Megújulásunk támogatója:  

Szekszárd: vármegyeháza a kutató szemével

A szekszárdi vármegyeháza kutatása, felújítása idén egyike volt az ICOMOS-díjazottaknak. Az előzményekkel csaknem ezer évet ölel fel az épület története.
A szekszárdi vármegyeháza kutatása, felújítása idén egyike volt az ICOMOS-díjazottaknak. Az előzményekkel csaknem ezer évet ölel fel az épület története.

http://muemlekem.hu/images/magazin/20140423szekszardvizimarta/2.jpgDr. Vizi Márta régész-főmuzeológus: Jelentés a Szekszárd, Béla király tér 1. alatti vármegyeháza területén végzett megelőző feltárási munkákról (Lelőhely azonosító: 23371, műemléki törzssz: M 4063) 

 

Előzmények

A Szekszárd központjában található vármegyeháza épületének szükségessé vált felújítása. Az épület a korábbi régészeti-műemléki kutatások alapján védett műemlék. Tolna Megyei Önkormányzata a Vármegyeház épületének belső átalakításához, külső-belső felújításához, valamint az ehhez szükséges bontási munkákhoz előzetesen tanulmányokat készíttetett, valamint szondázó kutatásokra is sor került. 2008-ban Gere László készített műemléki hatástanulmányt, majd Bartos György falkutatást végzett az épületen. A kutatás során középkori falmaradványok kerültek elő, többek között a kápolna északkeleti támpillére. A hatástanulmány és a falkutatás nyomán került sor 2009-2010-ben szondázó ásatásra az épület északi része alatt.

Az apátsági templomhoz északról kapcsolódó, korábban Kozák Károly által Árpád-korinak vélt kápolna feltárását –a megyeháza lehetőségeihez alkalmazkodva – a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat végezte Petkes Zsolt és Kiss Attila vezetésével. Az ásatás meghatározta az épület alatt lévő kápolna falainak helyzetét, és számos sírt tárt fel.

Az eredmények alapján született döntés, hogy a kápolna romkert formájában bemutatásra kerül. A kápolna bemutatásához szükséges feltáró munkát, valamint az épület felújításakor szükségessé váló további kutatásokat, így a közművezetékek cseréjéhez kapcsolódó munkákat a szerző végezte el 2011 folyamán a kivitelezéssel párhuzamosan. A romkert kialakítása, valamint az említett, a kivitelezés közbeni földmunkák miatt szükségessé váló feltárások, megfigyelések számos új ismerettel gazdagítottak bennünket.

Az alábbiakban a vármegyeháza területén és közvetlen közelében végzett munkák eredményeit ismertetem röviden.

http://muemlekem.hu/images/magazin/20140423szekszardvizimarta/3.jpg

 

http://muemlekem.hu/images/magazin/20140423szekszardvizimarta/4.jpgGótikus kápolna - északi oldal

2011. július folyamán elvégeztem a kápolna körzetében a rom bemutatásához szükséges, a megépítendő támfalig terjedő, és a készítendő támfal alatti terület megelőző feltárását. A munka során a korábban már megtalált Árpád-kori temető további sírjait tártuk fel. (A sírok mellékleteket nem tartalmaztak.)

A kápolna teljes tervezett bemutatásához sikerült pontosítani a kápolna északi falánál az alapozás külső és belső falsíkját egyaránt, így a kápolna kissé szabályosabb lett. A kápolna északi fala lényegében párhuzamos a mai épület falával, de úgy is mondhatom, hogy párhuzamos az apátsági templom északi falával. A nyár folyamán elbontották a kápolna bemutatását akadályozó közfalakat, így teljességgel kibonthatóvá váltak a középkori falak. (Egy egységes, falakkal nem szabdalt tér jött létre. A közfalak bontáskor több másodlagosan beépített gótikus követ találtunk. – Boltozati csomópont, borda, stb.)

A bemutatáshoz szükséges volt a kápolnát körülvevő külső járószint meghatározása is. A kápolnától északra lévő régészeti metszetfalon teljesen egyértelműen meghatározható a Ny-ról K-i felé lejtő középkori járószint; ez megfelel a támpillérek alapozási padka magasságának. A külső járószint az ÉNy-i támpillérnél a mai helyiség (elbontott) padlójától mérve: -72 cm.

