Miért éppen Kolozsvár?

http://muemlekem.hu/images/magazin/20150930kolozsvar/ciml.jpgTíz érv egy kolozsvári utazás mellett – és Erdély fővárosának tíz kihagyhatatlan látványosága a Határeset adatbázisából. 

2015.09.30
Fotó: Kovács Olivér

http://muemlekem.hu/images/magazin/20150930kolozsvar/01.jpg

http://muemlekem.hu/images/magazin/20150930kolozsvar/allo1.jpgMátyás király szobra

A Kárpát-medence egyik legismertebb, már megszületése pillanatában jelképpé vált szobrát Fadrusz János szobrászművész készítette el. Bár a város már 1882-ben eltervezte, hogy a fő térből nyíló, kis utcában ma is álló házban született, nagy királynak szobrot emelnek, de a kétszeres életnagyságú bronz szoborcsoportot végül csak 1902-ben sikerült felavatni, országos ünnepség keretében. A szoborelhelyezés érdekében rendezték a teljes főteret, elbontották a templomot korábban körülvevő, rendezetlen házakat ás árus-bódékat, így a Pákey Lajos városi főépítész által tervezett, várat imitáló talapzaton álló lovasszobor ténylegesen uralni tudja az egész teret. A fején babérkoszorút viselő Mátyás páncélban üli meg lovát, kardját maga előtt hordozva jelzi: épp győztes csatából tér haza. Az alacsonyabb szinten elhelyezett négy bronz mellékalak Mátyás négy diadalmas seregvezérét, - balról jobbra) Magyar Balázst, Kinizsi Pált, Báthory Istvánt és Szapolyai Istvánt ábrázolja, szintén fegyverben. Kezükben, illetve lábuknál Mátyás győztes csatáira utaló jelképek. 

Az eltelt bő évszázad során a szobor Kolozsvár legfontosabb szimbólumává vált. Épp e jelképi érték okozta a szobor körül szinte máig tartó, heves viharokat, amelyek majdnem az alkotás vesztét okozták. 1918-ban, a románok bejövetele után levésték a szobor talapzatárnak feliratát és Nagymagyarország ott látható címerét, majd 1932-ben egy román versidézetet tartalmazó táblát helyeztek rá, utalva Mátyás vélt román származására és a moldvaiaktól elszenvedett vereségére. 1940-ben, Észak-Erdély visszatértekor e táblát a magyar hatóságok levették, a talapzatot helyreállították. 1945-ben – tán a kialakuló revans-helyzetet megelőzendő – a szovjet hatóságok salamoni döntéssel a latin „MATHIAS REX” feliratot tetették a talapzatra, ami évtizedekig ottmaradhatott. 1992-ben Kolozsvár szélsőségesen nacionalista polgármestere újra visszarakatta Nicolae Iorga versidézetét a szoborra, megint magasra korbácsolva a román-magyar ellentét indulatait. 2007-re a szobor és a szobor talapzat fizikai állapota olyannyira veszélyessé vált, hogy restaurálását nem lehetett tovább halasztani. Ezt végül a magyar és a román kormányok közös beruházásban, 2009 és 2011 között végeztették el, így 2011 tavaszán újra avathatták az eredeti pompájába visszaállított szobrot. Hogy a ma egyre inkább közös városi értékké, jelképpé formálódó szobor körüli elvakult, nacionalista indulatok még mindig nem csitultak el véglegesen, azt jelzi, hogy az újbóli felavatást követően, immár nem a szobor talapzatára, hanem közvetlenül elé, a földre a városi hatóság újból kihelyeztette a korábban már kétszer eltávolíttatott román versike bronz tábláját… 

 

