Megújulásunk támogatója:  

Két zsidótemető

azonosító:
-6487
szélesség (lat):
N 47° 33,063'
hosszúság (lon):
E 18° 42,932'
védettség:
Helyi védelem
eredeti kategória:
Védett terület
megye:
Pest
helység:
rendelet:
19/1999

Állapotjelentések

2009.09.28 17:46 Bamby állapot: 1 - koordináta: N 47° 33,063' E 18° 42,932' - pont: 4

A temető gyakorlatilag megsemmisült, katasztrófális állapotban van. A két temetőt külön fal kerítette el, közöttük egy mély úttal, a falak már csak töredékesen vannak meg. Az északi temető részt teljesen benőtte a bozót, temetkezésnek nyoma nem észlelhető. A település felőli temető részletben a bozótban még sírkő töredékek találhatók némi szemét között.

Egy elfelejtett temető...!:

" Január 27-én, az auschwitzi haláltábor felszabadításának napján emlékeztek világszerte az holokausztra. A helytörténet súlyos adóssága, hogy máig keveset, szinte semmit nem tudunk arról, mi történt vidékünkön, a Buda-környéki településeken 1944-45-ben. Holott a zsidóság nem jelentéktelen szerepet játszott a vidék életében az elmúlt századokban.
A legjelentősebb közösség Zsámbékon élt: a 18. században a Mózes-hitűek lélekszáma a korabeli összeírások szerint a Zichyek által betelepített németekével vetekedett, mintegy hétszáz lélekre rúgott. Így nem csoda, hogy komoly zsinagóga állt az 1700-as évek végétől a község központjában, pontosabban a mai ABC-áruház helyén. A súlyosan megrongálódott épület romjait a második világháború után tüntették el. A zsámbéki zsidóság a 19. században folyamatosan eláramlott a közeli fővárosba, így aztán a millenniumra már csak néhány tucat család élt itt.


A múlt század harmincas éveiben pedig a zsidó családok száma alig haladta meg a tízet. Zsinagóga ugyan nem, de egy kis imaterem Budakeszin is volt az izraeliták részére. Bár a településen kevés számban éltek, azonban a közeli szanatóriumok vendégei közül annál többen keresték föl a sarokházat a Kossuth-Jókai-Virágvölgy utcai kereszteződés alkotta kis téren, ahol az imaterem volt berendezve. Sokakat temettek is ide a szanatóriumokban elhunytak közül; a budakeszi zsidó temető a Telki út elején állt, a Barackosban. Pár tucat sírkő máig megmaradt, s szabadult ki a kilencvenes évek közepén Siklósi Gyula helyi régész, Ilyés István budakeszi szobrász és lapunk szerkesztője, Pintér Mária jóvoltából a gaztengerből. Később emlékkövet is fölállítottak, a budakeszi önkormányzat és az izraelita egyház segítségével, s a kis cinterem máig látogatható.


Szintén a kilencvenes években állították helyre a pátyi zsidó temetőt, ami évtizedekig állt elhagyatva, sorsára hagyva. A régi sírkövek föltárását még Korompay Péter polgármester kezdeményezte, a helyreállítás és a parkosítás pedig már utódjának, Wiedermann Gábornak és néhány helyi civilnek az érdeme volt.
A temető is arra emlékeztet, Pátyon is élt egy nem jelentéktelen lélekszámú diaszpóra.
A január végi emléknap alkalmából itt is, akárcsak Budakeszin, a sírkövekre újonnan elhelyezett kavicsokra bukkantunk."

Ennyi jutott eszembe. Csak egy példa arra, hogy nagyon jó lenne, ha megemlékezés éve helyett "Megemlékezés Évei" lenne -, nemcsak akkor ápolnánk az ápolandó dolgainkat, ha évforduló, választás vagy rendezvény van...

Forrás:giora.blogter.hu

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.