Postaúton a Felvidéken II.

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170930felvidekpostaut2/ciml.jpgBethlen Gábor erdélyi fejedelem 1619-ben felháborodott azon, hogy a levele Kassáról hat nap alatt ért Pozsonyba - folytatjuk utunkat a Felvidéki postaúton.

2017.09.30
Fotó, szöveg: Kovács Olivér

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170930felvidekpostaut2/01.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170930felvidekpostaut2/02.jpgAz 1550-es évek közepén kialakított postaút a legbiztonságosabb közlekedési lehetőséget jelentette Pozsony és Kassa közt, azonban leselkedett veszély mind a hírvivőkre, mind a postamesterekre. Előbbiek rablók prédájául eshettek, míg a többnyire német, vagy német származású postamestereket többször is hajdúk verték meg, és űzték el, s néha önkényeskedtek az idegen zsoldoscsapatok is. Erre a keleti szakaszra legalább nem csapott le a török: a hegyvidék akadályt jelentett a portyázó csapatok számára.

Ferdinánd király már 1535-ben kiadta postai rendtartását, s a felvidéki postautat is eszerint szervezték meg. Így 3-5 német mérföldnyire (egy német mérföld, a Meile körülbelül 7500 méter, később nevezték postamérföldnek is) kellett a postaállomásoknak egymástól állniuk, két-három lovas futárral és postamesterrel, akihez több állomás is tartozhatott. Rendes postajárat hetente kétszer közlekedett, a küldeményeket csak a címzetthez legközelebb eső állomásig vitték, onnan a postamester küldte ki legénnyel. Az ordináriának nevezett rendes postával a hivatalos leveleket ingyen vitték, a magánleveleket súly szerint 6-8 krajcárért, amelyet felesben fizetett a feladó és a címzett. A postamesterek negyedévente kaptak fizetést, abból kellett a hetente kétszeri postajáratot működtetniük. Ferdinánd király rendtartását a későbbiekben többször megerősítették, illetve kiegészítették, olyan passzusokkal, hogy a futárokra nem lehetett nehéz terhet bízni, illetve a hatóságoknak védelmezniük kellett a postásokat.

S hogy mennyire voltak gyorsak a postások? Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1619-ben felháborodott azon, hogy a levele Kassáról 6 nap alatt ért Pozsonyba – hiába, elégedetlen ügyfelek már akkor is akadtak.

A felvidéki postautat azért építették ki, hogy eltereljék a hódoltság területéről a forgalmat, azonban a török fennhatóságú vidéken is működött posta. A kettő közt ugyan nem volt hivatalos együttműködés, ám a postások már ekkor is összetartottak: a másik területén áthaladni kényszerülő hírvivő ételt és szállást kapott, hogy küldeményét mielőbb eljuttassa a címzetthez.

A Felvidék keleti részén átvezető postaút a Szepesség legszebb részein, a Magas-Tátra lábánál, lenyűgöző természeti és kulturális környezetben halad át. Néhány éve már felvetődött, hogy a Gótikus út mintájára (amely a térség gótikus építészetét fűzi fel egy kiránduló útvonalra) kijelöljék a turisták számára a történelmi postaút látnivalóit, de a megnyitására még nem került sor.

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170930felvidekpostaut2/allo1.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170930felvidekpostaut2/03.jpgElsüllyesztett és hegyi falvak földjén

Túrócszentmártont elhagyva kis kanyarral keleti irányba, Rózsahegyre (Ružomberok) vezet az utunk. Délre, vagyis jobb kéz felé az Alacsony-Tátra, majd kisvártatva északra, balról a Liptói-havasok, vagyis a Magas-Tátra legnyugatibb bércei kísérnek. Rózsahegy bájos kis város, amit a Vág folyó szel keresztül – erről még szó lesz hamarosan –, déli oldalán történelmi városmaggal, ám innen célszerű egy kitérőt tennünk a Nagy-Fátra hegyei, Donovali felé. Ha azt nem is tudjuk pontosan átérezni, milyen lehetett egy dolgos munkanapja egy postásnak hajdan ezen az útvonalon, ám arra választ kaphatunk, milyen falvakon át vezetett az útja – ha megérkezünk Vlkolínecbe.

