Kálvin téri kripta: a megújulás története

http://muemlekem.hu/images/magazin/20160607kalvinterkripta/ciml.jpgJúnius 11-én lesz kétszáz éve, hogy lerakták a Kálvin téri református templom alapkövét. Nagy Gergely építész a kripta helyreállításának történetét meséli el.

2016.06.08
Szöveg: Nagy Gergely, fotó: Kovács Olivér

http://muemlekem.hu/images/magazin/20160607kalvinterkripta/01.jpg

http://muemlekem.hu/images/magazin/20160607kalvinterkripta/02.jpgEgy történelmi közösség visszatérése

(avagy a Kálvin téri református kripta építészeti helyreállításának története)

 

Az első benyomások

Telefonon keresett Lichter Tamás régi kollégám, akivel pár évvel korábban az Iparművészeti Múzeum  ijesztően megdőlő kupoláját varázsoltuk le a múzeum udvarára. Arra kért, hogy a felújítását váró Kálvin téri templom hátsó épületrészeinek a vizesedését nézzem meg. Irreális határidőkről és olyan összegekről beszélt, ami a hozzáértőket inkább távolmaradásra készteti, hogyha belegondolnak a feladatba.

Ahogy ilyenkor illik, a bejáráson csak az építészetileg és műszakilag összefüggő feladatokról beszéltünk. A templom helyreállításának terveit Deák Zoltán és Suszter Dániel építészek készítették, de a rövid határidő idő miatt feladatukat nem lehetett kiterjeszteni azokra a hátsó részekre, amelyek a templom együttes teljes megújulásához műszakilag hozzátartoztak. 

A templommal összefüggő csatlakozó hozzáépítésről van szó, ami tanácsháznak épült emeletes ház, de - meglepve tapasztaltam, hogy  - maguk a reformátusok is sekrestye épületként emlegetik. Elhamarkodottan arra gyanakodtam, hogy az utóbbi évtizedek hanyagságának tudható be a nem éppen idevaló fogalmazás. Meglepődtem, amikor már az 1941-ban itt kiadott irodalom, vagyis Dr. Görzsönyi Vargha Zoltán is így említi a Kálvin termet is magába foglaló épületrészt. Szebb elnevezése volt a gyülekezeti ház, termei ezt a célt szolgálják, de a templom kiszolgáló helyiségei is ebbe a részbe kerültek. Ennek az épületrésznek a független hátsó bejárata egy keskeny folyosóra vezet, szemközt egy elegáns üvegezett ajtóval, amin semmi felirat nem hirdette, hogy innen nyílik a sírboltokhoz vezető lépcső. 

Az ajtó mögötti tér deszkapadozatán túl beton aljzatú konyha volt kényszerűségből. A deszkapadló nem padló volt, hanem a kriptalejáró padlósíkban fekvő ajtaja.  Egy viszonylag széles, de meredek kő lépcső indult innen lefelé. Csak felhajtva látszott a hajdan volt rangos elegáns lejáró, ami most más használati körülmények közé keveredett. Az amúgy is szűkös földszinti konyha kibővített tereként szolgált a lebbentő fölötti rész.

A pinceszinten, a lépcső alján egy míves vasrács után egy természetellenes vasbeton fal miatt kellett jobbra fordulni, hogy a kriptába érkezzünk. A sötétséget megszokó szem elé meglepő látvány tárult. Még csak nem is a sírok, sírhelyek jelentek meg, - a félhomályból előtűnő fűtésvezetékek, átázott falak, málló vakolat és a súlyos, párás, dohos levegő nyújtotta az elsődleges élményt.

Elhagyatottság határozott látszatát keltő helyre érkeztünk, ahol három oldalon u formában alkottak térfalat a pontos térrend helyett inkább csak felületi rendezettséget láttató sírhelyek. A két oldalsó térbővület kriptafülke volt, közül csak a keleti oldaliban volt már sír. A nyugati teljesen üres volt, egy vastag téglafal rekesztette le félig a nyílását, a mögötte kialakult zegzugból vashágcsó vezetett fel a templom külső lábazatában lévő szellőző nyílásig. A kripta eredeti tere felismerhetetlen volt. Mindkét kriptafülke elé sírhelyekből alkotott súlyos tömbök nyúltak, félig eltakarva a két kriptafülke nyílását jelentő boltozatot.

A lejárati lépcsővel szemben szintén sírokkal teli falat lehetett látni. Jellemzően vörös mészkő sírkövek zárták le a sírfülkéket, bár sok sírhely előtt csak a kőtáblát imitáló festett, oxid vörös színű kőimitáció volt látható - az is leginkább mállottan. Néhány helyen zománctáblán lévő „ismeretlen hamvak” felírat volt olvasható. Voltak sírhelyek, amelyekről már ennyi információ sem maradt hátra. 

http://muemlekem.hu/images/magazin/20160607kalvinterkripta/04.jpg

http://muemlekem.hu/images/magazin/20160607kalvinterkripta/03.jpgAz érthetetlen boltozat és a többi esetlegességből keltett gyanú

Egyszerűsége ellenére maga a tér ahova érkeztünk, nehezen volt értelmezhető. Szokatlanul lapos boltozata csak a szemközti síroknak adott hangsúlyt. Ahol látszott, a boltozathoz két oldalról szimmetrikusan csatlakozó héj élben találkozott a kosáríves vezérgörbéjű meghatározó térlefedéssel. A rég festett boltozaton megjelent szabályos rendszert alkotó vonalszerű elszíneződések síkfödémeknél általában acélgerendákra utaló jegyek. Kizárható itt a vasszerkezet alkalmazása, ha a templom korából való a boltozat. Viszont annyi esetlegesség és annyi első látásra érthetetlen huszadik századi beavatkozás látszott, hogy szemrevételezéskor egy múlt századi ismeretlen térlefedésnek sem lehetett kizárni az eshetőségét.

