Sólyomkővára




Ország: Románia
Szélesség (lat): N 47° 6,892'
Hosszúság (lon): E 22° 22,991'
Védettség van? igen
Védettség száma: BH-I-s-B-00988
Típus: Vár, várkastély
Jelentőség: Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 3
Magyar történelmi jelentőség: 3
A település mai neve: Peștiș
A település magyar neve: Sólyomkőpestes
A település német neve:
A település latin neve:
Cím: Élesdtől 6 km-re fekszik észak irányban
Egyéb adat: A Réz-hegységben fekszik, a Sólyomkő-patak, vagy Pestes-patak felett emelkedő sziklabércen
Rövid leírás: Első írásos említése 1306-ból származik, Solumkeu néven. A Sólyomkő várnév a magyar sólyom madárnévnek és a hegyi lovagvárak megnevezéseiben gyakori kő – szikla, sziklás hegy – főnév összetétele
A Dunántúlról származó Geregye nembeli Écs fia, Pál országbíró, 1236-ban több birtokot nyert a királytól, a Sebes-Körös és a Berettyó mentén. A tatárjárás után, birtokainak védelmére, 1242 és 1276 között felépítette Adorján (Szalárd mellett) és Sólyomkő várait. Sólyomkő vára volt hivatott a Sebes-Körös menti Barátka és a Berettyó menti Vámosláz közötti hatalmas uradalom irányítására és védelmére. Pál fia, Miklós vajda fellázadt IV. László ellen. A király a Barsa nembeli Tamást küldi leverésére, aki 1277-ben elfoglalta a várat. A király, Tamás fiait (Lóránt, István, Jakab vagy Kopasz) a legnagyobb hivatalokba emelte. A várban először Lóránt erdélyi vajda, majd később Kopasz, IV. László főlovászmestere lakott.
Az Anjou-párti Barsák fellázadtak III. Endre ellen, s Martell Károly trónkövetelő pártjára álltak. A királyhoz hű nemesség éveken át tűrte a Barsák garázdálkodásait, akik odáig merészkedtek, hogy Lóránt vajda 1294-ben megostromolta a váradi püspök fenesi várát. Erre a király, seregei élén, sorra foglalta el a Barsák várait. Lóránt vajda életét vesztette Adorján váránál. Mivel a Barsák ezután meghódoltak, nem vesztették el birtokaikat. III. Endre halála után az 1304-ben Pozsonyban összegyűlt főurak, főleg a Barsák, Károly Róbertet ismerték el királyuknak. Károly Róbert Kopaszt nádorrá nevezte ki. Kopasz nádornak, öt vármegye teljhatalmú urának, a fejébe szállt a dicsőség és fellázadt a király ellen. A király Debreceni Dózsára bízta a lázadás leverését, aki Debrecennél megverte a nádort. Kopasz nádor Sólyomkő várába menekülve, folytatta az ellenállást. Az a tény, hogy dacolni mert a király seregével, mutatja a vár erősségét. 1318-ban a vár feladására kényszerítették. A vár ezután királyi birtok lett.
1389. augusztus 20-án Zsigmond király Sólyomkőt Kaplai János szörényi bánnak, országbírónak adományozta. 1406-ban Szántai Lack unokái, Miklós és Dávid kapták meg, majd 1413-ban újra a korona tulajdonává vált. 1435-ben Kusalyi Jakcs László és Losonczi Bánffy István kapták meg. 1456-ban Vitéz János püspök kezére került.
A 15. század második felében Országh Mihály nádor, majd Perényi Imre nádor tulajdona lett, kitől csere útján 1472-ben a Drágffyak kezébe jutott. Az 1552-es összeírás szerint a következő települések tartoztak a Drágffy-birtokhoz: Micske, Papfalva, Papújfalva, Kisláz, Középes, Szuszafalva, Felsőderna, Sástelek, Alsóderna, Terje, Bozsaj, Bélmező, Cséhtelek, Széltarló, Bártfalva, Élesd, Magyarlugas, Cigányfalva, Tonkfalva, Kövesd, Felsőkövesd, Őssi, Gégény, Lok, Feketepatak, Csarnóháza, Loró, Barátka, Bánlaka, Alsópestes, Felsőpestes, Tinód, Tőtös, Kiess (Élesd és Bánlaka között), Oláhlugas, Révtúlja (Élesd mellett), Sólyomkeu (a vár mellett), Bisztra, Cigánymiklósfalva, Dornaszeg, Hontfalva, Feketetó, Janusfalva, Fornus, Lázár, Tóti, Wawyzy. 1569 után a somlyói Báthoriak kezébe került, Báthori István és testvére, András voltak a birtokosok.
1599-ben Bocskai István, jövendő fejedelem volt a tulajdonos. Szalárdi János Siralmas magyar krónikája erről így ír: „ki ezt kijavíttatta és újíttatta, mert nagy kedvvel tartózkodott s teljes biztonságban érezte magát itt”, úgyhogy midőn 1604-ben a császári seregek megindultak ellene, megerősítette szentjobbi és kereki várait, majd, ahogy Szalárdi krónikájából megtudjuk: „Sólyomkő várába vonult, mely meredek kőszikla a sólyomtól vette nevét. Ez a vár Váradon felül a legmagasabb sziklatetőn van, minden oldalról mély völgyek által elválasztva, a legiszonyúbb erdők közé helyezve, bástyákkal és védművekkel ellátva...”
