Megújulásunk támogatója:  

Nyolc évszázad emlékei tárultak fel a templomban

Befejezéséhez közeleg a felsőmérai műemlék református templom kutatása. Paszternák István régész, műemléki szakértő beszámolója.

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20180805felsomerapaszternak/02.jpgVannak rejtőzködő műemlékeink, amelyek fölött a legutóbbi évtizedekben lelassult, vagy úgyszólván meg is állt az idő. Mindenki tudta, de legalább sejtette, hogy ezeknek komoly, sok évszázados múltjuk van, mégis valahogy soha „nem kerül rájuk a sor”. Annyi más műemlék között „elsikkadnak” ezek a házak: különféle okokból, de valahogy sosem kutatják, nem restaurálják értékeiket... Pedig szegények gyakran semmivel sem szolgálnak rá erre a mellőzésre, csak épp nincs szerencséjük. Aztán ha valamiért mégis csak előtérbe kerülnek, jön a Nagy Meglepetés. 

Ilyen „Aha!-élményben” lehetett része azon keveseknek, akik mostanában az egykori Abaúj megyei Méra község felsőmérai részén álló, műemléki védettségű református templom udvarára léptek. E szerencsések, sajnos, rendkívül kevesen vannak – hiszen az apró gyülekezet tagjain, meg az épp itt dolgozó munkásokon kívül, valljuk be, szinte kutya se jár erre – ezért érdemes egy rövid, képzeletbeli utazást tenni a templom múltjába.

A felújítás „nulladik” lépése a munkálatok anyagi fedezetének – persze, pályázati forrásból való – előteremtése volt. Ennek részletei olyan tengeri kígyóhoz hasonlítanak, hogy szebb lelkű műemlék-tulajdonosok azonnal elmenekülnének tőle. Elég az hozzá, hogy e tantárgy messze nem képezi egyik teológiai akadémia tananyagát sem. Így az alábbi kutatásokra sem kerülhetett volna sor, ha nagytiszteletű Kusnyír László mérai lelkész és neje nem bírnak végtelennek látszó türelemmel és a kiszámíthatatlan rendszerességgel jelentkező problémák megoldására képes, ritka rugalmassággal. Röviden: végül lett egy építészeti terv, Széll Norbert munkája, és 2016 év végére lett elnyert pályázati támogatás is a tető-felújításra, a toronysisak újrabádogozására és a teljes külső homlokzat felújítására.

Mint minden, jól fésült műemléki beruházást, a mérait is az épület építéstörténetének feldolgozása alapozta meg 2017-ben. Az építési engedély lehetőséget adott arra, hogy a munkálatokhoz a jogszabály szerint elengedhetetlenül szükséges kutatásokat kivitelezés közben, annak üteméhez igazodva végezzük el. 

Amint azt Sárközy Sebestyén kutatásaiból korábban tudni lehetett, Felső-Mérán a 13. században már biztosan állt templom, hisz 1299-ben írott forrás említette. Egy 1302-ből származó oklevélből már az is kiderült, hogy Szent Péter apostol nevére szentelték fel. A középkor során aztán vajmi kevés további adatunk szól az épületről. Még a 20. század közepi szakmunkák is megelégedtek azzal, hogy a ma álló épület feltehetőleg középkori, de legalábbis „a reformáció előtt” épült. Poligonális alaprajzú szentélye és középkor-gyanús ablakai alapján a modernebb irodalomban megjelent 15. századi keltezése is. A 16. században református kézbe jutott templom mai képét alapvetően határozta meg egy 1794-es tűzvész, melynek során a templom leégett. A katasztrófát követő újjáépítés során jött létre a templom mai képe: a csak sejtett középkori arányokhoz képest alacsony párkánymagasság, sík mennyezet, félkörös záródású ablakok, későbarokk, falazott szószék. A nyugati homlokzat elé 1823-25-ben épült karcsú harangtorony. 19. század végi, historizáló belső falfestés és keramitkockás padlóburkolat. Röviden: a 18-19. században sikerült eltüntetni szinte minden, a korábbi évszázadok emlékeire mutató nyomot a templom külső képéről. Sem azt nem lehetett tudni, vajon mi a helyzet a román kori előzményekkel, sem pedig azt, hogy az újkori beavatkozások mennyit hagytak meg a késő középkori épületelemekből. 1958-ban a templom már egész közel járt ahhoz, hogy felfedje építéstörténetének titkait: a gyülekezet beruházásában ekkor került sor a már teljesen romos külső homlokzatok újravakolására. Az ekkor időlegesen feltárult falszövetet Megay Géza miskolci régész szemrevételezte. Elsőként állapította meg és dokumentálta – sajnos nem túl sok – fényképpel, hogy az épület szentélye bizony gótikus, de falkoronáit a 18. századi felújítás során jelentősen visszabontották. Sajnos, tételes kutatásra és dokumentálásra ekkor sem került sor, a templom pedig újabb 60 évre kőkemény cement vakolatba burkolózott. E helyzetet rögzítette Sárközy tanulmánya is.

