Aquileia és a titokzatos lovas

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170205aquileialovas/ciml.jpgMég ha nem is kalandozó magyar harcos nyilaz hátrafelé az altemplom falképén, Aquileianak az egyetemes történelemben fontos, a magyarban pedig epizódszerepe van.

2017.02.05
Fotó, szöveg: Kovács Olivér

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170205aquileialovas/01.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170205aquileialovas/02.jpgFeheruuaru rea meneh hodu utu rea” - ez az egyik legfontosabb magyar nyelvű szórványemlék az 1055-ben kelt tihanyi alapítólevélben. A latin nyelvű szöveg összesen 58 magyar szót őrzött meg, köztük a mondattöredéket is, amely vélhetően a Balaton-felvidéken futó római eredetű hadiutat jelöli meg. Ez keleti irányban tehát Fehérvárra tartott, ám nyugat felé sokkal hosszabban Itáliában, az egykori római birodalom szívében ért véget. Ennek az útnak volt egy fontos állomása az Adriai tenger partjától néhány kilométerre fekvő Aquileia a Natissa folyó partján. A hadiút áldás és átok is volt egyszerre a településnek: a rajta futó kereskedelmi- és zarándokforgalom gyarapította, ám a felvonuló katonai csapatok időről időre pusztították a várost. 

Aquileia már a Krisztus előtti második században megszületett, akkor még határvárosként az illírek területe mellett. A birodalom növekedése során a kora császárkor idejére a birodalom egyik kereskedelmi és kulturális központjává vált. Ide futott be a Tiberius császár idején kialakított (valójában időszakosan már a paleolitikum óta használt) Borostyánkő-út, amelyből a Dunántúl legfontosabb útja, a Via Magna (a tihanyi alapítólevélben is említett nagy hadiút) is leágazott. A 2. század második felében több mint százezer lakója volt. A város már a 4. századtól a korai kereszténység egyik központja, patriarchái rendre komoly szerepet játszottak mind a térség, mind a kereszténység történelmében. A 4. században császári palotát építettek Aquileiában, amelyet ekkor a világ kilencedik legnagyobb városaként tartottak számon.

A gazdagsága természetesen vonzotta a rabló hadakat is. 401-ben a nyugati gótok, 452-ben pedig a hunok vették be és pusztították. A 6. század második felében a longobárdok foglalták el, a város egy részében tartósan meg is telepedtek. Később betörtek ide az avarok, a karinthiai szlávok, majd a 9-10. század fordulójától a kalandozó magyarok is. 901-ben a laidbachi ütközetben, amely valószínűleg a magyarok vereségével végződött, Frigyes aquileiai patriarcha is részt vett, sőt sírverse neki tulajdonítja a csata kimenetelét. Az ezt követő évtizedekben a magyarok többször is visszatértek, azonban a feljegyzések szerint inkább a környező településeket rabolták ki.

A cikket a fotók alatt folytatjuk!

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170205aquileialovas/allo.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170205aquileialovas/03.jpgLogikusnak tűnt tehát a katedrális altemplomának falán hátrafelé nyilazva menekülő lovas alakját kalandozó magyar harcosként azonosítani, a kisszámú útikönyvi utalás is így említi. Akad azonban jó néhány jogos ellenérv. A templom ugyanis még a 8. század végén elromosodott, felújítására csak a 11. század első felében került sor, az altemplomi falképek is csak ezután készülhettek. Ráadásul a ma ismert réteg alatt egy másik is van, így valószínű, hogy a hátrafelé lovazó és az őt üldöző lovas alakja a 12. századból származik. A kép tehát csaknem két évszázaddal a kalandozások kora után készülhetett, amikor a pusztító magyarok emléke már aligha élt túl elevenen. Veszprémy László hadtörténész összegző tanulmányában arra jutott, hogy az egyébként három epizódot felvonultató falkép ezen részlete a muzulmán és a keresztes harcos harcmodorát, fegyverzetét volt hivatott bemutatni, a menekülő íjász tehát aligha lehet magyar kalandozó.

A falképet leghelyesebb úgy tekintenünk tehát, mint a könnyűlovas keleti és a nehézlovas nyugati harcmodor kortárs megörökítését. Mivel a könnyűlovasság fegyverzete, taktikája a múlt ezredforduló táján, s az azt követő két évszázadban meglehetősen hasonló volt, alighanem ugyanígy ábrázoltak volna egy magyar harcost is.

Aquileia jelentősége a kora középkor után már folyamatosan csökkent, a patrirchátius központja már a 6. században átkerült Gradoba, a 13. században Udinébe, s csak a 15. században, immár velencei fennhatóság alatt lett Aquileia újra székhely. Az elromosodott épületeit többnyire kőbányaként használták, ma már egyáltalán nem érzékeljük hajdani kiterjedését. A római kori épületekből csak ízelítőként láthatunk itt-ott alapfalakat. Épségben áll azonban a nemzetközileg elsősorban mozaikjai miatt ismert katedrális, amely 1998 óta a Világörökség része. 

 

Határon túli cikkeink

 

 

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA

 

 
 

hangos térkép

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20100923makta/uj.jpg

M-akta: térfotó galériák templomról, kastélyról, ereklyéről
A különálló képek gyakran nem adnak pontos képet egy-egy műemlék arányairól, arról, hogy egy séta során hogyan haladunk lépésről lépésre. Ezen próbálnak segíteni a térfotó galériák: bejárható akár a tornaszentandrási templom, akár a felújítás alatt álló edelényi kastély, akár a győri székesegyház, ahol Szent László hermáját őrzik.

 
Megmutatják Szolnok láthatatlan várát

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170326szolnokivar/ciml.jpgBár ami egyszer már elpusztult, nem teremthető újra, megmutatni még meg lehet. Részben digitálisan éled újra a helyszínen a szolnoki vár.

» tovább

A Holtak útja a Baradla-barlangban

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170322baradla2/ciml.jpgKéső bronzkori temetkezések sokasága, halotti rítusok jelei, elrejtett kincsleletek – folytatjuk a Rezi Kató Gábor őskoros régész által írt összefoglalót a Baradla-barlangról.

» tovább

Miért éppen a Szepesség?

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170319szepesseg/ciml.jpgAz egykori Szepes vármegye sok szempontból az ország egyik legfejlettebb térsége volt – épített öröksége is kimagasló.

» tovább

Ötven éve maradt a zsámbéki romtemplomnak

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170315zsambektempl/ciml.jpgSzakértők szerint jó esetben fél évszázadig tartható fenn még romként a zsámbéki templom. A kőpusztulás jelentős, halódik a szerkezete is.

» tovább

Átadták az örökségvédelmi díjakat

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170315dijatadas/ciml.jpgÁtadták a Műemlékvédelemért – Forster Gyula-díjat, illetve a Régészeti örökségért – Schönvisner István-díjat a nemzeti ünnep alkalmából.

» tovább