Miért éppen az Isztria?

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20160626hataresetisztria/ciml.jpgHa nem virtuális rekonstrukciók formájában vagyunk kíváncsiak a középkorra (és persze másra is), kultúrsokkra a félsziget tökéletes.

2016.06.27
Fotó, szöveg: Kovács Olivér

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20160626hataresetisztria/01.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20160626hataresetisztria/02.jpgSajátos, az olasz-latin és az osztrák kultúra évszázados (előbbinél több évezredes) hatása, annak keveredése szlovén és horvát elemekkel – a kisebb részt Szlovéniához, nagyobb részt Horvátországhoz tartozó félsziget mégis több kapoccsal kötődik a Kárpát-medencéhez, mint gondolnánk. A kapcsok jó része persze nem közvetlen (bár akad olyan is), egyszerűen több időzárványt is találhatunk a területen, amelyek Magyarország már elpusztult épített emlékeit idézik meg, még ha nem is teljesen pontos a párhuzam. Kellő fantáziával, no és persze elegendő idő, pénz, energia birtokában nem csupán egyek lehetünk a félszigetet évente felkereső 4-5 millió turistából, de középkori magyarországi építmények párhuzamaira, s akár közvetlen magyar kapcsolatokra is bukkanhatunk. Csak néhány példa!

 

Porečtől Zalavárig

Poreč első keresztény temploma a 4. században épült egy korábbi, ókeresztény kápolna kibővítésével. Itt őrizték a város első mártír püspökének, Szent Mórnak a földi maradványait. Maga az épület már nem áll, de a mozaikpadlója nagy felületen fennmaradt a ma látható székesegyháztól északra, a tenger felőli oldalon. Egy évszázaddal később újabb, immár háromhajós székesegyházat építettek, a korábbit dél felé bővítve, a járószintet megemelve. Ekkor készült a ma is álló (részben rekonstruált) nyolcszögletű keresztelőkápolna az épületegyüttes nyugati oldalán.

Az épületegyüttes mai tömegét és építészeti részleteinek jó részét a 6. században nyerte el Euphrasius püspök regnálása idején. Ekkor épült fel a bizánci mintájú, háromhajós bazilika, amelyet átrium kapcsol össze a korábbi baptisztériummal (keresztelőkápolnával). A bazilika magas, síkfödémes főhajóját délről és északról zárja le egy-egy oszlopsorral a két alacsonyabb mellékhajó, a fényt a gádorfal ablakai engedik be. Mindhárom hajó félköríves apszissal zárul a keleti oldalon. A hozzávetőlegesen 535 és 555 között készült épületegyüttes művészettörténeti értéke felbecsülhetetlen, hiszen az eltelt csaknem másfél ezer év során nem történt nagyobb beavatkozás, nem építették át a korstílusok szerint, így a belső tér (a bazilika mozaikjai, az oszlopok, oszlopfők, berendezés egy része stb.) őrzi a 6. század emlékeit, a későbbi korok főként a berendezést gazdagították. Az épületegyüttes kimagasló értékei a 6. századi mozaikok, különösen a bazilika főhajójában, illetve apszisában.

Az épületegyüttes északnyugati részén áll a 6. században épült, majd többször bővített, átépített püspöki palota. Feltehetően még az időben második templomhoz készült, annak tengelyétől kissé északra áll, nyugatról lezárva azt. 1992-ig használták rezidenciaként, ekkor költözött ki a püspökség és alakították vissza tereit, amelyből a földszinti, síkmennyezetes rész a legkorábbi periódus. A keresztelőkápolnához nyugatról kapcsolódó harangtorony a 16. században épült.