A két támpillér között a terep lejtése Ny-ról K-i irányba 62 cm. Mindez azt jelenti, hogy a kápolna nyugati végénél a középkori terepszint igen magas volt, amit Petkes Zsolt dokumentációja is bizonyít. A Ny-i falnál a kápolnán belül egyértelműen megfigyelhető az alapozási padka és a kváderekből falazott belső falsík. Ugyanennek a falnak a külső felénél nincs felmenő falrész; a megmaradt fal egyértelműen alapozási jegyeket mutat.

A megfigyelések alapján itt maximum egy lépcső alsó foka lehetett volna a fal közel középső szakaszán, a falstruktúra azonban még azt is kizárja. 

http://muemlekem.hu/images/magazin/20140423szekszardvizimarta/5.jpg

A falkorona belső falsíkjánál egyértelműen meglehetett figyelni az itt használt kisebb méretű kváderek fészkeit. A fészkekbe behelyezve a kvádereket azt látjuk, hogy azok szabályos kötésben lennének az alsó kváder sorral. 

Röviden összefoglalva: a nyugati oldalon ajtó megléte nem bizonyítható, küszöbkőre, vagy szárkövekre utaló fészkeket nem találtunk. A nyugati bejárat helyének vizsgálata azért volt különösen fontos, mert Buzás Gergely a kápolnán egy nyugati bejáratot rekonstruált. A kutatási megfigyelések ezt egyértelműen kizárják.

2011 októberében a kápolna szentélyének déli felét, annak az apátsági templomhoz való kapcsolatát volt lehetőségem megvizsgálni. A templom és a kápolna szentélyének kapcsolatát az előző kutatások nem tudták egyértelműen meghatározni, mert azt a 18. századi építkezések már erősen roncsolták.

A vármegyeház udvari falának megbontása során tanulmányozhatóvá vált a gótikus kápolna szentélyének az apátsági templomhoz csatlakozó szakaszának maradványa. A vármegyeház falában megőrződött falmaradványok alapján egyértelművé vált, hogy a kápolna a nyolcszög három oldalával záródott.

http://muemlekem.hu/images/magazin/20140423szekszardvizimarta/6.jpg

 

http://muemlekem.hu/images/magazin/20140423szekszardvizimarta/7.jpgA vármegyeház déli előcsarnoka

A déli előcsarnokban a közművezetékek árkaihoz kapcsolódóan végeztem megelőző feltárást. Az előcsarnok déli fala a 18. század végén készült alaprajzok szerint még a déli épületszárny külső – udvari – fala volt.

Az előcsarnok déli fala mentén végzett szintsüllyesztés során megtaláltuk a XVIII. századi vízelvezető rendszer hosszabb szakaszát. Ennek északi falát a későbbi építkezések kapcsán az alsó néhány téglasor kivételével elbontották. A déli falra ráépült a későbbi épület. 

A déli fal szint alatti szakaszán, a középtengelytől keletre több nyílást tártunk fel. Ezen a szakaszon a nyílások és a falszakasz maga igen erősen átégett. Ez minden bizonnyal a forrásokban említett, 1794. évi tűzvésszel hozható összefüggésbe.

A déli fal nyugati felén lévő falelválásokhoz kapcsolódóan egy négyszög alakú építményt találtunk, amely közepén lévő betöltésben több rétegződést figyeltünk meg. Az építményt a megyeháza előcsarnokbeli padlószintjéhez képest mintegy 30 cm-rel mélyebbi szintre elbontották. Ez az építmény valószínűleg a 18. század végén készült WC és lépcsőház maradványa lehet. A feltárt maradványok alaprajzi kialakítása azonban nem pontosan egyezik az apátsági épület 1785. évi alaprajzán ezen a részén tervezett bővítésével.

A déli csarnok bejárata között és a kelet nyugati falra merőlegesen nyitott árokban a bejárattól mintegy 1,5 m-re egy kelet-nyugati falat (vastagsága 1 m) figyeltünk meg, szintén az elbontott padlószint alatt.

Az árokban a mélyítés során több padlószintet és pusztulási rétegeket figyeltem meg. Ezek kora a késő középkortól a XVIII. századig terjed.

Az emeletre vezető közművek miatt áttörték a födémet. Ennek során megfigyelhetővé vált a korai barokk osztópárkány is. Ezt a mai díszterem előtti részen, illetve attól nyugati felé is megfigyelhető volt az egykor északi homlokzat nyugati szakaszán.

