Élmény és műemlék

A műemlékvédelem egyik – még ha sokszor nehezen tudomásul vehető – igazsága, hogy a nem használt épület elindul a pusztulás útján. Nem csak a romemlékekre kell itt gondolni, amelyek gyakorlatilag fenntarthatatlanok a mi éghajlati viszonyaink mellett hosszú távon, hiszen a „rom” építészeti értelemben nem állapot, hanem egy átmenet a lét és nemlét közötti úton. Pusztulni kezd egy akár frissen felújított épület is, ha funkció nélkül magára hagyják: meglazul a cserép, betörik az ablak, ázni kezd itt-ott. Ha bölcselkedni akarnánk, oda jutnánk, hogy az épületeknek éppúgy szerves része az emberi jelenlét, mint a fal, vagy a tető.

„Szerencsére olyan épületekkel dolgozhattam eddigi pályafutásom során, amelyeket komplex módon, vagyis funkcióval együtt újítottunk fel. Ebből a szempontból különösen szerencsések a történelmi fürdők, hiszen nagyon speciálisak, csak egy célra használhatók, vagyis a folyamatos használatuk adott” - mondta a Műemlékem.hu Magazinnak Sághi Attila gyakorlati műemlékes szakember, a Forster Központ korábbi elnöke.

Történelmi fürdők esetében, leszámítva a Széchenyi fürdőt a Városligetben – többnyire Buda török kori eredetű fürdői juthatnak az ember eszébe. Ezek történetéről, kutatásáról tavaly év végén jelent meg Papp Adrienn, a Budapesti Történeti Múzeum régészének könyve. Remek, informatív olvasmány, amelyből ráadásul kiderül, hogy a budai hőforrások (amelyek miatt ezeket a fürdőket építették) miként járultak hozzá az épületek megmaradásához. A hódoltság területén ugyanis máshol is építettek a török korban fürdőket, csakhogy ezek gőzfürdők voltak, amelyekkel nem tudtak mit kezdeni a 17. század végén, a visszafoglalás után a betelepülők, így elbontották, vagy pusztulni hagyták azokat. A budai fürdőkben ellenben víz, sőt meleg víz folyt, amely kulturális szempontból érthető volt, Buda új lakosai tudták használni azokat.

„Ezek a fürdők napjainkban roppant fontosak az ország arculata szempontjából is, hiszen sok külföldi turista látogatja őket, a Széchenyi fürdő többször jelenik meg a prospektusok fotóin, mint a Parlament. A látogatók a történelmi hangulatuk miatt keresik fel ezeket, ugyanakkor a kényelem, higiénia szerint a 21. századi viszonyokat várják el. Ezek helyreállítása során tehát egyszerre kell megfelelni a hitelesség és az élmény szempontjából” - tette hozzá Sághi Attila, aki maga is több budai törökfürdő felújításában működött közre. „Bár különösen a törökfürdők az egykori használatot tekintve elvileg nagyon hasonlóak, hiszen egyazon szertartásrend jellemezte őket, a felújításuk során változatos problémákat kellett megoldanunk. Sőt van, ahol ezek még továbbra is megoldásra várnak, például az ugyan elkészült, de meg nem nyitott Rác-fürdő esetében, ahol a Duna közelsége miatt a talajvízszint szorosan összefügg a folyó vízhozamával, vagyis áradás esetén a Duna megjelenhet a medencében is. Ezt nyilván még orvosolni kell, a remélhetőleg mielőbbi megnyitás előtt.”

Sághi Attilának egyébként az eddig a közreműködésével elkészült felújítások közül a Veli Bej fürdőé tetszik leginkább, elsősorban az eredeti térélmények hiteles megjelenítése miatt. Ám mint mondja, az átadása után feltehetően átvenné a helyét a Rác-fürdő, már csak unikális részletei, így a török kori burkolatú medence miatt is.

A gyakorlati műemlékes szakember a fürdőkhöz hasonló országarculatot is formáló lehetőséget lát a Hajógyári szigeten található, egyelőre még teljességében feltáratlan Hadrianus-palotában is. Mint ismert, az egyelőre régészeti emléket közvetlenül az UNESCO Világörökség Bizottságának júliusi ülése előtt törölte a magyar kormány a Limes Világörökség pályázatból, mire elhalasztották a projekt felterjesztéséről szóló döntést. Bár az eset kultúrdiplomáciai súlyáról megoszlottak a vélemények, tény, hogy egy esetleges helyreállítás, bemutatás esetén sokkal több, látványosabb lehetőség közül választhatnának a tervezők, döntéshozók.

„A Rómer Flóris által a 19. században feltárt és ekkor még fürdőnek hitt római kori helytartói palota kutatás utáni bemutatását roppant fontosnak érzem, az egykori Forster Központban foglalkoztunk is a kérdéssel” – jelentette ki Sághi Attila. „A korábbi kutatásoknak hála tudjuk, hogy például a teljes alaprajz feltárható, a falak kifestései, a mozaik díszítések a vakolattal együtt a padlóra zuhanva ugyan, de nagyon jó állapotban maradtak fenn, így hitelesen lehetne a palota helyiségeit helyreállítani. Valódi térélményt kellene teremteni, ahogyan azt például Carnuntumban is tették az osztrákok. Ez nyilván egy hatalmas beruházás, amelyet meg kellene előznie a terület árvízvédelmének, illetve nem önmagában, hanem a sziget új funkciókkal való megtöltésével együtt lenne érdemes megvalósítani. Nyilván létezhet olyan konstrukció, amely nem igényel kormányzati forrásokat a megvalósításra, de a valóban világszínvonalú látnivalónak számító Hadrianus-palota – egyfajta római kori élményparkként - a fenntartásának költségeit ki is tudná termelni és segíthetné a Hajógyári-sziget minőségi és fenntartható fejlődését. Nem csak turisztikai eredménye lenne a rekonstrukciónak, Budapest lakói is megérdemlik, hogy a város csaknem kétezer éves gyökereit valós módon élhessék át, és a török fürdők, a világörökségi területek és sok más csodálatos előzmény mellett ez is hozzájáruljon a város építészeti és kulturális rangjának növeléséhez.”