Királysírok Árpádtól Aba Sámuelig

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170219kiralysirokarch/ciml.jpgA középkori magyar királytemetkezéseinkről indított cikksorozatot az Archeologia. A fejedelmi temetkezések és Szent István után már Aba Sámuelnél tartanak.

2017.02.19
Írta: Buzás Gergely - Kovács Olivér

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170219kiralysirokarch/001.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170219kiralysirokarch/002.jpgA magyar királyok földi maradványainak a pontos sorsa többnyire szinte ismeretlen, vagy felettébb bizonytalan. Még nagyobb a homály a 10. századi fejedelmi temetkezések esetében – kezdődött el a cikksorozat a portálon. Mint a szerzőpáros – Buzás Gergely és Kovács Olivér – írja, Árpád temetkezésével kapcsolatban Anonymus dobott kutyacsontot a tudomány és a laikusok elé, amelyet már a 18. század vége óta próbáltak megfejteni, illetve a megfejtést bizonyítani – mindeddig sikertelenül: „Árpád fejedelem ezután az Úr megtestesülésének 907. esztendejében elköltözött e világból. Tisztességgel temették el egy patak forrása felett, ahonnan az kőmederben folyik Attila király városába. A magyarok megtérése után azon a helyen egy Fehérnek nevezett templomot emeltek a szent Szűz, Mária tiszteletére.” Pedig a leírás első pillantásra információban gazdagnak tűnik, s jó okunk van feltételezni, hogy Attila király városa Óbudával, Aquincummal azonosítható, azonban a szeszélyes fantázia ezen kívül több helyütt is megtalálni vélte Árpád nyughelyét. Jeremiah Milles még a 18. század vége felé Carnuntumnak vélte Attila városát, s eszerint Árpádot a mai Bad Deutsch-Altenburg (Németóvár) területén lévő kurgánban temették volna el. A dombot többször is megásták a 19. század első felében, bronzkori leletanyag ugyan előkerült, de sírhely nem. Utoljára több mint egy évszázada, 1912-ben kutatott a Magyar Nemzeti Múzeum a területen, természetesen eredménytelenül. A németóvári elmélet azonban makacsul vissza- és visszatér, de feltehetően körülbelül akkora valóságértéke van, mint Árpád sírjának pomázi, vagy vértesbéli változatának.

Az első magyar uralkodó, akinek sírjáról hiteles adat maradt fenn Árpád unokája, Taksony. Sem születésének, sem fejdelemmé válásának, sem halálának az időpontja sem ismert. 950 körül még nagybátyja, Falicsi uralkodott, 973-ban már biztosan fia Géza küldött követeket a quedlinburgi birodalmi gyűlésre, tehát ekkor valószínűleg ekkor ő már nem volt életben, de akár már egy évtizeddel korábban is elhunyhatott. A Képes Krónika I. András király 1047-es koronázása kapcsán mondja el, hogy András testvére Levente, aki éppen ekkor halt meg "nem élt katolikus módra, a Dunán túl Taksony falvánál temették el; mondják ott van eltemetve pogány módra őse Taksony is". Taksony sírjának leginkább feltételezett helye a róla elnevezett Pest megyei Taksony település lehet, de a területen még nem folyt célzott régészeti kutatás.

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170219kiralysirokarch/003.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170219kiralysirokarch/004.jpgElméletileg könnyű helyzetben vagyunk Taksony fiának, Géza fejedelemnek temetkezési helyével kapcsolatban is, hiszen róla is van forrásunk. Igaz, meglehetősen késői, hiszen a krakkói lengyel krónikás Jan Długosz 1440-ben, Ulászló megkoronázása alkalmával járt Székesfehérváron, ahol a piactéren álló Szent Péter és Pál templomról írja, hogy itt van eltemetve Géza fejedelem és felesége, Szent István anyja, Adleida lengyel hercegnő, Mieszkó fejedelem lánya. A magyar történészek egy része többek között éppen Adleida említése miatt tartja hiteltelennek ezt a forrást, hiszen a Képes Krónika Szent István legendájára hivatkozva azt állítja, hogy István anyja az erdélyi gyula lánya, Sarolt volt. Csakhogy Szent István legendáiban ez az adat sehol sem szerepel, és az egyetlen kortárs forrás, Merseburgi Thietmar Géza feleségét a szláv Beleknegini néven említi. Viszont Długosz műve nem az egyetlen forrás, ahol a lengyel hercegnő személye megjelenik. A XIII. századi, valószínűleg Krakkóban keletkezett, úgynevezett magyar-lengyel krónika szintén a lengyel fejedelem, Mieszkó lányát, Athleidát nevezi meg Géza feleségeként és Szent István anyjaként. Függetlenül attól az igen izgalmas kérdéstől, hogy hogyan oldhatóak fel a különböző források ellentmondásai Szent István anyja ügyben, az elég valószínű, hogy Długosz ismerte ezt a korábbi lengyel krónikát, és ezért azonosította Géza feleségének általa Székesfehérváron látott sírját a magyar-lengyel krónikában szereplő lengyel hercegnő sírjával, tehát elbeszélésének ez a része mit sem von le szavahihetőségéből. Mivel ő valóban szemtanú volt, ezért nincs semmi okunk kételkedni abban, hogy Géza fejedelem és felesége sírja 1440-ben valóban a székesfehérvári piactéren álló Szent Péter és Pál templomban volt látható.