Első hallásra talán kissé erősnek tűnhet Zalavárhoz hasonlítani, azonban az ottani Hadrianus-templom, a nyugati részén lévő oszlopcsarnok, illetve a még nyugatabbra álló keresztelőkápolna hasonló elrendezésű lehetett a 9. század második felében. Itt persze nem bizánci, hanem német hatás érvényesült, a berendezésről szinte alig van adatunk és Zalavár, hiába a salzburgiak tervei, nem lett püspöki székhely. A honfoglalás, majd az államalapítás évszázada pedig végleg más irányba terelte az egykor ígéretes, ma már romjaiban sem álló település sorsát. És persze amíg az Euphrasius-székesegyház világörökségi helyszín, Zalaváron a régészek rendre kénytelenek visszatemetni, amit találnak.

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20160626hataresetisztria/allo1.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20160626hataresetisztria/03.jpgŐsi templomok és székesegyházak

Míg az Isztrián a tengerparton nagyon erős olasz hatás érvényesül, a félsziget belseje felé mind árnyaltabb lesz a kép. Persze például Velence erőteljesen rajtahagyta a nyomát évszázadokon át a szárazföld városain is – mint például Sveti Lovreč-en, ahol rendre megpillantjuk a szárnyas oroszlánt. A kisvárost még nem özönlötték el a turisták, jó esélyünk van, hogy szinte kihalt utcákon fedezzük fel a magyar állapalapítás-kori templomok, püspöki székhelyek párhuzamait.

A temetőben kell az utunkat kezdeni, a város névadójának szentelt Szent Lőrinc templomnál. Ma már temetőkápolna az egyhajós, félköríves szentélyű épület, ami egyszerűségében feltehetően az első, 11. század eleji székesegyházainkat is megidézi – amelyeket sajnos nem ismerünk, hiszen többnyire a későbbi átépítések elnyelték, vagy éppen visszabontották azokat. A horvát kisvárosban azonban nem bontottak: amikor a feltehetően 8. századi templomot kinőtték, újat építettek a mai középkori város centrumában, a Szent Márton-bazilikát. A pontos építési ideje nem ismert, feltehetően a 10-11. század lehet. Keletelt, háromhajós épület. Mindhárom hajója félköríves záródású, külön oltárokkal. A főhajót monumentális oszlopsorok határolják, fölöttük a gádorfalon ablakokkal. Az oszlopok kialakítása, díszítése a poreči és a pólai bazilikában lévőket idézi. A hasonlóság nem véletlen: ez is koraromán épület. Első említése 1177-ből ismert. A templomhoz délről nyitott oszlopcsarnok (napjainkban kőtár) csatlakozik. Torony közvetlenül nem csatlakozik az épülethez, erre a célra a keletre álló, később épült tornyot használták, ami a városerődítésnek is eleme volt. A bazilika ugyan eredeti arányait és részleteinek egy részét is őrzi, az elmúlt egy évezred alatt több beavatkozásra is sor került. Ma látható nyugati homlokzatát a 19. században alakították ki.

A templom belsejében fennmaradtak 11. századra datált falfestések is, azonban a díszítés többsége 16. századi. Kőoltára és ereklyetartója szintén 16. századi. A korai magyarországi nagyobb templomokkal mutat hasonlóságot, ilyenek lehettek az első, 11. század második felétől, a század végétől épített háromhajós magyar püspöki templomok is. 

 

Középkori városok

Bár Sveti Lovreč első írásos említése csupán 1186-ból származik (a Poreč városával vívott küzdelemről számol be), egy térképen már 1030-ban jelölték. 1186-ban Sveti Lovreč már kommuna volt, a kezdeti időkben azonban nem városi tanács, hanem podeszta irányította, akit az aquileiai pátriárka, valamint a goricai (magyarosan görzi) grófok jelöltek ki. A 13. század közepén már a kommuna maga állított ki vezetőt, azonban a felemelkedő, mind nagyobb hatalomra törekvő grófok és a pátriárka elmérgesedő viszonya miatt 1271-ben Velence védelmét kérték. Az olasz városállam uralma a 18. század utolsó évtizedéig fennmaradt a térségben. Az osztrák uralom idején a város elveszítette jelentőségét, a fejlesztések elmaradása, a gyér lakosság azonban elősegítette épített emlékei, a középkori városszerkezet megőrzését. 