Az apró település a világörökség része, éppen háborítatlansága miatt. Utcáján patak fut le, amelyben még mindig mosnak a helybéliek. Mert ez nem egy skanzen, hanem létező, ma is élettel teli falu, ahová nem engedik be a bóvliárusokat sem. A csaknem félszáz boronafalú, zsindelyfedésű házacska élénk, a mi szemünknek kissé talán bizarr kifestésben pompázik, haranglába 1771-ben készült, épületeit ugyan folyamatosan javítják, a korhadó deszkákat cserélik, de több évszázados hagyományt őriznek. A szűk utcába kocsival nem hajthatunk be, ám a falu alatt parkolóban hagyhatjuk az autót.

Vlkolínec jól mutatja, hogy a szlovákok tudnak vigyázni az értékeikre – ha akarnak. Nem akartak viszont néhány kilométerrel odébb, a Vág-völgyében, ahová visszatérünk, hogy folytassuk az utunkat a postaúton. Ha Poprád felé vesszük az utat, hamarosan hatalmas vízfelület bukkan fel bal kéz felé: a Szlovák-, vagy Liptói-tengernek is nevezett víztározó. 1965 és 1975 között készült, a Vág vizét duzzasztották fel a völgyben. A megalomán beruházásnak tizenegy falu esett áldozatul, amiket elöntött az ár, s olyan érték is, mint Liptószentmária (Liptovská Mara) hajdani gótikus, Szűz Máriának szentelt temploma. Bár ez magasabban volt a vízszintnél, megsüllyedt és a statikai problémák miatt le kellett bontani. Ma egyedül a tornya áll, igaz, a templomot később, 1998-ban az eredeti köveiből felépítették néhány kilométerrel keletebbre, a pribylinai skanzenben, ami egyfajta Noé bárkája az elárasztott falvaknak, hiszen több, egykor azokban álló épületet is ide menekítettek. A víztározó partján mementóul így csak az egykori torony maradt.

Ám hagyjuk a tengert és a skanzent, s folytassuk az utunkat Liptószentmiklós (Liptovský Mikuláš) érintésével kelet felé. Nem is maga Poprád a következő egykori postaállomás, hanem a tőle kissé délkeletre fekvő hajdani Kisóc, amely már nem önálló település, hanem Lándzsásötfalu (Hôrka) néven öt falu egyesülésével létrejött község része. A hajdani postaállomásnak persze már itt sem leljük nyomát. A temploma ugyan hétszáz évnél is idősebb, mégis, még az utunk során egy másik templomnál álljunk meg inkább Hibbe (Hybe) főterén. Ezen a tájon megszokott, középkori templom, későbbi toronnyal – szinte tucatlátvány lenne, ha nem tudnánk, hogy kriptájában nyugszik Balassi Bálint költő és katona, aki Esztergom 1594-es ostrománál vesztette életét. Bár eredeti sírköve odalett, amikor a templom 1633-ban leégett, a 19. század végén a Magyar Tudományos Akadémia és Liptó vármegye emléktáblát helyezett el az oltárnál az alábbi szöveggel:

"Szerette hazáját, szerzett éneket, dalt, 

Harcmezőn esett el, a hazáért élt, halt." 

A cikket a fotók alatt folytatjuk!

