Megújulásunk támogatója:  

Ennyit hagyott az idő a fejedelem sáncából

Azt gondolhatnánk, hogy nem maradt nyoma az államalapítás-kor világi építészetének a Kárpát-medencében. Pedig igen, csak épp nem okvetlenül követ, vagy téglát kell keresnünk.
Azt gondolhatnánk, hogy nem maradt nyoma az államalapítás-kor világi építészetének a Kárpát-medencében. Pedig igen, csak épp nem okvetlenül követ, vagy téglát kell keresnünk.

Ugyan napjainkra csak kisebb szakaszai maradtak fenn a szlovákiai Bényt ölelő hármas sáncrendszernek, a település északi részén még mindig ízelítőt kaphatunk belőle, s megérthetjük, hogy a fa-föld szerkezetű várak valódi, komoly erődítést jelentettek a korukban. Itt jó száz méter hosszan maradt fenn a sánc az előtte lévő árokkal együtt – amelyben ma már kis kápolna áll, amihez stációk vezetnek –, a szintkülönbség tíz méter körül lehet. Ugyan a sánc nyilván már vesztett eredeti magasságából, és az árok is feltöltődött, érzékelhetők az ezer esztendővel ezelőtti méretek – ha pedig az egykor a sáncot tartó faszerkezetet is odaképzelk, nyilvánvalóvá válik, hogy akár nagyobb számú ostromló ellen is védelmet adott volna. Ami nehezebben érzékelhető, az az elkerített terület nagysága, hiszen eredetileg a hármas sáncgyűrű a Garam partjától indulva, félkört leírva futott ki ismét a folyópartra. A teljes védett terület meghaladja a száz hektárt, ami hozzávetőlegesen a középkori Buda kiterjedése (a Vízivárossal együtt), tehát monumentális építészeti alkotás volt.

Bár a fa-föld szerkezetű várak a 10-12. század között meghatározó építmények voltak a Kárpát-medencében, viszonylag sérülékeny építőanyaguk miatt sok helyütt szinte teljesen eltűntek: Ó-Aradvár, vagy Ó-Tordavár sáncai már alig vehetők ki (előbbit szinte beleszántották a környező megművelt földekbe), Bihar és Szabolcs kiterjedése még érzékelhető, azonban ezeknél is alaposan megkoptak a sáncok. A földvárakkal egyébként is mostohán bánt az idő és némiképp az utókor is: bár már a 18. századi katonai térképeken is megörökítették őket, valódi szerepüket a régészet és a történettudomány is csak néhány évtizede kezdte el feltárni. Maga a földvár kifejezés sem fedi pontosan a valóságot, hiszen a sáncok valójában fa- és föld szerkezetűek. Így először egy rácsozatot ácsoltak, vagy kazettarendszert alakítottak ki és ezt töltötték meg földdel, vagyis komoly, mérnöki munkát feltételező építmények voltak. Földvárnak valójában csak az elpusztult sáncokat nevezzük, amelyek faszerkezete elkorhadt vagy leégett, így földfeltöltésük idővel szétomlott.

A 11. században épített fa-föld szerkezetű várak (amelyeket gyakran őskori földvárak átépítésével, megerősítésével emeltek, hiszen az az erődítési forma már a neolitban megjelent) részben az akkor kialakuló vármegyerendszer épített emlékei: sok esetben ispánsági központok voltak, vagyis a kialakuló közigazgatás székhelyei. Nevüket több esetben a mai megyék elnevezései is őrzik, még ha azóta át is rendeződött egy-egy megyén belül a települések fontossági sorrendje: Borsodvárt például Edelény északi végében találhatjuk meg.

Korábban a tatárjáráshoz és az azt követő kővárépítési hullámhoz kötötték a fa-föld szerkezetű várak hanyatlását, ám virágzásuknak már a 12. században leáldozott. A gyakori karbantartást kívánó sáncok közül a városiasodó településekre költözött a közigazgatás. Némelyiket azonban használták még a 13. század közepén, Abaújvár kiállta a tatár ostromot is.

A bényi sáncrendszer sorsa azonban különbözött a többi földvárétól. A feltárások szerint már a 11. század közepén elhagyták, vagyis a kiépülő államigazgatási rendszerben nem kapott szerepet. Történelmi jelentőségére Bóna István régész mutatott rá. A bényi földvár ugyanis – bár a nevét nem említve – a Képes Krónikában is szerepel, István herceg (a későbbi Szent István király) és Koppány harcának leírásakor: „Szent István király azonban összehívta embereit, és Szent Márton hitvalló közbenjárása által kérte az isteni irgalmasság segítségét. Majd összegyűjtötte seregét, és az ellenség elébe indult; a Garam folyó mellett övezték fel először karddal; itt testi épségének őrizetére két főembert rendelt, Hontot és Pázmányt; az egész sereg fejedelmévé és vezérévé pedig német származású vendégét, Vencellint tette meg.

