Megújulásunk támogatója:  

Szent Rókus kápolna

Ország:
Szlovákia
Szélesség (lat):
N 48° 58,620'
Hosszúság (lon):
E 21° 16,645'
Védettség van?
igen
Védettség száma:
Típus:
Kápolna
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 3
Magyar történelmi jelentőség: 2
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
A Zlatobanská és Gápľová utcák sarkán
Egyéb adat:
Rövid leírás:
Sóvár Árpád-kori eredetű település. Területén már a középkor óta ismertek voltak sós források, melyek vizének elpárologtatásával (főzésével) sót termeltek. A só a modern korokig a mindennapi élet, pl. a hús tartósítás, legfontosabb hozzávalója volt, így termelése, birtoklása minden szempontból stratégiai kérdésnek számított. 1572-től kősót kezdtek bányászni itt, mélyműveléses módszerrel, számos aknát mélyítve. A 16-17. században a területet bérlő Sós család fejlesztette a sóbányászatot és feldolgozást, később Eperjes város vette át e tevékenységet. 1673-tól a kassai királyi kamara irányította a munkát, komoly fejlesztéseket is végrehajtva. Pl. a sófőző épületéhez csatornát építettek, ennek vizén szállították a fűtéshez használt fát. 1752-ben a víz elárasztotta a központnak számító Leopold-aknát, így a mélyművelés lehetetlenné vált. A termelés ekkortól egészen az 1960-as évekig a sós víz kiemelésével és ebből só lepárlásával folyt. Az ekkortól megszűnt termelés emlékeinek, az elszórtan elhelyezkedő ipari épületek (őrlők, raktárak, sófőzők, csatornák, a bányászok számára épített templomok) jelentős része máig fennmaradt. Az egyedülálló műemlékegyüttes bizonyos épületei a Szlovák Műszaki Múzeum kiállító helyeként látogathatóak. A legutóbbi kiállítás 2001-ben nyílt meg.
Az itt dolgozó bányász lakosság lelki ápolása céljából a bányavállalat az évszázadok során több egyházi építményt is emelt. Ezek közül legfontosabb a Keresztelő Szent János templom és a Szent Rókus kápolna voltak.
A középkorban a pestises betegeket gyógyító Szent Rókusról elnevezett, késő barokk-klasszicista stílusban emelt kápolna a sófőző telep K-i részén épült fel 1832-ben, egy évvel azután, hogy Magyarország ÉK-i részén tragikus kolerajárvány, ezt követően pedig felkelés zúgott át. Az egyszerű, egyterű kápolna bejáratát szemöldökgyámos, faragott kőkerettel alakították ki. Hajóját nagy méretű, félköríves ablak világítja meg. Nyeregtetejét fémlemezzel fedték. A bejárat fölött a tetőgerincen kis fa huszártorony emelkedik, melyet barokkos toronysisak fed. A tornyon lévő kereszt szárán, csakúgy, mint a bejárati ajtó szemöldökkövén, keresztbe tett kalapács és ék (=bányász jelvény) mutatja a kápolna használóinak foglalkozását.
Adatlapot készítette:
Csillagtancos
Adatfelvétel ideje:
2012-02-17 12:11:22
 
 

Összetett keresés

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.