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170930felvidekpostaut2/allo2.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170930felvidekpostaut2/04.jpgA Szepesség dícsérete

Popráddal a Szepesség kapujához érünk. Bár hatalmas a kísértés, hogy fejest vessük magunkat a középkori németek sajátos helyi színekkel gyarapodott kultúrájának emlékeibe, érdemes kissé észak felé tekinteni, hiszen ott emelkednek a Magas-Tátra lenyűgöző bércei. Ugyan napjainkban a térség legkeresettebb turista centruma, a felvidéki postaút létezése elején kerülték az utazók, hiszen a vadon romantikát nem, csak veszélyt jelentett. A roppant csúcsoktól kissé keletre, Lengyelország felé találjuk Késmárk (Kežmarok) városát, amely ugyan nem része az útvonalnak, azonban megéri a kis kitérőt: a város központjában áll Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc nevelőapja csaknem teljesen ép vára, odébb a gótikus Szent Kereszt templom a gazdagon kifestett, reneszánsz harangtoronnyal, az evangélikus templomban pedig Thököly földi maradványai kaptak nyughelyet. 1906-ban temették itt el a csontokat, ugyanabban az évben, amikor Rákóczi hamvai a kassai székesegyházba kerültek.

Ám elég a temetésből, induljunk Lőcsére, Mikszáth Kálmán Fekete városába, amely napjainkban egyáltalán nem fekete. Útközben elmegyünk Csütörtökhely (Spišský Štvrtok) pompás Szent László temploma és kápolnája mellett, amely pompás késő gótikus alkotás. Áthaladunk Szepesdaróc (Dravce) 13-15. századra keltezett – hogy valójában mikor készült, nem lehet tudni – kőhídja felett, ami az egyik legkorábbi ma is álló híd a Kárpát-medencében, ráadásul nincs elzárva az autóforgalom elől sem. Ezt a középkori utat koptatták postásaink is.

Ezután szinte beesünk Lőcsére (Levoča), amely mint egy jelmezes film kulisszája, úgy szippant magába. A városfal egy több száz méter hosszú szakasza ma is megvan, igaz, a hajdani bástyában nem morcos hadfiakat, hanem vendéglőt találunk. A főtér lenyűgöző, a Fekete város filmváltozatából ismert városházával, mellette pedig a Szent Jakab-templommal, benne a több mint 18 méter magas szárnyasoltárral, amelyet Lőcsei Pál mester több mint fél évezrede készített, s a világ egyik legnagyobb gótikus oltára.

Miután Lőcse belvárosát elkerülte a csehszlovák szocialista városátépítési láz (amelynek legfőbb ismérve, hogy egészen lehetetlen helyekre építettek panelházakat), érintetlensége miatt világörökségi címet kapott. Innen keletre, Szepesváralján folytatódik ez a világörökség, ám tegyünk egy rövid kitérőt délre, a mai magyar utazók előtt meglehetősen ismeretlen Iglóra (Spišská Nová Ves), amelynek szinte szokás szerint gótikus temploma van, ám a tornyát 1849-ben szétágyúzták, így a most látható neogót alkotás Steindl Imre építész, a budapesti Országház tervezőjének alkotása, s 87 méterével Szlovákia legmagasabb templomtornya – két méterrel magasabb a pozsonyi Szent Márton-dóménál. Innen már csak egy rugaszkodás Márkusfalva (Markušovce), ahol a Máriássy-család reneszánsz alapokon álló, rokokó stílusban átépített kastélyát, gazdag stukkódíszeivel, a belsejében pedig történelmi bútorgyűjteménnyel. A templomdombon 13. századtól épített várat nézhetünk meg – bemenni nem lehet, hiszen nincs helyreállítva, ám a parkosított környezet egy kis pihenésre csábít, s a plébániatemplom falánál a birtokos család magyar feliratú sírköveit láthatjuk.

Ám térjünk vissza a postaútra, amelyet el sem téveszthetünk, hiszen Szepesváraljánál (Spišské Podhradie) halad tovább, amely mellett egy mészkősziklán Közép-Európa egyik legnagyobb vára áll. A még romjaiban is lenyűgöző roppant építményben született Szapolyai János, aki Mohács után az ország keleti felének a királya és a postautat is megszervező Ferdinánd királynak az ellenlábasa lett. Egy másik dombon, a Szepesváraljával már összeépült Szepeshelyen (Spišská Kapitula) a bencés apátságként alapított, Mária Terézia által püspökséggé emelt épületegyüttes és Szent Mártonnak szentelt temploma áll. Érdemes utóbbiba bemenni és megszemlélni az északi kapu felett lévő falképet: I. Károly térdel rajta fején koronával Szűz Mária és a kisded előtt. Vannak szakértők, akik szerint akár a király hiteles ábrázolásának is tekinthető. Maga a templom egyébként méltóságteljes gótikus épület, déli oldalán a kőcsipkékkel dúsan díszített, monumentális Szapolyai-kápolnával.

