas, de kezelésük legalább részben megoldott. A történeti útrendszer nagyrészt megmaradt, de burkolata ma aszfalt, amely lényegesen rontja az összhatást.
Az alsó arborétum növényzetének (mind az 1950-as években, mind az 1970-es években vagy azóta ültetett növények) állapota túlnyomórészt kitűnő. A "G" épület mögötti idős platánsor több példánya az utóbbi években száradt ki.
A gondozás színvonala azonban sem a felső, sem az alsó arborétumban nem közelíti meg azt a nívót, amelyet a régi fotók tanúsága szerint a 20. század elején elért. Hiányzik a rendszeres (mindennapi) főkertészi felügyelet és a kellő számú képzett szakszemélyzet. Ez a jelenlegi állapot további romlásához vezethet.

Állapotjelentések

2010.08.08 06:05 prozak01 állapot: 3 - koordináta: N 47° 28,739' E 19° 2,417' - pont: 3

A Somlói úti épületeknek van külön oldala, így ismét a Villányi útit néztem meg. Nem lett jobb az állapota, sőt..a vakolathibák, ázások mellett most már törött ablakok is vannak a felső emeleten. Ezek alapján teljesen furcsának tűnik, hogy a Tájépítészeti Kar használja, mert az ember elsőre talán még üresnek is hinné az elhanyagoltsága miatt.

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.