Megújulásunk támogatója:  

Temetők, holtak, másvilágok

Sok oka volt a római birodalom, s vele a hellenizmus bukásának, ám a hitélet területén tanúsított túlzott szigorral általában aligha vádolhatjuk a korszakot - írja az Acheologia.
Sok oka volt a római birodalom, s vele a hellenizmus bukásának, ám a hitélet területén tanúsított túlzott szigorral általában aligha vádolhatjuk a korszakot - írja az Acheologia.

 

Itt egy másik: mért ne lehetne ügyvéd koponyája? Hol vannak most szőrszálhasgatási, ármányai, tényálladéka, birtokjoga és fogásai? Mért szenvedi most, hogy e goromba ripők fültövön csapja egy piszkos ásóval, a nélkül hogy perbe fogná „súlyos testi sérelem” miatt? Hm! – Ez az atyafi meg, a maga idejében, nagy birtokszerző lehetett; csupa telektörvény, nyugta, százalék, kettős tanú, térítvény volt. De hát, annyi nyugta után itt leve nyugta? annyi térítvény után ide tért meg? s agya százalék helyett ázalékkal van tele?” - így morfondírozik Shakespeare Hamletje Arany János fordításában a temetőben, a kiásott csontokat látva. Kételyeit a ma régésze is oszthatja (már ami a halottak konkrét gondolatainak felidőzhetőségét illeti), ám maguk a temetkezési szokások mégis sokat elárulnak egy-egy adott korszak, s így a benne élők hitvilágáról.

A Magyarország területén eddig feltárt, mintegy 200 római kori temető nem csupán a különféle temetkezési módok szabadságát, de az 1-4. század között végbement vallási változásokat is érzékelteti. Pannonia provincia temetkezési szokásainak története jellemzően a hamvasztással kezdődött: ezt elvégezhették akár temetés helyszínén (ez volt a gyakoribb), akár a közös égetőhelyen felállított máglyán is. A maradványokat ezután vagy kő-, illetve faládába helyezték, vagy egyszerűen beleszórták a sírgödörbe, amit gyakorta kiégettek előtte. A túlvilágra szánt sírmellékleteket olykor a halottal együtt égették el, olykor csak a hamvakkal együtt tették be a sírgödörbe. A hamvasztásos temetkezésnek gyakori formája volt a hamvak halomsírokba való temetése (vélhetően a korábbi szokások továbbéléseként), és a valószínűleg csak részben romanizált eraviscus törzsi arisztokrácia körében megjelenő kocsitemetkezés is. Csontvázas temetkezések ugyanakkor már a provincia területének elfoglalása óta ismertek - sőt korábbról is, hiszen az itt élő népek körében is népszerű volt ez a temetkezési mód - esetenként a szegényebb népesség körében, a viszonylag drága hamvasztás alternatívájaként, s a helyi lakosság a rómaiak megjelenése után is gyakran így temetkezett.

A világtörténelemben egészen a 20-21. század globalizációjáig nem bukkan fel az a fajta szellemi, hitéleti szabadság, amely a római birodalmat (általában, néhány ellenpéldától eltekintve) jellemezte. A hellenizmus korszaka ez, ami a görögöknek a perzsák ellen indított háborújával kezdődött, amely során sikerült a perzsa birodalmat és kultúrát kiszorítani a földközi tenger közvetlen partvidékéről. Így a hellén „szabadgondolkodás” hathatta át a térséget, amelynek szellemi sokféleségét például az egyiptomi hitvilág akkor már több évezredes monolitszerű tömbje is csak gazdagította. Bár az eredeti római ősvallást szegényesnek érezhetjük (hiszen nagyobb isteneit, mítoszokkal bővített hitvilágát is a görögöktől vette át), az animista, s a japán sintoizmushoz hasonló itáliai őshit gazdagította is a későbbi vallási gondolkodást, hiszen például a kereszténység őrangyalait a római férfiak geniusai, s a nők junói ihlették. Ezzel együtt a robbanásszerűen táguló Róma (mint birodalom) természetesen inkább magába szívta a különböző hitvilágokat, már csak a sok-sok különböző népesség különböző gondolkodásmódja és népességek képviselőinek birodalmon belüli mozgása miatt is. A római ősvallás, amelyben sok-sok mindennek volt saját istene, ellenvetés nélkül fogadta be az idegen isteneket és azok tiszteletét. A helyi, romanizált lakosság hit- és gondolatvilágát így több ezer kilométerről érkező szellemi áramlatok is gazdagították és formálták.