Szent Mihály-plébániatemplom

A középkori eredetű, négyszögletes fő tér közepén álló, Kolozsvár egyik jelképének számító, mai plébániatemplom előzménye minden bizonnyal egy román stílusú bazilika lehetett, amelyet az V. István ifjabb király által a 13. század közepén ide telepített német hospesek emeltek. A jelenleg látható keletelt tengelyű csarnoktemplom legősibb eleme a sokszög záródású szentély, melynek építéséhez a 14. század harmadik negyedében láttak hozzá. A gótikus stílusú templom hajójának nyugati fala csak valamikor 1444. körülre tehető. A 15. század közepén - a török veszély miatt - a templomot és a tőle délre álló, kis temetőkápolnát fallal vették körül, ami ugyan az erős városfalak nem sokkal később való felépítésével el is vesztette hadi jelentőségét, de mivel a fal külső oldalához számos bolt, kereskedőház, kifőzde épült, ezzel évszázadokra meghatározta a tér képét. A reformáció idején a templom volt evangélikus és református kézen, de leghosszabb ideig az unitáriusok használták. Ekkor semmisültek meg gótikus bútorai és oltárai, falfestményeit bemeszelték. (Egyedül gótikus kő szószéke maradt meg, mint a barokk szószék alapja.) 1716-ban az ellenreformáció ismét a katolikusoknak juttatta a földrengés és tűzvészek által többször elpusztított épületet. E korszakban, a 18. században készültek el a templom mai, igen nívós, barokk oltárai, berendezési tárgyai, orgonája. A mai, neogótikus stílusú főoltár 1870-ből való. A mai, szintén neogót templomtorony 1837 és 1859 között épült. Az 1950-es években a sérült barokk szentélyboltozat helyett - vasbetonból - gótikus boltozat készült és feltárták a templom számos freskóját.

A templom számos alkalommal játszott fontos szerepet a város és Erdély történetében: többször tartottak benne országgyűlést, választottak fejedelmet falai között. 

 

Kolozsmonostor

A mai Kolozsvár belvárosától mintegy 2 és fél kilométerrel nyugatra, a váradi út mentén elhelyezkedő, zömmel emeletes panel lakótelepi házakból álló Monostor városrész központjában, utaktól, házaktól körülvéve álló, környezetéből jelentősen kiemelkedő, még ma is igen magasan álló, 220- szor 98 méteres földvár valójában az egész település bölcsője. A területen 1970 és 1982 között, majd 1995-től több éven keresztül folytatott ásatásokat a Román Tudományos Akadémia kolozsvári Régészeti Intézete. Ennek – csak részben közölt – eredményei, valamint az írott források alkalmasak a monostori várhegy történetének felvázolására. 

Az itt húzódó kiemelkedésen a honfoglalást megelőzően 8-9. századi, valószínűleg szláv település létezett. Az itt feltárt legelső erődítés, a földvár első periódusa (?) keltezése igen nehéz. A román kutatás valamiféle szláv-román államhoz, illetve Anonimus 13. századi, regényes Gestájában feltűnő Gyalu vezérhez igyekszik ezt kötni, de ennek tudományos alapjai hiányoznak. Az államalapítás korában létrejött (második) sáncvár tulajdonképpen Kolozs megye első ispánsági központja volt. Ekkortól temető is létezik a szabálytalan ovális alaprajzú vár nyugati részén, melyet korai Árpád-házi királyok (például I. András) pénzei kelteznek. E vár – valószínűleg az Erdélyt végigpusztító, 1068-as úz betörés során – megrongálódott. Ennek kijavítására, még a 11-12. században egy igen magas, föld-fa szerkezetű, úgynevezett széles talpú sáncvár épült fel, mely jelentőségét egészen a tatárjárásig megőrizte. A vár körül, a Szamos magaspartján Árpád-kori váralja település, Monostor falu húzódott. A vár politikai és katonai jelentőségét erősen csökkentette, hogy az ispáni központ legkésőbb a tatárjárás után a mai kolozsvári belváros területére tevődött át. A hely későbbi jelentőségét mutatja, hogy a Budai Nagy Antal-féle erdélyi parasztfelkelés több jelentős eseménye is Kolozsmonostorhoz kötődik, például itt halt meg maga a felkelés vezére. 

A várhoz hasonló, kiemelkedő jelentőséggel bírtak Kolozsmonostor egyházi épületei. Még a 11. század második felében, valószínűleg Szent László király alapításaként, Szűz Mária tiszteletére bencés apátság települt a vár közepére. Ezt a 13. században erős kőfallal erődítették meg, amely a korábbi vársíktól jóval kisebb területet vett körbe. Az ásatások a mai templomtól északra egy 13. századi rotunda (körtemplom) alapjait hozták felszínre, melyet az írott források Szent Miklós kápolnájával szokás azonosítani. Az Árpád-kori monostor épületét a régészeti kutatás máig nem érintette, így erről csak feltételezhetjük, hogy igen nívós, háromhajós, nyugati toronypáros épület lehetett. A ma álló, a nyolcszög három oldalával záródó szentélyű, górikus templom a 14. század első feléből-közepéről származik és eredetileg a sokkal nagyobb templomépület szentélye volt. A 16-17. században a templomot és a birtokait a jezsuiták tulajdonolták. Távozásukkal az épületek rohamos romlásnak indultak. A 18. században már csak katonai raktárnak használták, de állaga olyannyira leromlott, hogy köveiből 1818-21. között püspöki engedéllyel jócskán hordtak el a Farkas utcai Királyi Lyceum építkezéséhez. 

