Megújulásunk támogatója:  

Örökségvédelem: receptek a kudarchoz

Számos oka lehet annak, ha egy örökségvédelmi szempontból fontos helyszín, épület elsorvad, mozdulatlanságba dermed. Néhány a teljesség igénye nélkül.
Számos oka lehet annak, ha egy örökségvédelmi szempontból fontos helyszín, épület elsorvad, mozdulatlanságba dermed. Néhány a teljesség igénye nélkül.

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20161229oroksegvedcsodok/02.jpgSzékesfehérvár, romkert, bazilika alapfalai

A középkori magyar királyság koronázó templomát (amelyet királytemetkezésekre is használtak – igaz, korántsem kizárólagosan), 1038-ban szentelték fel, amikor ide temették I. Istvánt, az első magyar királyt. A templom a későbbiekben is koronázó- és temetkezési helye volt az uralkodóknak: a mohácsi csatavesztésig 43 királyt koronáztak meg a falai között, és tizenötük földi maradványai találtak itt nyughelyet.

Történelmének első tündöklő öt évszázadában többször is átépítették, bővítették a templomot. Így a kezdeti, négytornyú román épületegyüttesből Mátyás korára gótikus templom lett. Néhány évtizeddel később a törökök nem pusztították el a templomot, először csupán az árulónak tartott Szapolyai János maradványait szórták ki a megszentelt földből. A későbbiekben a gótikus épületet lőporraktárként használták - egészen addig, míg egy robbanás alaposan meg nem rongálta. A török kiűzése után, 1703-ban a székesfehérvári királyválasztó prépost azzal a kérelemmel fordult a Habsburgokhoz, hogy építsék újjá a templomot.

A Rákóczi-szabadságharc elején I. Lipótnak aligha lehetett célja, hogy a rebellis magyarok nemzeti identitását a koronázó templom újjáépítésével erősítse meg. Így lett ugyan építkezés a török kiűzése után elnémetesedett Fehérváron, ez azonban a bazilika csaknem teljes megsemmisüléséhez vezetett: barokk püspöki palota építésébe kezdtek, amelyet részben a templom visszabontott alapjaira emeltek a nyugati oldalon. A kápolnák egy része azonban ha romosan is, de állt, egészen a 19. század elejéig.

Az első királytemetkezésre (miután több sír maradványára is ráleltek a megelőző években) 1848-ban bukkantak a területen. Mivel Érdy János, a Nemzeti Múzeum igazgatója volt az ásató, ez a hír már nagyobb figyelmet kapott, még ha szenzáció nem is lett belőle a forradalom és szabadságharc viharában. A III. Bélaként és feleségeként azonosított maradványokat végül a múzeumi raktár után a budavári Mátyás-templomban helyezték el. Ezután a romterületet elsőként Henszlmann Imre tárta fel, majd temette vissza, de eközben meglehetősen összekeverték a csontmaradványokat és a mester sajnos nem osztotta meg írásban az utókorral a megfigyeléseit. Szent István halálának kilencszázadik évfordulójára készülve Gerevich Tibor (a Műemlékek Országos Bizottságának újraszervezője) szervezett szakértői összefogást a bazilika emlékének megmentésére. 1938-ban átadták a nemzeti emlékhelyet, amelynek meghatározó eleme a Lux Kálmán tervezte épület. Ebben helyezték el a Szent István temetkezési kellékének tartott kőszarkofágot. Sajnos Gerevichéknek sem volt erőssége a dokumentálás, de legalább fényképeztek, ami sokat segített a későbbiekben, hogy ki lehessen deríteni, mit hol találtak. A bazilika kutatója az 1960-as évek közepétől Kralovánszky Alán volt (ő azonosította Szent István sírhelyét is 1970-ben), majd halála, 1993 után Biczó Piroska folytatta a munkát. Az elmúlt évtizedekben tulajdonképpen a bazilika minden jelenleg hozzáférhető négyzetméterét megkutatták, az embertani vizsgálatok eredményeiről pedig Éry Kinga írt (az 1984-ben elkezdett kutatás tanulságait bemutató) nagyszabású összefoglalót.

