Megújulásunk támogatója:  

Az elveszett magyar tenger

Az első világháború egyik kevésszer emlegetett, ám annál jelentősebb vesztesége a magyar tengeri kijárat, Fiume elvesztése volt.
Az első világháború egyik kevésszer emlegetett, ám annál jelentősebb vesztesége a magyar tengeri kijárat, Fiume elvesztése volt.

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20160925fiume/02.jpgA magyar tengeri hatalom megteremtésének igénye szinte egyidős volt a keresztény magyar királyság megszületésével, hiszen I. László már 1091-ben sikeresen átkelt a hegyeken és elfoglalta Nint (alig tíz kilométerre a napjainkban sokkal ismertebb Zárától), amely a horvát királyok székhelye volt. A hódítást utóda, Könyves Kálmán is folytatta a 12. század első éveiben, amelynek eredményeként 1102-ben Tengerfehérvárott horvát királlyá koronáztatta magát, majd 1105-ben délre haladva elfoglalt több gazdag dalmát kikötővárost. A hódítások azonban kérészéletűnek bizonyultak az alapvetően Velence és Bizánc befolyása alatt lévő partvidéken, hiszen a part a tengeri és nem a szárazföldi hatalmak számára biztosított előnyt. Ha a városokat el is vesztette a magyar korona, a perszonálunió intézménye roppant tartósnak bizonyult, hiszen egészen 1920-ig létezett hivatalosan.

Nyilván logisztikai kérdés is volt, hogy a messzi dalmát vidék helyett a figyelem a későbbiekben az északi Isztriai-félszigettől délre húzódó partvidék felé fordult. Természetesen az Isztrián nem jöhetett létre magyar befolyás Velence, majd a Habsburgok jelenléte miatt, azonban voltak olyan időszakok, amikor legalábbis papíron elismerték a magyar igényt: I. Lajos 1358-ban a Qarnerói-öböltől, vagyis Fiume térségétől egészen a mai Albániában lévő Durazzóig megszerezte a tengerpartot Velencétől a zárai béke értelmében.

Fiume egyébként néhány évvel korábban 1337-ben került a magyar királysághoz, amikor Frangepán Bertalan három évtizedre megszerezte azt. Maga a település kifejezetten jelentéktelennek számított akkortájt az északabbra lévő Trieszthez képest, amelyet a Habsburgok jogokkal ruháztak fel, s az Adria egyik legnagyobb forgalmú kikötőjévé vált. A kedvezőtlen terepen kívül az uszkók kalózok tartós jelenléte is visszavetette Fiume, de még a dalmát kikötők forgalmát is a késő középkorban: flottájukat csak 1615 táján sikerült kiszorítani a térségből. Bár tartósan sohasem sikerült a területet birtokolni, a dalmáciai városok uralmára a magyar igény még az első világháború idejében is felmerült.

A nagy földrajzi felfedezések korában a magyar királyság a tartós szétszakítottsággal és a törökkel küzdött, így a kitágult világot alig érzékelték a Kárpát-medencében. Fiume térségében 1720 táján jelentek csak meg magyar kereskedők, akik be akartak kapcsolódni a távolsági kereskedelembe. A várost Mária Terézia 1776-ban Magyarországhoz csatolta, majd 1779-ben az országhoz tartozó „külön testként” (corpus separatum) ismerte el. Ezek után magyar kormányzó állt Fiume élén, leszámítva a napóleoni háborúk korszakát, amikor a rövid életű, francia befolyású Illír Tartományok része lett. A század második harmadának elején mind többen szorgalmazták a fiumei vasút építését, többek közt Kossuth Lajos, aki a Hetilap 1846. január 27-i vezércikkében leírta a „tengerhez magyar” szókapcsolatot – ez lett az alapja, kicsit módosítva a „tengerre magyar” szállóigének. Széchenyi is járt a városban, ő is létfontosságúnak tartotta a vasút építését.

A cikket a fotók alatt folytatjuk!

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20160925fiume/allo.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20160925fiume/03.jpgAz aranykor azonban csak az 1868-as horvát – magyar kiegyezéssel jött el. Ahogyan nyugatabbra Póla haditengerészeti központtá vált, úgy elkezdődött Fiume polgári fejlődése. A város természeti adottságai ekkor még nem voltak egyértelműen kedvezőek, hiszen ezen a szakaszon rendkívül gyorsan mélyül a tenger, így a rakodás számára megfelelő partszakasz is kifejezetten keskeny sáv volt.

