Tilicske várának maradványai

A képek forrása: www.varak.hu
A képek forrása: www.varak.hu



Ország: Románia
Szélesség (lat): N 45° 48,191'
Hosszúság (lon): E 23° 50,217'
Védettség van? nem tudom
Védettség száma:
Típus: Vár, várkastély
Jelentőség: Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 3
Magyar történelmi jelentőség: 4
A település mai neve: Tilișca
A település magyar neve: Tilicske
A település német neve:
A település latin neve:
Cím: A faluból északnyugatra induló út északi oldala fölötti domb tetején
Egyéb adat:
Rövid leírás: A Szebeni-havasokhoz tartozó Szerdahelyi-hegység ÉK-i részében, a Szelistyei patak mellett fekszik Tilicske falu, melyet 1366-ban „poss. Thylichke” néven említenek először a források. A helység északi határában magasodó hegyen egy, a XIII. század második felében épült határvár romjai láthatók.
Tilicske középkori váráról oklevelek nem maradtak fenn. Közvetett adatok és az itt talált leletek bizonysága szerint a 13. sz. második felében épült és a 15. sz. közepéig használták. Napjainkban csupán egy 7 méternyi hosszú alapfala tekinthető meg a felszínen, a többit még a múlt század elején elhordták a helyi építkezésekhez. Kerítőfala és tornyai, melyeket jelenleg föld takar, több helyen elérik a 2 m-es magasságot. A kutatások szerint a 15. sz. közepén, tűzvész nyomán pusztult el a vár. A romok között talált hamu és faszén maradványok egyértelműen igazolják ezt a feltevést.

A várban az 1960-as évek közepén Thomas Nägler végzett ásatásokat. Leírása sokat segít a vár alakjának, korának meghatározásában.
Thomas Nägler: Die mittelalterliche burg Tilişca nach ihrer archäologischen Erforschung. Forschungen zur Volks- und Landeskunde, 1. 1967. 77-85.

„Annak ellenére, hogy több történész is foglalkozott Tilicskével, mégis a legkevésbé ismert várak közé tartozik Dél-Erdélyben. Csaknem az összes falmaradvány eltűnése – csak egy 7 m hosszú és 1 m magas fal áll még ma is – valamint az oklevelek rejtélyes hallgatása erről az építményről, több egymástól eltérő hipotézisre vezettek. Ez a körülmény késztetett minket arra, hogy a középkori Tilicske várát ásatásokkal megkutassuk.
A helyszín a falutól északra egy „Cetate”-nek nevezett hegyen 712 m magasságban fekszik. A meredek keleti lejtő a falu fölött egy mély nyeregben végződik, amely a „Cetate” hegyet a szomszéd „Căţănaş”-tól elválasztja, ahol az elmúlt években egy megerősített települést találtak és kutatattak meg a dákok korából. A meredek déli oldalon még ma is sziklák emelkednek, amiket fenyőfák nőttek be. A hegy déli lábánál folyik keleti irányba a „Lunca”-patak, ennek völgyében fekszik a falu egy része. Nyugat felé lejt a fennsík, elkeskenyedik és végül egy magasan fekvő nyeregben végződik. A folytatást a „Mărunţişul” hegy képezi, ez ugyanolyan magas, mint a „Cetate”. Észak felé a lejtő sokkal laposabb. Itt, ott kisebb teraszok is megjelennek.

A kerítőfal vonalát nagyrészt még ma is követhetjük a sorba rendezett kövek nyomán, amik a törmeléktől megkülönböztethetők, annak ellenére, hogy egyiküket, másikukat ellepi a fű és a bozót. Az ásatás alkalmával a kerítőfal északi és keleti része 16 helyen lett megfogva. A déli oldalon ásatásokra nem volt szükség a fal megállapításához, mert ennek vonala könnyen azonosítható. A kerítőfalat fejtett palából építették, amit a helyszínen találtak vagy a környéken bányászták, ahol nagy mennyiségben fellelhető. A kötőanyagként szolgáló habarcsba kődarabokat kevertek. A vár területén három ponton nagyobb mennyiségű oltott mész maradékát lehetett megállapítani, ami a falazat építésének idejéből származik.

A kerítőfal teljes hosszában a hegy peremén épült fel. A vár körvonala így a terepalakulatokhoz lett igazítva. Ezt a szemléletet követelte meg az erődítés nyugati meghosszabbítása is, mégpedig azon a helyen, ahol a lejtő a nyereg felé meredeken fut le. Az ásatások bebizonyították, hogy a kerítőfal a legtöbb helyen közvetlenül a sziklára lett építve. Egyes helyeken a falazat belső oldala 30-40 cm magasságban egy kb. 10 cm széles lábazatot mutat. A kerítőfal átlagos vastagsága 1,40 m. Az alaprajza alapján körteformájú vár hossza eléri a 260 métert és a Nyugat felé meghosszabbított csúcsa nélkül 175 m.

Az erődítést a kerítőfalon kívül még a rajta elhelyezett tornyok is szolgálták. A nyugati irányban meghosszabbított várnyak nem kívánt külön megerősítést, mert a falazat majdnem egymás mellett fekszik (kb. 10 m). Komolyabb erősítés elsősorban a felső plató északi oldalán volt szükséges, mivel a várat erről az oldalról volt a legkönnyebb ostromolni. Hogy a tornyok hol álltak, könnyű volt felismerni, mert ott – hasonlóképpen, mint a kerítőfalnál – kisebb kiemelkedések voltak és ritkább aljnövényzet borította a terepet.

