Megújulásunk támogatója:  

Megtalálhatták, hol dőlt el a mohácsi csata

A kilenc éve kezdődött terepi kutatás során összegyűlt adatok és leletek alapján egyre valószínűbb, hogy a mai Majs határában pontosan azonosítható az a terület, ahol a magyar lovasság jobb szárnyát felmorzsolták a janicsárok.

2009-ben kezdtük a közös munkát Dr. Négyesi Lajos hadtörténésszel, aki már korábban a mohácsi csata forrásaiban szereplő, a történések szempontjából kulcsfontosságú Földvár falut igyekezett azonosítani. A megtalálás azonban nem csak a mi érdemünk, hiszen egy helytörténész felszíni cseréptöredékek gyűjtésével már korábban felvetette, hogy a szemtanú, Brodarics István által említett település a mai Majs határában, attól keletre állhatott. Roncsolásmentes kutatási technikákkal már hét évvel ezelőtt azonosítottuk a Földvárként sejtett falu utcáját és többet az egykor mellette állt épületekből is. Tőle kissé délre egy egyenesen futó anomáliát is megfigyeltünk, amely a még igazolásra váró teóriánk szerint az egykori török ágyúállások védőárkának egy szakasza lehetett” - mondta el portálunknak Bertók Gábor régész, a pécsi Janus Pannonius Múzeum munkatársa. „A 2016 tavaszán elkezdett szisztematikus fémkeresős kutatás is azt igazolja, hogy a sorsdöntő ütközet kulcsfontosságú helyén járunk.

Bár a mohácsi csata a magyar történelem hatását tekintve egyik legfontosabb eseménye, s már a 19. század óta kutatják, az ütközet eddigi helyszíneit nem sikerült még minden kétséget kizáróan azonosítani. Sátorhely határában áll ugyan a csata emlékműve, ám az az ott azonosított, de teljességükben nem feltárt tömegsírok miatt nyitották meg éppen ott 1976-ban. Itt több száz elesett katona maradványait rejtik a sírok, ami a töredéke az ütközet óvatos becslés szerint is legalább tizenötezres emberveszteségének. A temetkezések hiányának oka még ma is megfejtésre vár, bár a sírokat csak ásatásokkal lehetne felfedezni, amelyekbe vaktában természetesen nem vágtak bele a többnyire mezőgazdaság alatt álló, hatalmas területen.

Az eltemetett csontmaradványokkal ellentétben a talaj közelében lévő fémet viszonylag könnyen meg lehet találni. A fémtárgyak gyűjtése a feltételezett csatatéren azért fontos, mert a csata helyszínen maradt leleteinek legnagyobb része ebbe a kategóriába tartozik: ólomlövedékek, nyíl- és számszeríjhegyek, fegyvertöredékek, sarkantyúk, patkók, nem beszélve a korszakra keltezhető érmékről. Önkénteseink nem csak összegyűjtik ezeket, de a helyüket centiméteres pontossággal rögzítjük és térképezzük is. Természetesen egy ólomgolyó származhat más korszakból is, amikor azonban több tucatot találunk egy kis területen, akkor már valószínűsíthető, hogy egy összecsapás helyét jelzik. Ráadásul a korszakban a kézifegyverekkel legfeljebb 200-300 méterre lehetett ellőni, így valóban segíthetnek lehatárolni az összecsapások helyszíneit” - tette hozzá Bertók Gábor.

Az így kapott térkép pedig meglepő hasonlatosságot mutat azzal a képpel, amelyet Brodarics István, a csata legfőbb magyar krónikása, illetve más források elénk tárnak. Eszerint a dombról elsőként leereszkedő ruméliai hadtest a falutól délre tábort verni készült, és eközben egy sáncot és egy árkot alakított ki, hogy a másnapra tervezett ütközethez felállítsa az ágyúsorát.

Ágyúink valamennyien eldördültek, de a harc csak kis kárt tett az ellenségben, noha a mieink számához képest elég heves volt, és többen estek el az ellenség közül, mint a mieinkből. Végre a mieink kemény viaskodására az ellenség hátrálni kezdett, akár mivel a mieink rohama erre kényszerítette, akár azért, hogy bennünket az ágyúk irányába tereljen. Hirtelen odasiet a királyhoz Báthory András azzal, hogy az ellenség menekülőben van, miénk a győzelem, törjünk hát előre, és segítsük a mieinket a hátráló ellenség üldözésében! Előrenyomulunk erre mi is, árkon-bokron keresztül: s amint ahhoz a helyhez értünk, ahol az imént a harc folyt, sok halottat lehetett ott látni a mieink közül szerte a mezőn heverve, de még többet az ellenség közül, néhányan még éltek is és lélegzettek. A mieink ezalatt viaskodtak az ellenséggel, és bátran harcoltak, miközben a királyi csapat is odasietett, már amennyire a vérteshad sietni képes, de a jobbszárny kezdett meghajolni.” - számolt be a döntő percekről Brodarics István.

