Megújulásunk támogatója:  

Római kori katonai tábor maradványai

azonosító:
11386
törzsszám:
11140
védettség:
Műemléki védelem
jelleg:
Rom
név jellemző:
Mai
eredeti kategória:
KÖZÉPÜLET
eredeti főtípus:
közigazgatási épület
eredeti típus:
laktanya
eredeti altípus:
katonai laktanya
jelenlegi kategória:
KÖZÉPÜLET
megye:
Tolna
helység:
helyrajzi szám:
01044/1 <span class="gray">(környezet: 8480)</span>
település KSH kódja:
4862
földhivatal:
Paks Körzeti Földhivatal
állapot:
Kifogástalan
rövid leírás:
Dunakömlődtől K-re, a Bottyán-sánc (Sánc-hegy) löszfennsíkján, a faluból felvezető Sánchegy utcán közelíthetőek meg az antik Lussoniummal azonosítható római kori segédcsapattábor feltárt maradványai. A Bottyán-sánc fennsíkja keleti oldalát a Duna elmosta, ezért a tábornak ma már csak a Ny-i fala, valamint az É-i és D-i fal Ny-i része maradt meg. Látható az erőd feltárt D-i kapuja, a kapun átvezető É-D-i út maradványa, a D-i erődfal mögötti, fa oszlopsoros katonai barakk és az É-D-i útra ráépült torony falmaradványa. Lussonium római kori erődje a Kr. u. 1. század közepén épült. A legkorábbi palánkperiódust, egy mindeddig elő nem került első kőperiódus után, további jelentős kőépítkezések követték a késő római korban; ezek a feltárt É-i kapu és D-i kapu zónájában helyezkednek el. A kapun át az erőd belsejébe bevezető É-D-i útra a 4. század végén, az 5. század első felében ráépítettek egy 10x9 m kiterjedésű, 2,3 m falvastagságú kőtornyot. Helyreállítva: 2002-2003.
külső leírás:
A Bottyán-sánc (más néven Sánc-hegy) egy rendkívül keskeny domb, amelynek fennsíkja 250 x 30-50 m kiterjedésű. Keleti oldalának nagy része hiányzik, mivel a 19. sz. közepéig ott folyt keresztül a Duna. Éppen ezért jelenleg már csupán az erőd nyugati fala, valamint az északi és déli fal nyugati szakasza maradt meg a kutatás számára.
Az eddigi ásatások során a korai (1. századi) palánktábor maradványai és leletei mind az északi, mind a déli kapu zónájában előkerültek: az északi erődfal egyik védőárka, valamint a mellette kibontott lakógödör 1-2. századi anyagot tartalmazott. Az erőd déli részen is ismerünk egy védőárkot, amelyben a legkorábbi sánchoz tartozó gyeptéglák voltak, ezen kívül a déli kapu belső oldalán egy vályogfalú fabarakkot két négyzet keresztmetszetű faoszloppal, illetve három gerendaalapárkot cölöplyukakkal és 1. századi leletekkel. Az északi kaputól északra, már a tábor területén kívül az 1969. évi ásatások során tárták fel egy lakóépület gazdasági helységeit, amelyek legkésőbb a markomann háborúk idején pusztultak el. Ezek az objektumok történeti-régészeti szempontból nagyon jelentősek ugyan, de a műemlékileg védendő értékeket az erőd késő római falmaradványai képezik.
A késő római építési fázishoz kapcsolódó kőerőd északi falának előterében négy védőárok húzódott, két árok maradványai az erődbe felvezető út mentén ma is láthatók. Az északi kapu nem került elő, a kiszedett nyugati kaputorony és a bevezető észak-déli út rámpájának részlegesen feltárt sávja jelzi helyét. Az északi fal vonalát és az északi kapu nyugati tornyának helyét a bemutatás után egy néhány méter hosszúságú kősor jelzi. Az északnyugati falsarok mögött az 1987. évi ásatások során kerültek elő egy padlófűtéses késő római ház maradványai x alakú padló alatti fűtőcsatornával. Az innen származó Terentius dux - bélyeges téglák és Valens császár érme (375-378) valószínűsítik a Velentinianus-Valens kori építési tevékenységet. Tőle délre egy keskenyebb kőfalú építmény került elő, amelynek hátsó falát az erőd nyugati fala alkotta. Egy harmadik épületnek az előzőektől keletre ledöntött opus spicatum (halszálkamintás falburkolatú) falai voltak. Jelenleg mindhárom ház vissza van temetve, bemutatásukra nem került sor.
A nyugati fal teljes vonalában nincs feltárva, egy rövid szakaszának feltárására 1972-ben egy helyütt került csak sor, műemléki szempontból bemutatva nincs. Az erőd keleti falát az erózió pusztította el, mivel a Sánc-hegy fennsíkja, ahol a 250 m hosszú erőd helyezkedik el, jelenleg már csak 50 m széles. Mivel azonban a nyugati faltól az északi és a déli kapu csak 20 m távolságra helyezkedik el, ezért feltételezhető, hogy a fennsík a római korban sem volt a mostaninál sokkal szélesebb, így az erőd - a megszokott alaprajzi típusoktól eltérő módon eredetileg is téglalap alakú lehetett.