A négy toronyból, amit a várban felfedeztek, egy a meredek déli oldalon található, a másik három az északi oldalon fekszik. Alaprajzuk alapján ez a négy torony különbözik egymástól, mégis mindegyik megközelítőleg négyzetes formájú és kivétel nélkül a kerítőfal belső oldalára épültek. Ami az építés technikáját illeti, mind különböző, ez elsősorban az építkezés különböző fázisaira utal.
Az első toronynál a kerítőfal egybeépült a torony egyik falával, míg a többi falazat a kerítőfalhoz csatlakozik. Ettől eltérően, a második torony nagyobb és jobb építésű. Mind a négy falat alapozásra emelték, ahol az egyik fal a kerítőfalhoz fekszik, így egy dupla falazat állt elő.
Az, hogy ez a torony egy önálló fallal rendelkezik Északon, azzal magyarázható, hogy elsősorban egy ellenséges támadásnak kitett ponton áll és másodsorban mellette, Nyugat felől egy keskeny bejárata a várnak szabadon maradt, amely akkoriban ezzel a toronnyal volt védve. A harmadik déli torony az északi kerítőfalon ugyanúgy épült meg mint a második, csak ez sokkal kisebb. A tornyok különböző építési módjai azt bizonyítják, hogy később épültek mint a kerítőfal és valószínűleg különböző építési fázisokban készültek el. A második torony lehet a legidősebb, mivel ez közvetlenül a keskeny bejárat mellett áll, ami a kezdetektől fogva létezett. Arra azért szeretnénk figyelmeztetni, hogy valószínűleg túl nagy időkülönbségekről nem lehet szó.

A déli kerítőfal melletti torony az egyetlen, amiről feltételezhetjük, hogy a kerítőfallal együtt épülhetett, mert a kerítőfal sziklatömbjei és a torony mindkét oldalfala egymásba kapcsolódnak. A bejárat a hátsó falon található a kerítőfallal szemben, míg a többi toronynál valamelyik függőleges, a kerítőfalhoz kötött oldalfalon van. A toronyfalak átlagos vastagsága 0,70 m. A tornyok feltáró ásatásakor különféle cserépdarabok és vastárgyak kerültek elő, ezekre később visszatérünk.

A vár egy másik erődítési eleme a sáncárok volt, amit az északi lejtőnél a kerítőfal mentén alakítottak ki, mégpedig a faltól 8-15 méter távolságban. A sánc mára már szinte teljesen eltűnt, míg az árok most 0,5 m mély. A sáncárok szerkezetének megvizsgálásához két átvágás készült, ami függőlegesen fut a várromokon át, keresztül a falakon és sáncokon.

A főbejárat a vár legnyugatibb végén található és egy szellemes megoldást mutat. Az út, ami az északi oldalon vezet – még ma is jól látható, mert a most használt útból ágazik le – a várbejáratba torkollik (4,10 m széles), ami az északi oldalon a „bástyaszerű” kerítőfallal, míg délről a sziklahasadékkal rendkívül jól védett. Innen a felső platóhoz ott lehet feljutni, ahol a kerítőfalak különösen messze vannak egymástól, és egy második, 3,10 m széles bejáratot hagytak szabadon. Két különböző hosszúságú fal (1,70 és 10 m), amik a kerítőfaltól indulnak, osztják a várat két részre: egy magasan fekvő részre, ahol az összes építmény található és egy mélyebben fekvő részre, ami talán mellékudvarként, de mindenek előtt bejáratként szolgált. A két egymást követő bejárat a kerítőfallal egy építészeti egységet képez. Ezáltal elsősorban egy megerősített bejárat jött létre és másodsorban e terület, amely az ostromlóknak, betörési pontként szolgálhatott volna, a védelmi rendszerbe lett integrálva.
A második bejárat a vár déli részén található. Ez 3,95 m széles és arra a területre tervezték, ahol a kerítőfal szögben megtörik. A kaputól Északra fekvő kerítőfal, mint homlokfal 3,8 m vastagságra lett kiszélesítve, míg az ettől Délre lévő kerítőfalat kifelé erősítették meg, ezáltal egy szabálytalan, masszív nyíl alakzat 3,60 x 4,0 x 4,30 x 4,50 m keletkezett. A harmadik, már említett bejárat (0,90 m széles) az északi kerítőfalon található Nyugatra a II. toronytól.

Tilicske középkori várában más építményeket is elhelyeztek a kerítőfalnál, vagy a vár belső területén. Ezek az épületek (az alaprajzon 1-5 számmal jelöltek) különböznek úgy az építési módjukban, mint a felhasználásukban, a tornyoktól. Kettő közülük az északi kerítőfalnál fekszik (1-2). Ezen épületekben kevesebb terméskő volt szétszóródva, mint a tornyokban. Ha az ember ezt a tényt hozzáadja ahhoz, hogy az összes falmaradvány azonos magasságban maradt meg (0,60 m), arra a következtetésre jut, hogy itt faépítmények alapfalairól van szó.

A leírás forrása: Karczag Ákos / www.varak.hu
Adatlapot készítette: szépmíves
Adatfelvétel ideje: 2016-11-13 16:10:29
 
 

Közeli objektumok (légvonalban)

Határeset

 

Összetett keresés