http://muemlekem.hu/images/magazin/20150930kolozsvar/02.jpg

http://muemlekem.hu/images/magazin/20150930kolozsvar/allo2.jpgHázsongárdi temető

1585-ben alapított városi temető. Mind a síremlékek művészettörténeti értéke, mind az itt eltemetett személyek okán Erdély legjelentősebb temetője. A 2004-ben megjelent romániai műemlékjegyzék „B” kategóriás védelmet állapított meg a házsongárdi temetőnek. Vagyis a területe védett, azonban az egyes síremlékek védtelenek voltak. A 2009-es felmérés 250 egyedi védelemre méltó síremléket írt le. 

2010 tavaszán a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társasággal közösen kezdte el a történetileg értékes sírok felmérését és dokumentálását a Házsongárd Alapítvány. Végül Kelemen Hunor minisztersége idején 396 sírt, síremléket, sírépítményt nyilvánítottak védetté, ami után rendkívül megromlott a viszony a temető fenntartójával, hiszen ezzel komoly gazdasági érdekeket sértettek a civilek. A házsongárdi temető védelmének legnagyobb akadálya ugyanis a terület értéke. Bár már a 19. század végén meg akarta tiltani a város a temetkezést a zsúfoltság miatt, a mai napig hasítanak ki – gyakran korábbiakat megsemmisítve – új sírhelyeket. Ezek értéke pedig nem történelmi jelentőségben, hanem lejben, vagy euróban mérhető. A régi sírokat azért is nehéz megőrizni, mert azokat sok esetben nem váltják meg, így „útjában vannak” a temető fejlesztésének, parcellázásának. Az egyedi védelmek a viszonylag szabad újraparcellázás lehetőségét szűkítették.

 

Mátyás király szülőháza

Kolozsvár és egész Erdély egyik legismertebb műemléke ez a középkori eredetű, számos gótikus és reneszánsz nyílászáró-keretet is őrző, egy emeletes, nyeregtetős ház. Kiemelkedő megbecsültségének oka az, hogy falai között látta meg a napvilágot - valószínűleg 1443-ban - Hunyadi János erdélyi vajda, későbbi kormányzó fia, Mátyás, Magyarország egyik legkiemelkedőbb királya. Ez egyben a legelső, a házról rendelkezésünkre álló adat is. Ekkoriban az épület Méhfi Jakab gazdag szőlőbirtokos polgár tulajdona volt. Később az uralkodó által adómentességgel megtisztelt ház a Kolb- család kezére jutott, akik még a 15. század végén felújították és bővítették azt. E munkálatok eredményei a ma ismert legrégebbi gótikus faragványok a házon. A következő átépítési periódus a 16. század második felében következett be, amikor a mai nyugati traktust egybeépítették a házzal. 

1740-ben maga a város vásárolta meg az adómentes, így spekulációkra mindig lehetőséget adó házat és katonai kórház céljára engedte azt át. Minden bizonnyal e finkcióváltáshoz köthetőek a ház udvari oldalának barokk kori bővítményei. Az 1830-as években többször rabokat helyeztek el itt, 1848-49-ben pedig hadikórházat rendeztek be falai között - erősen lelakva és átalakítva az öreg épületet. 

A 19. sz. második felében aztán - történészek kezdeményezésére - lábra kapó Mátyás-kultusz eredményeképp sikerült újra egyértelműen azonosítani a szülőházat. I. Ferenc József király 1887-es kolozsvári látogatása alkalmával nehezményezte a ház állapotát és kezdeményezte annak táblával való megjelölését. Ennek eredményeképp került sor 1889-ben a ma is látható bronz tábla - Zala György szobrászművész korvinákból másolt motívumokat felmutató alkotása - kihelyezésére. 

A házat a katonaság távozása után - szakszerűtlenül - felújították és az Erdélyi Kárpát Egyesület által rendezett néprajzi kiállítást helyeztek el benne. A legnagyobb mérvű helyreállítására 1942-43-ban Kós Károly építész vezetésével került sor, ekkor alakítva ki az épület mai képét. 