A legjelentősebb építészeti maradványok a déli kapu zónájában találhatók, ezek feltárása 1990 óta folyamatosan tart. A déli kapu keleti tornya 3,1 x 4,35 m nagyságú volt, falvastagsága 0,6 - 0,9 m (az erőd kerítőfala az ismert északi, nyugati és déli oldalon 1,2 - 1,4 m vastag). A déli kapu nyugati kaputorony nem maradt fenn, köveit teljes egészében kibányászták. Bemutatásra kerültek azonban a kapun átvezető észak-déli út maradványai kőzúzalékból és téglatörmelékből álló burkolattal. Különleges leletként említendő meg az észak-déli irányú úton talált töredékes mérföldkő, amelyet eredetileg Aquincumtól 88 mérföld távolságra állítottak fel.
A késő római erőd falának belső oldalán nem földsánc, hanem épületsor húzódott. A műemléki jelentőségű belső épületmaradványok egy több helységes épülethez tartoztak. A 2002. évi ásatások eredményeképpen kirajzolódott az észak-déli irányban húzódó kőépület 7,5 m szélességű keleti, illetve 4,7 m széles nyugati helységsora. Az egyik feltárt helység fűtőcsatornával volt ellátva, mellette fából készült oszlopsor maradványai voltak megfigyelhetők. Ezeket az oszlopokat a helyszínen modern rekonstrukció formájában lehet látni. A feltehetően barakk-ként szolgáló épület ismert hossza legalább 27 m, szélessége 14,5 m, a fa oszlopsor 2 m széles. A barakképület falai száraz kőfalazásúak voltak, és a helyenként megmaradt habarcsos maradványok alapján a felmenő falak is kőből készültek. Az épület agyaggal letapasztott padlójáról és az épület környékéről 4. századi érmek (Constantinus- és Valeninianus-dinasztia), valamint 3. századra /Exer(citus) Pan(noniae) Inf(erioris), Coh(ors) VII Breuc(orum), coh(ors) I Al(pinorum)/, és 4. századra /Terentius v(ir) p(erfectissimus) dux, Leg(io) II Adi(utrix)/ keltezhető téglabélyegek kerültek elő. Miután az épület elpusztult, részben mellette, részben romjain egy cölöpvázas épületet emeltek, amelyet az ásató az 5. sz.
első felére keltezett. Az egyik legkülönlegesebb, fontos történeti forrásértékkel bíró épületmaradvány az 1995. évi ásatások során került elő a déli kaputól néhány méterrel északra. A kapun át az erőd belsejébe bevezető észak-déli irányú útra a 4. sz. végén - 5. sz. első felében ráépítettek egy 10 x 9 m kiterjedésű, 2,3 m falvastagságú kőtornyot, amely az erőd legkésőbbi építési fázisához tartozik. Ekkoriban már feltehetően egy főként mezőgazdasággal és katonáskodással foglalkozó római-barbár keveréknépesség élt itt, akik egy helyi katonai parancsnok (dux) katonáiként védték a római határt. Az ásató véleménye szerint a talán több emeletes torony a közelben talált germán leleteket tartalmazó két sír alapján megérhette az 5. század első harmadát, a pannoniai határvédelmi rendszer összeomlásának, és a terület hunoknak történő átengedésének idejét.
állapot leírása:
A védetté nyilvánítandó ingatlanon található római kori erőd maradványai részben
feltárt és bemutatott állapotban várják a nagyközönséget. A helyreállítási munkálatokat Paks város önkormányzata végeztette el a KÖH Pécsi Regionális Irodájának beleegyezésével, hogy a 2003. szeptember 1-8. között tartott római limes-kongresszus résztvevői megtekinthessék. Az erődöt észak felé megközelítve az északi fal és az északi kapu helyét jelzésszerűen lerakott kősor jelzi. Jól láthatók az erődfalat körülvevő árkok rekonstruált maradványai, amelyek felett egy kis fahídon keresztül lehet bejutni az erőd belsejébe. Az erőd belsejéből érdemleges feltárások hiányában az északi és a déli fal belső oldalát kivéve épületmaradványokat még nem ismerünk. Hosszú (kb. 250 m) sétával érhet el a látogató az erőd déli falához. Itt jó állapotban konzerválva és bemutatva, körülbelül térdmagasságban felfalazva találhatók a déli fal, a déli kaputornyok, a kapu mögé épült késő római torony és az erődfal mögé épült, modern faoszlopokkal rekonstruált fa oszlopsoros késő római épület maradványai. A látogató a falak mellett a déli kapun átvezető észak-déli út felszíni rétegét is megtekintheti, amely a később ráépült késő római torony alatt húzódik végig. Az erődtől délre jóval messzebb egy szeméttelep látható tartályokkal, amelyek, bár messze vannak, zavarják a kilátást. A kilátás az erődből egyébként keleti irányba, a Duna és az Alföld felé, illetve nyugatra, Dunakömlőd falu felé a legmegkapóbb.

Állapotjelentések

2009.06.10 15:50 QnJ állapot: 5 - koordináta: N 46° 39,409' E 18° 52,914' - pont: 2

változatlan állapot

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.