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20180805felsomerapaszternak/03.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20180805felsomerapaszternak/04.jpgAz első fecske Fazekas Gyöngyi falképrestaurátor volt, aki 2018. január 6-án, Vízkereszt napján (!) végezte el az épület külsejének szondázó vakolat-kutatását, nem kicsit télies időben. Megállapította, hogy a félkör záródású ablakoknak középkori kőkeretei vannak, a külső homlokzatot pedig nyomokban középkori vakolat fedi, amely akár még színes is lehet! Jelen sorok írója ezek után a homlokzat felújítását megelőző roncsolásos falkutatás elvégzésére kapott megbízást a mérai gyülekezettől.

A kis magyar abszurdhoz hozzátartozik, hogy vagy két évtizeddel ezelőtt volt már egy műemléki falkutatás itt. László Csaba régész kollégánk egy napos vizsgálódásának apró kutatóablakai az épület belsejében nagyon fontos megállapításokra jutottak, falelválásokra, freskóra, lefaragott gótikus bordaindításokra derítettek fényt. Az abszurd az, hogy e fontos kutatás dokumentációja ma hozzáférhetetlen, hisz az azt őrző Műemléki Tervtár, Fotótár és Történeti Irattár, amelynek a Budai Vár tervezett felújítása miatt 2016 tavaszán költöznie kellett, azóta se „találta meg” végleges, méltó és műszakilag is megfelelő helyét... így azóta zárva tart, és rövidtávon nem is látszik megoldás erre a hiteles helyreállítások sorát lehetetlenné tevő hendikepre. A másik abszurd tény pedig az, hogy László több évtizedes kutatóablakai máig nyitva állnak, így sokminden információ ma is leolvasható belőlük. Szerencse a szerencsétlenségben, mondhatnánk, bár lehet, hogy a méraiak egészen másképp látják mindezt.

Visszatérve a kutatáshoz! Már László Csaba feltárta az épületen belül, hogy a templom hajóját nyugati irányban meghosszabbították. Ennek kutatásával kezdtük és a támpillérekkel megerősített templom „gyanús” pilléreinek kutatásával folytattuk. Feltártuk és ki is bontottuk a mára lebontott, egykori sekrestye szentélybe vezető ajtaját, rátalálva annak belső kávájában elhelyezett – elég rozzant állapotú - kőkeretére. A néhol nem csak hihetetlen kemény, de hihetetlen vastag, cementes vakolat eltűnése nyomán előbukkant a szentély gótikus, falazott lábazata is, amelyet így már hitelesen rekonstruálni tudunk. 

A legnagyobb érdeklődés mégis a templom 5 darab nagyméretű, a kutatás előtt félköríves záródásúnak látszó, ugyanakkor alul echte gótikus kinézetű ablakának feltárását övezte. E kőkeretekről írta 1958-ban Megay, hogy mállott és hiányos állapotuk teljesen lehetetlenné teszi bemutatásukat. Ez alól ő csak a szentély keleti ablakát látta kivételnek, amit már annak idején vakolatlanul és meszeletlenül is hagyatott. Na, azok a kövek azóta valóban alaposan le is pusztultak... A többi ablakkal kapcsolatban csak kérdéseink voltak: Tényleg teljesen le vannak pusztulva? (Ezt Fazekas Gyöngyi kutatása éppenséggel nem erősítette meg, igaz, ő csak kis felületen vizsgálta mindezt). Ha nem lepusztultak, akkor eredeti, gótikus záródásuk, netán kőrácsuk megvan-e? Ha megvan, az egyáltalán kifér-e a barokkban alaposan visszabontott templom falára? Ha igen, és netán még helyreállítható is lenne, hogyan néz majd ki mindez egy középkori arányait elvesztett, tömzsivé vált templomon? Ilyenkor sajnálhatjuk csak igazán, hogy erre a kutatásra nem pár évvel korábban került sor. Most ugyanis, amikor épp csak befejeződött a templom tetőzetének megerősítése és újrafedése, semmi esély sincs arra, hogy a falakat egy esetleges helyreállítás az egykori párkánymagasságig felfalazza...

