1971-ben a pártbizottság utasítására tették a földdel egyenlővé az érdi kastélyt. A klasszicista és a középkori falak egyaránt elvesztek, ám az emlékek egy része ma is megtalálható a föld alatt.
Képriport a kastélydombról és a pincerendszerről
„Művelődési házat akartak építeni a hatvanas évek végén a városban, ám a képviselők azt javasolták: ne újba fogjanak, hanem sokkal kevesebb pénzből hozzák rendbe a kastélyt. A pártbizottság erre levette a kérdést a napirendről, majd kevéssel utóbb kiköltöztették a kastélyban még akkor lakó családokat, az épületet életveszélyesnek nyilváníttatták, törölték a műemléki védelmet és lebontották” - idézte fel az érdi Szapáry-, más néven Sina kastély végóráit Ábel András, a Szent Mihály alapítvány elnöke. Persze az épület már korábban is sokat szenvedett: a második világháború után arra biztatták a helybélieket, hogy onnan bontsanak építőanyagot, gerendákat és cserepet a belövésektől megsérült otthonok kijavítására. „Az utókortól persze megkapták, hogy széthordták a kastélyukat” - teszi hozzá a helytörténész.
Az Érd-Óváros fölé magasodó kastélydombon már a 13. században is kőerődítmény állhatott. A kőkúria, amely nyilván a mellette lévő, Budáról délre tartó római utat is ellenőrizte, néhány évvel a mohácsi csata előtt jutott az Ákosházy Sárkány család birtokába. 1526-ban megállt itt II. Lajos is kíséretével, útban a végzetes összecsapás felé. Ennek emlékét ma a kastélydomb aljában oroszlános emlékmű idézi.
A török korban a bégek és a magyar birtokosok egyaránt Érd urai voltak: a falu kétfelé fizetett adót. A 17. századból származik a kastélyhoz, pontosabban pincebörtönéhez kötődő legismertebb történet is: a legenda szerint itt tartották fogva Szapáry Pétert (a kutatók nagy része szerint viszont Budán). Akárhol is volt a börtöne, az egykori kastély alatt húzódó pincerendszer „lovagtermétől” még ma is vasrács választ el egy zugot, a hajdani tömlöc emlékeként.
Szapáry rabsága és nemes „bosszúja” sok művészt megihletett (miután a rabságból kiszabadult, ő ejtette foglyul a béget, s hosszas töprengés után szélnek akarta ereszteni, ám addigra a török annyira megrettent, hogy megmérgezte magát, így szabadulni nem, csak végóráján kikeresztelkedni tudott). Jókai is feldolgozta, nem véletlenül: az Illésházy-, majd a Batthyány-család után Sina György, majd fia, Simon lett a kastély gazdája, s utóbbi nem csak klasszicista homlokzattal ékítette az épületet, de a család érdi uralma alatt a pesti értelmiség, politikusok kedvelt kirándulóhelyévé vált a település. Itt rendezték az első régészkonferenciát 1876-ban, s a sok vendég közt ott volt Jókai Mór is, aki Életképek című folyóiratában a pincerendszerről is megemlékezett.
Ám ekkor állt még a kastély – nem is akárhogyan. A Sina-család építkezései ugyan alapvetően megváltoztatták a külsejét, ám megkímélték a legkorábbi falakat, így a Kakukk-hegy felé eső részek középkori állapotukban maradtak meg.
Sina Simon halála után a Wimpffen-, majd a Károlyi-család lett a kastély ura, akik 1920-ban eladták a jezsuitáknak. Nyolc évvel később a Vizitációs női szerzetesrend birtokába került, 1940-től pedig a KALOT Népfőiskola (Katolikus Legényegyletek Országos Testülete) használta. A szovjet csapatok hadikórházat rendeztek be benne, ám épségben, beüvegezett ablakokkal adták át a negyvenes évek végén.
Ma már csak oszlop- és lépcsőmaradványok idézik az egykori kastélyt. Csupán az egykori gazdatiszti épület áll, most szükséglakások vannak benne. A szemetes zugnak furcsa a kontrasztja az egykori kastélyt a síkság felől kerítő, felújított, hatalmas barokk támfallal, amely mellől a pincerendszer két bejárata is nyílik.
„Oly tágasak a kastély alatt messze elnyúló eme pincék, hogy az ember bennök könnyen eltévedhet” - olvasható Jókai Életképek című folyóiratában. Ez talán romantikus lelkű túlzás, de tény, hogy az egyenes, tágas újkori járatok furcsa labirintust alkotnak a középkori részekkel. Villanyvilágítás sincs mindenütt, viaszfáklyák fényénél sétálunk el a hatalmas lovagteremig, amely a török korban tömlöc lehetett. Teteje egy helyütt beszakadva, a résen át fény vetül a törmelékre és egy zsákba csomagolt állattetemre is. „Sajnos időről időre elpusztult kutyákat dobnak be a pincébe, mintha dögkút volna” - mondja Ábel András.
A domb és alatta a pincerendszer jó ideje gazdára vár. A hajdani műemlék környezetének nagy részét tudta eddig rendezni az önkormányzat, s bár több terv is született az elmúlt két évtizedben, befektető eddig nem jelent meg Érd földdel egyenlővé tett kastélyánál.
Képriport a kastélydombról és a pincerendszerről
A barokk támfal és pincerendszer a műemlékem.hu adatbázisában
Ezúttal nem akadályozott senkit a havazás, hogy eljusson a Gödöllői Királyi Kastélyba a fotópályázatra. A meghirdetettel ellentétben négy kategóriában is várjuk a képeket.
» tovább
Talán túlságosan szem előtt volt Sajószentpéter református Nagytemploma, mert az elmúlt évszázadban nem vizsgálták meg alaposan. A közelmúltban befejeződött régészeti feltárás után a műemléki falkutatásra a napokban kerül sor.
» tovább
Szeptember első hétvégéjén birtokba vehetik a látogatók a visegrádi történelmi játszóparkot. A park hagyományokat, kreativitást és a képzőművészetet ígér.
» tovább
A frank birodalom keleti bástyája, a szláv írásbeliség egyik bölcsője, majd mocsárvár, amelyet a török nem tudott bevenni - Zalavár sorsát csupán a békésebb 18. század pecsételte meg.
» tovább
Olvasható az Örökség július-augusztusi száma. A természeti környezet pusztulása, Tájhasználat és tájátalakulás, Tájkép és magyar hadtörténelem – néhány cím a tartalomból.
» tovább
