A Holtak útja a Baradla-barlangban

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170322baradla2/ciml.jpgKéső bronzkori temetkezések sokasága, halotti rítusok jelei, elrejtett kincsleletek – folytatjuk a Rezi Kató Gábor őskoros régész által írt összefoglalót a Baradla-barlangról.

2017.03.23
Forrás: Rezi Kató Gábor

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170322baradla2/01.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170322baradla2/02.jpgAz újkőkor hosszú évszázadai után a Baradla következő kétség kívül jelentős régészeti periódusát a késő bronzkori (vagy kora vaskori) úgy nevezett „Kyatice-időszak” jelenti. A kultúra itteni maradványainak teljes újraértékelése talán majd finomabb kronológiát is eredményezhet egyszer – mindaddig nagyjából hasonlóképp a bükki kultúrához azt mondhatjuk, hogy a teljes Kyatice-élettartam képviselve van a leletekben, így mintegy ötszáz évnyi folyamatos periódust feltételezhetünk a barlang használatában ismét. Fontos változás azonban a korábbiakhoz képest, hogy a tér használata jócskán visszaszorult, elsősorban a bejárathoz közelebbi szakaszokon koncentrálódik. A későbronzkorban csak a bejáratok környékét (Főbejárat, Denevér-ág),és barlang simább, tevékenységre alkalmasabb helyeit használják intenzíven – írja Rezi Kató Gábor tanulmányában.

 

Csont csont hátán

A megdöbbentő mennyiségű neolit kerámiához képest a Kyatice leletek száma ugyan valamivel szerényebb, de így is bőséges. Annál több van azonban az emberi maradványból!  A barlanggal kapcsolatban szinte minden korai úti beszámoló kiemeli az emberi csontok megdöbbentő számát. 1876-tól kezdődően (bár már korábban is kutatták) legalább egy tucat intenzív ásatásra került sor a barlang bronzkori temetkezések tekintetében kiemelt részeiben: a Pitvar, a Temetkezési folyosó és a Csontház területén. Képtelenség a dokumentációk alapján pontosan becsülni az előkerült emberi maradványok számát, de kétségtelenül százas nagyságrendről van szó.

Már báró Nyáry Jenő első ásatásairól csaknem hetven ember maradványaira utaló feljegyzést számolhatunk össze: 41 sírt, illetve 26 állkapcsot és koponyát. A nagy műveltségű, családi kapcsolatai által a régészet felé érdeklődést mutató szakember három alkalommal ásott 1876-77 folyamán a barlangban. Első eredményeit a Budapesten megrendezett VIII. Embertani és Ősrégészeti Kongresszuson mutatta be, nagy érdeklődést keltő beszámolójában. Később megfigyeléseit egy 179 oldal terjedelmű, 335 lelet rajzát tartalmazó monográfiában foglalta össze. A három ásatás leletanyagának feldolgozását a kor jeles hazai és külföldi szakemberei végezték el. Nyáry megfigyelései, dokumentációi rendkívül fontosak számunkra, hiszen ő volt az első, aki szinte érintetlen területeket tárhatott fel a barlang legfontosabb, legértékesebb részein, a Pitvarban, a Csontházban, a Temetkezési folyosón és a Denevér-ágban. Nyáry monográfiája messze túlhaladta egy szakterület korlátait. Körültekintő, a mai kívánalmaknak is megfelelő interdiszciplináris munka, korának legjobb színvonalán. Alapos kitekintést nyújt egyfelől a legfontosabb ismeretek tekintetében az ásatások és a barlang jelentőségének megítéléséhez, másrészt a dokumentálás és feldolgozás tekintetében ma is helytálló tematikával, széleskörű ismeretrendszerrel és a legrangosabb kutatógárdával dolgozott. Fontos ezt leszögeznünk, mert dokumentációja mérhetetlenül fontos és megismételhetetlen, méltatlanul merült feledésbe. Ugyan a tudomány ismeretanyaga és lehetőségei ma már messze felülmúlják az akkori szintet, de Nyáry számos megfigyelésének nagy jelentősége lehet még számunkra.

A cikket a képek alatt folytatjuk!