 

Szennyvíz vezeték kiépítése, korszerűsítése

Az épület keleti tömbjében négy helyen volt szükség a kijelölt helyiségeken keresztül árkok ásására a szennyvízvezetékek elkészítéséhez. Ezek a helyiségekben lévő vizesblokkokból vezetik el a szennyvizet az épülettől keletre húzódó észak-déli irányú fővezetékhez csatlakozva. Ezen kívül a déli oldalról, a DNy-i sarokból is az udvaron keresztül, a keleti oldali fővezetékkel viszik el a szennyvizet. 

A műemléki hatástanulmány számozása szerinti 22. helyiségben a tervezett szennyvíz csatorna árok mélyítésekor két szellőzőkürtővel rendelkező építmény került elő. Ennek elbontása nem volt lehetséges, ezért a szomszédos –23. sz.– helyiségben készítették el az épületen kelet-nyugati irányban, majd a keleti külső falon, a folyosón keresztül az udvarra átmenő árkot. (4. árok) A mintegy 2 m mélységben kiásott árokból főként késő középkori, kora újkori leletanyag került elő. Az épület jelenlegi padlószintjéig terjedő feltöltés két vastag alsó rétegből, és egy felső, mintegy 25 cm vastag rétegből állt. 

A helyiség előtti folyosószakaszon is ugyanezt figyeltük meg. A folyosó, udvar felé eső alapozási részét áttörve több, másodlagos helyzetben lévő gótikus bordát emeltünk ki a falból. 

Az udvari oldalon egy feltehetőleg 19. század végi járószinthez csatlakozó csapadékvíz elvezetőt figyeltünk meg. Alatta két rétegből álló feltöltés volt.

A 22-es helyiségen keresztül jövő fővezetéket a nyugati oldal D-Ny-i vizesblokkjához vezették. Az udvar közepén lévő három tiszafától D-re vezetett, kelet-nyugati irányú, de enyhe ívben törő árok mélysége nyugaton 40 cm, keleten 70 cm körül volt, szélessége 40 cm. A megfigyelések szerint az árkot egy igen kevert feltöltésben nyitották, amelyet a korábbi víz, szennyvíz stb. vezetékek bolygattak. Több helyütt elértük a téglából készült barokk csatorna tetejét. Számottevő régészeti megfigyelést –azon kívül, hogy kevert feltöltés van – nem sikerült tenni.

A déli előcsarnokhoz vezető árokszakaszban a villámhárító kútját találtuk meg. Közvetlenül a déli bejárat előtt – mintegy 70 cm mélységben - egy erősen égett faszenes területet találtunk. A mintegy 1 m2-nyi terület bővebb megfigyelésekre nem adott lehetőséget. 

A 18. helyiségben (1. árok) egy minden bizonnyal vízelvezető rendszerhez tartozó építmény mellett vezették ki a mai vezetéket az épület nyugati oldalára. A külső szakaszon is főként kevert feltöltést figyeltünk meg az árok oldalaiban. 

A 24. helyiségben egy rövid belső, és egy hosszabb külső szakaszon végeztünk megfigyeléseket. Fal áttörése nyomán a falszerkezetre tettem megfigyeléseket.

A keleti szárny középrizalitjától északra, a 27. számú helyisében készítettek egy rövid árokszakaszt. (3. árok – ld. 8. kép) Ebben az árokban szintén két réteg volt, valamint a felső padló alatti feltöltés. A két feltöltés között nagyméretű, nyolcszögű padlótéglából álló padlószint található. A külső árokszakaszban a Kozák Károly által már feltárt, a középkori várhoz tartozó támpillér került ismét elő.

Az épületen kívül, a keleti oldal mentén húzódó, észak-déli irányú szennyvíz fővezeték. (7. árok)

Az árok két szakaszból állt: Az épület ÉK-i sarkánál lévő egykori óvóhelyiségtől északra, illetve délre húzódó szakaszok. Ide tartozik természetesen az egykori óvóhely belsejében kialakított szakasz is. 