Az új fiumei kikötő építéséről az Andrássy-kormány 1871-ben törvényben rendelkezett és 13 millió forintot különített el a célra. A tervezést a marsielle-i kikötő építésze tanácsadóként segítette, a terveket a MÁV mérnökei készítették. A kivitelezést Hajnal Antal, a Magyar Tengerészeti Hatóság főmérnöke irányította. A partszakaszt feltöltéssel 100-200 méterrel kiszélesítették, mintegy 20 millió tonna kő felhasználásával. A kialakított raktársorban 13 ezer vagonnyi árút lehetett befogadni, 60 kilométer vasúti sínt fektettek le. A kikötői dokkokban 50 gőzhajó és 120 vitorlás horgonyozhatott. A gigantikus fejlesztéseknek köszönhetően a 20. század elejére Fiume Európa tizedik legnagyobb kikötőjévé vált.

A külön kormányzóság a városban a magyar etnikum megerősödését is támogatta. A döntően olasz és horvát lakosok mellett 1880-ban még csak 2 százalék volt a magyarok aránya, ám 1910-re 13 százalékra, hat és félezerre nőtt. Ez döntően átalakította a település szellemi kultúráját, és a városképet is, hiszen a középületeket jobbára magyar (és Magyarországon is dolgozó osztrák) építészek tervezték. Különösen az olasz lakosok sérelmezték a magyarok térnyerését.

Nem csak a városban, de az Isztriai-félsziget déli partvidékén is megjelentek a magyarok az 1860-as években. A kedvező mikroklíma miatt villákat, szanatóriumokat építettek, így alakult ki Abbázia ma ismert arculata, hiszen a ma már történelmi épületeket, szállodákat ekkor építették a kis halászfaluban és környékén. Itteni villájában halt meg gróf Andrássy Gyula, a század egyik legsikeresebb magyar politikusa 1890-ben. A Hotel Bellevue-ben hunyt el Markusovszky Lajos, a modern egészségügyi oktatás megteremtője 1893-ban. Az Ucka-hegynek köszönhetően szelíd klímájú szállodákba, szanatóriumokba gyógyulni és halni jártak az előkelő vendégek: 1897-ben itt halt meg Kamermayer Károly, Budapest első főpolgármestere, 1905-ben pedig Szapáry Gyula volt miniszterelnök is.

1918. október 29-én az utolsó fiumei magyar kormányzó, Jekelfalussy Zoltán átadta a várost a horvát nemzeti tanácsnak, így az horvát közigazgatás alá került, majd nemzetközi csapatok foglalták el. Hamarosan csatlakozott a város vezetése Olaszországhoz, s mivel a város határtelepüléssé lett, 1924 után lehanyatlott. 1925-ben már csak ezer magyar élt a városban, hiszen többségük elköltözött az erőszakos olasz asszimiláció miatt. Az újonnan kialakított délszláv állam a közeli Susakot építette ki tengeri kikötőnek. A második világháború után elvették Fiumét az olaszoktól, kikötőjét összevonták Susakkal. Újabb felemelkedés következett – immár a magyarok nélkül. 

 

Fiume épített emlékei a Határeset adatbázisában

 

Kapcsolódó cikkünk:

Miért éppen az Isztria?

 

 