A birodalmon belüli temetési rítusváltás a 2-3. század fordulóján következett be, vélhetően részben a feltámadást hirdető misztériumvallások terjedése miatt. Ekkor valószínűleg jelentősen átformálódott a közgondolkodásban a halál megítélése: míg korábban csak egy röpke epizódja volt egy másik dimenzióban az új élet kezdetének (erre kellettek már az emberi kultúra hajnalától a halott mellé helyezett használati tárgyak, az eraviscus előkelők szinte csak átkocsiztak a túlvilágra), az új hitek már a halál mint állomás fontosságát hirdették. Ha pedig a halál mérföldkő egy olyan úton, amelynek vége a feltámadás, akkor a testet, a földi maradványokat célszerű minél jobb állapotban megőrizni. Így megjelentek a kezdetben szabadon álló, majd később a földbe süllyesztett kőszarkofágok (amire Pannoniában a barbár betörésekkel együtt járó sírfosztogatás ellen is szükség volt, hiszen az eltemetés viszonylagos védelmet adott). A drága szarkofág alternatívája a kőlapokkal kibélelt sír volt, míg a késői római korban elterjedtek a tégla (vagy kő-tégla vegyesen) sírok is.

 

Múmiák a római sírokban és keresztények - a cikk folytatása és tanulmány a pátyi késő római sírcsoportok feltárásáról az Archeologia - Altum Castrum Online portálon

 

