Megújulásunk támogatója:  

Veres-bástya

Ország:
Románia
Szélesség (lat):
N 45° 56,060'
Hosszúság (lon):
E 22° 39,096'
Védettség van?
igen
Védettség száma:
Típus:
Vár, várkastély
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 4
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 5
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
Ilia
Egyéb adat:
Rövid leírás:
A település nyugati szélén a 19. század közepén épített a báró Jósika Lajos egykori kastélya (a legutóbbi időkig kórházként használt mára kiürített épület) kertjében, a Maros-part mentén emelkedik a Bethlen Gábor fejedelem szülőházaként ismert műemlék torony-épület, délnyugati homlokzatán a nagy fejedelem emlékét hirdető feliratos táblával, melyet az enyedi Református Kollégium ifjúsága helyezett el 1909-ben. A 16. század közepe, különösen Lippa várának eleste után az erdélyi fejedelmek és a rendek figyelme azért fordult Marosillye felé, mert ez a közelében fekvő Branyicskával egyetemben az alsó Maros-mente határerődítménye – végvára lett. Az országgyűlés többször támogatta a birtokosokat és arról is intézkedett, Báthory István fejedelemmel egyetértésben, hogy az új birtokos végvári harcokban jártas, megbízható ember legyen. Így esett a választás iktári Bethlen Farkasra. Az adományozás dátuma a fennmaradt eredeti adománylevél szerint 1576. február 1. Az ő birtoklása idején épülhetett ki az a forrásokból ismert négy sarokbástyás, felvonóhidas kapuval és vizesárokkal védett erődöv, amelynek a déli sarkán, valószínűleg cseréppel fedett héjazata okán a Veres bástyának nevezett épülettel. A másik három bástyával együtt ez is olasz típusú volt, s talán védettebb helyzete okán, részben lakó- és muníciós raktárépület gyanánt is használták, míg a másik hármat feltöltötték s mellvédjük mögött ágyúteraszokat alakítottak ki. A déli oldal alkotta a homlokfalát, a mai pincelejáratot délkelet felől határoló falcsonk meghosszabbításában csatlakozott hozzá az erődítmény délkeleti fala, melyen a vár kapuja is nyílott.
Az egykori illyei vár déli sarokbástyája a vár egyetlen ma álló része. Az alaprajzilag nagyjából paralelogramma alakú épület magas, menedékesen épített és lőrésekkel áttört lábazatát félköríves metszetű övpárkány választja el a tulajdonképpeni földszinti sávtól, amelyre erősen kiálló ereszű sátortető borul. A délnyugati oldalon egy, a délkeletin két hármas ívű reneszánsz ikerablak látható. Az épület délnyugati homlokzatán a egy falba beépített oszlop, alatta pedig a pincelejárat félköríves nyílása látható. A pincehelyiségek közül a kisebbek boltozottak, a legnagyobbat gerendafödém fedi. A földszinten donga és gyámokra támaszkodó, stukkóval kiemelt élű fiókos dongaboltozatokat találunk. Építésének idejére az iktári Bethlen Farkas címerét ábrázoló zárókővel díszített felső, lakó „bolt”-ba nyíló ajtókereten látható felirat utal: „Betlen Farkas cinaltat(ta) ezt 1582”. Az erődítmények kiépítése és javítása még a 17. században, Bethlen Gábor uralkodása idején is tartott, amikor az uradalom a fejedelem öccse, Bethlen István gróf birtokában volt.
A legrégebbi, 1640-ben kelt (s több 17. század végi és 18. századi) leltár szerint a külső védőöv belsejében két lakóépület állott: a kétemeletes, szintenként két-két helyiségből álló Torony és az Alsó rend ház névvel illetett, magasföldszintes udvarház. A leírások alapján a régebbi, késő középkori vagy 16. század elejéről származó építmény, a Torony volt a lakóház, s ezt a szerepet még Bethlen Farkas korában is betöltötte. Így történt, hogy ennek az épületnek magasföldszinti, első bolthajtásos szobájában született meg Bethlen Gábor, iktári Bethlen Farkas és szárhegyi Lázár Druzsianna fia, Erdély későbbi fejedelme. Születésének emlékére az öccse 1627-ben címeres emlékkövet állíttatott a helyiség falára. „… ez volt szülőhelye a Római Szent Birodalom és Erdély fejedelmének, Gábornak, aki a nevezett atyai várban Krisztus 1580. évében szerencsésen megszületett, mint ősi Bethlen családjának tündöklő csillaga....”
Az 1658–1661 közötti események azonban megpecsételték Illye várának sorsát. A törökök terjeszkedése a Maros alsó folyása mentén, állandó betöréseik nyilvánvalóvá tették, hogy az oszmán terjeszkedési törekvéseket inkább segítené a vár fennmaradása, ezért az erdélyi országgyűlés elrendelte a vár három bástyájának és védőfalainak lebontását. Kegyelmet csupán az önmagukban erődítményt nem képező, de lakható Veres bástya meg a kapu épülete kapott. Az illyei birtok a fejedelem, s István fivére halála után az iktári Bethlenek leányágára szállt, majd 1677-re egészében a Thökölyek kezére került. Majd 1716-ban a birtok a kászoni Bornemissza család tulajdonába került, akik a 18. század végi, 19. századi építkezéseikkor el bontatták a vár területén addig még létező lakótornyot és udvarházat is. Az emléktábla ezután kerülhetett a nagyenyedi református kollégium régiséggyűjteményébe, ahol 1794-ben még leírták, de a kollégiumot elpusztító 1849-es enyedi tűzvész után nyoma veszett.
Adatlapot készítette:
sebijo
Adatfelvétel ideje:
2011-05-22 22:14:58
 
 

Állapotjelentések

2014.08.19 09:30 ngabi állapot: 5 - koordináta: N 45° 56,057' E 22° 39,091' - egyéb

Az épület jó állapotú, a környezete is rendben van

Összetett keresés

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.

Közeli objektumok

Ortodox templom (5.009 km)
Jósika-kastély (9.505 km)
Dobrai sánc (13.332 km)
Gyulay-kastély (15.872 km)
Alsó-barlangvár (19.111 km)
Felső-barlangvár (19.111 km)
Déva vára (19.661 km)