Az óvóhelytől délre lévő szakasz. Az óvóhely melletti mintegy 8 m-es szakaszon nagyjából az óvóhely alapjáig jelentős mennyiségű téglatörmelék feltöltésben haladtak az árok mélyítésekor. Ezen a szakaszon, úgy tűnik, az épületet a helyszínrajzokon ábrázolt domb szélére építették. Megfigyeléseim igazolták az 1794-ben készített metszetrajzon ábrázolt terepviszonyokat. Véleményem szerint a keleti oldalon megfigyelt törmelék nagyrészt a Pollack-féle épület építkezéseihez kapcsolható.

A keleti szárny középrizaltjának vonalában már csak mintegy 80 cm mélységben haladtak az árokkal, itt is jelentős téglatörmelék volt. Ehhez járult egy felső, barna kevert a járda alatt.

Az ároknak a középrizalttól délre eső szakaszán mintegy 70 cm mélységű árokszakaszban haladtunk. Itt kevert, barna, fekete feltöltés volt. Az árok alján helyezkedhet el a hódoltságkori, vagy késő középkori járószint. A feltöltést egyébként már korábban távfűtés, telefonkábel, villanyvezeték, a díszkivilágításhoz kialakított villanykábel rendszer bolygatta meg. A feltöltésből egyébként török talpastál töredéke is előkerült.

Az óvóhelyben kiásott szennyvízárkokból előkerült leletanyag egyértelműen annak a feltöltésnek a kora újkori voltát bizonyítja. (Hódoltságkori leletanyag, barokk csempetöredékkel.)

Az óvóhelytől északra eső a vezetékekhez szennyvízaknákat alakítottak ki. Ezen a részen a mintegy 4 m-rel lejjebb, a Várközben elhelyezkedő aknához kellett csatlakozást kialakítani. 

Az árok ásása során tégla burkolatos terasz maradványait (19. század), valamint egy jégverem boltozatát tártam fel. (19. század vége, 20. század eleje.) A jégverem miatt az aknák kiépítését az eredeti nyomvonaltól kissé keletre kellett kialakítani. Az árkokban a már említett tégla-kő feltöltést, majd a sárga altalajt lehetett megfigyelni. (18-19. századi kerámia, cserépkályha töredékek kerültek elő. Különféle bélyeges téglákat is eltettünk.)

A Várközben nyitott árokszakasz (8. árok) már a sárga altalajba mélyült. A korábbi vezeték árkán kívül egyéb régészeti jelenség nem volt. A támfalban megfigyelhető a jégverem befalazott bejárata.

http://muemlekem.hu/images/magazin/20140423szekszardvizimarta/8.jpg

 

Csapadékvíz elvezetéshez kapcsolódó munkák

 

– Csapadékvíz elvezetés az épületen kívül, déli oldal

Az épület déli oldalán, a DNY-i, a DK-i sarkoktól, a déli szárny középrizalit sarkaitól és a fal valamint a rizalit szögleteitől indultak 30 cm széles árkok a déli oldal mentén húzott, szintén 30 cm szélességű árokhoz. Ezek az árkok sekély mélységűek voltak, (40-50 cm) kevert feltöltésbe mélyültek. Régészeti objektumok nem voltak, így egyéb régészeti teendő a tisztítás és megfigyelés után nem volt.

– Csapadékvíz elvezetés az udvar déli felében

Az udvar déli felében 6 helyről vezetik a csapadékvizet 1-1 gyűjtőbe, és kötik össze ezeket a faltól induló árkokat. Ezek az árkok 40 cm szélesek voltak, mélységük a falnál 30 cm mélységűek, lejtenek a gyűjtők felé. Az árkok a szennyvíz elvezető vezetékekhez ásott árkoknál már említett erősen kevert feltöltés mutatják. 

– Csapadékvíz elvezetés az apátsági templom területén (az udvar északi része)

2011. október közepén kezdődött meg az udvar északi részén a burkolat cseréjéhez szükséges munkák előkészítése. Ennek keretében a csapadékvíz elvezető árokrendszer elkészítésére, valamint az új díszkivilágítás elkészítése keretében a pillérek északi oldalának megvésésére és az oda vezető vezetékek elhelyezésére került sor. A szentélyrekonstrukció miatt négy oszlop biztonságos felállítása miatt 4 db pilléralap elkészítése vált szükségessé. 