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA

2012.03.28


Fontosabb kulcsszavak

Aba Sámuel (1) adókedvezmény (1) Al-Duna (1) államalapítás (2) állapotjelentés (2) alsóvár (2) apátsági templom (4) Aquincumi Múzeum (6) aradi vértanúk (1) Aranymonostor (2) Archaeolingua Alapítvány (1) Árpád-kor (1) ásatás (6) avarok (2) barokk (1) Beszédes József (1) BME (1) Bocskai (1) bontás (2) Bortemplom (1) bővítés (1) BTM (3) budai vár (4) Budapesti Régészet (2) Budapesti Történeti Múzeum (9) búvárrégészet (1) Buzás Gergely (7) ciszterci (1) ciszterna (1) civilek (1) Csepel (1) Csillag erőd (1) Csontváry (1) Czoma László (1) Dalmácia (3) Dobó István (1) dombóvári vár (1) egri vár (1) együttműködés (1) életveszély (2) első világháború (2) emlékmű (2) emléktábla (1) Építészettörténeti és Műemléki Tanszék (1) Erdély (1) Erdélyi bástya (1) erdélyi fejedelemség (1) Erzsébetváros (1) Europa Nostra (1) Év Kiállítása (1) Év Múzeuma (1) falkép (4) falkutatás (1) famaradvány (1) fellegvár (1) feltárás (26) felújítás (21) felújítás (1) Fenékpuszta (1) ferences templom (1) ferencesek (1) Festetics (1) Floralia (1) földvár (2) Ford (1) Forster Központ (2) freskók (3) FUGA (1) füleki vár (2) Galamb József (1) gepidák (1) gőzmozdony (1) hadi régészet (1) hagyományőrzés (1) Hajdúsági Múzeum (1) halomsír (1) halomsír (1) Határeset (11) határon túl (12) határon túl (1) Helikon (1) helyreállítás (7) helytartói palota (1) Herman Ottó Múzeum (1) honfoglalók (2) Horvátország (2) Hunyadi János (1) I. Géza (1) ICOMOS (6) II. András (1) II. Rákóczi Ferenc (1) indóház (1) ipari örökség (1) ispánság (1) Istvántelki Főműhely (1) Janotti Judit (1) Kálmán Peregrin (1) kályha (1) kályhacsempe (1) kaputorony (1) Karoling (1) kastély (2) kastélypark (2) katolikus templom (1) kegyhely (1) kelta (1) kiállítás (8) kincs (1) kincslelet (1) királyi palota (1) királysír (7) királytemetkezés (8) Kiscell (1) Kisnemesi Otthonok Országos Találkozója (1) Klissza (1) kocsis temetkezés (1) KÖH (2) kolostor (3) Komor Marcell (1) KÖN (1) Konok Tamás (1) könyvbemutató (1) korona (2) középkor (2) Közkincs-kereső (1) Közlekedési Múzeum (1) Kulturális Örökség Napjai (1) Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (2) kúria (1) kutatás (3) Láng Orsolya (1) Lassányi Gábor (1) látogatóközpont (1) Lechner Tudásközpont (1) Liget Projekt (1) Lóvasút (1) Luxemburgi Zsigmond (1) Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (3) Magyar Károly (1) Magyar Nemzeti Múzeum (2) Máré-vár (1) Mátyás Király Múzeum (4) Mercedes-gyár (1) Mezős Tamás (2) Mithrász (2) mohácsi csata (2) Mór püspök (1) műemlék (12) műemlékem.hu (1) műemléki világnap (2) műemlékvédelem (13) Műemlékvédelmi Szakmérnöki tanfolyam (1) muhi csata (1) műtárgy (1) műtárgy (1) múzeum (6) Múzeumok Éjszakája (2) Múzeumok Majálisa (1) Múzeumok Majálisa (1) Nagy Gergely (1) nagyberuházás (1) Nagyváradi vár (1) Nándorfehérvári diadal (1) Nemzeti Hauszmann Program (1) Nemzeti Kulturális Alap (3) népi építészet (3) Népi Építészeti Program (1) népi műemlék (5) népvándorlás (1) nógrádi vár (1) Novigrad (1) ókeresztény (1) Olimpia Hotel (1) Olof Palme-ház (1) oltár (1) omlás (1) Örökségvédelem Kollégiuma (2) Orseolo Péter (1) őskor (3) őslény (1) ostrom (3) palánk (1) paleontológia (1) pálos (1) Palotajátékok (1) pályázat (2) Pétermonostora (1) pincerendszer (1) posta (2) premontrei (2) Pulszky Társaság (1) Rákóczi (1) református templom (2) régészet (14) Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóság (1) rekonstrukció (4) reneszánsz (1) RepTár (1) reptér (1) restaurálás (5) Rezi Kató Gábor (1) római kor (3) Rómer Flóris Terv (2) Sághi Attila (3) Salamon-torony (3) sánc (1) Sándy Gyula (1) sírbolt (1) sírépítmény (2) sólyi templom (1) szarkofág (2) szarmaták (2) szecesszió (2) Szent László (1) Szent Margit (1) Szent Mihály plébániatemplom (1) szentély (1) Szerbia (1) szkíták (2) szobor (1) tájház (1) tanösvény (2) tatárjárás (1) Teleki László Alapítvány (5) település (1) temetkezés (3) temető (3) templom (1) templom (3) teszkulcs (3) teszt, valami (1) Tomka Gábor (1) török fürdő (1) török kor (3) Tóth Zsolt (1) váci vár (1) vajdaság (1) vár (7) Varga Mariann (1) Várkapitányság (1) Várkert bazár (1) Várkert kioszk (1) várkutatás (2) vármúzeum (1) városfal (1) Városliget (1) vaskor (2) vasút (1) veszély (1) Világörökség (2) víz alatti régészet (1) vonat (1) Wilhelm Gábor (2) Ybl Miklós (1)