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170322baradla2/allo1.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170322baradla2/03.jpgA temetkezésekkel és emberi maradványokkal kapcsolatban is fontos dolgokat jegyzett fel. A Csontházban folytatott első ásatás kapcsán írja: „Fölötte érdekesnek találtam azon körülményt, hogy a stalagmit közt emberi és állati csontok, nevezetesen pedig emberi állkapcsok voltak lelhetők. E körülményből, valamint abból, hogy mesterségesen hasított és szenesedett emberi csontok is jelentkeznek, az a föltevés is előállhat, hogy akkoron itt emberevők (antropophagok) tanyáztak.  ….. A csepegőkő áttöretése után a barlang alatt kisebb-nagyobb üregek mutatkoztak, melyekből néhány emberi állkapcsot szedtünk ki. A különféle helyeken talált emberi állkapcsok közül 10 koros  és 16 fiatal egyéné volt.” Sajnos a körülmények nem teszik lehetővé, hogy ezeket a maradványokat korszakhoz köthessük, de mégis nagyon egybecsengenek az első részben már idézett Márton – Kadić megfigyeléssel.

A legjelentősebb Nyáry-féle eredmények azonban kétség kívül azokhoz a sírokhoz kötődnek, amelyeket a Pitvar és a Temetkezési folyosó területén tárt fel. A temetkezési rítus ezek esetében teljesen egyforma. Nyáry részletesen számol be a feltárt sírokról és a mellékletekről. A dokumentáció és a ránk maradt leletek számos kérdést vetnek fel, melyekre egyelőre nem tudunk választ adni: például hogyan fértek el a sírok – Nyáry szerinti két sorban – a folyosón, illetve a mellékeltek egyes megmaradt darabjai hogyan sorolhatóak be a Kyatice-kultúrába?

Az előkerült maradványok azonos temetési rítusa azonos kultúrára utal. Az, hogy a temetkezések és az egyébként a barlang bronzkori leleteinek zömét adó Kyatice-kerámia egykorú, csupán hipotézis volt, kizárásos alapon. A frissen elvégzett radiokarbon vizsgálat szerint azonban az egyik olyan koponya, amely igen nagy biztossággal köthető a Nyáry ásatásokhoz, a C14 kormeghatározás Krisztus előtt 1190-1030 eredményt hozott, ami jól korrelál az ismert Kyatice dátumokkal.

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170322baradla2/allo2.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170322baradla2/04.jpgNem lakták, de használták

A „barlangi telepek” szerepének a Kyatice-kultúrán belüli megítélése az elmúlt időkben megváltozott. Az 1960-70-es években a korszak kitűnő ismerője – Kemenczei Tibor – a nagyobb barlangokat alkalmasnak tartotta a hosszabb idejű megtelepedésre, a kisebbeket pedig átmeneti településeknek. Átvette Korek Józseftől a barlangi cölöpépítmények toposzát is. Hasonlóan a földvárak építéséhez, a barlangi települések létrejöttét az úgynevezett  „Gáva-kultúra” népének támadása elleni védekezésben látta. Szerinte miután kiépültek a földvárak, már csak a nagyobb barlangok maradtak lakottak, amelyek a hagyományos, erdei életmódot folytató csoportok lakhelyeivé váltak. A kutatás ma azonban már nem a védekezésben látja a hegyvidék, és vele együtt a barlangok meghódításának okát, hanem olyan összetett folyamatokat feltételez, amelynek következtében az addigi lakatlan területek is benépesültek. A különleges rítusú temetkezések és az arany- és bronzdepók jelenlétéből adódóan felmerül és egyre nagyobb teret kap a barlangok, mint rituális terek értelmezésének a lehetősége is. 

A barlangok tényleges funkcionális szerepét egy adott kultúra életében sok összetevő határozza meg. Áttekintve a Baradla bronzkorra tehető leleteit és az objektumokra vonatkozó adatokat, nincs olyan információ, amely alátámasztaná, hogy a barlang belsejét ténylegesen települési (lakás vagy raktározás) célra használták volna ebben az időszakban. Az újkőkori időszakhoz képest érzékelhetően csak a bejárathoz közeli terekre korlátozódik a leletanyag zöme és abban sem lehetünk teljesen biztosak, hogy a barlang előtt egy tényleges nyíltszíni teleppel számolhatunk. 