A fehér füst csak lassacskán szállt fel, hiszen a mindent kőkeményen elrejtő cement nem adta olcsón az alatta rejlő titkokat. De végül kiderült (sok)minden. A nagyméretű, gótikus, rézsűs kőkeretes ablakok kövei a legfelső 1-1 db kő kivételével mindenütt in situ megvannak, bár a kőrács, sajna, már nincs bennük. Felületük kisebb-nagyobb mértékben sérült ugyan, de sehol nem helyrehozhatatlan. Ott vannak ugyanakkor az 1794-et követő helyreállításkor készült tégla boltívek... Ezek annál is inkább figyelembe veendők, mert ehhez illeszkednek a mai, nagyon egyszerű, de mégis csak létező, fa templomablakok. Sem a templom belső kutatása, még kevésbé annak helyreállítása nem része a jelenlegi programnak, ezek pedig elengedhetetlenek lennének ahhoz, hogy pl. az eredeti gótikus ablakok teljes rekonstruálása egyáltalán felvethető legyen. Így erről most fájó szívvel, de le kell mondanunk. Ehelyett egy a gótikus köveket feltáró, a teljes ablakokat eredeti méretben bemutató, de egyben a barokk periódust is láttató megoldást találtunk ki. Ennek érdekében kis mértékben változtattunk a későbarokk párkányon és végleg megváltunk a hajóablakok értéktelen, utólagos szalagkereteitől is, valamint kiszabadítottuk az ablakokat az 1958-as vasbeton könyöklők alól.

Feladatunk volt a hajó déli homlokzatán az eredeti nyílászáró rendszer feltárása is. Ennek leglátványosabb eredménye két keskeny, későromán-koragótikus hajóablak megtalálása volt. Sajnos a későbbi átalakításokkal mindkét, a 13-14. századon belül pontosabban nem keltezhető ablakot függőleges irányban kettévágták, így egyiknek csak a jobb, míg másiknak csak a bal „fele” maradt meg. „A kettőből lehetne egy egészet csinálni” mondhatnánk, ha a két ablak egyforma lenne, de nem pontosan azok! Ugyanakkor az egyik teljes egészében rekonstruálható, míg a másik jelenlegi, „feles” állapotában is szépen bemutatható. Így ha most ezeket át nem is törhetjük, valódi ablakságukat vissza nem állíthatjuk, de mindenképp gazdagodik általuk a műemlék homlokzata.

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20180805felsomerapaszternak/05.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20180805felsomerapaszternak/06.jpgMegvizsgáltuk azt is, vajon a templomnak – sok más kortársához hasonlóan – volt-e valamelyik korszakban déli kapuja? Sajnos a várt, pompás, elfalazott kapu helyett csupán egy már korábban felszámolt kapu mindenféle kövekkel berakott, hűlt helyét találtuk meg. És még valamit, amire korábban nem számítottunk! Kiderült, hogy a templom falait a középkorban hosszában beépített gerendákkal erősítették meg! Ezt több helyen is sikerült megfigyelni, mind az északi, mind a déli hajófalban. Az erősen elkorhadt, szuvas, középkori gerendák közül a leghosszabb mintegy 345 centiméteres volt! Több gerendán korábbi faragások, csapolások nyomai látszanak, vagyis azok „bontott” faanyagként kerültek jelenlegi helyükre, korábban másutt, pl. tetőzetben, esetleg harangtoronyban voltak használatban. A legvastagabb gerenda szerencsére olyan állapotban maradt fenn, hogy abból lehetséges dendrokronológiai vizsgálat céljára mintát venni. E vizsgálat szerencsés esetben képes lesz kimutatni a fa kivágásának abszolút korát. Ezzel pontosabban keltezhetjük majd a művészettörténeti alapon sajnos csak tág határok között korszakolható templomépítési periódusokat.