A szentély két keleti pillére között 2 oszlopgödör elkészítését tette szükségessé a terv. A két keleti pillér között – miután éppen ezen a részen fut a szentélyrekesztő újkori roncsolásokkal kevéssé bolygatott része, észak-déli irányban, a délkeleti pillér északi szakaszához csatlakozóan nyitottam 85 cm szélességben árkot a vizsgálatot kevésbé optimálisan lehetővé tévő 70x70 cm-es gödör, gödrök helyett. 

A felső, a korábbi burkolatot képező kőtörmelék alatt kevert feltöltésű szintet értünk el. A korábbi, Kozák Károly féle 1970. évi dokumentációból kiderült, a törtkőből készült észak-déli fal a DK-i pillér északi síkjához csatlakozott. Ez a pillértől 205 cm-re megszakad egy kelet-nyugati téglafal miatt. A téglafal Kozák Károly dokumentációja alapján a 21. sír déli fala volt. A sír északi falát a barokk csatorna készítésekor, vagy korábban bonthatták el. 

Az árok megnyitása nyomán tett megfigyeléseim szerint az észak-déli irányú törtkő falazat (szentélyrekesztő) és a téglasír fala nincs kötésben egymással. A téglasír fala egyértelműen átvágta a szentélyrekesztő alapozását. A sír lényegesen későbbi lehet a szentélyrekesztőtől. Korát rétegtani alapon a különböző korú szintsüllyesztések miatt ma már nem lehet pontosan megállapítani. A téglafaltól északra a pillér alsó kiugrásától mért – 80 cm-ig igen kevert, téglás törmelék mutatkozott.

 

ÉK-i pillér és a szentély fala közötti gödör.

A tervezett oszlop állításához cc. 100 x 90 cm-es, téglalap alakú gödröt ástunk cc. 60 cm mélységben. A gödör délnyugati felében egy kelet-nyugati irányú téglából készült falazatot találtunk, amely 40 x 30 cm kiterjedésű volt. Ezt a falat minden bizonnyal az észak-déli csatorna készítésekor roncsolhatták. A gödör többi részében barna, erősen kevert, téglatörmelékes feltöltést találtunk. 

DK-i pillér és a szentély fala közötti gödör. 

A tervezett oszlop állításához cc. 100 x 90 cm-es, enyhén téglalap alakú gödröt ástunk cc. 60 cm mélységben. A gödör nyugati felében és a pillér irányában megtisztítva a területet egy kelet-nyugati irányú tégla falazatot találtunk, amelyet észak-déli irányban 100 cm és K-Ny-i irányban 50 cm nagyságban tisztítottunk meg. A téglák között egy fehér mészkőből készült sarok faragvány találtam, amelyet további vizsgálatok céljából kiemeltünk. 

A falazat ebben az esetben is a tervezett alap területén kívül esett, annak elkészítését nem akadályozta.

 

Az apátsági templom területére tervezett csapadékvíz árkok 

Itt a kivitelezés hat szakaszon készített rövidebb-hosszabb árkot. Ezek az árkok az előző helyreállításkor visszatöltött és az azon elhelyezkedő kavicságy rétegeken mentek keresztül. A tisztításon, a megfigyelésen és a dokumentáláson kívül egyéb régészeti teendő nem volt szükséges. 

 

Az apátsági templom burkolatcseréhez aljzat előkészítése

Az új burkolat aljzatának előkészítéséhez az apátsági templom mai törtköves burkolatának eltávolítására, kiegyenlítésére volt szükség. A kiegyenlítéshez tartozott, hogy a mellékkápolnák korábban megemelt szintjét a főhajó szintjére süllyesszék. 

A munkálatok során azonban a mellékkápolnák ívében az északi és a déli oldalon is a barokk templom falmaradványai kerültek elő. A jelenségeket megtisztítottam, dokumentáltam.

 

Villamos vezetékek árka az udvar kelet nyugati középtengelyében

2011 október végén az udvaron a bejárattól a leendő kávézóig vezető kelet-nyugati árkot, valamint közvetlenül a kapun belül egy észak–déli árkot ásott a kivitelezés. 

Az észak-déli árokban átlagosan 40 cm mélységben két kelet-nyugati falcsonk jelentkezett, amelyek a kábel fektetése szempontjából nem jelentett akadályt. 

A kelet-nyugati árokban majdnem az udvar egész szélességében egy átlagosan 80 cm vastagságú téglafal húzódott. Ezek a falak feltehetőleg a 18. századi építkezések maradványai. Falkorona magassága a kivitelezés számára nem jelentett akadályt. A falat megtisztítása után dokumentáltam, védőborítás után elvégezték a kábelfektetést. 