 

Bánffy-palota

A barokk palota a fő tér keleti oldalán helyezkedik el és ma már a Kolozsvári Szépművészeti Múzeum székhelyének ad helyet. A palotát (losonci) Bánffy György (1746–1822) építette Johann Eberhard Blaumann tervei alapján, a XVIII. században. Több szebeni és kolozsvári mester nevéhez fűződik maga a palota építése: Josef Edlinger, Josef Hoffmayer, Gottfried Hartmann, valamint maga Anton Schuchbauer is dolgoztak J. E. Blaumann (tervező, pallér, kőfaragó) mellett. Anton Überlacher erdélyi ácsmester építette a tetőzet szerkezetét, míg az asztalosmunkát, a csatornázást, az üvegezést, a kályhák elkészítését olyan mesterek készítették, mint Anton Richter, Dominikus Hoffmann, Matkó István, Martin és Michael Honigberger, Johannes Reich, illetve Paul Pischof

Az épület egy belső négyzet alakú udvar köré épült, téglalap alaprajzú, kétszintes (egyemeletes), tört manzárdtetős épülettömb, ami főhomlokzatával, kapujával nyugatra néz. Azokban az épületrészekben, amik az utcára, valamint a hátsó udvarra néznek, két-két sor szoba fut végig, míg a másik két keskenyebb épületrész esetében csak egy-egy. A palotának kétoldalt, másik két épülettel szomszédos, beépített falai vannak. Az utca felőli homlokzat római stílusban épült, amíg a belső, az udvari homlokzatok főképp ión stílusban. A palota belső tere is a hajdani nagyságot, a kényelmet, a pompát és szépséget őrzi: a sorban egybe nyíló szobák, helyiségek falait fehérre meszelték, a mennyezeteket szép stukkókkal díszítették, így még mindig a tágas, régi főúri lakosztályok képét mutatják. A palota már a fennállásának első éveiben mintaként szolgált több helyi barokk, ma már műemlékként ismert, épület kialakításában is. 

 

Sárkányölő Szent György szobra

A művészettörténeti kutatás az 1880-as években felismerte, hogy a prágai várban, a Hradzsinban álló, Sárkányölő Szent Györgyöt középkori bronzszobor kapcsolatban áll az új korban elpusztult, de több forrás által is leírt, úgynevezett váradi királyszobrokkal. E felismerés kolozsvári vonatkozása is fontos, hiszen e szobrok alkotója az ismert 14. századi szobrász testvérpár, Kolozsvári Márton és György voltak. 

Először 1895-ben vetődött fel a gondolat, hogy a szobor másolatát Kolozsváron is fel kellene állítani. E vágyat csak fokozta, hogy Ferenc József király a szobor gipsz másolatát a városnak ajándékozta (e példány ma is a Történeti Múzeumban található). A bronz szobormásolat elkészítését egyaránt szorgalmazta Haller Károly egykori polgármester és Pósta Béla régész, az Erdélyi Múzeum meghatározó személyisége. Végül a másolat elkészítésével 1903-ban Róna József fővárosi szobrászművészt bízták meg, aki ugyanekkor a budai Halászbástyára is készített egy másolatot, így a költségek szerencsésen csökkenthetőek voltak. A szobor kőből faragott, romantikus talapzatát az épp ekkor Kolozsváron dolgozó Lux Kálmán fiatal építész tervei alapján készítették el. Az ünnepélyes felavatásra 1904-ben került sor a forgalmas Arany János téren. A tér 1950-60-as évekbeli rendezésekor merült fel a gondolat a szobor áthelyezéséről, így kerülhetett mai helyére, a Farkas utcai református templom előterébe. 

http://muemlekem.hu/images/magazin/20150930kolozsvar/03.jpg

http://muemlekem.hu/images/magazin/20150930kolozsvar/allo3.jpgKözépkori városerődítés

Az Erdély egyik fontos és fejlett mezővárosának számító Kolozsvárt 1405-ben Zsigmond király emelte szabad királyi városi rangra, engedélyezve a település fallal való megerősítését. Az építkezés nyomban meg is indult, de teljes egészében csak a Mátyás-korban, a 14. század végére készült el. Ekkor a 3-4000 főnyi lakosságú városnak körülbelül 45 hektárnyi, szabálytalan téglalap alakú területet körbezáró, mintegy 3 kilométer hosszúságú, gyilokjárós, lőréses fala állt. Ezt 18, a városi céhek gondjaira bízott torony erősítette, a bejárást 6 kapu biztosította. Építésekor felhasználták a már korábban álló Óvár (kb. a mai Mátyás-ház és környéke) északi és nyugati falait is, ez képezte az új városerődítés északnyugati részét. 

