Megújulásunk támogatója:  

Muszlimok, magyarok, muszlim magyarok

Az iszlám a középkor egy szakaszában, még jóval a török hódoltság előtt, jelen volt a magyar királyság területén - az Archeologia cikke.
Az iszlám a középkor egy szakaszában, még jóval a török hódoltság előtt, jelen volt a magyar királyság területén - az Archeologia cikke.

http://muemlekem.hu/images/magazin/20150118muszliarcheologia/04.jpgHajdúböszörmény, Berekböszörmény – településnevek, amelyek a böszörmények emlékét őrzik. Ibn Yakub 10. század közepére vonatkozó megjegyzése a Kárpát-medencéből Prágába utazó muszlimokról. Abu Hamid arab utazó 12. század közepi beszámolója a Kárpát-medence muszlimjairól, sőt arról, hogy II. Géza király „szereti a muszlimokat”. Anonymus ötven évvel későbbi krónikája, amely azt írja, hogy a muszlimok Bular országából érkeztek Taksony uralma idején. Intelmek (I. István az idegenekről), törvények (I. Lászlótól kezdve), s magyar források a kálizokról, izmaelitákról, besenyőkről.

Van tehát adat a középkori muszlim közösségek jelenlétéről a magyar királyságban (még ha nem is sok). S akadnak leletek is, mint például az Orosháza határában feltárt Árpád-kori falu, amelynél az állatcsontok vizsgálata, illetve a korabeli szokásoktól eltérő temetkezések nem keresztény, hanem leginkább vélhetően muszlim lakosságra utalnak.

A muszlimok jelenléte tehát érzékelhető a középkori Magyarországon, legalábbis a 13. század végéig biztosan. Történetük megrajzolása egy cikk keretein belül túl nagy falat, s a források sem bőségesek, ám néhány tény rögzítésére, gondolat felvetésére mindenképpen elégségesek.

 

Honfoglalók, kalandozók

A magyar ősvallásként egyfajta sámánizmust, tengrizmust (Ég-isten hit) írnak le a kutatások, ám magáról a hitről, s az ahhoz kapcsolódó szertartásokról nincsenek pontos adatok, jobbára csak más népcsoportokkal kapcsolatos párhuzamok, analógiák alapján írhatók le következtetések. Ám tudjuk, hogy a honfoglaló magyarság nem volt etnikailag egységes, így vélhetően hiba lenne, ha ezt a sokszínűséget nem feltételeznénk a hitvilágukról, az általuk gyakorolt vallásokról. A kalandozás-kori nyugati források pogányként írják le a hozzájuk betörő csapatokat, ami csupán annyit jelent valószínűleg, hogy a nyugatiak számára közismert vallásokat (kereszténység, judaizmus) nem gyakorolták. Az Ural vidéki őshazában, a népvándorlás során, sőt a Kárpát-medencei új hazájukban is, évszázadokon keresztül a sztyeppei népekkel kerültek intenzív kulturális kapcsolatba a magyarok. Ezek körében pedig éppen ebben az időszakban, a 9-10 századtól jelent meg, majd vált meghatározóvá a muszlim hit. A bevezetőben már idézett Ibrahim ibn Jakub al Israil, spanyol származású, arabul író zsidó kereskedő és utazó 955-56-ban Kijevből hazájába tartva leírta a prágai vásárt, ahová a „türkök országából (Magyarországról) muszlimok, zsidók és türk kereskedők jöttek”, hogy áruikért rabszolgákat, ónt és prémeket cseréljenek. Az írás érdekessége, hogy külön említ türköket, vagyis magyarokat is.