A szerencsétlen magyar nemzetnek az a szokása a csatában, hogy 30- 40.000 szörnyeteg tetőtől talpig vasba és acélba öltözik s lovait is abba burkolja. Minden piszkos, a mellette levő feslett erkölcsű nyakas lóháton ülve magához csatolja és úgy támadnak s támadásukat ágyú és puska föl nem tartóztathatja, előrenyomulásuknak semmi fegyver gátat nem vet, dög testüket lándzsa nem járja, kard nem fogja, nyíl nem sebzi. Így csak egy mód lehetséges ez ellen, hadrendjük előtt jobbra és balra szétválni és hátba fogni őket, ekkor lesz nekünk ünnep” - így ír a szintén szemtanú Dselálzáde Musztafa török történetíró a mohácsi csatáról, ami Brodarics megemlékezésével együtt meglehetősen pontos képet rajzol a történtekről.

A puskagolyók által rajzolt térképpel együtt ez nagyon jól olvasható, hiszen van egy leletsűrűsödés a falutól délre egy teljesen egyenesen futó, észak-déli irányú sávban (itt érhetett véget a török tüzérség vonala, amelynek árkát még más szakaszokon is igazolni kell), illetve egy komoly betüremkedés a török vonalak mögé a tüzérség vonalától nyugatra, a domb tövében. Feltehetően itt tört át az első roham (vagy engedték be őket, hogy könnyebb célpontot nyújtsanak), s ezen a részen halhatott meg Tomori Pál is, aki a csatát, s azon belül a jobb szárnyat vezette. Ez gyakorlatilag az ütközet végét jelentette, a magyar (azaz a sok zsoldos miatt nemzetközi) sereget fizikálisan is megsemmisítette a török túlerő.

Brodarics István ír egy, a faluhoz tartozó templomról is, amikor felidézi a csata helyszínét. Majs mai temploma a dombháton, a hajdani Földvártól talán kétszáz méternyire áll. Ez ugyan egy 18. századi épület, azonban padlója alatt a talajradaros vizsgálat során egy feltehetően kis körszentéllyel bővített rotunda, vagyis körtemplom maradványait azonosítottuk. Ez egy meglehetősen korai, leginkább a 12. századra jellemző forma, akár ezt is láthatta a szemtanú” - mondta a régész. „Brodarics beszámol egy mocsaras részről is tőlük jobbra, köztük és a Duna közt, amiről feltehető, hogy a ma már ásott medrű csatornaként létező egykori Borza patak medre lehetett. Itt is sokan meghaltak, s talán az egykor ingoványos területre kevésbé merészkedtek be a csata után a fosztogatók, így az emberi maradványok mellett tárgyi leletek is előkerülhetnek.

Jelenleg a legfontosabb feladat annak az igazolása, hogy az egyenes vonalban futó földbolygatás valóban a török ágyúállás sánca. Erre a közeljövőben sor kerül, azonban meglehetősen lassan haladnak, hiszen a kutatást társadalmi munkában, önkéntesként végzik. Némi anyagi támogatással nem csak a leletek feldolgozására, az anyagvizsgálatokra lehetne sort keríteni, de már az is sokat számítana, ha az üzemanyag- és szállásköltség szintjén támogathatnák a gyakran több száz kilométerről érkező fémkereső önkénteseiket.

Nyolc év múlva, 2026-ban lesz a magyar középkor végét jelentő csata ötszázadik évfordulója. A régészeti kutatásoknak hála addig még szaporodni fognak  ismereteink egyik legnagyobb nemzeti tragédiánkról.