A falakat és bástyákat a 16-17. században folyamatosan erősítették, karban tartották. Várad 1660-os eleste (a törökök általi elfoglalása) után Kolozsvárt kényszerűségből végvárrá kellett alakítani, ezzel a város szabad királyi státuszát elvesztette, irányítását katonai városparancsnok vette át. Nem változott a helyzet Erdély Habsburg kézre kerülését követően sem. 

Az egyre elavultabbnak számító védművek kiváltására a 18. században a város feletti dombon megépült a modern, úgynevezett Fellegvár, és emiatt a városerődítés elvesztette valódi katonai jelentőségét. Már a 18. században felparcellázták a várárkot, a 19. század végére pedig a falak és tornyok döntő többségét lebontották. A kőanyagát a város új épületeinél használták fel, néhány faragványt, építési feliratot "megmentettek", melyek ma a városi múzeumban találhatóak. 

Ma az egykori városerődítés egyedüli nagy és szabadon álló része a délkeleti sarkon álló Szabók tornya, de több Avram Iancu utcai ház hátsó udvarán is láthatunk belőle nagyobb szakaszokat. 

 

Szabók tornya

Kolozsvár Torda felé vezető útja mellett, annak ellenőrzésére épült a Szabók tornya a 15. században. Mint az egyik legtöbbet ostromolt védelmi épület, számos támadás érte az évszázadok során. 

A Szabók-tornya az egyik legismertebb és legjobb állapotban megőrződött tornya az „Újvár”-nak, amelyhez észak felől gyámkősorra támaszkodó, gyilokjárós várfalszakasszal csatlakozik. Ötszögű hasábon épült, bejárata az északnyugati oldalon található. Külső homlokfalait ágyúlőrések törik át. 

Már megépítésének századában szembe kellett néznie I. Ferdinánd király ki nem fizetett, fellázadt zsoldosaival, majd 1601-ben Székely Mózes csapataival. 1627-ben az itt tárolt lőpor felrobbanását követően Bethlen Gábor fejedelem építtette újjá, és ettől kezdve Bethlen-bástyaként is említik. A kuruc szabadságharc során ért sérülések után Károly Sándor kivonulása után 1707-ben felrobbantotta a tornyot, azonban 1709-ben Georg Kriechbaum tábornok helyreállítatta azt. 

A pincéből és felső szintből álló teret a 1956-57-ben végzett helyreállítások során ideiglenes fémszerkezettel két szintre osztották, ahol a szabók céhét bemutató kiállítás tekinthető meg, illetve rendezvények szervezésére alkalmas tér kapott helyet. 

 

Ferences templom és kolostor

Keletelt, mai formájában a nyugati nézetén többnyire barokk külső jegyeket hordozó középkori eredetű templom, hozzá észak felől csatlakozó, négyszöget bezáró kolostorépülettel. Jelenleg a ferences rendhez tartozik, de alapítása a domonkosokhoz kötődik. A templomhoz nyugat felől karcsú torony csatlakozik, a hajót délről annál alacsonyabb kápolnasor bővíti. A hosszú szentély sokszögzáródású, gótikus, középvonala nyugat felé kissé „elhúz”, vélhetően a többszöri bővítés, hozzáépítés eredményeként. 

A kolostorépület két emeletes, részben gótikus, részben barokk. Középkori elemek nagy számban láthatók, így a nyugati fronton is nyílik utcára gótikus ablak. 

A domonkosok a 14. században érkeztek Kolozsvárra, első említésük 1397-ből való, megérkezésük azonban néhány évtizeddel korábbra tehető. A város központi fekvésű területet bocsátott a rendelkezésükre, az Óvárban, közvetlenül az óvári piactér mellett, ahol mindmáig áll a 15. században emelt kolostor. 

A ma álló kolostor és a jelentősen átépített templom lényegében a 15. század második felében épült késő gótikus stílusban. A logikai feltételezés mellett, több jel is arra utal, hogy ez az épület a korábbi kolostor néhány részletét is megőrizte, amit akár a 15. század elejére lehet datálni. Ilyen archaikusabb jellege van a sekrestyének, illetve a templom padlásterében egy korai boltozat nyomai figyelhetők meg. Eszerint a templom eredetileg háromhajós építmény volt, két keskeny mellékhajóval, és egy széles főhajóval. 