Ugyan a „Garam folyó mellett” meghatározás ugyancsak nagy területet ölel fel, azonban kizárásos alapon, Bóna István elmélete szerint csak a bényi sáncrendszer lehetett az Istvánhoz hű csapatok gyülekezési helye, katonai tábora. Gézának, majd Istvánnak is a tizenhét kilométerre fekvő Esztergomban volt a székhelye, azonban a Pilis északi csücskére épült vár közelében nagyobb sereg ellátására csak a Garam torkolatvidéke volt alkalmas. A 10-11. század fordulóján ugyanis a magyar csapatok még elsősorban a keleti típusú könnyűlovassághoz tartoztak, Hont, Pázmány és Vencellin nyugati nehézlovasságként legfeljebb a király eliterői lehettek. A könnyűlovas harcmodor során azonban váltott lovakat használtak, így egy lovashoz legalább három ló tartozott. Csupán ezer Koppány ellen induló harcost feltételezve háromezer ló legeltetésére szükséges területet kellett találniuk, amire a legalkalmasabb bényi sáncoktól délre elterülő torkolatvidék lehetett.

A bényi földvár azonban nem a Koppány elleni harc miatt született: építésére (vagy inkább megerősítésére), mint azt a leletanyag is alátámasztotta, a 10. század közepe után, Géza fejedelem korában került sor. Sajnos ez, a 955-ös augsburgi csatavesztést, a nyugati irányú kalandozások lezárultát követő időszak az, amiről nincsenek írott források, ám feltételezhető, hogy Gézának a fejedelemség területét növelő belső hatalmi harcokban bőségesen voltak fegyveres konfliktusai, így szinte bármikor bevethető seregre volt szüksége – Bóna István szerint eredetileg ennek elhelyezésére szolgált a hatalmas erőd, ami így a 10. századi építészet szinte egyetlen emléke.

Bár a földvárat már a 11. században elhagyták, belső magjában hamarosan falu épült (a Krónika szerint a területet Hont fia, Byn kapta meg, innen a név). A Garam partján, a falu szívében a 12. századi körtemplom, az első plébánia és a 13. században emelt, majd többször modernizált nagytemplom áll. Vélhetően ez volt a hajdani erőd központja is, az egyik lehetséges helyszíne a magyar királyság születésének, ahol a fiatal és harcban nyilván tapasztalatlan Istvánt a német lovagok „karddal övezték fel”.

 

A cikk megírásában Buzás Gergely régész-művészettörténész tanácsai voltak segítségemre. A megjelenés után két évvel egy kisebb kutatás folyt a területen, amely során avar korra datálható leletanyagot azonosítottak. Így a sánc első kialakítására már bő egy évszázaddal a magyar honfoglalás előtt sor kerülhetett, ami természetesen nem zárja ki az államalapítás idején betöltött szerepét.

 

A bényi földvár sáncai a Határeset adatbázisában

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Kis magyar várhatározó

Kővárak kora

Várak végnapjai

 

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA

 