A felsőmérai református templom építésének főbb fejezeteit ezek után az alábbiakban foglalhatjuk össze. A legelső, aprócska templom téglából épült meg a Bársonyos nyugati magaspartján, román stílusban, vélhetőleg a 13. században. Keletelt tengelyű volt, szentélye a jelek szerint egyenesen záródott. Tán e templomot díszítette az a freskó, melynek egy ismeretlen szentet ábrázoló, később fallal elfedett részletét korábban feltárták a mai diadalív mögött. E legidősebb épületből nem sok maradt ránk, hisz annak északi hajófala és diadalívének északi pillére kivételével a későbbi bővítések során a földig elbontották azt. Pontos mérete és alaprajza csak a templombelső régészeti kutatása során lenne vizsgálható. E korai templomot valamikor a 13-14. század folyamán alaposan kibővítették. Hajóját nyugati és déli irányban megnagyobbították, valamint új, a korábbinál szélesebb, de részleteiben számunkra ismeretlen szentély is épült ekkor. E „második” templom – továbbra is szinte teljesen téglából épült falát hosszanti fagerendákkal erősítették meg az építők. E templom hajóját délről minden bizonnyal három ablak világította meg, melyből kettőt most sikerült feltárnunk, míg a harmadikat alighanem egy későbbi, gótikus ablak bevágásakor teljesen elpusztítottak. A templomnak déli kapuja is volt. A harmadik, most ismertté vált építési periódus a 15. századhoz, annak is talán a végéhez kapcsolódik. Ekkor lebontották a „második” szentélyt és új, minden eddiginél nagyobb, a nyolcszög három oldalával záródó, sarkain támpillérekkel erősített, későgótikus szentélyt emeltek. Míg az ekkor jelentősen megmagasított falú hajó továbbra is síkmennyezetes maradt, az ehhez élszedett pillérű, félköríves záradékú diadalívvel kapcsolódó szentély fölött ekkor már gótikus boltozat feszült. A szentély déli falában szegmentíves sedilia – díszes papi ülőfülke – készült, míg annak északi oldalához dongaboltozatos sekrestye kapcsolódott. (E sekrestyét később, feltehetőleg már a reformációt követő időszakban lebontották.) A támpillérek közeit 3 db nagyméretű, csúcsíves ablak törte át. Ekkor vágták a korábban épült hajó déli falába is a szentélybeliekkel azonos, későgót ablakokat. A korábbiaktól eltérően a későgótikus falazatok anyaga már nagyobb részt tört kő és csak kisebb részben tégla volt, melyeket vegyesen alkalmaztak. A templom korábbi szerkezeteinek lebontott anyagát újra felhasználták az építés során. Így kerülhetett gótikus falazatba olyan kő, melynek egyik, befelé fordított síkján freskótöredéket találtunk! A jelek szerint a gótikus periódusban maga a templom külső fala is színezett volt, mégpedig – legalábbis részben – élénk bordó-piros vakolata volt. 

A fenti állapotban érte a templomot legsúlyosabb katasztrófája, az 1794. évi tűzvész. Valószínűleg ekkor omlott be középkori boltozata is. Az 1795-1811 között zajlott helyreállítás során a visszabontott falkoronára vakolt sík mennyezet készült. Az eredeti gótikus ablakokat beszűkítették és félkörös záródással építették újjá. Barokk falazott szószék és új fa bútorzat is készült. A helyreállítást a ma is álló, 28 méter magas harangtorony felépítése zárta le 1823-25 között. Mint a kutatás során kiderült, a tornyot úgy illesztették a nyugati homlokzatba, hogy az „összeérés” helyén a torony teljes szélességében földig lebontották a hajó középkori nyugati zárófalát. Megjegyzendő, hogy a templomnak a 18. században már biztosan volt valamilyen harangtornya, hiszen a tűz pusztításáról szóló beszámolók a harangok elolvadásáról is tudósítottak. De hogy e torony a templommal egybe épített, szilárdabb anyagú, vagy esetleg külön álló, fából emelt építmény volt, egyelőre nem tudjuk.

Ezután már csak kisebb lélegzetű munkák zajlottak itt, mint pl. a nem túl nagy művészi értékű, historizáló falfestés készítése, vagy a maga nemében tulajdonképp becsületes minőségű keramit padlóburkolat beépítése a 19. század végén. A 20. század pedig már csak a karbantartásról – olykor sajnos épp ennek elmaradásáról, vagy annak jószándékú, de nem mindig a legmegfelelőbb módon való elvégzéséről – szólt.

Itt tartunk most. A kutatás jelen szakasza lassan lezárul, a helyszínt átadjuk a köveket rendbe tevő kőrestaurátornak, az építész átvezeti a lapjain az előkerült elemeket, majd teljesen átveszi a terepet a kivitelező. Külső segítséggel talán-talán lesz forrás a templom szép barokk kapujának farestaurátori munkáira is. Sok kérdésre sikerült választ találnunk, de bőven maradt feladat a következő korszak kutatóinak is. Komoly újdonságokat várhatunk még például a templombelső falainak roncsolásos- és festőrestaurátori kutatásától, ma még ismeretlen freskók, de egy elfalazott pastoforium – szentségtartó fülke – is rejtőzik a falban. A régészeti kutatás a korábbi járószintek padlóiról, az első két szentély záródásairól, a szerintünk joggal feltételezhető nyugati karzatról éppúgy fontos adatokkal szolgálhat, mint az utóbbi alatt esetleg nyugvó donátorról, mondjuk a mérai Pethő családról. Annyi minden esetre már most is bizonyos, hogy a sokáig Csipkerózsika-álmát alvó, elpusztultnak hitt, többek által netán lesajnált felsőmérai református templom e pillanattól joggal iratkozhat fel értékes abaúji középkori templomaink sorába. Fülünkbe csenghet a Zsoltáros sora: „Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben” (Zsolt 118, 22-23.)

