Eltemetett zsinagóga: remény több mint fél évszázad után

A 2012-ben elhunyt Budai Aurél építészmérnök (nyitó képünkön a Babits Mihály sétányon, a zsinagóga maradványait rejtő kapu előtt) 1964-ben részese volt a romemlék véletlen felfedezésének: a vári felújítások alkalmával a régészek a Műemlékfelügyelőség utasítására levertek egy sáv vakolatot a házakon, hátha rábukkannak valamire. A munka közben a Táncsics Mihály utca 23-as számú házának sétány felé néző oldalán gótikus pillérekre bukkantak, amelyek lábazatán bevésett héber betűs fölírás volt. Zolnay László vezető régész ekkor megkereste Scheiber Sándor professzort, a középkori zsidóság kutatóját, aki a kőfaragványokból és az azokon lévő vésett szövegekből megállapította, hogy a Mendel-féle zsinagóga romjára bukkantak.

Ez a Mátyás király korában, 1461-ben épült zsinagóga a korabeli Európa egyik legpompásabb izraelita egyházi épülete volt: huszonhat méter hosszú, tizenegy méter széles, fénykorában pedig kilenc méter belmagasságú boltozatrendszer fedte. Építtetője Mendel Jakab zsidóprefektus volt. A nagyzsinagóga az 1530-as években megsérült, boltozatai beszakadtak. A mennyezetet a török időkben – megfelelő szakemberek hiányában – vízszintes födémmel lehetett csak pótolni. 1686-ban, amikor az egyesített keresztény seregek Budát felszabadították a török uralom alól, az ostrom idején betörő katonák a zsinagógába bemenekülő zsidó lakókat lemészárolták, az épületet pedig felgyújtották. A kiürült zsidó negyedbe beköltöző keresztény lakosok ezután a bedőlt romokat, a megégett, leszakadt tetőszerkezetet a meggyilkoltak maradványaival együtt több méternyi földdel betemették. A zsinagóga járószintje jelenleg öt méterrel van a sétányé alatt.

A feltáérást vezető Zolnay szerint csak el kellett volna távolítani a több méteres betöltést és helyükre rakni a zsinagóga megmaradt kőemlékeit. Az ásatás befejezésére és a bemutatásra azonban akkor pénzhiány miatt nem volt lehetőség. Scheiber professzor, amikor az Egyesült Államokba utazott, talált ugyan megfelelő támogatókat, ám az Állami Egyházügyi Hivatal közbeszólt, elutasította a pénzt, mondván, hogy az amerikaiaktól nem fogadunk el semmiféle adományt. Így nem lehetett mást tenni, visszatemették az épületmaradványokat és betonfödémet helyeztek föléjük a védelmükre.

A munkálatokban részt vevő Budai Aurél 1992-től próbált anyagi forrásokat szerezni a nagyzsinagóga bemutatására. Megértést, biztatást kapott ugyan, pénzt azonban nem. Addigra már az egyetlen túlélője maradt az egykori feltárásnak, így félő volt, hogy 2012-ben bekövetkezett halála után végképp elfelejtődik az ügy.

Szerencsére nem így történt, azonban a mostani érdeklődés még nem jelenti feltétlenül azt, hogy valóban sor kerülhet a teljes feltárásra és bemutatásra. A telek tulajdonosa az I. kerületi önkormányzat, azon egy műemlék épület is áll. Az öt méter mélyen történő bemutatás esetén komoly statikai kihívásokkal kellene szembenézni, azonban kétség kívül Európa egyik legizgalmasabb középkori zsidó emlékét lehetne az érdeklődők elé tárni.