A sírok telepítésén is érezhető volt az esetlegesség. A két mennyezetig érő oldalsó sírtömb úgy eltakarta a boltozatot, hogy a tér eredeti lefedése egyáltalán nem volt követhető. A bizonytalanságot csak fokozta, hogy a lejárat felőli oldalon két íves elegáns falfülke (concha) volt a sarkokon. Az ezekhez kapcsolódó fiókboltozatok pontosan a héjak találkozási pontjaihoz illeszkedtek. 

Mi is volt szokatlan ebben a térben? Az egyenes tengelyű lépcső -  mint általában - itt is irányítottságot mutat, mindig az iránnyal szemben van a tér leghangsúlyosabb része. A sírokkal nem takart szabad sarkokon két szép arányú falfülke állt szabadon. Hasonló megoldások általában valami szerkesztett térrendnek adnak hangsúlyt, amit itt nem lehetett érezni. Itt is alkalmas helyen jelentek meg, de furcsa módon a fő nézet felé állva szimmetrikusan a hátunk mögé kerültek úgy, hogy ezeket a térbe beálló pillérek is takarták.

A két oldalsó sírtömb bizonytalan helyzetére utalt az is, hogy ezek pontosan a legrangosabb temetkezési helyeket, vagyis a kriptafülkéket takarták úgy, hogy a nyugati oldalon most már nem, de a keleti falfülkében még mindig megvoltak eredeti helyükön a sírok is.

A boltozat rejtette a legtöbb érthetetlen bizonytalanságot, sőt egyre komolyabban merült fel, hogy a két oldalsó, vagyis a két későbbi sírtömb fontos szerkezeteket takarhat el az eredeti térből.

Joggal merült fel, hogy egyáltalán mi lehet eredeti szerkezet és mi lehet utólagos beépítés? Elvi kérdés, hogy egy majdnem kétszáz évet átélt helyszínen egyáltalán mit tekinthetünk utólagos beépítésnek? Az átalakítások a tér összefüggéseinek felismerését akadályozták. Ez történt a lépcső érkezésénél is, ahol a kettős pillérekből formált kapuzat is kirajzolódott a későbbi befalazások ellenére. Az eltérő falazó anyagok, a szerkezeti elválások tanulmányozásával pontos képet kaptunk már ebben az állapotban is a déli fal hajdan volt megjelenéséről.

Tudjuk a kripta együtt épült a templommal. Ezért ha nem is látható, de nagy valószínűséggel ugyanazt a tiszta szerkesztési rendet képviseli, mint a klasszicista templomépület. Érthetetlen volt, hogy egy nagyra becsült temetkezési helyen - amit csak fél évszázadig használhattak az előírások miatt (az utolsó temetkezés 1868-ban történt, mert határozattal tiltották meg a városi telkeken történő temetkezéseket) - hogyan jelenhetett meg ennyi esetlegesség a rangos térben. 

Ugyancsak érdekes volt meglátni más pontatlanságokat is. Figyelemre érdemes volt a beton padozat, a falsíkok és a sírkövek találkozása. Volt, ahol magasabban volt a beton padlósík, mint a legalsó kőtábla alsó éle. Ez mutatja, hogy az eredeti padlósík mélyebben lehetett, mint ahol éppen akkor álltunk. A lépcsővel szemközti legkorábbi temetkezési hely szélső sírtáblái pedig a nyugati oldali sírtömb homlokzati síkja alá futottak. Ebből pedig az oldalsó rész utólagos hozzáépítésére lehetett következtetni, vagyis ez a tömb szintén idegen lehet az eredeti térelképzeléstől.

http://muemlekem.hu/images/magazin/20160607kalvinterkripta/05.jpg

http://muemlekem.hu/images/magazin/20160607kalvinterkripta/06.jpgTovábbi nehézségek

A teljes program műszaki irányítójának és szervezőjének is az volt a véleménye, hogy ilyen helyzetben nem szabad a programra erőltetett kényszerek miatt később megkérdőjelezhető szakmai kompromisszumokat vállalni még akkor sem, ha ez bizonyos kockázattal jár. A feladatnak nem a nagysága és bonyolultsága volt ijesztő, hanem a teljes felújítási program előírt pénzügyi ütemezése kínált olyan megvalósítási feltételeket, ami a feladat ismeretében minden hozzáértő számára első megítélés szerint műszaki lehetetlenségnek tetszett. Emellett a lebonyolítás jogszabályban meghatározott rendjének kötött időszükséglete olyan korlátot jelentett, ami inkább a megvalósíthatatlanságnak kínált nagyobb esélyt. 

Nehezítette a helyzetet, hogy a szükséges kutatásokra, a tervezésre, az engedélyeztetésre, a zsűriztetésre is irreálisan kevés idő maradt. A kivitelezés körüli szokásos jogrend, vagyis a dolgok előírt építésszabályozási jogi kötöttségei is olyan sok időt kívántak, hogy az a teljes program megvalósíthatósága szempontjából is komoly akadályt jelentett. Ezért a teljes program összeállítása után az a döntés született, hogy több részre kell bontani a feladatot aszerint, hogy a szükséges munkák milyen engedélyeztetési eljárást kívánnak. Így annak ellenére, hogy a templom, a „sekrestyének” nevezett épületrész és a kripta feladatai összefüggő munkarészeket alkotnak, a munkákat három külön részre volt célszerű tagolni. Történt ez annak érdekében, hogy az egyes helyeken szükségszerűen elhúzódó feltárások, és a szakaszonként jelentősen eltérő időigényű engedélyeztetési eljárás ne késleltesse a kivitelezés megkezdését. Máshol a már folyó kivitelezés mellett a szakági restaurálási munkákat a feltárások eredményeinek dokumentálása után külön ütemben később kell engedélyeztetni.  A hátsó épületrészben jelentős szerkezeti munkák is készültek, ezért itt csak a hosszabb ideig tartó építési engedélyeztetési eljárás után született határozat alapján lehet megkezdeni az építkezést. A kriptában a sírok feltárásához külön engedélyt kellett beszerezni. Tudtuk, hogy csak a sírok kibontása után lehetett megállapítani azt, hogy milyen volt az eredeti építészeti tér és ott milyen építési munkák válnak szükségessé. Ezen a területen a feltárás, a tervezés csak párhuzamosan történhetett. Vagyis előkészítés és tervezés szempontjából ez volt a legtöbb időt kívánó helyszín.