 

Szekszárd, Béla tér 1.- Vármegyeháza előtti terület:

Csapadékvíz elvezetés

A Szekszárd – Vármegyeháza felújítása kapcsán végzett munkák során a megyeháza bejárata melletti északi oldalon, a csapadékvíz elvezetéséhez készülő vezetékhez árkot ástak. Az árok keleti végén, a falszögletben az észak déli és a kelet nyugati falhoz igazodva egy derékszöget alkotó falrészlet került elő. A falazat élénkvörös téglából készült, a jelenlegi betonjárdától mintegy 33 cm mélységben került elő. 

A falazat alját nem értük el, az árkot a csővezetékhez szükséges mélységig, átlagosan 80 cm mélységig ásták ki. 

Ugyanezen árokban, a fentiekben leírt jelenségtől nyugatra egy megközelítően É-D-i falazat darabját találtuk. A főként kőből készült falazat a jellegzetes fehér habarccsal készült, ami a középkori eredetet mutatja. A fal vastagsága 105 cm. A falazat a járda szintjétől 45 cm mélységben jelentkezett, de északi oldalát legújabb kori villamos vezeték fektetésekor szétvésték, majd a vezetéket téglasorral védték le. Ez a nyugati várfal, É-D-i szakaszának egy része. 

Az úttest alatti szakasz: Az árokszakaszban több beásást találtunk, amelyek minden valószínűség szerint kiszedett falak helye. 

A vármegyeháza bejáratától D-re:

A középrizalit délkeleti sarkától megközelítően nyugati irányba induló árok a korábbi csapadékvíz elvezető csatorna felett haladt egészen az úttest nyugati szélén lévő aknáig. Ezen a szakaszon régészeti teendő nem volt. 

A Béla téren elvégzett munkák legfőbb tanúsága, hogy a régészeti jelenségek közvetlenül a burkolatok alatt kezdődnek. Azaz egykor minden bizonnyal szintsüllyesztés történt, minden valószínűség szerint a megyeháza kivitelezése kapcsán.

http://muemlekem.hu/images/magazin/20140423szekszardvizimarta/9.jpg

 

Szekszárd, Vármegyeháza, Béla tér 1. – Villamosenergia ellátás I. ütem

(A Vármegyeháza rekonstrukciójához kötődő közműcserék kivitelezését megelőző régészeti feltárás)

A Vármegyeház előtti részen a nagyfeszültségű villamos vezeték cseréjéhez, a megyeháza villamos ellátásához készítettek kábelárkot. 

Észak-déli irányban húzódott a mintegy 90 cm széles árok. A megyeháza bejáratától a bíróság előtti kábelelosztó dobozig ástak árkot. Az árok déli vége a megyeháza bejáratához közel, keleti irányba fordul, a megyeháza faláig. 

A megyeháza falához tartó szakaszon egy 105 cm vastag falat találtunk, amely középkori jelleget mutatott. A falkorona szintje a jelenlegi betonjárda szintjétől 45 cm. Ez a fal egy újabb részlete a nyugati várfal, észak-déli irányú szakaszának. A falhoz annak keleti oldalán téglaépítmény csatlakozik.

Az észak-déli árokban 45 cm mélységben egy kelet-nyugati irányú kő falazatot találtunk. A kövek kötőanyaga szürkésfehér habarcs volt. A fal szélessége 105 cm. Nyugat felé nem folytatódott, azaz egy pillérrel van dolgunk. Ennek vizsgálatához kisebb kutatóblokkot nyitottunk. A vár északnyugati pillérét találtuk meg. 

A pillér készítésekor egy korábbi sír alsó felét is roncsolták. Az árokban a megyeháza alatt húzódó Árpád-kori temető további sírjait találtuk meg.

A temető területén egy minden bizonnyal a 19. század első feléből származó (meszes)gödör szakította meg a sírok sorát. (12. kép) A pillér mellett és tőle északra is folytatódtak a sírok.(

A pillértől északra két sáncárkot találtunk. A megyeháza északnyugati sarkával egyvonalban egy sáncárkot figyeltem meg, ennek több (K-Ny-i irányú) 20. századi vezeték roncsolta a betöltést. A bíróság előtti szakaszon egy újabb sáncárkot tártam fel.