A Kyjatice-kultúra temetkezési szokásaiban a legáltalánosabb a hamvasztásos rítus, ezen belül előfordul az urnás és a szórthamvas temetkezés is. Mind a két rítus előfordul olyan sírokban, ahol lapos kövekből kőládákat alakítanak ki, és ezeket kövekkel fedik. A sírokba több edényt elhelyeznek el mellékletként, a hamvakat tartalmazó urnák mellé. Előfordulnak azonban csontvázas temetkezések és olyan esetek is, ahol csak részleges maradványok kerülnek elő. Ismerünk olyan „korhasztásos” temetkezéseket, amelyek nem barlangban történtek. Ilyen sírokat tártak fel például Ludas-Varjú-dűlő lelőhelyen; a késő bronzkori település méhkas alakú gödreiből kerültek elő emberi csontvázak. Az ásató megfigyelései alapján némelyik gödörben melléklet is volt. Az embertani vizsgálatokat szerint 26 egyén csontjait lehetett azonosítani: 18 felnőtt 7 tíz év alatti gyerek egy pedig meghatározhatatlan korú; a nemek fele-fele arányban fordulnak elő. A település gödreiből előkerült maradványok egy teljesen szokatlan temetkezési módnak tekinthetők a késő bronzkorban.

A barlangokban található temetkezések és maradványok különleges szerepére már régóta felfigyelt a kutatás, a késő bronzkorra datálható emberi maradványok azonban általában a barlangokban más korszak leleteivel a kultúrrétegekben keverten jelentkeztek, így a töredékes antropológiai maradványokat nem lehetett egyértelműen korhoz kötni. Ezért így a rítus értelmezése is nagyon csekély alátámasztottsággal bírt. A Csapás-tetői-barlang esetében például a valószínűleg késő bronzkorhoz köthető szórvány emberi csigolyán rágásnyomok voltak felfedezhetőek. Kordos László vetette fel ezzel kapcsolatban a következőket: „Gyakori eset, hogy a barlangok holocén üledékéből előkerül néhány embercsont, tehát a halottakat nem temették el minden esetben, talán az erdőben hagyva, az állatok hordták szét maradványait.” Tovább gondolva ezt a lehetőséget  felmerült  kutatókban az a gondolatot, hogy „a nyílt felszínen hagyott holttestek esetleg egy, még nem dokumentált temetkezési rítus nyomai lettek volna a késő bronzkorban, vagy a temetkezési szokásoktól teljesen független események eredményeként értékelhetjük.” 

A Baradlában a halottakkal gyakorolt rítusokról (nevezzük most az egyszerűség kedvéért temetkezésinek) Nyáry leírásaiból tájékozódhatunk. Kitűnő munkájának egyetlen hátránya, hogy az információk gyakran teljesen egymástól elszakítva, a tanulmányok legkülönbözőbb helyein vannak elrejtve, de mindent összevetve a következőket mondhatjuk el megfigyeléseiről:

– A halottak tájolása azonos, valószínűleg azonban nem égtáj szerinti. A halottak kivétel nélkül „földfelé” fektetett arccal feküdtek A leírások során konzekvensen használja ezt a kifejezést, nehéz eldönteni, hogy az a „fölfelé” megfelelője-e, de a rajzok alapján ezt tartom valószínűnek.

– A koponya alatt kőlap van, erre fektették.

– A koponya felett „takarásként” cserépdarabok, nagyméretű kerámia aljak (összetörve!?), vagy egy kőlap található.

– A koponyákon kisebb égésnyom látható oldalt, több esetben az égéstől függetlenül zöld (rézoxid) foltok találhatóak a koponyán.

– A halottak mellett kisebb tárgyi mellékeltek voltak (kerámia, csont- vagy kőeszköz).

