Megújulásunk támogatója:  

Nemzetpolitikai kérdés a határon túli örökség

A határon túli magyar vonatkozású kulturális örökség megmentése és fenntartható fejlesztése nemzetpolitikai kérdés. A KÖH elnökének konferenciát megnyitó beszéde.
A határon túli magyar vonatkozású kulturális örökség megmentése és fenntartható fejlesztése nemzetpolitikai kérdés. A KÖH elnökének konferenciát megnyitó beszéde.

 

Hölgyeim és Uraim!

Bevezetésül egy már-már elfeledett eseményt szeretnék felidézni: 1990 februárjában az Országos Műemléki Felügyelőség – a KÖH jogelődje – és az újonnan megalakult háromszéki műemlékvédő csoport kezdeményezése nyomán romániai magyar és magyarországi szakemberek találkoztak az akkor újjászerveződő román műemlékvédelem megbízott irányítóival. E találkozó nyomán évente sor került a Kárpát-medencei műemlékvédők magyarországi találkozójára az OMF szervezésében kapcsolatépítés, tapasztalatátadás és szakmai továbbképzés céljából Így kezdődött az a folyamat, amely aztán jóval túlnőtt a szakmai együttműködés keretein, és amelynek egyik fontos állomásához érkeztünk ma ennek a konferenciának a megrendezésével.
De nem szeretnék nagyon előre szaladni az időben… Térjünk vissza az 1990-es évekhez, amikor a romániai intézményeket követően a szlovák és a magyar műemlékvédelmi hivatalok közt is újból létrejött a kapcsolat, majd az együttműködési megállapodás. Az 1990-es évek közepétől a kárpát-medencei együttműködés résztvevői már konkrét feladatok megoldására – pl. a gömöri középkori templomok falképeinek kutatására, dokumentálásra és restaurálására – is vállalkoztak. E programok azonban 1999-ig komolyabb pénzeszközök határon túli örökségvédelmi célú felhasználását nem igényelték, vagy inkább fordítva: megfelelő anyagi és politikai támogatás nélkül érdemi feladatvállalásra nem is kerülhetett sor.

E tekintetben hozott minőségi és mennyiségi változást 1998-ban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának megalakulása és az ezzel összefüggésben megnyíló lehetőségek. A határon túli magyar kulturális örökség megőrzésének és helyreállításának támogatása ekkor vált elkötelezett szakemberek magánkezdeményezéséből a központi költségvetésből finanszírozott állami, kormányzati feladattá. Önálló előirányzat nyílt meg a kulturális tárca fejezetében, más minisztériumoknál is megjelentek ilyen vonatkozású előirányzatok, és a Nemzeti Örökség Program pályázati rendszerét is kiterjesztették a határon túlra. Az épített örökségre szervezett 11 millenniumi program 693 projektje közül 66 érintett határom túli magyar vonatkozású kulturális örökségi értéket.

E támogatási program egyik súlypontjaként, az Érsekség és az Országos Műemlékvédelmi Hivatal között 1999-ben létrejött együttműködési megállapodás keretében készült el a gyulafehérvári székesegyház kutatásának és helyreállításának komplex, 10 éves programterve. Mintaértékű megállapodásról volt szó, amely két nemzetmegtartó erő, az egyház és a kulturális örökség együtthatására épült, lévén a gyulafehérvári az egyetlen olyan Szent István-i alapítású egyházmegyénk, amelynek még áll középkori épített öröksége.

A program eredményeként kialakult, ill. megerősödött az a helyi szakemberbázis – magyar értelmiség! –, amelynek munkája reményeim szerint a jövőben is meghatározó lesz a környező országok magyar vonatkozású örökségvédelmében. Nem segélyezés folyt tehát, hanem szerződéses együttműködés jött létre a támogatások határon túli felhasználóival.

Az első polgári kormány politikáját jellemző új, érték- és rendszerelvű megközelítési mód még a támogatásoknál is jobban tükröződött a jogszabály-alkotásban. 2001. június 19-én ugyanis – emblematikus jelentőségű, hogy ugyanazon a napon – két olyan törvényt fogadott el a Magyar Országgyűlés, amely a kulturális örökségvédelmet a nemzetpolitika egyik eszközeként értelmezi. A 2001. évi LXII. törvény (a szomszédos államokban élő magyarokról) stratégiai tényezőként kezelte a kulturális örökséget: nemzetszervező, népesség-megtartó erőként értékelte és állította a nemzetpolitikai cél szolgálatába. A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény pedig az első olyan magyarországi jogszabály, amely tételesen állami feladatként ismeri el a határon túli magyar kulturális örökség védelmét.