Szent István temetkezésével kapcsolatban felteszik a szerzők a kérdést: mi az amit valóban tudunk az első magyar király sírjáról? Biztos a temetés helye, vagyis az általa feltehetően átépített (és nem "zöldmezős beruházásként" alapított) bazilika, amely a halálakor még nem volt felszentelve. Magát a sírt Kralovánszky Alán azonosított 1970-71-ben a bazilika közepén. Nem pusztán sírhelyről van szó, hanem egy többször átalakított építmény maradványáról is. A magját egy kváderkövekből épített kripta képezte, amit feltehetően a szentté avatás után építettek a régi sír helyére. A kriptába lépcső vezetett le. Esetleg ebben a kriptában helyezhették el a díszes szarkofágot. Nem zárható ki, hogy ez a szarkofág, még eredeti római formájában, földbe ásva szolgált Szent István eredeti sírjaként is, de díszítését biztosan akkor kapta, amikor a kriptában elhelyezve a zarándokok számára láthatóvá vált. A kripta viszonylag csekély mélysége alapján biztosan kiemelkedett a bazilika korább padlószintjéből, így homlokzati falán a zarándokok számára betekintő ablakokat is kialakíthattak. Erős oldalfalai feltehetően egy oltárbaldachint tarthattak. Később az egész kriptát egy vastag alapfallal vették körül, ami egy lépcsős talapzatot és valamilyen komoly kőépítményt, feltehetően egy sírkápolnát tartott. Sajnos az alapozás és nagyrészt a kripta keleti felét is egy újkori beásás teljesen elpusztította, így a sírkápolna alaprajza, sőt teljes kiterjedése sem ismert. Érdemes lenne azonban funkcionális szempontból is komolyan megvizsgálna azt a nagyon gazdag III. Béla-kori, 12. századi kőfaragvány csoportját a bazilikának, amelynek csak egy része tartozott egy monumentális díszkapuhoz, más faragványok valamilyen belsőépítészeti szerkezet elemei lehettek, hogy nem lehetséges-e, hogy ennek a sírkápolnának a kövei is közöttük vannak.

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170219kiralysirokarch/005.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170219kiralysirokarch/006.jpgBár I. Szent Istvánt Péter követte a trónon, mégis a harmadik magyar uralkodó halt meg másodikként, így vele folytatják a sorozatot. Aba Sámuel halálának időpontja nem olyan jól dokumentált, mint István esetében, tudjuk, hogy 1044 júliusában, a ménfői csatát követően hunyt el. Halálának körülményeiről több, egymásnak némiképp ellentmondó adat is fennmaradt: az altaichi évkönyvek szerint futása közben egy faluba menekült, ahol egy villám felgyújtotta a házat, melyben elrejtőzött. Aztán egy ideig bujdosva lappangott, míg el nem fogták, majd magyar és német bírák halálra ítélték és kivégezték. A bajor Johannes Aventinus a 16. század elején úgy vélte, hogy német foglyai szolgáltatták ki. Leginkább részletesnek a Képes Krónika bizonyul: „Aba király elfutott a Tisza felé és ott egy faluban, egy régi veremben, azok a magyarok, kiknek király korában ártott, megölték, aztán eltemették egy templom mellé. Néhány év múlva, midőn testét kiásták sírjából, szemfedőjét és ruházatát ép állapotban találták, és sebhelyeit begyógyulva, aztán eltemették újra, saját monostorában, Saáron.” Itt már egyértelműen arról van szó tehát, hogy magyarok ölik meg a menekülő királyt.

A „régi verem”, mint a gyilkosság helyszíne, elsőre talán érthetetlen, azonban vélhetően egyszerű félrefordításról van szó. A szláv „debra” szó a tévedés forrása, amely üreget, vízmosásos mélységet jelent – ebből származik a ma ismert Feldebrő neve. Vagyis itt kerülhetett sor a gyilkosságra, s a település temetője volt Aba Sámuel első nyughelye.

 

A cikkek az Archeologia - Altum Castrum portálon:

Királysírok: fejedelmek a királyok előtt

Királytemetkezések: Szent István sírja

Királytemetkezések: karnyújtásnyira Aba Sámueltől

 

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA

 

 
 

hangos térkép

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20100923makta/uj.jpg

M-akta: térfotó galériák templomról, kastélyról, ereklyéről
A különálló képek gyakran nem adnak pontos képet egy-egy műemlék arányairól, arról, hogy egy séta során hogyan haladunk lépésről lépésre. Ezen próbálnak segíteni a térfotó galériák: bejárható akár a tornaszentandrási templom, akár a felújítás alatt álló edelényi kastély, akár a győri székesegyház, ahol Szent László hermáját őrzik.

 
Kikötőt kerestek, kolostort találtak?

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170917dunaujvkolostor/ciml.jpgA legújabb eredmények szerint nem római kori a víz alatti építmény Dunaújvárosnál. Viszont a rejtélyes pentelei kolostor nyomára vezethet.

» tovább

Róma fotópályázat: eredmények és kiállítás

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170917romafotoeredmeny/ciml.jpgMegnyílt a Róma örök, a város változik című fotókiállítás a Fürdő múzeumban. Most kiderül, kik győztek, s mely képek láthatóak a tárlaton.

» tovább

Táblát kap végre az elfeledett építész

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170914honelemlektabla/ciml.jpgSzeptember 16-án szombaton felavatják Hőnel Béla emléktábláját Mosonmagyaróváron, hajdani lakóháza, a postapalota homlokzatán.

» tovább

Róma fotópályázat: eredményhirdetés, megnyitó!

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170912romafotokiall/ciml.jpgSzeptember 17-én, 13 óra 45 perckor megtudjuk, kik kapják a díjakat, s mely fotók szerepelnek a kiállításon. 

» tovább

Vitányvár: összedől, mire feltárnák?

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170906vitanyvar/ciml.jpgA jó hír, hogy szépen halad Vitányvár régészeti kutatása. A rossz, hogy helyenként már életveszélyes a romterület.

» tovább