Ezzel a megoldással a kivitelezés közbeszereztetést is hamarabb lehetett meghirdetni. A leghosszabb ideig tartó és a legösszetettebb templomi helyreállítás így hamarabb megkezdődhetett. Itt kell köszönetet mondani azért - hogy átérezve a lehetetlen kötöttségekből adódó minden következményt - saját lehetőségeiken belül a partnerek, a hatóságok a legnagyobb jóindulattal és készséggel segítették a program megvalósulását. Enélkül az összefogás nélkül nem valósulhatott volna meg a helyreállítás.

Amikor a kriptát először láttuk, csak a végtelenül leromlott állapot volt érzékelhető. Az elsődleges kérdés az volt, hogy a templom alatti vizes falakat hogyan lehet szigetelni, hiszen természetes elvárás, hogy a templom felmenő falainak innen származó további vizesedését meg kell akadályozni. Ha a templomot meg kívánjuk óvni a további felszívódó nedvességtől, a kripta falait is szigetelni kell. Ráadásul a talajmechanikai szakvélemény a kripta padlója fölött másfél méterrel állapította meg azt a lehetséges talajvízszint magasságot, ami ellen védekezni szükséges. A kriptának nem csak a falait, hanem a padlóját is ennek megfelelő szerkezettel kellett kiegészíteni. A helyiség vízszigetelése csak úgy oldható meg, ha a sírok alatti és mögötti felületeket is szigetelni lehet. Ehhez azonban az amúgy is rossz állapotú sírokat el kell bontani. Ha pedig - akár csak átmeneti időre is - a sírok kikerülnek az altemplom teréből, a falakat le lehet szigetelni. Vagyis, csak a sírok szakszerű feltárása, kibontása után lehet a szükséges műszaki feladatot elvégezni. Ha kikerülnek a sírok, a szerkezetekkel, a térrel kapcsolatos bizonytalanságokra is választ lehet kapni. 

A szerkezetvizsgálatkor hamar kiderült, hogy a boltozat nem utólagosan készült, az elszíneződések nem acélgerendára utaló hőhíd nyomán keletkeztek. A rajzolat az évtizedek óta ki nem festett helyiségben azokat a teherelosztó alátámasztásokat mutatták még napjainkban is, ahogyan berendezhették 1943-ban a kétszáz személy számára kiépített második világháborús óvóhelyet. A faoszlopok teherelosztó aláfogásának maradt meg a lenyomata, így a belső térelválasztások és a fekvőhelyek rendszere rajzolódott ki a sírtömbök között. 

A boltozat egyidősnek mutatkozott tehát a templommal és ez megerősítette azt a gondolatot, hogy a két utóbbi, a térhez nem illeszkedő sírtömbök beépítésekor az eredeti építészeti térre nem lehettek igazán tekintettel. Egyre több jel utalt arra, hogy a két látszó íves falfülke a szemközti oldalon, a sírokkal takart sarkokon is megismétlődhet. Az ezekhez tartozó benyúló fiókboltozatok most azért nem lehettek láthatók, mert azokat elfedték az utólagos rávakolások, a furcsamód beépített szerkezetek. Ha a feltételezés igazolódik, olyan egyedi centrális tér rajzolódik ki, ami a templom rangjának megfelelő klasszicista teret formál.

A sírhelyek kétségbeejtő állapotát látva nem volt kétség afelől, hogy a sírtömbök tartószerkezetét meg kell újítani. Az előrebukó téglaszerkezetek igen rossz előjelek, e falak állékonysága csak idő kérdése volt.  A nyugati oldali tömbben már az is feltételezhető volt, hogy a koporsók egymásra zuhanhattak a közbenső osztó szerkezetek tönkremenetele miatt.  Elkerülhetetlen volt a teljes sírtömb megújítása, ami a sírhelyek megbontását vonta maga után. Már nem műszaki és építészeti oldalról, de erkölcsi kérdésként is felmerült, hogy egy ilyen jelentős felújítás során meg lehet-e tenni, hogy nem veszünk tudomást a kripta és sírjainak méltatlan állapotáról!? 

A sírfülkék homloklapján többnyire vörös mészkő sírköveket helyeztek el. Ahol nem volt kőtábla, ott azt idéző – felirat nélküli - vörös falfestés tette egységessé a látványt. Persze a nedvesség hatására ezek a felületek is erősen lemállottak, de azt látni lehetett, hogy a mai festés alatt vagy három korábbi réteg különíthető el - mindegyik az előző festés megújulását szolgálta. Az alapfelület ma látszó sárga színe alatt a legalsó réteg a legkorábbi egyszerű fehér meszelést láttatta.  

A templom fűtésének korábbi átalakítása is idegenlelkűségre utaló nyomokat hagyott a kriptában. A templom hajójának tengelyében épített padlócsatornában futó vezeték érzéketlenül a kripta terébe lépett, de a nyomvonalvezetés során a sírokat sem kímélték.