A muszlim hitet természetesen nem a honfoglalók többsége, s nem a vezető rétege vallotta, ám vélhetően igaz az a megállapítás, hogy a Kárpát-medencébe a honfoglaló magyarsággal (vagy azt követően) érkezett csoportok közt voltak muszlim hitűek is. A tudományos élet képviselői közül László Gyula ment legtovább, amikor azt írta, hogy „Árpád magyarjai és lovas előkelői … iszlám műveltséget hoztak magukkal”. Ha ez így nyilván túlzás is, de, hogy legkésőbb a 10 században megjelentek muszlim csoportok a magyarok között, az a középkori magyar hagyományban is megőrződött: Anonymus krónikájában Taksony (Géza fejedelem apja és elődje) uralma idejére teszi a beköltözésüket. Ha az adata pontatlan is, annyit mindenesetre elárul, hogy 400 évvel a honfoglalás után a krónikaíró látóterében volt a muszlimok múltja, hiszen úgy érezte, hogy le kell jegyeznie ezt.

 

Türelmesek és türelmesebbek

Bár a keresztény – muszlim ellentétet közhelyként kezeljük, a „békés egymás mellett élés” csak fokozatosan került mind mélyülő válságba. Ennek az oka elsősorban a mainál sokkal pragmatikusabb középkori gondolkodás volt: egy-egy új népcsoport megtelepedését általában nem megakadályozni, hanem ösztönözni igyekeztek. A középkor is vallotta, hogy legfőbb érték az ember, bárt ez nem valamiféle humanista, hanem sokkal inkább anyagias megfontolásból tette. A föld csak akkor ért valamit, ha volt aki megművelje, aki pedig értett valamilyen mesterséghez, vagy például tudott számolni az különleges értéknek számított. A középkor "gazdasági menekültjeinek" speciális szaktudását úgy igyekeztek megőrizni befogadóik, hogy kulturális különállásukat kiváltságjogokkal bástyázták körül. A feladatköreiket pontosan meghatározták, s aztán a közösségek többnyire a saját belső szabályaik szerint működhettek, intézhették a tagjaik közti ügyeket. Éppen a feladatok jövőbeli ellátása miatt a közösség elsorvasztása, erőszakos megtérítése és beolvasztása a társadalomba voltaképpen senkinek sem volt érdeke.

Az iszlámmal, bár valódi hódító vallásként indult már a 7. században, kezdetben nem voltak kibékíthetetlenek az ellentétek. Természetesen Bizáncot megrázta a határain születő világbirodalom (ami rövidesen egymással is marakodó részekre hullott) születése, s a kereszténység számára jó 700 évre elveszett az Ibériai-félsziget is (legalábbis annak egésze). Ám az ezeken a helyszíneken zajló csaták nem a vallás-, hanem a territórium miatt vívott háborúk voltak. A Hispániát visszafoglaló harcokat kezdetben nem a kereszt magasztos eszméjéért vívták, a keresztény harcosok inkább a muszlimok belső hatalmi harcaiba avatkoztak be. A jeruzsálemi zarándoklatok a muszlim hódítás után tovább folytatódhattak, sőt a város a muszlimok egyik legszentebb helye is lett (kezdetben, Jeruzsálem felé imádkoztak, majd éppen a belső ellentétek miatt Mekka és Medina szintjére emelték és itt ki lehetett váltani a mekkai zarándoklatot). A városban a szent helyeket a keresztények viszonylag zavartalanul látogathatták, egészen a 11. század elejéig, amikor az egyiptomi Fátimida-dinasztia elfoglalta Szíriát és Palesztinát, majd Al-Hakim megtiltotta a keresztények zarándoklatát, s leromboltatta a Szent Sír-templomot. Hosszú távon ez az addig példátlan ellenséges viselkedés ágyazott meg a keresztes háborúknak.

http://muemlekem.hu/images/magazin/20150118muszliarcheologia/03.jpg

 

http://muemlekem.hu/images/magazin/20150118muszliarcheologia/05.jpgKultúrák határán

