Megújulásunk támogatója:  

Szent Lélek minorita templom és kolostor


A kép forrása: Branislav Turčina / Panoramio

A kép forrása: fotomi / Panoramio

A kép forrása: fotomi / Panoramio
Ország:
Szlovákia
Szélesség (lat):
N 49° 1,619'
Hosszúság (lon):
E 20° 35,592'
Védettség van?
igen
Védettség száma:
Típus:
Templom és kolostor, rendház
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 4
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
Kassai (Košická) utca
Egyéb adat:
Rövid leírás:
Lőcse a Magas Tátra előhegyeit képező Lőcsei-hegység (Levočské vrchy) déli nyúlványa előtt, fontos középkori kereskedelmi utak találkozásában terül el, a Lőcse-patak (Levočsky potok) völgyében. Ezt a területet már a középkorban is Szepességnek (szlovákul: Spis\', németül: Zips) nevezték. Lőcse évszázadokon keresztül, egészen 1772-ig a szepesi szász terület közigazgatási központja volt, amire különösen alkalmassá tette központi fekvése a régióban. A város előzményeként említeni szokott Ó-Lőcse (Stará Levoč) nevű, ma lakatlan régészeti lelőhely a mai várostól délre található, ahol a régészek Árpád-kori, 12-13. századi települést és Szent Miklós-templomának megmaradt alapfalait tárták fel. A tatár támadás elől lakói a Menedékkőre húzódtak vissza. A város jelenlegi magját alkotó meredek dombra először a tatárjárás után visszatérő szász hospesek telepedtek le. Itt már a 13. század végére árkokkal, bástyákkal jól védhető települést alakítottak ki. A Lőcse elnevezés első írásbeli, oklevélbeli említése 1249-ből származik (Leucha), tehát ezt tekintjük az alapítás évének. 1271-ben V. István király kiadta a szepesi szászok kiváltságlevelét, amely szerint Lőcse volt a szepesi szász autonómia székhelye (civitas provinciae capitali). A ma is álló, javarészt a 15-16. században megépült kőből épült városfallal övezett, jellegzetes, telepített város központja a tágas, városias tervezésű főtér (németül: Ring, magyarul: Körtér, mai szlovák elnevezése: Námestie Majstra Pavla = Pál mester tér) ahol a – javarészt ma is fennálló – legfontosabb középületek és a legtehetősebb kereskedő polgárok házai és raktárai épültek fel. A térbe torkolló mellékutcákban szintén jelentős, közép- és újkori épületcsoportok, köztük az iparos polgárok házai, maradtak fenn. Az 1323-ban szabad királyi városi rangot elnyert Lőcsét a kézműipar és a kereskedelem terén aktív, szász (cipszer) polgárai tették igazán gazdaggá. A nagy földrajzi felfedezések nyomán a világkereskedelem legfontosabb vonalai elkerülték Közép-Európát, de a 17. század hadi eseményei, majd a kuruc mozgalmak, végül a Rákóczi-szabadságharc idején elszenvedett ostrom is csak ártottak Lőcse gazdasági életének. A modern ipar és a vasútvonal is elkerülte a várost, ami megakasztotta újkori fejlődését. A 20. század politikai változásai csak betetőzték e nagy múltú város vesszőfutását. Trianon után elvesztette Szepes vármegye székhelyeként betöltött közigazgatási pozícióját is. Szerencsére a csehszlovák szocialista időszak több történelmi városközpontot tönkretevő fejlesztései elkerülték a jelentéktelenné zsugorodó Lőcse értékes emlékeket őrző belvárosát. Épp ezen egyedülálló értékekre tekintettel Lőcse városa 2009. június 27-én felkerült az UNESCO világörökségi listájára.

A ferences minoriták valamikor a 13. század végén, vagy a 14. század első éveiben érkeztek Lőcsére. Az első, a városban működő kolostorukról 1309-ből van adatunk. A reformáció idején, 1544-45-ben a ferenceseknek, mint minden katolikus intézménynek, távozniuk kellett a városból. Időközben azonban a Lengyel-kapu mellett álló, egykori minorita kolostor és templom a jezsuiták kezébe került. Így az ellenreformáció idején, mikor a ferencesek visszatérhettek Lőcsére, a Kassai-kapu mellett álló Szent Lélek templomot és ispotályt kapták meg. Az e helyen évszázadok óta álló, gótikus stílusú templom 1747-ben egy tűzvész során elpusztult.

A mai, utcafronton, zárt sorú beépítésben álló, kései barokk stílusú, közel észak-déli tengelyű, egyhajós, nyeregtetős, egyenes szentélyzáródású templom 1748-51. között épült fel. Északi, utcára néző, oromzatos homlokzatát pilaszterek és párkányok osztják. Aszimmetrikusan elhelyezett tornya a homlokzatba simulva, annak nyugati sarkába húzva emelkedik.

Igen gazdag a templom egyöntetű barokk belső berendezése. A boltozott templomtér falait O. I. Trtina lőcsei festőművész freskói borítják. A főoltár képe Czauczik József neves lőcsei portréfestő műve, a Szentlélek kitöltését ábrázolja. A kórustól balra lévő Fájdalmas Anya oltár képét 1868-ban T. Böhm lőcsei mester festette. A többi festmény ismeretlen mesterek műve. A tölgyfapadok domborművei bibliai eseményeket ábrázolnak.

1950. április 13-án éjjel a csehszlovák kommunista hatóságok betörtek a kolostorba, a szerzeteseket internálták, a kolostor épületét pedig államosították. Az egészen a rendszerváltásig kettéosztva, világi célokat használt. A szerzetesek csak 1993-ban térhettek vissza elrabolt épületükbe. A templom ma alapos felújítás után, eredeti szépségében látogatható.

A leírás a Lőcse város értékeinek feltárását, megőrzését és megismertetését célul kitűző www.locseitemeto.eoldal.hu honlap, illetve a minoriti.sk segítségével készült.
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2013-04-26 13:19:15
 
 

Összetett keresés

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.

Közeli objektumok

Kassai-kapu (0.040 km)
Kis megyeháza (0.222 km)
Városháza (0.352 km)
Szégyenketrec (0.367 km)
Kőhíd (0.395 km)