Bocskai végrendeletében Báthory Gábornak hagyományozta, így 1606-ban az ő tulajdonába ment át. 1610-ben Sólyomkővár Imreffy János és felesége, Iffiu Katalin kezébe jutott, majd Imreffy Mihály és felesége, Zólyomi Erzsébet lett a földesúr. Imreffy Mihály halála után felesége, Zólyomi Erzsébet férjhez ment Gavrilaş Movilă volt havasalföldi uralkodóhoz, aki Erdélyben keresett menedéket. Az esküvő 1622 júliusában volt, s még abban az évben Zólyomi Erzsébet, súlyos betegsége miatt, megírta végrendeletét és Sólyomkőt férjére hagyta. Movilăt be is iktatták vagyonába, de felesége felgyógyult. 1637-ben Movilă meghalt, az uradalom Zólyomi Erzsébet kezében maradt, aki 1638 telén már Bornemissza László felesége. 1638-ban egy vadászat alkalmával meg akarták ölni I. Rákóczi Györgyöt – sikertelenül. Bornemissza László és neje esküvel állították ártatlanságukat, így vagyonukat meghagyták. Az 1657. október 28-i erdélyi diéta II. Rákóczi Györgynek ítélte az uradalmat. 1658 és 1660 között itt élt a Rákóczi által segített Constantin Şerban, Havasalföld volt uralkodója.
1660-ban Kemény János erdélyi fejedelem birtoka lett, de papja a törökök első felszólítására átadta a várat. Evlija Cselebi 1661-ben a következőket írta: „Ez a Sólyomkővár fa-palánka és nagyon erős hely. Benne ezer válogatott vitéz (török) van, egy dzsámija, gazdag szertára és legjava ágyúi vannak. Nagyon erős vár ez, melynek egy hegy aljára hajló kisebb magaslata van, a hegyen szőlői vannak, csársija (árucsarnok), bazárja és más középületei még nem készültek el.”
II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a fejedelem birtoka volt. A forradalom leverése után a császári hadak foglalták el, akik 1711-ben Lőwenburg császári tiszt vezetésével a várat lerombolták.
A maradék uradalom a Bánffy-család birtokába került, akik a rommá lett sólyomkői várból Élesdre helyezték át gazdasági központjukat. 1779-ben Élesd, gróf Batthyány György birtokába került. Fia, Batthyány József és neje, Lázár Anna a 19. század elején felépítik szép barokk kastélyukat. Két fiúgyermekük volt, akik fiatalon haltak meg, s nemsokára édesanyjuk is követte őket. A gróf 1821-ben Sólyomkő romjai között egy magaslaton kápolnát építtetett számukra, s itt temették el őket üvegkoporsóban. A kápolna ma romokban hever.
Ma az erdő annyira benőtte a romokat, hogy nehezen lehetne megállapítani a vár alaprajzát. A falak maradványai megközelítőleg elnyúlt téglalap alakot sejtetnek. Az északi oldalán két út is vezetett a várhoz: az egyik a keleti bástyafokhoz, a másik, mely kevésbé kivehető, a nyugati várpalota romjaihoz. A többi részeken a vár falai a meredek szikla széleire épültek. A vár bejárata a keleti bástyafoknál lehetett. A bástya egy meredeken felmagasló sziklafokon épült, melynek szegletei faragott kövekből vannak kirakva. Innen délnyugat irányba tartva, egy terjedelmes gerincen, amely terület a vár belterületéhez tartozott, jobbról elérünk egy régi kápolna romjaihoz, amelynek neve Jézus Szíve-kápolna volt. Mint már említettem e kápolna 1821-ben épült, s itt temették el gróf Batthyány József első nejét két fiával. Innét tovább haladva, néhány száz méter után elérjük a várpalota, a lovagterem és egyéb gazdasági rendeltetésű helyiségek legépebben megmaradt romjait. Sajnos az említettekből nem sokat lehet kivenni, mert csak az alapfalak egy része, a várárok és a betemetett kút maradványai láthatók. Innen csodálatos kilátás nyílik a völgyre.

Az adatlap Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnökének segítségével készült.
Adatlapot készítette: schlosser
Adatfelvétel ideje: 2013-08-25 21:44:06
 
 

Közeli objektumok (légvonalban)

Határeset

 

Állapotjelentések

2014.02.16 16:17 mokuska09 - állapot: 2 - koordináta: N 47° 6,892' E 22° 22,991' - pont: 5







A várrom és a hozzá tartozó kápolna is rossz állapotban van szemetes, elhanyagolt.

Összetett keresés