Megújulásunk támogatója:  

Steinhausz-ház (Szepesi Ház)




Ország:
Szlovákia
Szélesség (lat):
N 49° 1,540'
Hosszúság (lon):
E 20° 35,439'
Védettség van?
nem
Típus:
Lakóépület
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 4
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 5
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
Mészáros (ma: Mäsiarska) utca 15.
Egyéb adat:
Rövid leírás:
Az Árpád-kori eredetű szász telepes város, Lőcse, a hagyomány szerint az 1241-42-es tatárjárást követően települt mai helyére. A pusztítást kiheverve már a 14. században az ország egyik fontos kereskedővárosává vált, hogy aztán a középkor idején a szepességi száz terület egyik gazdasági, kulturális és igazgatási központjává emelkedjen. Az UNESCO világörökségi listáján is szereplő település legismertebb épületei: középületei, polgárházai a fő téren (Sétatér, Ring, ma: Pál mester tér) emelkednek. Ugyanakkor a kevesebb figyelmet kapó mellékutcákban is számos értékes és adott esetben kiemelkedő jelentőségű múlttal büszkélkedő épületet találunk! Míg a fő téren város leggazdagabb polgárainak, vezetőinek házai állnak, addig e mellékutcákban tipikusan az előbbiekhez képest kevésbé tehetős polgárok, kereskedők, mesteremberek lakóházai, boltjai, műhelyei épültek fel.

Utóbbiak sorába tartozik a ma Mészáros utca 15. számot viselő épület. Ez eredetileg két szomszédos háznak közös kocsiáthajtó (dufart) általi egybeépítése révén jött létre. Bár erre mai homlokzatán semmilyen jel nem utal, de az épület gótikus eredetű, belső helyiségeiben több, e korból származó műrészlettel rendelkezik. Legidősebb elemei a 14. századból származnak. Talán a gótikus periódushoz tartozik a ház belsejében egy eredetileg 7 méter magas, gótikus belső tér is, amelyet feltételezések szerint egykor kápolnaként használhattak, és amelyet később egy téglaboltozatos födémmel kettéválasztottak. A 15. századból származik a gótikus kapualj íves kőkeretébe vésett "benedic domine domum istam", magyarul: "Áldd meg, Uram, ezt a házat" felirat, egy kovácsolt vas ajtó és egy további kő ajtókeret is.

Az épület szerepelt Lőcse történetének híres forrásában, a 17. században Hain Gáspár által szerkesztett Lőcsei Krónikában is. Ekkor a közeli Illésfalva (Sperndorf, ma: Iliašovce) plébánosának birtokában volt.

A ház a feljegyzések és a Steinhausz-családban fennmaradt hagyomány egybehangzó információi szerint jelentős szerepet játszott a lőcsei evangélikus közösség újkori életében: magas, csúcsíves terme, az ún. Steinhausz-kamra a helyi német ajkú evangélikusok egyik titkos gyülekező helye volt. Amikor az ellenreformáció idején a fallal körülvett belvárosból kiszorult, fából épült evangélikus templom leégett, 1709-1713 között az evangélikusok városi magánházaknál tartottak titkos istentiszteleteket.

A házat a 18. század óta a Steinhausz lőcsei polgár család birtokolta. Így lehetett szülőháza többek között annak a Steinhausz László műépítésznek, aki a budapesti Parlament építésének vezetője volt. Ő végül itt is halt meg, innen vitték ki a lőcsei Evangélikus Tetetőben lévő nyughelyére. Hitelt érdemlő visszaemlékezés szerint az építész édesapjának vendégeként itt szállt meg Görgei Artúr magyar honvéd tábornok, a feldunai hadsereg parancsnoka a branyiszkói csata előtti éjszakán.

Egy 19. századi átépítés során nyerte el a ház mai homlokzati képét. E korból származik a reprezentatív belső lépcsőház is.

A ház ma PhDr Greschik Gyula budapesti mérnök, a korábbi birtokos Steinhausz-család egyenesági leszármazottja birtokában van. Ő még 1980-ban örökölte meg a ház egy részét. Ekkor kezdett, több évtizedes, szívós küzdelem árán sikerült 2006-ra újra egyetlen kézben egyesítenie az egész épületet. Azóta folytatja a ház lépésről lépésre való rekonstrukcióját, szlovák állami támogatással. Törekvései támogatására létrehozta a három nyelvű Domus Scepusiensis - Greschik Alapítványt. Ennek célja az alapító azon családi szellemi örökségének támogatása, miszerint a Szepességben élő nemzetek összetartoznak, közös kultúrával, örökséggel és ennek megőrzése, feltárása iránti felelősséggel rendelkeznek. Az egymásra utaltság törvényszerűségét viszont csak egymás jobb megismerése által lehetséges elérni. Greschik Gyula szándéka szerint e háznak is e célt kell szolgálnia.

A leírás adatainak forrása: D. Szebik Imre: Titkos gyülekezési hely Lőcsén. Aki tartotta magát ahhoz, amit gyerekkorában vállalt. (Interjú Greschik Gyulával) In: Evangélikus élet. Az adatlap képei is innen származnak. Közli a Lőcsei evangélikus temető - a szepességi baráti kör honlapja: http://www.locseitemeto.eoldal.hu/fenykepek/kepformatumu-cikkek/titkos-gyulekezesi-hely-locsen/
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2018-06-04 11:36:04
 
 

Összetett keresés

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.