 

http://muemlekem.hu/images/magazin/20160607kalvinterkripta/07.jpgAmit az építészettörténeti kutatásból megtudhattunk, és amire következtethettünk

A klasszicizmus igézetében született templomot Hild Vince tervezte. Szinte bizonyos, hogy a kripta és a templom azonos szellemiséget képvisel, egységes koncepció alapján épült. Soha nem kaptunk arra választ, hogy miért épült a református gondolattól idegennek tűnő kripta a templom alatt? Lehet, hogy a városi templomépítés általános hagyománya, a tervezésben, építésben résztvevők sugallata vezérelte ilyen irányba a programot, - vagy talán Hermina főhercegasszony szerepvállalása ösztönözte ennek megvalósítását? Az 1816-ban már folyó építkezés nyilván a térszín alatti munkákkal kezdődött. Az első temetés 1817. szeptember 20-án volt, amikor itt, az akkor még befejezetlen kriptában temették el a fiatalon elhunyt főhercegasszonyt. A másodszor is elözvegyült József nádor az addig kívülről még nyitott sírhelyet hét éven át őriztette. Csak akkor lehetett vaskapuval biztonságosan lezárni a teret. A Rádai Levéltárban lévő iratok adatai szerint a kripta ajtajához szükséges vas Sturman Márton ajándéka volt, a munkát pedig Sárossi József 1824-ben szívességből ajánlotta fel az egyház számára. 

A lépcsőn leérve a belső tér felé beálló kétoldali robusztus pillérek összekötő lezáró tagozataikkal erőteljes kapuzat architektúrát alkotnak. A csak arányaival és tiszta rendjével érvényesülő egyszerű, mégis impozáns térnek ez az egyetlen tagozott eleme. Amíg az utólagos hozzáépítések elbontásával nem tisztult ki a szerkezet, pusztán a formavilágot elemezve vitatható volt ennek a résznek az építési kora is. A kérdés eldöntésében legtöbbet az építészeti felmérés segített. Az eltérő szinteket egymásra vetítve látszott, hogy a kapuzat pillérei pontosan a templomi szószék oszlopai alá esnek, vagyis a kapuépítmény nem csak a lenti térnek fontos eleme, hanem egyúttal a szószék tartószerkezete is. A falkutatáskor viszont azt is megfigyelhettük, hogy a boltozat függetlenül épült ettől a szerkezettől, vagyis összecsengett a levéltári kutatás és a helyszínen tapasztaltak, miszerint az 1820-ban elkészült templomi falaktól független szerkezetként épült 1825-ben a boltozat. 

Az eredetileg tervezett térrend szerint a viszonylag nagy alapterület ellenére meglepően kevés sírhelynek alakítottak helyet. Ebből arra következtethetünk, hogy az egyház története szempontjából csak a legjelesebbeknek kívántak itt nyughelyet biztosítani. Ha a templom területének méretezésekor az akkor még kis lélekszámú gyülekezet ilyen nagy léptékben gondolkodott, akkor a kripta esetében a tér nagyvonalúságát látva valóban csak arra gondolhatunk, hogy rendkívüli jelentőségű személyek számára tarthatták fenn a helyet. A kripta benépesedésének története is ezt a gondolatot erősíti. Hermina főhercegasszony idetemetése komoly rangot adott a helynek. Kétségtelen, hogy az árvíz ebben a történetben szó szerint nagy vízválasztó lehetett, hiszen a feltárások után tudjuk, hogy nem csak Hermina maradványait vitték el az árvizet követő időkben. A feljegyzésekből azonban ismert, hogy a későbbiekben sem sokan engedhették meg maguknak, hogy ezen a helyen örök sírhelyet váltsanak.

A lejárattal szemközti oldalon, az eredetileg csak erre a helyre korlátozott temetkezési helyek népesültek be először.  Az itt kialakított sírhelyek az 50-es években megteltek, újabb helyeket kellett találni. A nagyvonalú klasszicista építészeti teret figyelmen kívül hagyva, e sírokra merőlegesen befordítva a keleti oldalon építettek egy új egységet újabb fülkék számára. Úgy alakították ki ezt a tömböt, hogy Báthory Gábor sírjának környezete jelentősen átalakult, de a sírhelyet éppen, hogy nem takarta el. Amikor ez az oldal is megtelt, hasonló módon ezzel szemközt építettek új sírhelyeket. Ezek a beépítések teljesen megváltoztatták a belső teret és a térérzetet. 

A kripta a templom presbitérium tere alatt helyezkedik el, a lejáró már a templom háta mögé került, független, kívülről elérhető lépcsőn át érhető el.  Feltételezhetjük, hogy a lépcsőlejárónak a templom hátfalához épített egyszerű fedésű külön kis tömege lehetett. A lépcsőlejáró oldalfalai ma is elkülönülnek a körötte lévő épület szerkezetétől. A lejáró mindkét oldalfalán bevilágító felület lehetett. Ez az építmény kaphatott új környezetet, amikor egy vele azonos szélességű földszintes építmény épült a templom hátsó falához az 1850-es években. Ez az épület nem maradt meg, de az S. Hoffer Imre által tervezett 1934-es átépítés tervlapjai boltozatos pinceteret és egy egyszintes épületet mutatnak arról az épületről, amit felváltott az emeletes, már egy folyosóval szélesebb, új gyülekezeti ház.  Az épület rangját mutatja, hogy ebben az épületrészben található Róth Miksa egyik leghíresebb alkotása. A Bocskai Istvánt, Kálvin Jánost és Bethlen Gábort ábrázoló ismert hármas üvegablak a Kálvin terem és az oda vezető lépcső éke. A Kálvin terem oldalsó ablakai is sok hasonlóságot mutatnak a lépcsőházi ablakkal, de itt Róth Miksa szerzősége eddig még nem volt igazolható. A jelentősen kibővített épületben a kriptalejáró egy innen nyíló elegáns, de nem hangsúlyozott üvegajtón át volt elérhető. A gyülekezeti ház része lett a temetkezési hely, ahova ekkor már hatvanhat éve nem temetkeztek. De természetesen ebben a korban még nagy tisztelet övezte a helyet, amit mutat, hogy az 1931. szilveszterekor egyházmegyévé alakuló Budapesti Református Egyházközség utolsó presbitériumi ülése után fontosnak tartotta megkoszorúzni az egyházközség szervezőjének, és első lelkészének, Báthory Gábornak a sírját a kriptában.