 

Fotó, szöveg: Kovács Olivér

2018.11.12

Képgaléria a cikkhez

6


Fontosabb kulcsszavak

adókedvezmény (1) állapotjelentés (2) alsóvár (1) apátsági templom (1) Aquincumi Múzeum (3) aradi vértanúk (1) Aranymonostor (1) Archaeolingua Alapítvány (1) Árpád-kor (1) ásatás (3) avarok (1) barokk (1) Beszédes József (1) BME (1) Bocskai (1) bontás (2) Bortemplom (1) BTM (3) budai vár (1) Budapesti Régészet (2) Budapesti Történeti Múzeum (4) búvárrégészet (1) Buzás Gergely (1) ciszterna (1) civilek (1) Csontváry (1) Czoma László (1) Dalmácia (3) dombóvári vár (1) együttműködés (1) életveszély (1) első világháború (1) emlékmű (1) emléktábla (1) Építészettörténeti és Műemléki Tanszék (1) erdélyi fejedelemség (1) Erzsébetváros (1) Europa Nostra (1) Év Kiállítása (1) Év Múzeuma (1) falkép (4) feltárás (9) felújítás (11) felújítás (1) Fenékpuszta (1) ferences templom (1) ferencesek (1) Festetics (1) földvár (1) Ford (1) Forster Központ (1) freskók (1) FUGA (1) füleki vár (2) Galamb József (1) gepidák (1) gőzmozdony (1) hadi régészet (1) halomsír (1) halomsír (1) Határeset (6) határon túl (1) határon túl (6) Helikon (1) helyreállítás (2) honfoglalók (1) Horvátország (2) I. Géza (1) ICOMOS (2) indóház (1) ispánság (1) Istvántelki Főműhely (1) Janotti Judit (1) Kálmán Peregrin (1) kályha (1) kályhacsempe (1) kaputorony (1) kastély (1) kastélypark (1) katolikus templom (1) kegyhely (1) kiállítás (6) királyi palota (1) királysír (3) királytemetkezés (4) Kiscell (1) Kisnemesi Otthonok Országos Találkozója (1) Klissza (1) KÖH (2) kolostor (2) Komor Marcell (1) Konok Tamás (1) könyvbemutató (1) korona (1) középkor (2) Közkincs-kereső (1) Közlekedési Múzeum (1) Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (2) kúria (1) kutatás (2) Lassányi Gábor (1) látogatóközpont (1) Lechner Tudásközpont (1) Lóvasút (1) Luxemburgi Zsigmond (1) Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (3) Magyar Károly (1) Magyar Nemzeti Múzeum (1) Mátyás Király Múzeum (3) Mercedes-gyár (1) Mezős Tamás (2) Mithrász (2) mohácsi csata (1) műemlék (12) műemlékem.hu (1) műemléki világnap (1) műemlékvédelem (9) Műemlékvédelmi Szakmérnöki tanfolyam (1) műtárgy (1) műtárgy (1) múzeum (6) Múzeumok Éjszakája (2) Múzeumok Majálisa (1) Múzeumok Majálisa (1) Nagyváradi vár (1) Nemzeti Kulturális Alap (3) népi építészet (2) népi műemlék (3) népvándorlás (1) nógrádi vár (1) Novigrad (1) Olimpia Hotel (1) oltár (1) omlás (1) Örökségvédelem Kollégiuma (2) őskor (1) pálos (1) pályázat (2) Pétermonostora (1) Pulszky Társaság (1) Rákóczi (1) református templom (2) régészet (12) rekonstrukció (2) RepTár (1) reptér (1) restaurálás (4) Rezi Kató Gábor (1) római kor (2) Rómer Flóris Terv (2) Salamon-torony (2) Sándy Gyula (1) sírbolt (1) sírépítmény (1) sólyi templom (1) szarkofág (2) szarmaták (2) szecesszió (2) Szent László (1) Szent Margit (1) Szent Mihály plébániatemplom (1) szentély (1) szkíták (2) tanösvény (2) Teleki László Alapítvány (3) település (1) temetkezés (3) temető (1) templom (2) teszkulcs (3) teszt, valami (1) Tomka Gábor (1) váci vár (1) vajdaság (1) vár (3) Varga Mariann (1) Várkert bazár (1) Várkert kioszk (1) vármúzeum (1) vaskor (2) vasút (1) veszély (1) Világörökség (2) víz alatti régészet (1) vonat (1) Wilhelm Gábor (2) Ybl Miklós (1)


Kapcsolódó cikkek

A történelem kereke nem forgatható vissza – a rendhagyó túra rendhagyó emlékezésre adhat lehetőséget.
Az Archeologia portál korántsem elvont elmélkedése, hogy miként vívjuk meg és vesztjük el az újabb szellemi Mohácsunkat – úgy, hogy mi vagyunk a saját ellenségeink.
A tervezett ütemben haladnak a Mohácsi Történelmi Emlékhelyen az új, hatalmas Szent Koronát idéző fogadóépület építésével. Jövő tavasszal már birtokba vehetik a látogatók.