Bár a magyar királyság magja egyértelműen Róma, vagyis a nyugati kereszténység táborába tartozott már hivatalos megalapítása előtt évtizedekkel, a Kárpát-medence egy része bizánci érdekszféraként valószínűleg ingatag területnek számított egy ideig. István a pogány alföldi területek mellett csak a nyugati keresztény hagyományokat őrző egykori Karoling-pannóniai, vagyis dunántúli és északnyugati, korábbi morva területekre alapította királyságát, az ország délkeleti, vallási szempontból Bizánchoz kötődő részét csak később vonta a hatalma alá. A Gyula, majd Ajtony felett aratott győzelmek után lehetett csak a teljes Kárpát-medencére megszervezni az érsekségek rendszerét. Az ortodox hit azonban tovább élt és gyarapodott a 11. század folyamán, Vazul leszármazottai ugyanis élénk kapcsolatba kerültek a kijevi nagyfejedelemséggel, a későbbi I. András feleségét, Anasztáziát is innen hozta. A bizánci rítus továbbélését, virágzását ortodox kolostorok sora bizonyítja.

Az alapvetően keresztény, de mindkét (katolikus és ortodox) rítust támogató országban természetesen létezett a judaizmus és a muszlim hit is. Ezek elkülönülő, jól körülírható csoportok lehettek. A muszlim hitet vallók, akiket a forrásokban többnyire izmaelitaként, kálizként említenek, a kereskedésen túl többnyire vámszedéssel, majd pénzveréssel, valamint katonáskodással, határvédelemmel foglalkoztak. Az első ismert törvényi említésük 1092-ből való, amikor a szabolcsi zsinat határozata a kereskedőket kifejezetten az izmaelitákkal azonosította és bár kikeresztelkedésüket, és ezáltal asszimilációjukat támogatta, de ha mégis visszatértek eredeti hitükhöz, annak szankciója csak annyi volt, hogy vissza kellett térniük elkülönült életmódjukhoz is: „A kereskedőket, akiket izmaelitáknak neveznek, ha kiderül róluk, hogy megkeresztelkedésük után visszatértek a körülmetélésen alapuló régi törvényükhöz, lakhelyeikről elkülönítve, más falvakba telepítsék át. Azok pedig, akik a vizsgálat során ártatlanoknak bizonyulnak, saját lakhelyükön maradjanak.” László korában tehát nem volt szó erőszakos térítő tevékenységről a körükben.

 

Hullámvölgy, aranykor, majd eltávolodás - a cikk folytatása az Archeologia - Altum Castrum Online portálon 

 

 

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA

 