A belső sánc az 1783. évi alaprajzon ábrázolt (XV. századi vár) északi sáncárka. Az elsőtől északra előkerült második sáncárok az Ottendorf Henrik által ábrázolt vár északi árkával azonosítható.

A temető:

A megnyitott árokban összesen 11 sír került feltárásra. Egy sírt leletei (s végű hajkarikák, fonott gyűrű) alapján a XI. századra keltezhetünk. A vár feltárt pillére a 3. sírt vágta medencétől lefelé. A már említett Árpád-kori temető további sírjait találtuk meg az épület előtt. A temető minden bizonnyal folytatódik nyugati irányba, a tér felé.1 

 

A gázvezeték árkai:

Az épület keleti oldalán, az északi harmad közepe táján található a gázvezeték épületbe kötő része. A vezeték árkait a keleti oldalon a sétány épülethez közeli széle mellett ásták egészen az épület DK-i sarokig; itt bekanyarodva, a járda külső oldalán kerüli meg az épület déli részét, az épület nyugati oldalán, annak déli részén húzódik, a nyugati oldali rizalit déli oldalánál kialakított csatlakozóig. 

Az árok oldalában a szennyvíz vezetékek árkainál már megfigyelt erősen kevert feltöltés volt megfigyelhető.

 

Leletanyag: 

Kő: –Gótikus bordák, bordacsomópont, féloszlopok, könyöklők.

–Kerámia: –Őskori kerámia. Hódoltságkori és késő középkori töredékek különböző feltárási szakaszokból.

 

Irodalom:

Buzás Gergely: Az egyházmegye építészeti emlékei. 611-713. In. A Pécsi Egyházmegye története I. A középkor évszázadai (1009-1543) Szerk. Fedeles Tamás–Sarbak Gábor–Sümegi József, Pécs, 2009.

Gere László: A bencés apátságtól a megyeházáig. Kézirat 2008.

Gere László: A szekszárdi vár az írott források és az eddigi ásatások alapján. In. Castrum 8 (2008) 67-70.

Kozák Károly: A szekszárdi bencés apátság feltárása I. In. A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum Évkönyve I. (1970) 155-180.

Kozák Károly: A szekszárdi bencés apátság feltárása III. In. A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum Évkönyve IV-V (1973-1974) 167-202.

Miklós Zsuzsa: Tolna megye várai. Varia Archaeologica. XXII. Budapest, 2007, 371-374.

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Világnap: díjak és citromok

Klasszicista korona ezer év történelmén

Láthatóvá tennék a középkort a megyeháza alatt

Sírok és kápolna a megyeháza alatt

 

A megyeháza és a templomrom a műemlékem.hu adatbázisában

 

 

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA

 

