
Megmenekülhet a zsámbéki romtemplom
A kulturális turizmus fejlesztésére hivatkozik az a kormányhatározat, amely szerint jövőre 160 millió, 2020-ban pedig 140 millió forintot irányoz elő a zsámbéki rom- és kolostorrom (premontrei templom és kolostor) fejlesztésére. Bár a 300 millió forint – amelynek címzettje Zsámbék város önkormányzata – a teljes rekonstrukcióra nyilván nem elegendő, elkezdődhet a helyreállítás tervezése, amelyet feltehetően társadalmi léptékűvé szélesedő szakmai viták kísérnek majd.
A ma látható templom közvetlen elődjét 1220 után építtették fel III. Béla második felesége, a francia királyi családból származó Margit királyné bizalmasának, Aynard lovagnak a leszármazottjai. A Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt premontrei templom az ország akkor egyik legfontosabb útvonala, a Székesfehérvárt Esztergommal összekötő út mentén állt. A forgalmas útvonal már korábban is beépítésre csábított: a szerzetesi templomot egy 11. századi plébánia helyén emelték fel. Felszentelésére (és persze befejezésére) csak a tatárjárás után került sor. A premontreiek több mint két évszázadon át tevékenykedtek a településen, azonban a szerzeteseik gyérülése miatt meggyengült a rend – ez egyébként a 15. századi Magyarországon a rendek többségét sújtó általános tendencia volt –, ezért Mátyás király elvette tőlük a templomot és a monostort, majd a pálosoknak adta. A pálos évtizedek alatt került sor a későgótikus átépítésekre.
A török korban erődítménnyé alakították át az épületegyüttest, így viszonylagos épségben élte a 17. század végét. Az 1763. június 28-i földrengésben azonban leomlott az északi mellékhajója – a romot pedig már senki sem újította fel. Kövei egy részét elhordták, s talán az egész az enyészeté lett volna, ha az 1870-es években Rómer Flóris és Henszlmann Imre nem ismeri fel az értékét. A 19. század végén aztán Möller István konzerválta romként a csonka templomot, amely azóta a magyar műemlékvédelem egyik ikonikus épületévé vált. Az 1930-as években Lux Kálmán tárta fel a templomtorzótól északra található kolostorromot, azonban a terület teljes feltárására máig nem került sor.
Több mint száz évvel ezelőtt nem merült fel a templom teljesebb helyreállítása, azonban részben a 20. században megnövekedett környezetszennyezés felgyorsította a romok pusztulását. Jelenleg marékszámra hullik belőle a kőpor, a szerkezete is kezd tönkre menni. A keleti oldalon a szentély környékén több részt is elkerítettek a látogatók elől, hiszen a szabadon álló ívek, falcsonkok stabilitása erősen kérdésessé vált.
Egy ismételt romkonzerválás hatékonysága így megkérdőjelezhető, hiszen csak elodázni tudná a templom teljes pusztulását. A szakemberek egy része szerint tető kellene a falak fölé, ami megvédené azokat az időjárás viszontagságaitól. Ráadásul így használható belső terek jönnének létre, s ez nyilván a hosszabb távú fenntarthatóságnak is jót tenne. Az ezt elutasítók viszont arra hivatkoznak, hogy a ránk maradt, félig elpusztult állapotában kell visszaépítések nélkül megőrizni az ikonikus romtemplomot.
Fotó, szöveg: Kovács Olivér
Fontosabb kulcsszavak
Kapcsolódó cikkek