1941-ben Dr. Görzsöny Vargha Zoltán a „kriptalakók”-ról  forrásértékű füzetet jelentetett meg. Az itt olvasható leírás a nyugati kriptafülkében még Hermina főhercegasszony, majd Wesselényi Miklós és kis leánya korábbi sírjának a helyén az őket követő Zichy Manónét sírhelyét jelöli, megemlítve egyedülálló vörösréz koporsóját, aminek mi már csak a hűlt helyét találhattuk a kriptafülkében.  

Egy vörösréz borítású koporsó azonban váratlan helyen került elő – egy olyan fülkében, ahová a leírások szerint korábban nem temetkeztek. Ez előtt a sír előtt - ekkor még csak gyanítható volt, hogy ez Zichy Manóné újabb sírhelye - ugyanaz a vörös követ stilizáló oxidfestés volt látható, mint ami a többi ismeretlen, vagy üres sír előtt volt. 

A második világháború idején a kriptát óvóhellyé alakították, vagyis Zichy Manóné sírjának az áthelyezése is ekkor, 1943 körüli időkben történhetett annak érdekében, hogy elhelyezhessék kriptafülkéje helyén a menekülést segítő hágcsót. Ez alkalomból építették az előtérként szolgáló vasbeton falat is a lépcső aljánál. Valószínű, hogy az átalakításkor kegyeleti és esztétikai okokból is megkívánták, hogy a sírfalak viszonylag egységes rendet mutassanak még az óvóhellyé alakítás után is!  A vörös betétfestések több egymás fölötti réteget mutatnak. Ez alapján elképzelhető, hogy a korábbi rendet követve festették ki újra a teljes belső teret Zichy Manóné áttelepítésével egy időben, vagyis az óvóhely kialakítását követően. Azóta a belső festéshez nem nyúlhattak. A kripta ezt követően kerülhetett el a figyelem központjából.

http://muemlekem.hu/images/magazin/20160607kalvinterkripta/10.jpg

http://muemlekem.hu/images/magazin/20160607kalvinterkripta/08.jpgA kripta megújulása

A felmérések, az épületdiagnosztikai vizsgálatok után az elsődleges feladat az eredeti tér megismerése volt. Ehhez is szükséges volt a sírok és szerkezeteik megbontása. Ennek a rendkívüli feladatnak az előkészítését és szakszerű lebonyolítását az Igazságügyi Szakértői Kutatóintézet, Susa Éva főigazgató asszony által vezetett munkacsoportja végezte. Ennek részleteiről külön fejezetben szólnak a feltárást végző szakemberek. 

A sírokat takaró homlokfalazaton a sírkövek eltérő méretén, a felfestések rendjén látni lehetett, hogy a mögöttes sírhelyek is különféle mérettel épülhettek. Ezért minden fázisban pontosan dokumentálni kellett a szerkezetek helyét, pontos méretét, a teljes felület elrendezését, később a falfülkék belső méreteit, az elválasztó szerkezeteket és a kivett maradványok befoglaló méreteit. Bontáskor-feltáráskor a dokumentálás mindig kiemelt fontosságú feladat. Itt különösen igaznak bizonyult, hogy amikor csak bontás útján lehet megállapítani a helyreállítás módját és ennek tapasztalatai alapján a helyreállítás építészeti programját, a pontos dokumentálás a helyreállításnak is alapdokumentumává válik. (A „sekrestye épület és a kripta helyreállításának építészeti terveit a PANNONTERV Kft. - Nagy Gergely és Balogh Ágnes építészek készítették. )

A kibontás során nem csak a sírokat ismerhettük meg, hanem a sírhelyek rendkívül rossz állapotba került épített szerkezetét is. A legkorábbi sírfalban, a kosárívvel keretezett süllyesztett épített térben a sírhelyeket jellemzően 15 cm-es téglafalakkal és vízszintesen lapos ívű téglaboltozattal választották el egymástól. A sírfülkék falazott kamrái itt jellemzően egységes rendet alkotnak. A belső téglafalak jó állapotúak voltak, a kőműves munka is alapos kivitelezésre utalt. Ez a szerkezet a templommal egy időben készülhetett. Látszott, hogy a fülkék az épülettől függetlenül épültek, az elkészült szerkezeti falak közé építették be a sírkamrák falait. A fülkék mögött a legkorábbi festés maradt meg. A teljes hátsó felületet - ahogy magát a kriptateret - eredetileg fehérre meszelték. A homlokfalat egy sor téglával zárták le és helyezték el rajta a többnyire vörös mészkőből készült sírtáblát. A koporsóknak eltérő volt a mérete, a nagyobbakat nem is sikerült behelyezni a már korábban megépült sírfülkébe. Ezért a falazatot több helyen – ahogy a méret kívánta – finoman vagy erőteljesebben, de megvésték.  Mégis a boltozattal keretezett homloksík mögött kialakított térbővületben ez a sírtömb pontosan illeszkedett az eredeti klasszicista térhez.

A második, a keleti oldalon lévő utólag falazott sírtömbben már az előzőtől eltérő, de még viszonylag rendezett téglafalazat választotta el a sírfülkéket egymástól. Ez a tömb azonban kissé már letakarta az első temetkezési téroldal homloksíkján lévő sírköveket. A mennyezetig kihasználták a helyet, a felfalazott tömb a boltozott térből határolt el egy területet. Egyértelműen utólagos beépítést találtunk. Az alapszerkezetet is komolyan érintő nagyon durva elvésések is gyakoribbá váltak, hiszen enélkül a fölső sorban a lehajló boltozat miatt nem sikerült volna a koporsó hosszúságának elegendő helyet kialakítani. Még komolyabb elvésésekre volt szükség ott, ahol a tér sarkainál a 45 fokban beforduló falfülkék korlátozták a sírfülke szükséges mélységét. A sírok feltárásakor tehát bebizonyosodott a feltételezés, hogy a tér eltakart helyein is megvoltak a félköríves térbővületek. 