Az arra érzékenyek már nyilván kulturális sokkot kaptak, mert ugyancsak ingergazdag a környezet, különösen, ha csak átrohanunk a Szepességen, ami a sok „Spišsk-” előtagban is őrzi a cipszerek, vagyis a német ajkú telepesek, az itt élt szászok emlékét. Siroka (Široké) és Bertót (Bertotovce) volt keletre haladva a postaút következő állomása, ám mi a kettő között álljunk meg inkább a 18-as úton haladva: a Fricsben (Fričovce) látható 17. századi Bertóthy-kastély a felvidéki pártázatos reneszánsz egyik legszebb alkotása. A sgrafittoi a római mitológia és a magyar történelem híres alakjait ábrázolják. Szemlélődés közben fújjuk itt ki magunkat, hiszen hamarosan ismét városi forgatagba csöppenünk.

A cikket a fotók alatt folytatjuk!

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170930felvidekpostaut2/allo3.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170930felvidekpostaut2/05.jpgA hóhér és a fejedelem

Eperjes (Prešov) a Felvidék keleti részének egyik legősibb települése, már 1324-ben városi rangot kapott, s így fallal övezhették polgárai. Mint gazdag kereskedőtelepülés, mindig is a rablók áhított célpontja volt – voltak azok akár törvényen kívüli szegények, akár nagy hatalmú, nemes gazfickók. Fénykorát a 16. században élte, a legemlékezetesebb tragédiájára 1687 márciusa és szeptembere között került sor, amikor Antonio Caraffa, itáliai származású, bécsi szolgálatban álló zsoldosvezér volt az ura. A felső-magyarországi császári hadak parancsnokaként először Debrecent dúlta fel és végeztette ki néhány lakóját, majd Eperjesre tette át székhelyét, ahol a helybélieket Thököly Imrével való összejátszással gyanúsította meg. Az „eperjesi hóhér” háromszáznál is több polgárt kínoztatott meg, közülük huszonnégyet nyilvánosan kivégeztetett. Bár a veszélyes kurucokkal való leszámolás a külvilág számára nemes tettnek tűnhetett, valójában csak palást volt, hiszen Caraffa elkobozta a meggyilkolt patríciusok vagyonát, így saját erszényét is kitömte a temérdek vér által. Végül az országos közfelháborodás miatt a bécsi udvar leállíttatta az eperjesi vésztörvényszék működését, s a hóhérnak kotródnia kellett.

A máig jól ismert rémtörténetnek megtaláljuk az emlékeit a városban. Egy 17. századi zord, lépcsős homlokzatú, támpilléres épületet ma is Caraffa-börtönként ismer a közvélemény – bár a ház valóban vészjósló, a kutatások szerint a generálishoz nem sok köze van, a város vendéglője volt.

Nagyobb sikert remélhetünk, ha a Fő utca északi végében álló Szűz Mária oszlophoz és szoborcsoporthoz tartunk. Ennek a helyén állt ugyanis egykor a vérpad. A szomszédos ház sarkán 1908-ban felállított dombormű emlékezik meg az eperjesiek tragédiájáról, amit útba ejtett II. János Pál pápa is 1995-ös szlovákiai látogatása során.

A Fő utcából kiszélesedő teret egyébként változatos, pártázatos neorenszánsztól szecessziósig sok stílust felvonultató mutatós házak keretezik. A virágtartókban nyaranta pompás vörös szirmok nyílnak – talán a városnak nevet adó eperre, vagy inkább a kiontott vérre emlékeztetnek?