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20161229oroksegvedcsodok/03.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20161229oroksegvedcsodok/04.JPGAz előzmények ismeretében a bazilika romterülete akár felemelő, a nemzeti emlékezetet és kegyeletet erősítő hely is lehetne, azonban sajnos nem az. A feltárást nem sikerült kiterjeszteni a püspökség kertjére, és a Városház téren (az egykori épület nyugati oldalán) is volna még kutatnivaló. A templom szabadban lévő kövei folyamatosan pusztulnak, bár abban sem volt köszönet, amikor a kétezres években egy védőtetőt emeltek egy részük fölé. Ez nem csak ormótlan és ronda volt, de sikerült páratlan érzékkel középkori kőmaradványokat is megcsonkítani az építése során. Elbontották, a terület így ma spontán pusztul tovább. Ötletpályázat, hogy miként mutatnák be az építészek a bazilikát, 2009-ben volt, azonban a félszáz pályázat közül egy sem valósult meg. A szakma, a politika és az érdeklődő nagyközönség köreiben ugyanis még a legalapvetőbb konszenzus is hiányzik, hogy mit lehetne kezdeni a romterülettel. Nem épült fel a bazilika egy szeletét bemutató rekonstrukció, a helyszínen viszonylag kevés támpontot kap a látogató, ha el akarja képzelni az egykori templomot. Az önkormányzat inkább a Fő utcát újította fel uniós forrásból, minthogy bedugja a fejét a pofozógépbe, amit a romterület rendezése, egy esetleges új védőtető, vagy védőépület megépítése jelenthet. A templom kőfaragványait bemutató, rendezés alatt álló kiállítás sem a területen valósul meg. A csontmaradványokkal sem jobb a helyzet: bár az osszáriumot, vagyis a közös sírkamrát) időről időre megnyitják a látogatók előtt, a maradványok személyre szóló azonosítása a tudomány mai szintjén megoldhatatlan. Pedig valaminek hamarosan történnie kell, hiszen a területen szabadban lévő kövek kíméletlenül pusztulnak.

Szent István halálának és a templom felszentelésének az ezredik évfordulója már látótávolságban van, azonban az eddigiek alapján ezt is lekéssük, ha nem lesz végre egyetértés az érintettek között, hogy egyáltalán kell-e az országnak, s ha igen, milyen formában a királykoronázások és -temetkezések méltó emlékhelye.

A székesfehérvári romkert a műemlékem.hu adatbázisában

 

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20161229oroksegvedcsodok/05.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20161229oroksegvedcsodok/06.jpgZalavár, császári palota, keresztelőtemplom

Ha már évforduló: 2019-ben lesz egy évezrede, hogy Pozsonyi Évkönyvek szerint templomot szenteltek fel Szent Adorján tiszteletére Zalaváron, ami a bencés apátság alapítását is jelenti. Ez jó alkalom lett volna a Kárpát-medencében egyedülálló, részben Karoling-kori, részben honfoglalás utáni település bemutatására, ám az előkészületek hiánya azt jelzi, hogy sikerül lekésni a jeles dátumot.

Sajnos ez részben érthető: mivel honunkban az általános történelmi- és nemzettudat (már akinek van ilyen) nagyjából az évszázadokkal ezelőtti, már akkor is idejétmúlt és fájón provinciális kisnemesi gondolkodást követi, az őseit lóhátról nyilazó és nyereg alatt húst puhító honfoglalónak képzelő egyszeri magyar nem tud mit kezdeni egy olyan településsel, ami a fénykorát éppen az ő vélt véreinek megérkezése előtt élte. Márpedig Zalavár-Mosaburg ilyen volt, hiszen a története a 830-as évek végén vette kezdetét. A Várszigeten elsőként a morva birodalomból származó Priwina kezdett komoly építkezésekbe, amelyeket a fia, Kocel is folytatott. Mosaburg („Mocsárvár”) lett Alsó-Pannonia egyházi és világi központja, ahol a 840-es évek elején keresztelő templom, majd Priwina magánegyháza (Mária-templom) épült meg, végül a 850-es évek közepe táján egy zarándoktemplomot emeltek (ennek rekonstruált alaprajzát láthatjuk is a Várszigeten). A térítést irányító salzburgi érsekségnek komoly tervei voltak a településsel, itt alapították volna meg Alsó-Pannonia első püspökségét, ám Metód és Cirill, a két később szentté avatott térítő szerzetes megjelenése miatt a terv kútba esett. Tevékenységük emlékei a néhány évvel ezelőtt itt előkerült, glagolita írásjelekkel ellátott edénytöredékek. A 880-as évek végén Arnulf császár évente felkereste a várost, az ő kényelmét szolgálta az a palota, amelynek alapfal maradványait már két éve visszatemették, ahogyan korábban a keresztelő templomét is, hiszen semmiféle döntéshozói érdeklődés nem mutatkozott, hogy azokat bemutassák a látogatóknak. Csak érzékeltetve a hely jelentőségét: 9. századi palota a Karoling-kor egyetlen ismert, fennmaradt világi kőépülete (azaz maradványa) a Kárpát-medencében.