Fotó, szöveg: Kovács Olivér
2012.03.22


Fontosabb kulcsszavak

Aba Sámuel (1) adókedvezmény (1) Al-Duna (1) államalapítás (2) állapotjelentés (2) alsóvár (2) apátsági templom (4) Aquincumi Múzeum (6) aradi vértanúk (1) Aranymonostor (2) Archaeolingua Alapítvány (1) Árpád-kor (1) ásatás (6) avarok (2) barokk (1) Beszédes József (1) BME (1) Bocskai (1) bontás (2) Bortemplom (1) bővítés (1) BTM (3) budai vár (4) Budapesti Régészet (2) Budapesti Történeti Múzeum (9) búvárrégészet (1) Buzás Gergely (7) ciszterci (1) ciszterna (1) civilek (1) Csepel (1) Csillag erőd (1) Csontváry (1) Czoma László (1) Dalmácia (3) Dobó István (1) dombóvári vár (1) egri vár (1) együttműködés (1) életveszély (2) első világháború (2) emlékmű (2) emléktábla (1) Építészettörténeti és Műemléki Tanszék (1) Erdély (1) Erdélyi bástya (1) erdélyi fejedelemség (1) Erzsébetváros (1) Europa Nostra (1) Év Kiállítása (1) Év Múzeuma (1) falkép (4) falkutatás (1) famaradvány (1) fellegvár (1) feltárás (26) felújítás (21) felújítás (1) Fenékpuszta (1) ferences templom (1) ferencesek (1) Festetics (1) Floralia (1) földvár (2) Ford (1) Forster Központ (2) freskók (3) FUGA (1) füleki vár (2) Galamb József (1) gepidák (1) gőzmozdony (1) hadi régészet (1) hagyományőrzés (1) Hajdúsági Múzeum (1) halomsír (1) halomsír (1) Határeset (11) határon túl (12) határon túl (1) Helikon (1) helyreállítás (7) helytartói palota (1) Herman Ottó Múzeum (1) honfoglalók (2) Horvátország (2) Hunyadi János (1) I. Géza (1) ICOMOS (6) II. András (1) II. Rákóczi Ferenc (1) indóház (1) ipari örökség (1) ispánság (1) Istvántelki Főműhely (1) Janotti Judit (1) Kálmán Peregrin (1) kályha (1) kályhacsempe (1) kaputorony (1) Karoling (1) kastély (2) kastélypark (2) katolikus templom (1) kegyhely (1) kelta (1) kiállítás (8) kincs (1) kincslelet (1) királyi palota (1) királysír (7) királytemetkezés (8) Kiscell (1) Kisnemesi Otthonok Országos Találkozója (1) Klissza (1) kocsis temetkezés (1) KÖH (2) kolostor (3) Komor Marcell (1) KÖN (1) Konok Tamás (1) könyvbemutató (1) korona (2) középkor (2) Közkincs-kereső (1) Közlekedési Múzeum (1) Kulturális Örökség Napjai (1) Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (2) kúria (1) kutatás (3) Láng Orsolya (1) Lassányi Gábor (1) látogatóközpont (1) Lechner Tudásközpont (1) Liget Projekt (1) Lóvasút (1) Luxemburgi Zsigmond (1) Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (3) Magyar Károly (1) Magyar Nemzeti Múzeum (2) Máré-vár (1) Mátyás Király Múzeum (4) Mercedes-gyár (1) Mezős Tamás (2) Mithrász (2) mohácsi csata (2) Mór püspök (1) műemlék (12) műemlékem.hu (1) műemléki világnap (2) műemlékvédelem (13) Műemlékvédelmi Szakmérnöki tanfolyam (1) muhi csata (1) műtárgy (1) műtárgy (1) múzeum (6) Múzeumok Éjszakája (2) Múzeumok Majálisa (1) Múzeumok Majálisa (1) Nagy Gergely (1) nagyberuházás (1) Nagyváradi vár (1) Nándorfehérvári diadal (1) Nemzeti Hauszmann Program (1) Nemzeti Kulturális Alap (3) népi építészet (3) Népi Építészeti Program (1) népi műemlék (5) népvándorlás (1) nógrádi vár (1) Novigrad (1) ókeresztény (1) Olimpia Hotel (1) Olof Palme-ház (1) oltár (1) omlás (1) Örökségvédelem Kollégiuma (2) Orseolo Péter (1) őskor (3) őslény (1) ostrom (3) palánk (1) paleontológia (1) pálos (1) Palotajátékok (1) pályázat (2) Pétermonostora (1) pincerendszer (1) posta (2) premontrei (2) Pulszky Társaság (1) Rákóczi (1) református templom (2) régészet (14) Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóság (1) rekonstrukció (4) reneszánsz (1) RepTár (1) reptér (1) restaurálás (5) Rezi Kató Gábor (1) római kor (3) Rómer Flóris Terv (2) Sághi Attila (3) Salamon-torony (3) sánc (1) Sándy Gyula (1) sírbolt (1) sírépítmény (2) sólyi templom (1) szarkofág (2) szarmaták (2) szecesszió (2) Szent László (1) Szent Margit (1) Szent Mihály plébániatemplom (1) szentély (1) Szerbia (1) szkíták (2) szobor (1) tájház (1) tanösvény (2) tatárjárás (1) Teleki László Alapítvány (5) település (1) temetkezés (3) temető (3) templom (1) templom (3) teszkulcs (3) teszt, valami (1) Tomka Gábor (1) török fürdő (1) török kor (3) Tóth Zsolt (1) váci vár (1) vajdaság (1) vár (7) Varga Mariann (1) Várkapitányság (1) Várkert bazár (1) Várkert kioszk (1) várkutatás (2) vármúzeum (1) városfal (1) Városliget (1) vaskor (2) vasút (1) veszély (1) Világörökség (2) víz alatti régészet (1) vonat (1) Wilhelm Gábor (2) Ybl Miklós (1)