Az utolsóként épített nyugati oldalon lévő tömb volt a legrosszabb műszaki állapotban. Látszik, hogy az építőket csak a praktikusságnak és nem a tartósságnak való megfelelés vezette. Ezt az oldalt is téglaszerkezettel építették, de volt, ahol csak éltégla elválasztást alkalmaztak. Talán helytakarékossági okokból falkötővasakat építettek be a homlokfal megfogására, amiket helyenként még vízszintes vasakkal is összefogtak. Kétségtelen, hogy egyszerűbben megépíthető szerkezet volt, mint az apró boltozatok falazása. (Volt olyan szakasz, ahol csak a beépített laposvasak tartották a koporsót, talán ezen volt egy belső deszkázat is, ami a nedvességtől telített helyen a feltárás idejére már teljesen elkorhadt.) A fölső két sor közötti elválasztó szintet a boltozat miatt ferdén építették, hogy a boltozat szűkülő tere alatt kedvezőbb legyen a térkihasználás. A fal itt már egyáltalán nem mutatta azt a szerkezeti egységességet, amit a legelső tömbben láthattunk.   Ezen a helyen volt a legtöbb fémkoporsós temetés. Ennek nagyobb volt a helyigénye, ezért a legdurvább falvékonyítások is itt voltak láthatók. Már a függőleges téglaszerkezet is több helyt kibukott az erőteljes elvésés miatt. Csoda, hogy a rosszul megépített, jól meg is vésett és teljes keresztmetszetében korrodálódott vas tartószerkezetből álló egység nem roskadt össze! Temetéskor a másik oldalnál is tapasztalt elvésésekkel alakították ki az aktuális koporsóméretnek megfelelő helyet. Itt még jobban szétvésték a szerkezeteket - volt, ahol két sírkamrát szinte össze is bonthattak, mert látszott, hogy utólag helyeztek be éltégla elválasztó falat. A sarokban előkerült a várt falfülke maradványa is. 

Csak a sírok feltárása után vált igazán láthatóvá az eredeti tér. Kezdeti feltételezéseink teljes mértékben igazolódtak. A később épült sírok tömbjei mindkét oldalon sarokfülkéket takartak. A hely szűke miatt erősen levésve ugyan, de megmaradt a másik két íves sarokfülke is. A tér négy sarkát bővítő félköríves falfülkék (conchák) azonos kialakításúak és azok azonos módon, fiókboltozattal csatlakoznak a tér boltozatához. Alsó vonaluk a padlósíkkal megegyező. Szépen szerkesztett centrális tér volt az eredeti épített tér, ahol eredendően csak a lépcsővel szemközt volt sírok számára épített hely, két oldalt pedig két rangos kriptafülkét építettek. Klasszicista építészetünk egyik legegyedibb irányított, egy irányra szerkesztett és mégis centrális elvek szerint kialakított terét tárhattuk fel. A lépcsőlejáró, annak belső oldali kapuzata, a mennyezetet alkotó lapos dongába vágott szemközti sírfülkék a hozzá tartozó nagyvonalú fiókboltozattal együtt szépen felépített építészeti tengelyt alkot. A két kriptafülke a kereszttengelynek ad határozott hangsúlyt. Vagyis a tér mind a négy oldalán, a centralitás érzetét erősítő, finoman tagolt eltérő erősségű funkciók jelennek meg. Ezt a centralistást teszi még erőteljesebbé a négy sarokban megjelenő íves sarokfülke és a lezárásukra épült, a tér közepe felé mélyen benyúló négy fiókdonga.

A helyreállítás ezt az egyedülálló klasszicista teret kívánta megmutatni a sírok egymáshoz viszonyított helyzetének megőrzése mellett. A centrális tér képviseli az alaprendet. Építészetileg ennek helyreállítása volt az elsődleges feladat, ami a tér szerkezetének átláthatóságával és körüljárhatóságával érzékeltethető. Ennek feltétele, hogy a két oldalsó sírtömb megfelelő, de új helyre települjön úgy, hogy a tér boltozata minél nagyobb összefüggésében legyen látható. Ez azt is jelentette, hogy az új helyen a sírtömbök nem épülhetnek a boltozatig, azokat kisebb belmagassággal kell megépíteni úgy, hogy a homlokfalon valamennyi sírkő és mögöttük fellelt minden földi maradvány az eredeti rendnek megfelelően legyen visszahelyezhető.

Ezért a sírblokkokat egyben tartva a tér közepe felé mozdítottuk el úgy, hogy az utólagos hozzáépítésektől szabaddá tett kapuzat pillérvonalához alkalmazkodva a tengelyesség és a feltáruló látvány változatlanul megmaradjon. A sírtömbök behúzásával megadható volt a tér körüljárhatósága, szabaddá váltak a sarkokon lévő architektonikus elemek, a félig eltakart kriptafülkék eredeti nyílásai. A kriptafülkék terei is helyreállíthatókká váltak. Elérhető volt, hogy az eredeti boltozatokat és falfülkéket a klasszicista kor állapotának megfelelően körben láttatni lehetett. A szimmetrikus elrendezés is fennmarad. A szerkezet adta lehetőségeket minimalizálva, de a megmaradt fém koporsók, sírtáblák méreteit adottságként kezelve sikerült a tömbök méreteit lecsökkenteni.