– A halott mellett növényi magvak voltak, legalább egy esetben pedig elszenesedett búzakenyér A testeket minimális takarófölddel (20 centiméter) és minimális temetési mélységben (40 centiméter)  helyezik el, esetleg az aktuális járószintnél magasabban fekvő fülkébe. A barlangban „klasszikus” temetkezési gödröt ásni igen nehéz, értelmetlen munka. Valószínű, hogy a testek szabadon, vagy minimális takarással kerültek elhelyezésre, esetleg hosszabb időn keresztül visszajártak hozzájuk a rituálék elvégzésére. Hogy ez egyfajta halotti tor lehetett-e, ahogy azt már Nyáry is feltételezte, nem tudhatjuk. 

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170322baradla2/allo3.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170322baradla2/05.jpgKincsek a barlangban

Nyáry megfigyelésein túl további bizonyítékok is vannak arra, hogy rituális cselekmények történtek a barlangban. 1929-ben Tompa Ferenc végzett feltárást a Csontház-teremben, ahol többek között egy bronzkincslelet is előkerült: bronz lándzsahegy, bronz hárfafibula, bronzkarkötő, egy kézfejvédő bronztekercs és más bronz tárgyak. A kincsleleten egyértelműen felfedezhető voltak az égés nyomai. A bronztárgyak előkerülési helyéhez közel egy csontvázas sírra bukkantak. A sírban a halott ujján egy lapos, bronzhuzalból készült, spirális gyűrű volt. Noha a két lelet összetartozására nincs bizonyíték és a Tompa által elképzelt interpretáció-egy „harcos” sírja feltevés is több sebből vérzik: a Tompa által páncélpitykéknek gondolt maradványok biztosan nem azok, de az égés és szándékos rongálás nyomok az egyes darabokon egyértelműen rituális cselekményre utalnak.

A barlangtér szakrális szerepére utal az az arany kincslelet is, amelyet Tompa segítője, Csalog József talált egy sziklahasadékban. A lelet pontos helyhez kötése a nem túl bőséges leírások alapján kétséges volt, leginkább a Csontház terem volt elfogadott. Az újabb eredmények alapján azonban ez valószínűleg a Pitvar lehetett. A kincslelet csaknem harminc darab tárgyból áll, két tárgytípus van képviselve benne: a huzalból készült, különböző átmérőjű karikák és a szintén huzalból készített spiráltekercs hengerek. A kutatás újabban az ilyen típusú kincsleleteket egyértelműen valamilyen rituális áldozattal azonosítja. Ezt a feltételezés megerősítésre talált a 2000–2008 között az Aggteleki Nemzeti Park területén található Szögliget-hosszútetői barlangban feltárt, jelenleg 15 darabból álló, formailag és a kísérő leletek tanúsága szerint kronológiailag is szinte teljesen azonos aranykincs lelet formájában. Ez a lelet szintén a barlang egyik kiszögelléséből került elő, de valószínűleg föld alá volt temetve. Összetétele és helyzete alapján alapos okunk van feltételezni, hogy nem egyszerűen egy elrejtett kincsről, hanem áldozati adományról van szó.

 

Rezi Kató Gábor összefoglalója

A kétrészes cikkre átdolgozott rövidített tanulmányban a Baradla két hosszú, a régészeti korszakok szempontjából legfontosabb időszakának adatait elemeztük. A régi információk újraértékelésével és friss eredmények figyelembe vételével a kutatás korábbi álláspontjához képest úgy vélem, hogy a barlangtér a neolitikum és a bronzkor időszakában is különleges, nem profán cselekmények helyszíne, rituális tér volt. Az is kimondható, hogy a két időszak rituális történései, a barlang szakrális jelentőségei is eltérnek egymástól. Jelenleg kevesebb ismerettel rendelkezünk az újkőkori rítusok mibenlétéről. Úgy tűnik, a barlang előtti telep jellege nem tér el a szokásos neolit településekétől, de a barlangtér, melyet a bejárattól igen távoli helyeken felhasználtak, kifejezetten csak rituális cselekmények helyszíne lehetett, amelyekben a profán tárgyak jelentősége is átértékelődött. Úgy tűnik, ezek a rítusok nem kapcsolhatóak a hagyományos értelemben vett temetkezésekhez. A barlangban elhelyezett fiatal egyedek maradványai is inkább áldozatként értelmezhetőek mint temetésként. Az égett és talán feltört emberi maradványok és a további leletek kontextusa egyelőre értelmezésre szorul, de az új vizsgálati módszerek nagyon sok lehetőséget adnak arra, hogy a későbbiekben ezeket a megfigyeléseket pontosíthassuk és a rítus célját, rendszerét megérthessük.