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA

Fotó, szöveg: Kovács Olivér
2016.09.25


Fontosabb kulcsszavak

Aba Sámuel (1) adókedvezmény (1) Al-Duna (1) államalapítás (2) állapotjelentés (2) alsóvár (2) apátsági templom (3) Aquincumi Múzeum (6) aradi vértanúk (1) Aranymonostor (2) Archaeolingua Alapítvány (1) Árpád-kor (1) ásatás (6) avarok (2) barokk (1) Beszédes József (1) BME (1) Bocskai (1) bontás (2) Bortemplom (1) bővítés (1) BTM (3) budai vár (4) Budapesti Régészet (2) Budapesti Történeti Múzeum (9) búvárrégészet (1) Buzás Gergely (7) ciszterci (1) ciszterna (1) civilek (1) Csepel (1) Csillag erőd (1) Csontváry (1) Czoma László (1) Dalmácia (3) Dobó István (1) dombóvári vár (1) egri vár (1) együttműködés (1) életveszély (2) első világháború (2) emlékmű (2) emléktábla (1) Építészettörténeti és Műemléki Tanszék (1) Erdély (1) Erdélyi bástya (1) erdélyi fejedelemség (1) Erzsébetváros (1) Europa Nostra (1) Év Kiállítása (1) Év Múzeuma (1) falkép (4) famaradvány (1) fellegvár (1) feltárás (25) felújítás (21) felújítás (1) Fenékpuszta (1) ferences templom (1) ferencesek (1) Festetics (1) Floralia (1) földvár (2) Ford (1) Forster Központ (2) freskók (2) FUGA (1) füleki vár (2) Galamb József (1) gepidák (1) gőzmozdony (1) hadi régészet (1) hagyományőrzés (1) Hajdúsági Múzeum (1) halomsír (1) halomsír (1) Határeset (11) határon túl (12) határon túl (1) Helikon (1) helyreállítás (6) helytartói palota (1) Herman Ottó Múzeum (1) honfoglalók (2) Horvátország (2) Hunyadi János (1) I. Géza (1) ICOMOS (6) II. András (1) II. Rákóczi Ferenc (1) indóház (1) ipari örökség (1) ispánság (1) Istvántelki Főműhely (1) Janotti Judit (1) Kálmán Peregrin (1) kályha (1) kályhacsempe (1) kaputorony (1) Karoling (1) kastély (2) kastélypark (2) katolikus templom (1) kegyhely (1) kelta (1) kiállítás (8) kincs (1) kincslelet (1) királyi palota (1) királysír (7) királytemetkezés (8) Kiscell (1) Kisnemesi Otthonok Országos Találkozója (1) Klissza (1) kocsis temetkezés (1) KÖH (2) kolostor (3) Komor Marcell (1) KÖN (1) Konok Tamás (1) könyvbemutató (1) korona (2) középkor (2) Közkincs-kereső (1) Közlekedési Múzeum (1) Kulturális Örökség Napjai (1) Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (2) kúria (1) kutatás (3) Láng Orsolya (1) Lassányi Gábor (1) látogatóközpont (1) Lechner Tudásközpont (1) Liget Projekt (1) Lóvasút (1) Luxemburgi Zsigmond (1) Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (3) Magyar Károly (1) Magyar Nemzeti Múzeum (2) Máré-vár (1) Mátyás Király Múzeum (4) Mercedes-gyár (1) Mezős Tamás (2) Mithrász (2) mohácsi csata (2) Mór püspök (1) műemlék (12) műemlékem.hu (1) műemléki világnap (2) műemlékvédelem (13) Műemlékvédelmi Szakmérnöki tanfolyam (1) muhi csata (1) műtárgy (1) műtárgy (1) múzeum (6) Múzeumok Éjszakája (2) Múzeumok Majálisa (1) Múzeumok Majálisa (1) Nagy Gergely (1) nagyberuházás (1) Nagyváradi vár (1) Nándorfehérvári diadal (1) Nemzeti Hauszmann Program (1) Nemzeti Kulturális Alap (3) népi építészet (3) Népi Építészeti Program (1) népi műemlék (5) népvándorlás (1) nógrádi vár (1) Novigrad (1) ókeresztény (1) Olimpia Hotel (1) Olof Palme-ház (1) oltár (1) omlás (1) Örökségvédelem Kollégiuma (2) Orseolo Péter (1) őskor (3) őslény (1) ostrom (3) palánk (1) paleontológia (1) pálos (1) Palotajátékok (1) pályázat (2) Pétermonostora (1) pincerendszer (1) posta (2) premontrei (2) Pulszky Társaság (1) Rákóczi (1) református templom (2) régészet (14) Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóság (1) rekonstrukció (4) reneszánsz (1) RepTár (1) reptér (1) restaurálás (5) Rezi Kató Gábor (1) római kor (3) Rómer Flóris Terv (2) Sághi Attila (3) Salamon-torony (3) sánc (1) Sándy Gyula (1) sírbolt (1) sírépítmény (2) sólyi templom (1) szarkofág (2) szarmaták (2) szecesszió (2) Szent László (1) Szent Margit (1) Szent Mihály plébániatemplom (1) szentély (1) Szerbia (1) szkíták (2) szobor (1) tájház (1) tanösvény (2) tatárjárás (1) Teleki László Alapítvány (5) település (1) temetkezés (3) temető (3) templom (1) templom (3) teszkulcs (3) teszt, valami (1) Tomka Gábor (1) török fürdő (1) török kor (3) Tóth Zsolt (1) váci vár (1) vajdaság (1) vár (7) Varga Mariann (1) Várkapitányság (1) Várkert bazár (1) Várkert kioszk (1) várkutatás (2) vármúzeum (1) városfal (1) Városliget (1) vaskor (2) vasút (1) veszély (1) Világörökség (2) víz alatti régészet (1) vonat (1) Wilhelm Gábor (2) Ybl Miklós (1)