A helyreállításkor az összhatás, a táblák egymáshoz való viszonyának megőrzése fontos szempont volt, hogy a kripta benépesülésének eredeti sorrendiségét megőrizzük. A belső hiteles megjelenés fenntartása érdekében is követelmény volt a sírkövek alkotta felületi kép eredeti rend szerinti megtartása. Minden sírfülkébe ugyanazok a maradványok kerültek vissza, amelyek az adott helyről kikerültek. Emiatt vállalni kellett azt a következményt is, hogy a feltáráskor ismertté vált, vagy valami okból hajdan felcserélt (sic!) maradványok is változatlanul kerülnek vissza a helyükre. Az érdeklődők a feltáráskor szerzett új ismeretekről pontos tájékoztatás kaphatnak a helyszínen, ha megtekintik az új információkról szóló tájékoztató tábla szövegét.

Egy építészeti tér helyreállításakor – amennyiben lehetséges - az eredeti szinteket kell azonosítani. A padlóburkolattal kapcsolatban korábban említett elméleti fejtegetést igazolták a feltárások. Sikerült az eredeti padlószintet meghatározni és azt visszaállítani. A feltárások azt mutatták, hogy a lépcső nem folytatódott, tehát csak a kapuzat pillérei között lehetett egy fokkal még lelépni az eredeti padozat síkjára. Ezen a szinten épült ki az új padlószint, burkolata a templomtérben újra fel nem használható törött, most elbontott kelheimi kőből készült. Ez máshol inkább törmelék lenne, ezen a helyen történeti értéket képvisel. A síkot meg nem bontva, a látványt meg nem törve, a felületben a centrális tér rendjének megfelelő raszter jelenik meg a presbitériumban elbontott, hasított tardosi mészkőlapból, amit szerkezeti vastagsága miatt ott nem lehetett újra felhasználni. Ezzel összefüggésben a kriptafülkék és a sírtömbök közötti mezőben ugyanez a felület jelenik meg. 

A kripta különös értéke a helyreállított kovácsoltvas kapu még ma is működő zárszerkezetével. A mennyezeten függő kripta korú kovácsoltvas lámpa restaurálás után visszakerül eredeti helyére. 

A helyreállításkor a lépcsőlejáró is a helynek megfelelő rangon épült át. A kripta lépcsője önálló teret kapott, a hely a kripta méltó előterévé változott. A belépéskor a földszinti oldalfalakon körbe fényképeken a történeti előzmények, az átalakítás előtti állapot és a feltárás körülményei kerültek bemutatásra. A lépcsőlejáró oldalán elhelyezett tablók a feltáráskor megismert temetkezési kellékekből mutatnak összeállítást a sírokban fellelt és oda visszahelyezett korra utaló tárgyakból és tartozékokból.

Kihasználva az új helyen lévő sírtömbök oldalsó felületét két új tábla fogadja a kriptába lépő látogatót. Az alapító lelkész felőli oldalon: 

„Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvall reá; bizony fű a nép. Megszáradt a fű, elhull a virág; de te Istenünk beszéde mindörökre megmarad!” (Ésa.40,7.8.),

a másik hasonló falon :

„Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.”  (Zsolt. 90,16.) bibliai idézet olvasható, ami kicsit a helyreállító gyülekezet jövőbe mutató üzeneteként jelenik meg.

A templom felújításakor a padokat is restaurálták. Fabók Balázs farestaurátor a padozat szétbontásakor a deszkázat réseibe szorult zacskónyi  aprópénzt gyűjtött össze. Az 1800-tól napjainkig forgalomban lévő aprók a közösségi-, és a hitélet folytonosságának bizonyítéka. Az aprók sora került fel arra a kőtáblára, ami a kripta lejáró melletti falon látható. Ez a jelképpé váló, máshol értéktelen gyűjtemény mégis a közösség névtelenségben maradt tagjainak is emléket állít. A kripta így nem csak a fennmaradt neves egyháztagoknak lehet az emlékhelye, hanem a teljes történelmi közösségé.

„Tisztelet a templomot éltető történelmi közösségnek a padrésekben fellelt elgurult fillérekkel. A helyreállítás résztvevői. 2013.” 

http://muemlekem.hu/images/magazin/20160607kalvinterkripta/11.jpg

http://muemlekem.hu/images/magazin/20160607kalvinterkripta/09.jpgTörténelmi emlékhellyé válás útján

A puszta műszaki feladaton túl minden építészeti beavatkozásnak kell, hogy legyen megfogalmazható célja és érthető értelme. Kortól, korszaktól függetlenül ezért meg kell ismerni azt a történelmi, kulturális, személyes,…stb mozgató erőt, ami az építészet, építés indíttatásául szolgál.  A hely építészeti jelentőségének felismerésén túl a munka során a Kálvin téri kripta kapcsán is közelebb kellett kerülni annak a világnak a szellemiségéhez, ami meghatározó volt a templomépítés és a kripta benépesedésének korában. Bár külön fejezetek részletesebben és pontosabb fogalmazzák meg a kort és a helyhez köthető meghatározó egyéniségeit, a továbblépés érdekében pár mondatban itt is érdemes áttekinteni azt a szellemi-kulturális környezetet, aminek jelentősége napjainkig hat. 

A türelmi rendelet után megváltozott politikai légkör következtében a reformátusok is kaptak lehetőséget Pesten való megtelepedésükre. Addig csak római katolikusok és görög keletiek költözhettek a Pozsony szerepét egyre jobban átvállaló központi fekvésű városba. Ez azt jelentette, hogy a török világban kiürült középső országrész központja elsősorban német és szerb telepesekkel népesülhetett be. Ez a tudatos Habsburg politikai törekvés alapvetően átrendezte a török világ előtti Magyarország kulturális identitását, politikai indíttatástól is vezérelve erőszakosan átformálva az ország központi területének történelmi kötődéseit.