Eperjesről délre fordulva a Tarcal mentén fekvő Somos (Drienov) község a postaút következő állomása, majd megérkezünk utazásunk végcéljához, Kassára (Košice). A mai Szlovákia második legnagyobb városa, Felső-Magyarország hajdani székhelye.

Pozsonyban szinte egy postapalota tövéből kezdtük az utunkat, stílszerű lenne, ha itt is egy ilyen épület fogadna. Fogadhatna is, ha nem tenne gyakran kiszámíthatatlanul girbe-gurba utakat a történelem. Hiszen Kassának is volt postapalotája – egészen 1941. június 26-ig, amikor 13 óra 8 perckor három azonosítatlan felségjelű repülőgép huszonkilenc bombát dobott a posta modern épületére és a környező házakra. Hogy pontosan kik bombáztak és valóban Kassa volt-e a célpontjuk, valószínűleg örök rejtély marad, a következmények azonban borzalmasok voltak. A robbanó szerkezetek több mint harminc ember életét oltották ki, s Magyarország belépett a II. világháborúba. 

Ez a postapalota tehát már nem áll (a helyén lakótelep épült), ám rálelhetünk a postának egy emlékére, ott, ahol nem is remélhettük volna. Induljunk hát Kassa legismertebb épületéhez, a Szent Erzsébet-székesegyházhoz, annak is a kriptájába, II. Rákóczi Ferenc hamvaihoz.

Kalandos története van annak, hogy az 1735-ben elhunyt fejedelem Kassára került. Bár újratemetésének ötlete már az 1860-as években felmerült, ki kellett nyomozni, hol találják a csontokat, illetve el kellett törölni egy 1715-ös törvény passzusait, ami szerint Rákóczi és társai egész 1906-ig lázadónak számítottak. Azért Kassára esett a választás, mert a fejedelem kedves városa volt – ki gondolta volna ekkor, hogy másfél évtized múlva már nem Magyarország része lesz?

Menjünk le hát a kriptába és hajtsunk fejet a kőszarkofágok előtt (Rákóczi Ferenc édesanyjával, Zrínyi Ilonával és egyik fiával, Józseffel közös sírban nyugszik). És közben nyugodtan eszünkbe juthat akár a posta is, hiszen Magyarország első fejlett, három fővonalas postahálózatát éppen ő szervezte meg a szabadságharc évei alatt.

 

A cikk első része:

Postaúton a Felvidéken I.

 

 

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA

 

 
 

hangos térkép

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20100923makta/uj.jpg

M-akta: térfotó galériák templomról, kastélyról, ereklyéről
A különálló képek gyakran nem adnak pontos képet egy-egy műemlék arányairól, arról, hogy egy séta során hogyan haladunk lépésről lépésre. Ezen próbálnak segíteni a térfotó galériák: bejárható akár a tornaszentandrási templom, akár a felújítás alatt álló edelényi kastély, akár a győri székesegyház, ahol Szent László hermáját őrzik.

 
Félmilliárdot szánnak Ybl fóti templomára

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20171210fotitemplom/ciml.jpgA kormány összesen 850 millió forinttal támogatja a fóti plébániatemplom felújítását és a katolikus óvoda megépítését.

» tovább

Nyolcszázmilliót kap a borsi várkastély

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20171208borsikastely/ciml.jpgA magyar kormány 800 millió forintos támogatást nyújt II. Rákóczi Ferenc szülőhelye, a borsi Rákóczi-várkastély felújítására.

» tovább

Örökség és Európa

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20171201europaorokseg/ciml.jpgElérhető A kulturális örökség számít Európának - Összefoglaló és stratégiai ajánlások magyar fordítása.

» tovább

Visszavesszük Zalavárt a szlávoktól?

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20171126zalavar/ciml.jpg2018-ban új lendületet kap a régészeti kutatás Zalaváron. Szükség is van rá, hisz a következő esztendőben már ünnepelni kellene.

» tovább

Egri vár: feltárták a középkori központot

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20171115egrivarfeltar/ciml.jpgA most befejeződő feltárásoknak hála az egri püspökség eddig alig ismert évszázadai váltak áttekinthetővé.

» tovább