A 13. század utolsó harmadában kezdődött velencei fennhatóság első évtizedeiben már világossá vált Sveti Lovreč központi szerepe a szárazföldön futó, többségükben még római kori utak ellenőrzésében, így jól védhető településsé formálták át. A korábbi városfalak után azok kibővítésére 1342-től került sor Giovanni Contarini podeszta irányítása alatt. Ekkor a korábbi kis magot alaposan kiterjesztették, belefoglalták a védett övezetbe a Szent Márton bazilikát is. A falak nagy része ma is látható, csak kisebb részüket bontották el, így megőrződött a 14. századi telekkiosztás is a területen.

Ha pedig sokalljuk azt a kevés később épült házat, felkereshetünk egy középkori szellemvárost is kissé délkeletre. Dvigrad romterülete Kanfanar településhez tartozik. Mint neve is mutatja, két vár állt korábban ezen a helyen, pontosabban Moncastello erődített városa és Parentino vára. Utóbbi szinte teljesen elpusztult, vélhetően már Moncastello építéséhez is felhasználták a köveit. A ma látható, bejárható romterület Moncastello egykori városa, amelynek első írásos említése a 9. század utolsó harmadából ismert és az Isztria legnagyobb összefüggő középkori romterülete.

A középkorban épült háromhajós Szent Szófia-bazilika mai apszisának egy része feltehetően az 5.század második felében épült ókeresztény templom maradványa – így ez lehet a település legősibb magja. Ezt a templomot a 8. században bővítették, majd a 9-10. század során torony és keresztelőkápolna épült hozzá. A ma látható templomrom a 13. századi újabb átépítés eredménye. A templomot övező település ma látható erődítésének kiépítésére a 14. században, Velence és Genova közötti háború pusztításai után került sor.

A település elnéptelenedése már a 16. században elkezdődött a sorozatos ragályok, többnyire maláriajárványok miatt. Végül az Ausztria és Velence közti, 17. századi háborút követően az 1630-as pestisjárvány adta a végső lökést a város pusztulásához. 1650-ben egy feljegyzés szerint már csak három család lakta. Azóta elhagyatottan pusztult, bár a Szent Szófia-bazilika tetőzete csak a 19. század elején omlott be. A területnek, amelyen a bazilikán kívül csaknem 200 középkori épület és három torony áll, csak részlegesen történt meg a kutatása, így teljes helyreállítása is várat magára, egyes részei életveszélyesek.

Mindkét településen a középkori városok felépítését ismerhetjük meg, hogy miként szervezték a teret többnyire a templomuk köré.

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20160626hataresetisztria/allo2.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20160626hataresetisztria/04.jpgRóma örök

Póla első írásos említése a Kr. e. 10. századból való, a neolitikum megtelepedései után az első nagyobb települést az illírek alapították. Az elterjedt hagyomány szerint a város a görög mitológiában, az aranygyapjú történetében is szerepel, hiszen ide menekült volna Iaszón az argonautákkal, ez azonban feltehetően téves elképzelés, hiszen a történet eredete inkább a Fekete-tenger térségéhez, sőt akár a Kaukázushoz köthető. Az azonban biztos, hogy az Adria északkeleti szeglete, Isztriai-félszigete nem volt ismeretlen a görög utazók, hajósok előtt.

Róma Kr. e. 178-ban foglalta el a térséget. Pola Augustus császár idején élte első fénykorát, amfiteátruma Kr. u. 80 táján épülhetett, egy időben a Rómában álló Colosseummal. A polai építményt a világ hatodik legnagyobb amfiteátrumként tartják számon. Az ellipszis alaprajzú épület hosszabbik tengelye 132, a rövidebbik 105 méter, 23 ezer néző befogadására volt alkalmas. A külső körfala a tengerre néző oldalon három-, a többi részen kétemeletes. Bár a kövek nagy részét elhordták, a váza ma is áll – ilyen, bár ennél lényegesen kisebb volt Aquincum két amfiteátruma is.