A 2002-t követő két kormányzati ciklusról nem szeretnék hosszasabban szólni. Legyen most elég annak felidézése, hogy előbb a NÖP pályázati rendszer szűnt meg, majd az önálló előirányzat a kultúráért felelős tárca költségvetésében, végül a bonyolító Teleki László Alapítvány is. Így elmondható, hogy jelenleg a határon túli magyar örökség anyaországi támogatásának törvényben is rögzített kötelezettsége mint állami feladat ellátatlan. Ezúton is biztosítani szeretném Önöket, hogy az általam vezetett hivatal mindent megtesz azért, hogy ez ne sokáig maradjon így.

Meggyőződésem ugyanis, hogy ma is és mindörökké érvényes az előző polgári kormány felismerése, hogy a magyarság esetében a kulturális – elsősorban az épített – örökség nemzetmegtartó szerepe különösen felértékelődik a trianoni határokon kívüli területeken, ahol az épített örökségi értékek „befelé” – az adott magyar nemzeti közösség számára – a nemzeti identitás bázisai, „kifelé” – a környező nemzetek, államok számára – a magyarság őshonos voltának időtálló bizonyítékai. Kulturális örökségünk megőrzésének támogatása jótékony hatással lehet a határon túli magyar közösségek identitástudatának erősítésére, életminőségük javítására, valamint hozzájárul az ottani magyar értelmiség megizmosodásához. A határon túli magyar vonatkozású kulturális örökség megmentése és fenntartható fejlesztése tehát messze nem csupán örökségszakmai, hanem nemzetpolitikai kérdés: a határon túli magyar nemzetrészek szülőföldön való megmaradásának és gyarapodásának egyik záloga; az abban való részvétel pedig magyar állami feladat.

A Kárpát-medencei demográfiai trendeket és politikai mozgásokat tekintve biztosra vehetjük, hogy az előbb említett stratégiai cél, amelynek szolgálatába kívántuk-kívánjuk állítani a határon túli magyar kulturális örökség védelmét, hosszú távon is érvényes marad. Még a környező országok többségének uniós csatlakozása sem tette szükségtelenné, nélkülözhetővé a magyar állam egyoldalú támogatását, a korábbi támogatási gyakorlat felélesztését.

A határon túli magyar kulturális örökségre irányuló támogatási politika összetett célrendszerében az alábbi örökségszakmai és társadalmi célok épülnek egymásra:
a kulturális örökség fizikai értelemben vett állagmegóvása, értékeinek felmérése, dokumentálása
a környező országok hivatalos szakmai szerveivel történő kapcsolat elmélyítése
a környező országok magyar szakembereinek, szakmai vállalkozásainak, szervezeteinek támogatása, színvonalas munkához juttatása, egzisztenciális helyzetük javítása, a magyar értelmiség helybenmaradási esélyeinek növelése
helyi aktivitás felkeltése, saját (anyagi, szellemi, fizikai) erőforrások mozgósítása
a támogatott műemléket tulajdonosként vagy eszmei értelemben birtokló közösség nemzeti identitásának erősítése, a szomszédos országok magyarságának a szülőföldjén való megtartása az örökségben rejlő gazdaságfejlesztési potenciál kiaknázásával

E célok elérése érdekében a magyar állam egyoldalú támogatása visszaállítandó, és forrásbázisa feltöltendő addig az összegig, amelynek célirányos és szakmailag megalapozott elköltésének lehetőségét az első polgári kormány támogatási gyakorlata már megalapozta.

Az örökségvédelemnek természetszerűleg csatlakoznia kell a kormány egyéb határon túli programjaihoz. Ehhez olyan döntéshozatali mechanizmus kialakítására kell törekedni, amely lehetővé teszi, hogy az örökségszakmai szempontok alapján összeállított támogatási listát a kormányzat össznemzeti érdekeket szem előtt tartva súlyozza.

A kimondottan kulturális örökségi tárgyú támogatásokat az alábbi fő célokra javasolt felhasználni:
– örökségi értékek felmérése
– műemlékek állagmegóvása, őrzése
– műemlékek felújítása
– szakemberek képzése-továbbképzése
– az örökségi értékek közkinccsé tétele

A támogatási rendszer újraindítása során figyelembe veendő továbbá, hogy
– a helyreállításoknak a műemléki értéken túl tekintettel kell lenni a nemzetpolitikai szempontból kiemelt jelentőséggel bíró (egyházi, oktatási, kulturális) funkcióra is;
– a támogatások odaítélésekor nem lehet eltekinteni a tulajdonviszonyok vizsgálatától – csak megbízható magyar tulajdonos támogatható; és végül, de korántsem utolsósorban, hogy
– a határon túli magyar szakmai és civil szervezetek, egyházak véleménye becsatornázódjon a döntéshozatalba.