Forrás: Archeologia - Altum Castrum Online
2015.01.18


Fontosabb kulcsszavak

Aba Sámuel (1) adókedvezmény (1) Al-Duna (1) államalapítás (2) állapotjelentés (2) alsóvár (2) apátsági templom (4) Aquincumi Múzeum (6) aradi vértanúk (1) Aranymonostor (2) Archaeolingua Alapítvány (1) Árpád-kor (1) ásatás (6) avarok (2) barokk (1) Beszédes József (1) BME (1) Bocskai (1) bontás (2) Bortemplom (1) bővítés (1) BTM (3) budai vár (4) Budapesti Régészet (2) Budapesti Történeti Múzeum (9) búvárrégészet (1) Buzás Gergely (7) ciszterci (1) ciszterna (1) civilek (1) Csepel (1) Csillag erőd (1) Csontváry (1) Czoma László (1) Dalmácia (3) Dobó István (1) dombóvári vár (1) egri vár (1) együttműködés (1) életveszély (2) első világháború (2) emlékmű (2) emléktábla (1) Építészettörténeti és Műemléki Tanszék (1) Erdély (1) Erdélyi bástya (1) erdélyi fejedelemség (1) Erzsébetváros (1) Europa Nostra (1) Év Kiállítása (1) Év Múzeuma (1) falkép (4) falkutatás (1) famaradvány (1) fellegvár (1) feltárás (26) felújítás (21) felújítás (1) Fenékpuszta (1) ferences templom (1) ferencesek (1) Festetics (1) Floralia (1) földvár (2) Ford (1) Forster Központ (2) freskók (3) FUGA (1) füleki vár (2) Galamb József (1) gepidák (1) gőzmozdony (1) hadi régészet (1) hagyományőrzés (1) Hajdúsági Múzeum (1) halomsír (1) halomsír (1) Határeset (11) határon túl (12) határon túl (1) Helikon (1) helyreállítás (7) helytartói palota (1) Herman Ottó Múzeum (1) honfoglalók (2) Horvátország (2) Hunyadi János (1) I. Géza (1) ICOMOS (6) II. András (1) II. Rákóczi Ferenc (1) indóház (1) ipari örökség (1) ispánság (1) Istvántelki Főműhely (1) Janotti Judit (1) Kálmán Peregrin (1) kályha (1) kályhacsempe (1) kaputorony (1) Karoling (1) kastély (2) kastélypark (2) katolikus templom (1) kegyhely (1) kelta (1) kiállítás (8) kincs (1) kincslelet (1) királyi palota (1) királysír (7) királytemetkezés (8) Kiscell (1) Kisnemesi Otthonok Országos Találkozója (1) Klissza (1) kocsis temetkezés (1) KÖH (2) kolostor (3) Komor Marcell (1) KÖN (1) Konok Tamás (1) könyvbemutató (1) korona (2) középkor (2) Közkincs-kereső (1) Közlekedési Múzeum (1) Kulturális Örökség Napjai (1) Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (2) kúria (1) kutatás (3) Láng Orsolya (1) Lassányi Gábor (1) látogatóközpont (1) Lechner Tudásközpont (1) Liget Projekt (1) Lóvasút (1) Luxemburgi Zsigmond (1) Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (3) Magyar Károly (1) Magyar Nemzeti Múzeum (2) Máré-vár (1) Mátyás Király Múzeum (4) Mercedes-gyár (1) Mezős Tamás (2) Mithrász (2) mohácsi csata (2) Mór püspök (1) műemlék (12) műemlékem.hu (1) műemléki világnap (2) műemlékvédelem (13) Műemlékvédelmi Szakmérnöki tanfolyam (1) muhi csata (1) műtárgy (1) műtárgy (1) múzeum (6) Múzeumok Éjszakája (2) Múzeumok Majálisa (1) Múzeumok Majálisa (1) Nagy Gergely (1) nagyberuházás (1) Nagyváradi vár (1) Nándorfehérvári diadal (1) Nemzeti Hauszmann Program (1) Nemzeti Kulturális Alap (3) népi építészet (3) Népi Építészeti Program (1) népi műemlék (5) népvándorlás (1) nógrádi vár (1) Novigrad (1) ókeresztény (1) Olimpia Hotel (1) Olof Palme-ház (1) oltár (1) omlás (1) Örökségvédelem Kollégiuma (2) Orseolo Péter (1) őskor (3) őslény (1) ostrom (3) palánk (1) paleontológia (1) pálos (1) Palotajátékok (1) pályázat (2) Pétermonostora (1) pincerendszer (1) posta (2) premontrei (2) Pulszky Társaság (1) Rákóczi (1) református templom (2) régészet (14) Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóság (1) rekonstrukció (4) reneszánsz (1) RepTár (1) reptér (1) restaurálás (5) Rezi Kató Gábor (1) római kor (3) Rómer Flóris Terv (2) Sághi Attila (3) Salamon-torony (3) sánc (1) Sándy Gyula (1) sírbolt (1) sírépítmény (2) sólyi templom (1) szarkofág (2) szarmaták (2) szecesszió (2) Szent László (1) Szent Margit (1) Szent Mihály plébániatemplom (1) szentély (1) Szerbia (1) szkíták (2) szobor (1) tájház (1) tanösvény (2) tatárjárás (1) Teleki László Alapítvány (5) település (1) temetkezés (3) temető (3) templom (1) templom (3) teszkulcs (3) teszt, valami (1) Tomka Gábor (1) török fürdő (1) török kor (3) Tóth Zsolt (1) váci vár (1) vajdaság (1) vár (7) Varga Mariann (1) Várkapitányság (1) Várkert bazár (1) Várkert kioszk (1) várkutatás (2) vármúzeum (1) városfal (1) Városliget (1) vaskor (2) vasút (1) veszély (1) Világörökség (2) víz alatti régészet (1) vonat (1) Wilhelm Gábor (2) Ybl Miklós (1)