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20161229oroksegvedcsodok/07.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20161229oroksegvedcsodok/08.jpgÁm Zalavárnak szinte tradíciója a balsors. Az első ezredforduló táján ispánsági központot alapítottak Mosaburg romjain. Itt alapított 1019-ben I. (Szent) István bencés kolostort, amelynek temploma a korábbi Mária-templom volt. Az épületegyüttest a török veszélykor várrá erődítették. A mocsarak által védett vár bevehetetlennek bizonyult. A már szükségtelenné (és fenntarthatatlanná) vált épületegyüttest 1702-ben felrobbantották.

A helyiek kőbányaként hasznosították, hiába kérte Deák Ferenc és József nádor is a kitermelés leállítását. A huszadik század közepére elfogytak a kövek, ekkor kitermelték a homokot is a végvár területéről, megsemmisítve a középkori emlékek nagy részét. 

A hajdani Mosaburg tehát fontos szerepet töltött be a Dunántúl 9–10. századi történelmében, az itt feltárt maradványok újraírták a magyar honfoglalás előtti Alsó-Pannonia történelmét, ha úgy tetszik, egy frank határgrófság tündöklését és bukását. A feltárt leletanyagot a Magyar Nemzeti Múzeum állandó régészeti kiállításának befejező részében a nagyközönség is megcsodálhatja.

A helyszínen viszont csak az egykori zarándoktemplom körvonalait láthatjuk kőből felrakva, az erdősült területen nem is kutathattak a szakemberek (az elmúlt jó néhány évben Szőke Béla Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének főmunkatársa és Ritoók Ágnes, a Nemzeti Múzeum régésze), ráadásul a feltárás gyakran csak a Nemzeti Kulturális Alap szerény támogatásából folyt. Állnak Cirill és Metód szobrok a terület bejáratánál, illetve egy Zala megyét jelképező kupola, amely jurtaszerű alakjával teljességgel félreinformálja a látogatót, hogy miért is fontos Zalavár. Az alig néhány lépésnyire álló, Szent László király korában épült templomrekonstrukcióban azonban egy emléktábla arról tanúskodik, hogy 1938-ban, Szent István halálának kilencszázadik évfordulóján még foglalkoztatta az ügy „Zala vármegye közönségét”. Szomorú, hogy még a műemlékjegyzék is félrevezető néven jegyzi a helyszínt.

A zalavári maradványokat vélhetően csak akkor tudjuk majd becsülni, ha tananyaggá válik Pannonia – egyelőre ilyen formában meg sem írt – honfoglalás előtti történelme. Ha helyére tesszük a honfoglalás sok szempontból meghaladott mítoszát és elfogadjuk, hogy bizony a magyarság etnogenezise a Kárpát-medencében fejeződött be, s az itt élő lakossággal összeolvadva alakult ki az a népesség, amely a középkor végéig meghatározó maradt a királyság területén. Így Mosaburg egykori lakói ugyanúgy lehetséges „őseink”, mint a kalandozó hadfik.

A zalavári vár és bencés apátság romjai a műemlékem.hu adatbázisában

 

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20161229oroksegvedcsodok/09.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20161229oroksegvedcsodok/10.jpgBudapest, Rác fürdő

Az előzőeknél némiképp kevésbé jelentősnek vélhetnénk a több mint négyszáz éves történelemre visszatekintő budai fürdőt a Gellérthegy északi lábánál, az egykori Tabán csücskében, ám a legújabb kori kálváriája olyannyira nonszensz, hogy mindenképp helye van az összeállításban. Még 2010 első napjaiban – amikor a megnyitásra készültek – újságolta portálunknak Dévényi Tamás Ybl-díjas építész, a beruházás, felújítás tervezője: „Az volt a cél a funkcionális fürdő tervezése mellett, hogy megmutassuk az épületegyüttes történeti-építészettörténeti értékeit, a török kortól a barokkon át a 19. századig”. Ez sikerült is, ám meglehetősen kevesen láthatták, hiszen az épületegyüttes a mai napig nem nyílt meg. 

Ám térjünk vissza a kezdetekhez: a mai Rác fürdő helyén az első „dagonyázó” sárfürdő a 16. században létesült. Ugyan akadtak, akik ezen a helyen remélték megtalálni Mátyás király fürdőházát, ám a feltárások ezt nem igazolták: a királyi fürdő az Ördögárok túloldalán, a Duna irányában lehetett, míg az árok innenső felén a Budát elfoglaló törökök létesítettek a kevésbé tehetősek számára közfürdőt.