Fotó, szöveg: Dr. Vizi Márta
2014.04.23


Fontosabb kulcsszavak

Aba Sámuel (1) adókedvezmény (1) Al-Duna (1) államalapítás (2) állapotjelentés (2) alsóvár (2) apátsági templom (3) Aquincumi Múzeum (6) aradi vértanúk (1) Aranymonostor (2) Archaeolingua Alapítvány (1) Árpád-kor (1) ásatás (6) avarok (2) barokk (1) Beszédes József (1) BME (1) Bocskai (1) bontás (2) Bortemplom (1) bővítés (1) BTM (3) budai vár (4) Budapesti Régészet (2) Budapesti Történeti Múzeum (9) búvárrégészet (1) Buzás Gergely (7) ciszterci (1) ciszterna (1) civilek (1) Csepel (1) Csillag erőd (1) Csontváry (1) Czoma László (1) Dalmácia (3) Dobó István (1) dombóvári vár (1) egri vár (1) együttműködés (1) életveszély (2) első világháború (2) emlékmű (2) emléktábla (1) Építészettörténeti és Műemléki Tanszék (1) Erdély (1) Erdélyi bástya (1) erdélyi fejedelemség (1) Erzsébetváros (1) Europa Nostra (1) Év Kiállítása (1) Év Múzeuma (1) falkép (4) famaradvány (1) fellegvár (1) feltárás (25) felújítás (21) felújítás (1) Fenékpuszta (1) ferences templom (1) ferencesek (1) Festetics (1) Floralia (1) földvár (2) Ford (1) Forster Központ (2) freskók (2) FUGA (1) füleki vár (2) Galamb József (1) gepidák (1) gőzmozdony (1) hadi régészet (1) hagyományőrzés (1) Hajdúsági Múzeum (1) halomsír (1) halomsír (1) Határeset (11) határon túl (12) határon túl (1) Helikon (1) helyreállítás (6) helytartói palota (1) Herman Ottó Múzeum (1) honfoglalók (2) Horvátország (2) Hunyadi János (1) I. Géza (1) ICOMOS (6) II. András (1) II. Rákóczi Ferenc (1) indóház (1) ipari örökség (1) ispánság (1) Istvántelki Főműhely (1) Janotti Judit (1) Kálmán Peregrin (1) kályha (1) kályhacsempe (1) kaputorony (1) Karoling (1) kastély (2) kastélypark (2) katolikus templom (1) kegyhely (1) kelta (1) kiállítás (8) kincs (1) kincslelet (1) királyi palota (1) királysír (7) királytemetkezés (8) Kiscell (1) Kisnemesi Otthonok Országos Találkozója (1) Klissza (1) kocsis temetkezés (1) KÖH (2) kolostor (3) Komor Marcell (1) KÖN (1) Konok Tamás (1) könyvbemutató (1) korona (2) középkor (2) Közkincs-kereső (1) Közlekedési Múzeum (1) Kulturális Örökség Napjai (1) Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (2) kúria (1) kutatás (3) Láng Orsolya (1) Lassányi Gábor (1) látogatóközpont (1) Lechner Tudásközpont (1) Liget Projekt (1) Lóvasút (1) Luxemburgi Zsigmond (1) Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (3) Magyar Károly (1) Magyar Nemzeti Múzeum (2) Máré-vár (1) Mátyás Király Múzeum (4) Mercedes-gyár (1) Mezős Tamás (2) Mithrász (2) mohácsi csata (2) Mór püspök (1) műemlék (12) műemlékem.hu (1) műemléki világnap (2) műemlékvédelem (13) Műemlékvédelmi Szakmérnöki tanfolyam (1) muhi csata (1) műtárgy (1) műtárgy (1) múzeum (6) Múzeumok Éjszakája (2) Múzeumok Majálisa (1) Múzeumok Majálisa (1) Nagy Gergely (1) nagyberuházás (1) Nagyváradi vár (1) Nándorfehérvári diadal (1) Nemzeti Hauszmann Program (1) Nemzeti Kulturális Alap (3) népi építészet (3) Népi Építészeti Program (1) népi műemlék (5) népvándorlás (1) nógrádi vár (1) Novigrad (1) ókeresztény (1) Olimpia Hotel (1) Olof Palme-ház (1) oltár (1) omlás (1) Örökségvédelem Kollégiuma (2) Orseolo Péter (1) őskor (3) őslény (1) ostrom (3) palánk (1) paleontológia (1) pálos (1) Palotajátékok (1) pályázat (2) Pétermonostora (1) pincerendszer (1) posta (2) premontrei (2) Pulszky Társaság (1) Rákóczi (1) református templom (2) régészet (14) Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóság (1) rekonstrukció (4) reneszánsz (1) RepTár (1) reptér (1) restaurálás (5) Rezi Kató Gábor (1) római kor (3) Rómer Flóris Terv (2) Sághi Attila (3) Salamon-torony (3) sánc (1) Sándy Gyula (1) sírbolt (1) sírépítmény (2) sólyi templom (1) szarkofág (2) szarmaták (2) szecesszió (2) Szent László (1) Szent Margit (1) Szent Mihály plébániatemplom (1) szentély (1) Szerbia (1) szkíták (2) szobor (1) tájház (1) tanösvény (2) tatárjárás (1) Teleki László Alapítvány (5) település (1) temetkezés (3) temető (3) templom (1) templom (3) teszkulcs (3) teszt, valami (1) Tomka Gábor (1) török fürdő (1) török kor (3) Tóth Zsolt (1) váci vár (1) vajdaság (1) vár (7) Varga Mariann (1) Várkapitányság (1) Várkert bazár (1) Várkert kioszk (1) várkutatás (2) vármúzeum (1) városfal (1) Városliget (1) vaskor (2) vasút (1) veszély (1) Világörökség (2) víz alatti régészet (1) vonat (1) Wilhelm Gábor (2) Ybl Miklós (1)