A támogatásra érdemes örökségi értékek meghatározása és a támogatási program bonyolítása továbbra is szakmai koordinációt tesz szükségessé a kultúráért felelős tárca, ill. a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal égisze alatt. Az értékmentés-értékmegőrzés folyamatának bizonyos elemeit – pl. a helyreállítást megelőző kutatást – ugyanis a műemléktulajdonosok még nem minden esetben ítélik meg valós jelentőségüknek megfelelően. A tulajdonosok közvetlen támogatása helyett csak a támogatásoknak a magyar állami örökségvédelmi intézményrendszeren történő „átfolyatása” garantálja a megfelelő szakmai kontrollt.

A támogatási struktúra szereplői az 1999-2006 közötti időszakban jól vizsgáztak, a köztük akkor kialakított munkamegosztás ismételten alkalmazható. Eszerint a kultúráért felelős tárca biztosítaná a költségvetési forrásokat és felhasználásuk ellenőrzését, a KÖH és az egyéb örökségvédelmi intézmények feladata lenne a szakmai előkészítés és felügyelet, sőt egyes operatív szakmai feladatok is, míg a bonyolítás és a program eredményeinek közzététele az újjáalapított Teleki László Alapítványé.

Annak érdekében, hogy kedvezően befolyásoljuk a határon túli magyar nemzetrészeket jellemző kedvezőtlen demográfiai és szociológiai trendeket, az ilyen jellegű támogatásokat egy egységes fejlesztéspolitikába szükséges rendezni. Egy – nevezzük így – határon túli magyar Széchenyi-tervvel a Magyar Köztársaság közvetett támogatást nyújthatna a határon túli magyar kulturális örökség megóvásához is, amennyiben ezek az örökségi értékek beépülnek a gazdaság-, vállalkozás-, kistérség-, vidékfejlesztési stb. programokba. Egy ilyen átfogó fejlesztéspolitika megtervezése természetesen már kívül áll a kulturális örökségvédelem eszközrendszerén és az előadó szakmai-szakmapolitikai kompetenciáján. Annyit azonban javaslatként mégis megkockáztatok, hogy az Új Széchenyi Terv határon túli moduljának gerincét képezhetnék az örökségalapú fejlesztések, így különösen
– a műemlék-helyreállítások támogatása
– a történeti települések rehabilitációja
– a magyar vonatkozású örökségi értékek tulajdonjogának rendezése
– a kulturális turizmus, ezen belül a magyar-magyar örökségi turizmus fejlesztése
– az anyaországi befektetések támogatása örökségi helyszíneken
– a magyar eredetű épített örökség megújítását célzó vállalkozások fejlesztése

Ezen célok megvalósításához ajánlom fel a szövetségemet a konferencia előadóinak és résztvevőinek éppúgy, mint minden érdekeltnek határon innen és túl – a nemzeti összefogás jegyében.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és az Erdély ezeréves püspöksége c. konferenciát ezennel megnyitom. Jó munkát!

 

Dr. Tamási Judit, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökének megnyitó beszéde a Gyulafehérvári Szent Mihály Székesegyház és Érseki Palota régészeti és építészettörténeti kutatása és helyreállítása című konferencián, az Országos Széchenyi Könyvtárban hangzott el 2010. október 11-én.

 

Kapcsolódó cikkünk:

Gyulafehérvár, az ezeréves püspökség

 

 

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA

 