 

A felsőmérai református templom a műemlékem.hu adatbázisában

 

 

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA

 

Fotó, szöveg: Paszternák István
2018.08.04

Fontosabb kulcsszavak

adókedvezmény (1) állapotjelentés (2) alsóvár (1) apátsági templom (1) Aquincumi Múzeum (2) Archaeolingua Alapítvány (1) Árpád-kor (1) ásatás (2) avarok (1) barokk (1) bazilika (1) Beszédes József (1) BME (1) bontás (2) Bortemplom (1) BTM (1) BTM (3) budai vár (1) Budapesti Régészet (2) Budapesti Történeti Múzeum (4) búvárrégészet (1) ciszterna (1) civilek (1) Czoma László (1) dombóvári vár (1) egri vár (1) együttműködés (1) életveszély (1) élő interpretáció (1) Építészettörténeti és Műemléki Tanszék (1) Erzsébetváros (1) Év Kiállítása (1) Év Kiállítása (1) Év Múzeuma (1) Év Múzeuma (1) falkép (4) feltárás (5) felújítás (1) felújítás (8) ferences templom (1) ferencesek (1) Festetics (1) földvár (1) Ford (1) Forster Központ (1) füleki vár (1) Galamb József (1) gőzmozdony (1) hagyományőrzés (1) Határeset (4) határon túl (1) határon túl (4) Helikon (1) helyreállítás (1) helytartói palota (1) honfoglaló (1) honfoglaló (1) honfoglalók (1) I. Géza (1) ICOMOS (2) Istvántelki Főműhely (1) Janotti Judit (1) Kálmán Peregrin (1) kályha (1) kályhacsempe (1) kaputorony (1) Károlyiak (1) kastély (1) kastélypark (1) katolikus templom (1) katonai fürdő (1) kegyhely (1) kiállítás (4) királyi palota (1) királysír (3) királytemetkezés (3) Kiscell (1) Kisnemesi Otthonok Országos Találkozója (1) KÖH (2) kolostor (2) középkor (2) Közkincs-kereső (1) Közlekedési Múzeum (1) Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (2) kúria (1) kutatás (1) Lassányi Gábor (1) Lechner Tudásközpont (1) limes (1) Magyar Károly (1) Magyar Nemzeti Múzeum (1) Mátyás Király Múzeum (2) Mercedes-gyár (1) Mezős Tamás (2) Mithrász (2) mozaik (1) műemlék (11) műemlékem.hu (1) műemléki világnap (1) műemlékvédelem (7) Műemlékvédelmi Szakmérnöki tanfolyam (1) műtárgy (1) műtárgy (1) múzeum (5) Múzeumok Éjszakája (2) Múzeumok Éjszakája (1) Múzeumok Majálisa (1) Múzeumok Majálisa (1) Nemzeti Kulturális Alap (2) népi építészet (2) népi műemlék (3) Olimpia Hotel (1) oltár (1) omlás (1) Örökségvédelem Kollégiuma (1) őskor (1) pálos (1) pályázat (2) Pulszky Társaság (1) református templom (2) régészet (11) rekonstrukció (2) restaurálás (3) Rezi Kató Gábor (1) római kor (1) Rómer Flóris Terv (1) Salamon-torony (2) Sibrik-domb (1) sírépítmény (1) sólyi templom (1) szarkofág (2) szarmaták (2) szecesszió (1) Szent Mihály plébániatemplom (1) szentély (1) szkíták (1) tanösvény (1) Teleki László Alapítvány (1) település (1) temetkezés (1) templom (1) teszkulcs (3) teszt, valami (1) topográfia (1) váci vár (1) vár (1) vár (2) Várkert bazár (1) Várkert kioszk (1) vármúzeum (1) vaskor (1) veszély (1) Világörökség (2) víz alatti régészet (1) vonat (1) Wilhelm Gábor (1) Ybl Miklós (1)