Évezredeken keresztül, a késői bronzkorig nincs információnk a barlang humán történelméről. A Kyatice-kultúra népe hasonlóan más barlangokhoz, a Baradlát is használatába vette. Ez a használati funkció azonban szintén nem a mindennapi élettérrel és a megszokott profán tevékenységekkel függött össze. Jelenleg azt sem tudjuk biztosan, hogy a barlang környezetében létezett-e tényleges település ebben a korszakban, amely a barlangteret saját céljaira használta, vagy valamilyen közösség szélesebb értelembe vett szakrális objektuma volt a Baradla. Az adatok alapján az itt gyakorolt cselekmények a halotti és/vagy a temetkezési rítusokkal álltak kapcsolatban. A halottat elhelyezték a barlangban, áldozatokat (étkezés, tűz, mellékletek, tárgyak „elrontása”, stb.) mutatva be számukra, talán több alkalommal is. Sok további kérdés merül fel természetesen: például a temetés módja. Vajon betakarták-e a testeket vagy hagyták a levegőn lebomlani? A rítusok mindig a halotthoz kapcsolódtak, vagy általánosabb áldozati bemutatást is szolgáltak (például a kincsleletek elrejtése)? A jelenlegi adatok alapján megkockáztathatjuk azt a kijelentést, hogy a Baradla – legalább egyik funkciójaként – egyféle átmenti tér lehetett a földi és az túlvilág között, itt végezték el a halottakkal kapcsolatos átmeneti rítusokat. Mindezekről reményeink szerint a további vizsgálatokkal, kutatásokkal részletesebb ismereteket is nyerhetünk majd.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Emberáldozatok a Baradla-barlangban?

Megfejtik a Baradlába temetettek DNS-ét

 

Gyermekcsontok a cseppkövek között - rádióriport a barlangban a Közkincs-keresőben

 

 

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA

 

 
 

hangos térkép

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20100923makta/uj.jpg

M-akta: térfotó galériák templomról, kastélyról, ereklyéről
A különálló képek gyakran nem adnak pontos képet egy-egy műemlék arányairól, arról, hogy egy séta során hogyan haladunk lépésről lépésre. Ezen próbálnak segíteni a térfotó galériák: bejárható akár a tornaszentandrási templom, akár a felújítás alatt álló edelényi kastély, akár a győri székesegyház, ahol Szent László hermáját őrzik.

 
Tanulhatunk a szlovákoktól: a losonci zsinagóga

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170425losonczsinagoga/ciml.jpgNagyon magas építészeti, kivitelezési színvonalat sikerült elérni a losonci zsinagóga felújításánál. Ideje átértékelnünk, amit korábban a szlovák örökségvédelemről gondoltunk.

» tovább

ICOMOS 2017: díjak és citromok

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170420icomosdijak/ciml.jpgAz ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága április 18-án, a Műemléki Világnapon négy ICOMOS Díjat, három Példaadó Műemlékgondozásért Díjat, és két Műemlékvédelmi Citrom Díjat osztott ki.

» tovább

Így került elő Tótkomlós éremkincse

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170419totkomloskincs/ciml.jpgTöbb mint hatszáznegyven, feltehetően a tatárjárás idején elrejtett ezüstérmét találtak Tótkomlós határában az orosházi múzeum munkatársai.

» tovább

Megkezdődött a Csillagerőd felújítása

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170414csillagerod/ciml.jpgA bontás után, az építési munkákkal megkezdődött a komáromi Csillagerőd csaknem hatmilliárd forintos felújítása, várhatóan 2019 közepén fogadhatja az első látogatókat.

» tovább

Muhi: tatárok és örömlányok

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170413muhiemlekmu/ciml.jpgAhogy a muhi csata sem örömünnep a magyar történelemben, úgy az emlékművének is hányatott és – legalábbis eddig – szomorú sors adatott.

» tovább