Az ólomtetejű építmény túlélte Buda visszafoglalását, s a barokk korban átépítve, új szárnnyal, épületrészekkel jelentősen kibővítve, a kupolát egy épület belsejébe foglalva továbbra is fürdőként hasznosították. A fürdő újabb nagy átépítésének kora a 19. század második felében, 1864 és 1870 között következett el. Ekkor Ybl Miklós tervei szerint új tereket építettek és ekkor alakították ki az utcára nyíló fogadóépület mai tömegét és homlokzatát is. Elkészült a fürdő új éke, a zuhanycsarnok is. Ez a második világháborúban kapott bombatalálatot, egy része megsemmisült, a többit a hatvanas években lebontották. Megvoltak azonban a tervek, így a belső tereit 1:1-es léptékű makettként építették meg az egykori helyétől néhány méterre. Elkészült a flórafürdő is, amelyet Ybl alakított ki a barokk elemek felhasználásával.

A Rác fürdő felújítása 2005-ben kezdődött el. Az épületkomplexum magánkézbe került (mondván, hogy a főváros ne költsön semmit a felújításra), az építkezés azonban többször is megtorpant. 2010-ben karnyújtásnyira került a nyitás, azonban az építtető cég csődbe került, a 7 milliárdos kölcsönszerződését felbontották, s bár haladékot kaptak a fővárostól, önerőből nem sikerült megoldani az üzemeltetést. A főváros felszámolást kért, a stratégiailag kiemelt cégek felszámolására kijelölt, állami tulajdonú Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. hamarosan dönt arról, hogy nyílt licitet hirdet, vagy általa kiválasztott befektetőt hív meg zárt pályázatra. A hétmilliárdos banki hitelt egyébként az egykori befektető cégben hajdan kisebbségi tulajdonos főváros vette meg harmadáron, így ha tulajdonrésze nincs is, fő hitelező.

A jogászok tehát tették az elmúlt hét (összesen tizenkét évben) a dolgukat, ahogyan a felújított, majd soha ki nem nyitott épület is. Vagyis mint ahogy ilyen esetben lenni szokott, gyors ütemben hanyatlani kezdett az állapota. Korábban 800 millió forintra becsülték a megnyitás költségét, amelynek nyilván része a 2010 óta bekövetkezett állapotromlás kijavítása is.

Némi szerencsével tehát valamikor kinyithat a Rác, azonban annyira azért nem gazdag ez az ország, hogy az egyik legfrekventáltabb helyen lévő fürdőjére egy elvileg teljes felújítás után ennyi pénzt és időt pocsékoljon el.

A Rác fürdő a műemlékem.hu adatbázisában

 

Kapcsolódó cikkeink:

Székesfehérvár: ötletek voltak, terv még nincs

Temetik a császár palotáját

Rác fürdő: belépés még nem csak fürdőruhában!

 

Akad persze még jó néhány félresikerült, vagy épp igazából el sem kezdett örökségvédelmi beruházás az országban. Hamarosan - de már csak 2017-ben - folytatjuk a cikket!

 

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA

 