2010.10.11


Fontosabb kulcsszavak

Aba Sámuel (1) adókedvezmény (1) Al-Duna (1) államalapítás (2) állapotjelentés (2) alsóvár (2) apátsági templom (4) Aquincumi Múzeum (6) aradi vértanúk (1) Aranymonostor (2) Archaeolingua Alapítvány (1) Árpád-kor (1) ásatás (6) avarok (2) barokk (1) Beszédes József (1) BME (1) Bocskai (1) bontás (2) Bortemplom (1) bővítés (1) BTM (3) budai vár (4) Budapesti Régészet (2) Budapesti Történeti Múzeum (9) búvárrégészet (1) Buzás Gergely (7) ciszterci (1) ciszterna (1) civilek (1) Csepel (1) Csillag erőd (1) Csontváry (1) Czoma László (1) Dalmácia (3) Dobó István (1) dombóvári vár (1) egri vár (1) együttműködés (1) életveszély (2) első világháború (2) emlékmű (2) emléktábla (1) Építészettörténeti és Műemléki Tanszék (1) Erdély (1) Erdélyi bástya (1) erdélyi fejedelemség (1) Erzsébetváros (1) Europa Nostra (1) Év Kiállítása (1) Év Múzeuma (1) falkép (4) falkutatás (1) famaradvány (1) fellegvár (1) feltárás (26) felújítás (21) felújítás (1) Fenékpuszta (1) ferences templom (1) ferencesek (1) Festetics (1) Floralia (1) földvár (2) Ford (1) Forster Központ (2) freskók (3) FUGA (1) füleki vár (2) Galamb József (1) gepidák (1) gőzmozdony (1) hadi régészet (1) hagyományőrzés (1) Hajdúsági Múzeum (1) halomsír (1) halomsír (1) Határeset (11) határon túl (12) határon túl (1) Helikon (1) helyreállítás (7) helytartói palota (1) Herman Ottó Múzeum (1) honfoglalók (2) Horvátország (2) Hunyadi János (1) I. Géza (1) ICOMOS (6) II. András (1) II. Rákóczi Ferenc (1) indóház (1) ipari örökség (1) ispánság (1) Istvántelki Főműhely (1) Janotti Judit (1) Kálmán Peregrin (1) kályha (1) kályhacsempe (1) kaputorony (1) Karoling (1) kastély (2) kastélypark (2) katolikus templom (1) kegyhely (1) kelta (1) kiállítás (8) kincs (1) kincslelet (1) királyi palota (1) királysír (7) királytemetkezés (8) Kiscell (1) Kisnemesi Otthonok Országos Találkozója (1) Klissza (1) kocsis temetkezés (1) KÖH (2) kolostor (3) Komor Marcell (1) KÖN (1) Konok Tamás (1) könyvbemutató (1) korona (2) középkor (2) Közkincs-kereső (1) Közlekedési Múzeum (1) Kulturális Örökség Napjai (1) Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (2) kúria (1) kutatás (3) Láng Orsolya (1) Lassányi Gábor (1) látogatóközpont (1) Lechner Tudásközpont (1) Liget Projekt (1) Lóvasút (1) Luxemburgi Zsigmond (1) Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (3) Magyar Károly (1) Magyar Nemzeti Múzeum (2) Máré-vár (1) Mátyás Király Múzeum (4) Mercedes-gyár (1) Mezős Tamás (2) Mithrász (2) mohácsi csata (2) Mór püspök (1) műemlék (12) műemlékem.hu (1) műemléki világnap (2) műemlékvédelem (13) Műemlékvédelmi Szakmérnöki tanfolyam (1) muhi csata (1) műtárgy (1) műtárgy (1) múzeum (6) Múzeumok Éjszakája (2) Múzeumok Majálisa (1) Múzeumok Majálisa (1) Nagy Gergely (1) nagyberuházás (1) Nagyváradi vár (1) Nándorfehérvári diadal (1) Nemzeti Hauszmann Program (1) Nemzeti Kulturális Alap (3) népi építészet (3) Népi Építészeti Program (1) népi műemlék (5) népvándorlás (1) nógrádi vár (1) Novigrad (1) ókeresztény (1) Olimpia Hotel (1) Olof Palme-ház (1) oltár (1) omlás (1) Örökségvédelem Kollégiuma (2) Orseolo Péter (1) őskor (3) őslény (1) ostrom (3) palánk (1) paleontológia (1) pálos (1) Palotajátékok (1) pályázat (2) Pétermonostora (1) pincerendszer (1) posta (2) premontrei (2) Pulszky Társaság (1) Rákóczi (1) református templom (2) régészet (14) Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóság (1) rekonstrukció (4) reneszánsz (1) RepTár (1) reptér (1) restaurálás (5) Rezi Kató Gábor (1) római kor (3) Rómer Flóris Terv (2) Sághi Attila (3) Salamon-torony (3) sánc (1) Sándy Gyula (1) sírbolt (1) sírépítmény (2) sólyi templom (1) szarkofág (2) szarmaták (2) szecesszió (2) Szent László (1) Szent Margit (1) Szent Mihály plébániatemplom (1) szentély (1) Szerbia (1) szkíták (2) szobor (1) tájház (1) tanösvény (2) tatárjárás (1) Teleki László Alapítvány (5) település (1) temetkezés (3) temető (3) templom (1) templom (3) teszkulcs (3) teszt, valami (1) Tomka Gábor (1) török fürdő (1) török kor (3) Tóth Zsolt (1) váci vár (1) vajdaság (1) vár (7) Varga Mariann (1) Várkapitányság (1) Várkert bazár (1) Várkert kioszk (1) várkutatás (2) vármúzeum (1) városfal (1) Városliget (1) vaskor (2) vasút (1) veszély (1) Világörökség (2) víz alatti régészet (1) vonat (1) Wilhelm Gábor (2) Ybl Miklós (1)