A nagy építkezés kezdetét rendszerint Hunyadi János 1455-ben kelt só adományával szokás összefüggésbe hozni. Az átépítés azonban pár évvel korábban megkezdődhetett. A kezdeti szerény épületek helyébe a 15. század második felében pompás kolostort emeltek, amely középkori építészetünknek egyik ritkasága és gyöngyszeme. A szerzetesi templom átalakításával párhuzamosan megkezdték a kolostor kiépítését is. 1500 körül bontották el a templom korai boltozatát és a Farkas utcai templomnál is megfigyelhető behúzott támpilléres új hálóboltozattal fedték be a hajót. Ebből a korszakból származik a kolostor egyik legszebb építészeti emléke, a lendületes gótikus árkádok által határolt kerengő.

A reformáció következében a domonkosok kénytelenek voltak elhagyni Kolozsvárt. A létesítmény még akkor is a közjót szolgálta, mivel a város középkori eredetű iskolája továbbra is ebben az épületben működött. Sőt, uralkodói székhelynek számított, amikor Izabella királyné 1556-ban átmenetileg itt szállt meg. 1609-ben Báthory Gábor fejedelem a templomot a reformátusoknak engedte át, akik később a kolostorban az unitárius iskola mellett református iskolát is működtettek. Az intenzív diákélet emlékét őrzi az a rengeteg 17. századi fali firka, amely ma is látható a kolostor eredeti ajtó- és ablakkeretein, faragott kövein. 1612-től a reformátusok építkeznek a kolostoron, a reneszánsz korszak építkezéseit azonban eltörölték a későbbi átalakítások. 

A katolikus egyház a 17. század végén szerezte vissza a kolostort. Először a jezsuiták, majd 1725-ben a ferencesek költöztek az épületbe. A 18. században jelentős építkezésekre került sor, aminek következtében a templomot és a kolostort barokk stílusban átalakították át. 

Utolsó komolyabb beavatkozásra 1902-1908 között került sor. Komoly helyreállításra volt szükség, amit két neves építész, Möller István és Lux Kálmán vezetett. Több helyen megváltoztatták a kolostor térbeosztását, számos új ajtó- és ablakkeretet faragtak, falazatjavításokat végeztek, a fontos tereket újraboltozták. Lényegében ők határozták meg a kolostor mai arculatát. 

 

Kolozsvár épített emlékei a Határeset adatbázisában

 

Kapcsolódó cikkünk:

Miért éppen Pozsony?

 

 

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA

 

 
 

hangos térkép

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20100923makta/uj.jpg

M-akta: térfotó galériák templomról, kastélyról, ereklyéről
A különálló képek gyakran nem adnak pontos képet egy-egy műemlék arányairól, arról, hogy egy séta során hogyan haladunk lépésről lépésre. Ezen próbálnak segíteni a térfotó galériák: bejárható akár a tornaszentandrási templom, akár a felújítás alatt álló edelényi kastély, akár a győri székesegyház, ahol Szent László hermáját őrzik.

 
Aquincumi pillérdöntés: milliókat fizethet a BMW-s

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170620aquincumkarambol/ciml.jpgAkár több millió forintos örökségvédelmi bírság is kiszabható, ha lezárul a Szentendrei úti baleset vizsgálata.

» tovább

Arany lábvértet találtak Szegednél

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170620labvertszeged/ciml.jpgPáratlan aranykincs került elő Szeged határában. A bronzkori arany lábvértre gombászás közben bukkant egy állampolgár.

» tovább

Itt indul a régészet

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170614lekrifoldmunka/ciml.jpgAz új utak építése miatt szükségessé váló régészeti feltárásokon a gépi földmunka után veszi kezdetét a tényleges ásatás. A kevéssé közismert előkészületek világába a Lekri Group munkatársai avatnak be.

» tovább

Bélapátfalva: kétmilliárd a felújításra

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170611belapatfalva/ciml.jpgA térség országgyűlési képviselője számolt be a kormánydöntésről. A ciszterci apátsági templom megérett már a felújításra.

» tovább

Illemhelynek épül Hajdúdorog bástyája

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170609hajdudorog/ciml.jpgA szükség nagy úr – többszörösen is ennek szellemében készül bástya-rekonstrukció Hajdúdorogon, a görögkatolikus székesegyház kertjében.

» tovább