Fotó, szöveg: Kovács Olivér
2016.12.29


Fontosabb kulcsszavak

Aba Sámuel (1) adókedvezmény (1) Al-Duna (1) államalapítás (2) állapotjelentés (2) alsóvár (2) Andrássy-család (1) apátsági templom (4) Aquincumi Múzeum (6) aradi vértanúk (1) Aranymonostor (2) Archaeolingua Alapítvány (1) Árpád-kor (1) ásatás (7) Ausztria (1) avarok (2) barokk (1) Beszédes József (1) BME (1) Bocskai (1) bontás (2) Bortemplom (1) bővítés (1) BTM (4) budai vár (4) Budapesti Régészet (2) Budapesti Történeti Múzeum (11) búvárrégészet (1) Buzás Gergely (8) ciszterci (1) ciszterna (1) civilek (1) Csepel (1) Csillag erőd (1) Csontváry (1) Czoma László (1) Dalmácia (3) Dobó István (1) dombóvári vár (1) egri vár (1) együttműködés (1) életveszély (2) első világháború (2) emlékmű (2) emléktábla (1) Építészettörténeti és Műemléki Tanszék (1) Erdély (1) Erdélyi bástya (2) erdélyi fejedelemség (1) Erzsébetváros (1) Europa Nostra (1) Év Kiállítása (1) Év Múzeuma (1) falkép (4) falkutatás (1) famaradvány (1) fellegvár (1) feltárás (28) felújítás (21) felújítás (1) Fenékpuszta (1) ferences templom (1) ferencesek (1) Festetics (1) Floralia (1) földvár (2) Ford (1) Forster Központ (2) freskók (3) FUGA (1) füleki vár (2) Galamb József (1) gepidák (1) gőzmozdony (1) hadi régészet (1) hagyományőrzés (1) Hajdúsági Múzeum (1) halomsír (1) halomsír (1) Határeset (12) határon túl (12) határon túl (1) Helikon (1) helyreállítás (7) helytartói palota (1) Herman Ottó Múzeum (1) honfoglalók (2) Horvátország (2) Hunyadi János (1) I. Géza (1) ICOMOS (6) II. András (1) II. Rákóczi Ferenc (1) indóház (1) ipari örökség (1) ispánság (1) Istvántelki Főműhely (1) Janotti Judit (1) Kálmán Peregrin (1) kályha (1) kályhacsempe (1) kaputorony (1) Karoling (1) kastély (3) kastélypark (3) katolikus templom (1) kegyhely (1) kelta (1) kiállítás (9) kincs (1) kincslelet (1) királyi palota (1) királysír (8) királytemetkezés (10) Kiscell (1) Kisnemesi Otthonok Országos Találkozója (1) Klissza (1) kocsis temetkezés (1) KÖH (2) kolostor (3) Komor Marcell (1) KÖN (1) Konok Tamás (1) könyvbemutató (1) korona (2) Kovács Olivér (1) középkor (2) Közkincs-kereső (1) Közlekedési Múzeum (1) Kulturális Örökség Napjai (1) Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (2) kúria (1) kutatás (3) Láng Orsolya (1) Lassányi Gábor (1) látogatóközpont (1) Lechner Tudásközpont (1) Liget Projekt (1) Lóvasút (1) Luxemburgi Zsigmond (1) Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (3) Magyar Károly (1) Magyar Nemzeti Múzeum (2) Máré-vár (1) Mátyás Király Múzeum (4) Mercedes-gyár (1) Mezős Tamás (2) Mithrász (2) mohácsi csata (2) Mór püspök (1) műemlék (12) műemlékem.hu (1) műemléki világnap (2) műemlékvédelem (13) Műemlékvédelmi Szakmérnöki tanfolyam (1) muhi csata (1) műtárgy (1) műtárgy (1) múzeum (6) Múzeumok Éjszakája (2) Múzeumok Majálisa (1) Múzeumok Majálisa (1) Nagy Gergely (1) nagyberuházás (1) Nagyváradi vár (1) Nándorfehérvári diadal (1) Nemzeti Hauszmann Program (1) Nemzeti Kulturális Alap (3) népi építészet (3) Népi Építészeti Program (1) népi műemlék (5) népvándorlás (1) nógrádi vár (1) Novigrad (1) ókeresztény (1) Olimpia Hotel (1) Olof Palme-ház (1) oltár (1) omlás (1) Örökségvédelem Kollégiuma (2) Orseolo Péter (1) őskor (3) őslény (1) ostrom (3) palánk (1) paleontológia (1) pálos (1) Palotajátékok (1) pályázat (2) Pétermonostora (1) pincerendszer (1) posta (2) premontrei (2) Pulszky Társaság (1) Rákóczi (1) református templom (2) régészet (14) Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóság (1) rekonstrukció (4) reneszánsz (1) RepTár (1) reptér (1) restaurálás (5) Rezi Kató Gábor (1) római kor (3) Rómer Flóris Terv (2) Sághi Attila (3) Salamon-torony (3) sánc (1) Sándy Gyula (1) sírbolt (1) sírépítmény (2) sólyi templom (1) szarkofág (2) szarmaták (2) szecesszió (2) Szent László (1) Szent Margit (1) Szent Mihály plébániatemplom (1) szentély (1) Szerbia (1) szkíták (2) szobor (1) tájház (1) tanösvény (2) tatárjárás (1) Teleki László Alapítvány (5) település (1) temetkezés (3) temető (3) templom (1) templom (3) teszkulcs (3) teszt, valami (1) Tomka Gábor (1) török fürdő (1) török kor (3) Tóth Zsolt (1) váci vár (1) vajdaság (1) vár (7) Varga Mariann (1) Várkapitányság (2) Várkert bazár (1) Várkert kioszk (1) várkutatás (2) vármúzeum (1) városfal (1) Városliget (1) vaskor (2) vasút (1) veszély (1) Világörökség (3) víz alatti régészet (1) vonat (1) Wilhelm Gábor (2) Ybl Miklós (1)