Pódiumtemplomok vélhetően nagy számban álltak Pannoniában is – itt azonban fenn is maradt Augustus-temploma. A szentély Krisztus születése táján épült, körülbelül 17 méter hosszú, 8 méter széles és 12 méter magas. A pódium templom koronázó párkányát 4 korinthoszi oszlop tartja. A pódiumtemplomot a kora középkorban még keresztény templomként, majd gabonatárolónak használták.  Az épületet a második világháború során bombatalálat érte, aminek következtében nagyrészt összedőlt, ám újjáépítették.

Pólában járva feltétlenül érdemes felkeresni a Mária Mennybemenetele-székesegyházat – már csak egy magyar király emléke miatt is. A tengerparton álló épület mai tömegét a kora középkorban, a 10. században nyerte el a korábbi római kori bazilika átalakításával (Póla a 6. századtól püspöki székhely). Ebből a korszakból származnak a hajókat elválasztó pillérek is, s a korábbit jelzi a szentély körül látható mozaikborítás a padlón. A következő, gótikus átalakítására a 15. században került sor, ekkor kerülhetett mai helyére az oltárként funkcionáló 3. századi római szarkofág, többek közt Szent Demeter ereklyéivel. Ebben nyugszanak azonban a néphit szerint a magyar Salamon király földi maradványai is. I. András fia 1063 és 1074 között uralkodott, Gézával, majd I. (Szent) Lászlóval is konfliktusokba kerülve. László felemelkedése után már nem játszott komoly politikai szerepet, a század 80-as éveiben halhatott meg. Halálával kapcsolatban több verzió ismert, ezek egyike a pólai remeteség.




Kapcsolódó cikkeink:






 
 

hangos térkép

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20100923makta/uj.jpg

M-akta: térfotó galériák templomról, kastélyról, ereklyéről
A különálló képek gyakran nem adnak pontos képet egy-egy műemlék arányairól, arról, hogy egy séta során hogyan haladunk lépésről lépésre. Ezen próbálnak segíteni a térfotó galériák: bejárható akár a tornaszentandrási templom, akár a felújítás alatt álló edelényi kastély, akár a győri székesegyház, ahol Szent László hermáját őrzik.

 
A Holtak útja a Baradla-barlangban

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170322baradla2/ciml.jpgKéső bronzkori temetkezések sokasága, halotti rítusok jelei, elrejtett kincsleletek – folytatjuk a Rezi Kató Gábor őskoros régész által írt összefoglalót a Baradla-barlangról.

» tovább

Miért éppen a Szepesség?

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170319szepesseg/ciml.jpgAz egykori Szepes vármegye sok szempontból az ország egyik legfejlettebb térsége volt – épített öröksége is kimagasló.

» tovább

Ötven éve maradt a zsámbéki romtemplomnak

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170315zsambektempl/ciml.jpgSzakértők szerint jó esetben fél évszázadig tartható fenn még romként a zsámbéki templom. A kőpusztulás jelentős, halódik a szerkezete is.

» tovább

Átadták az örökségvédelmi díjakat

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170315dijatadas/ciml.jpgÁtadták a Műemlékvédelemért – Forster Gyula-díjat, illetve a Régészeti örökségért – Schönvisner István-díjat a nemzeti ünnep alkalmából.

» tovább

Így lett a kincsből valóban közkincs

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170310lekrikincsbemutat/ciml.jpgTúlteljesített a régészeti magáncég: a Lekri Group nem csak feltárta a páratlan rézkori leletegyüttest, de restaurálta, megújulását pedig filmen is dokumentálta.

» tovább