A vidéki földbirtokosok és a parasztság körében inkább fennmaradt a magyar nyelviség és a történelmi távlatokig visszanyúló, ehhez kapcsolódó nemzeti-kulturális kötődés. A jobb módúakból alakult az a kör, amelyik fontosnak érezte az egyre erősödő gazdasági-politikai központban a magyar szellemiség megjelenítését. Körükből kerültek ki azok, akik kezdeményezték az első pesti református templom felépítését - ők, akik adományaikkal jelentős mértékben segítették a templom-, és a közösségépítést. A reformátusok pesti megtelepedése, vagyis első templomuk, a Kálvin téri templom felépítése ez által nem csak az egyház megjelenésének a szempontjából jelentős, hanem megalapozta az ország - ekkor már az egyik legdinamikusabban fejlődő központi városában – a magyar nemzeti szellemiségének újjászületését.  Akik ebben történelmi szerepet vállaltak, azok egy része a templom alatti kriptában lettek eltemetve. Ők azok, akik földbirtokosként, tudósként, orvosként, hivatalnokként, akadémiai tagként, iparosként, országgyűlési képviselőkén....stb olyan szellemiséget képviseltek, ami a reformkor gondolatvilágában bontakozott ki erőteljesebben, ami elvezetett a nemzeti önállóság megfogalmazásán át a szabadságharc eszmevilágához, később az ország gazdasági talpra állásához.

A Nemzeti Történeti Emlékbizottság nyolc sírt jegyez a Nemzeti Sírkert tagjaként. Nem csak ők, hanem itt nyugvó jelentős kortársaik is képviselik azt a kort, ami meghatározó volt történelmünkben. Ezt a közös örökséget közkinccsé kell tenni, mert ez egyik alappillére ma is kultúránknak. Az emlékezés és tiszteletadás lehetőségét a helynek csak a kiterjedtebb szemléletű kezelés és fenntartás adhatja meg. A hely teljes világával méltó arra, hogy Történelmi Emlékhelynek is tekintsük. Ezzel segíthetjük, hogy az itt nyugvók által képviselt, a magyarság világának fejlődését szolgáló, történelmi jelentőségű szellemiség visszakerüljön történelemtudatunkba.

A Történelmi Emlékhely rangjának megfelelő kialakításának lehetősége érdekében megvalósult az ehhez szükséges építészeti környezet. A jelen műszaki helyreállításon túl olyan koncepcionális képzőművészeti alkotások elhelyezésére van mód, amelyek a most kialakult architektonikus rendhez alkalmazkodva mutatják be a reformátusság és a kriptalakók jelentőségét. A két új, áttelepített tömb oldal és hátfalán a kriptafülkével szemközti felületen, kétoldalt egy-egy métert befordulva elhelyezhető két, nyolc méter hosszú, nyolcvan centiméter magas fríz. A Báthory Gábor előtti térben a református egyház történeti szerepéről, a Hermina-Wesselényi kriptával szemben az itt eltemetettek magyar közéleti, tudományos, kulturális szerepvállalásának bemutatásáról szól a program. A tér mértéktartó klasszicista világához illeszkedő eszközökkel felépített, kifejező szimbolikus formavilág megvalósítása szobrászati feladat. A kripta ma a Kálvin téri Református Egyházközséghez tartozik, közösségének nagy szerepe van abban, hogy a program idáig juthatott. 

A templom és a kripta helyreállítása után korábban nem látszott értékeinken sokan elcsodálkoztak. Feltárt kincsünket nekünk kell tovább adni, nekünk kell megőrizni. A továbblépéshez azok összefogása szükséges, akik ebben közvetlenül, vagy közvetve érintettek lehetnek. Hogy teljesíteni tudjuk-e ehhez programunkat, meg tudunk-e felelni kötelezettségünknek az azon múlik, hogy az érintettek megértik-e érintettségüket!?......... de ez már az építészeten túlmutató feladat.

 

Nagy Gergely

(A cikk első változata a „A Kálvin téri kripta titkai” című könyvben jelent meg)

 

A Budapesti Kálvin téri Református Egyházközösség "A második kétszáz év hajnalán" címmel tudományos konferenciát szervez, a templom alapkő letételének 200. évfordulója alkalmából. A konferenciára minden érdeklődőt tisztelettel várnak!

Meghívó a június 11-i konferenciára

 

A Kálvin téri református templom a műemlékem.hu adatbázisában

 

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA

 

 
 

hangos térkép

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20100923makta/uj.jpg

M-akta: térfotó galériák templomról, kastélyról, ereklyéről
A különálló képek gyakran nem adnak pontos képet egy-egy műemlék arányairól, arról, hogy egy séta során hogyan haladunk lépésről lépésre. Ezen próbálnak segíteni a térfotó galériák: bejárható akár a tornaszentandrási templom, akár a felújítás alatt álló edelényi kastély, akár a győri székesegyház, ahol Szent László hermáját őrzik.

 
Zrínyiújvár: itt az első arany!

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170525zrinyiujvar/ciml.jpgÖsszeomlott kútház, embercsontok, használati eszközök – már vagy 15 méter mélyen jár a kutatás Zrínyiújvár kútjában.

» tovább

Keresik a császár mását a Floralián

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170518floraliahadrianus/ciml.jpg1900 éve lépett a császári trónra Hadrianus, aki korábban Pannonia helytartója is volt. A Floralián hasonmásversenyt rendeznek majd az emlékére.

» tovább

Sátoraljaújhelyre kerül az Év Múzeuma díj

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170517evmuzeuma/ciml.jpgAz eddigiektől eltérően már a Múzeumok Majálisa előtt nyilvánosságra hozta a Pulszky Társaság a díjazottak névsorát.

» tovább

Fémkeresősökkel rekonstruálhatják a muhi csatát

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170511muhicsatakeres/ciml.jpgIdén áttörésre kerülhet sor a 13. század leghíresebb csatájának kutatásában: a több száz hektár átvizsgálása csak a közösségi régészet keretén belül sikerülhet.

» tovább

Vác: nem kell a vár, nem kell Géza király?

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170507vacivar/ciml.jpgKüszöbön áll a váci ferences kolostor részleges felújítása. Ám míg a barokk épület megmenekül, a középkor alighanem föld alá kerül.

» tovább