Megújulásunk támogatója:  

Szelindek vára


A képek forrása: www.varak.hu /Szatmári Tamás




Ország:
Románia
Szélesség (lat):
N 45° 55,145'
Hosszúság (lon):
E 24° 9,542'
Védettség van?
nem tudom
Típus:
Vár, várkastély
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 4
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
A településközponttól, a középkori templomtól keletre emelkedő domb tetején.
Egyéb adat:
Rövid leírás:
Szelindek középkorban szászok által lakott települése fölé emelkedő erősségének keletkezéséről több elgondolás is született, mely szerint a XIV. vagy a XV. században emelhették a legkorábbi magját. A nagy valószínűséggel „gerébi” nemesi család (vagyis szász előkelő) kihalta után – Kelnekhez és Szászorbóhoz hasonlóan – ezt az erődítményt is átvette a helyi németajkú lakosság, mely a további évszázadok vérzivataros háborúiban nekik és értéktárgyaiknak, jószágállományuknak menedékül szolgált. A szelindeki vár első, napjainkig fennmaradt írásos említése 1529-ből való, amikor az anarchikus belháborúba eső Magyarország vezető nemessége két pártra bomlott. Ekkor történt, hogy a Szapolyai János király pártján álló fegyveresek szállták meg, akiktől, a fősereg elvonulása után, még aznap éjjel, Pempflinger Márk szebeni szász királybíró csapatai visszafoglalták. A továbbiakban az Erdélyi Fejedelemség életében nagy jelentőséggel bíró Szeben szabad királyi város ellenőrzése alatt állt, egészen 1602-ig, amikor Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem hadvezére, Székely Mózes vette be csapatai élén. A XVII. században ismét a helyi szász közösség menedéke, amire 1658-ban is nagy szüksége volt, ekkor a II. Rákóczi György erdélyi fejedelem sikertelen lengyelországi hadjáratának megbosszulására betört török és tatár csapatok felégették a helységet, míg a menedékvárat nem vették ostrom alá, így a falai mögé húzódott szászok és vagyonul épségben megmaradt. A szelindeki vár elkerülte a Habsburg I. Lipót német-római császár és magyar király által kiadott, a feleslegessé vált és a lázadók búvóhelyéül tartott magyar várakra kimondott felrobbantási parancsot, így továbbra is itt őrizhették a lakosság élelmiszer-tartalékát és értékeit. Utolsó katonai jellegű eseményei a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc idején zajlottak le, 1705-ben Pekry Lőrinc kuruc generális hada egyetlen rohammal megszállta. A felkelők két esztendeig állomásoztak benne, de az ekkoriban már elavult, hadászati szempontból jelentéktelen vár nem számított fontosabb bázisnak a Szeben – Fogaras – Brassó körüli területeket szilárdan uraló Habsburg csapatokkal szemben. 1707-ben, a felkelők kénytelenek kiüríteni, ekkor megrongálták a védőműveit. A békésebb időszak beköszöntével a lakosság igyekezett helyreállítani a raktáraknak kiválóan alkalmas épületeket, de az 1719-es pestisjárvány megritkította a soraikat, így abbamaradtak az építési munkálatok.

A XVIII. században már nem törődtek úgy vele, megkezdték egyes részeinek lebontását, az anyagát felhasználva a völgybeli lakóházak létesítésére. Szerencsére még napjainkban is nagyrészt állnak falai és védőművei, melyeket restaurálással meg lehetne menteni a történelmi múltra kíváncsi látogatók számára.

Szelindek várának építéstörténetét a következőképpen lehet összefoglalni:

-- A régebbi szakirodalomban még azt olvashatjuk, hogy a dombtetőn emelkedő templomot erődítették meg a helyi lakosok, más forrásban a Brassó város elöljárósága által létesített erősségről írnak. Ezzel szemben igen nagy valószínűség szerint a helybeli szász előkelő földesúr, „geréb” által a XV. században létesített magánvár céljából emelhették Szelindek várának korai magját, mely az É-i részen álló 12 x 12 méter külső méretű, 3 méter falvastagságú öregtoronyból és az azt övező várfalból állhatott. A torony felsőbb szintjén elhelyezett harangokat a falusi plébániatemplomból menekítették még ide a szász lakosok, és azóta is itt maradtak.
-- Valamivel későbbre tehető a D-i oldalt lezáró 30 méter széles, grandiózus méretű lakópalota létrehozása, mely még mindig a földesúri família birtoklásához köthető. Sajnos ennek az épületnek a falait már jórészt elbontották, de a hatalmas pillérek még mindig nagy hatást tesznek az ide látogatóra. Ezek a pillérek igen megtévesztők, mivel hasonlítanak a középkori egyházak oszlopaira, ezért a régebbi forrásokban, mint Szent Bertalan templomaként szerepeltették, pedig nem az, hanem a palota belső tartóoszlopaiként szolgáltak. Mindezen felsorolt épületrészek és az ÉNy-i kisebb torony is a korai földesúri vár tartozékai voltak, jellegzetes gótikus ablaknyílásokkal ellátva.
-- A korai erősség bejáratát az ÉK-i oldalon alakították ki az egykori várépítők.
-- Közelebbről ismeretlen időpontban, de még 1529 előtt a szász földesúri família kihalásával a helyi lakosság vette át az erődítményt, mely a saját igényei szerint fejlesztette tovább. Ekkoriban készült el a D-i oldalon az a háromszög alakú területet övező várfal, mely mögé idegen támadás esetén bemenekíthették a község állatállományát. Ezt nevezték, más szász parasztvárakhoz hasonlóan, a „baromvárnak”. A bejárata egy kaputornyon keresztül volt megközelíthető, mihez a későbbiekben még egy rondellát is csatoltak, ezzel védhetővé téve az itt ásott, egykoron 70 méter mély bővizű kutat. Az egykori víz-nyerőhely napjainkra teljesen betömődött, a rondella fala pedig félig már leomlott.

A leírás forrása: Szatmári Tamás /www.varak.hu
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2016-09-10 16:36:58
 
 

Összetett keresés

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.

Közeli objektumok

Várhegy (9.039 km)
Toldi-várkastély (11.419 km)
Vurpód vára (12.001 km)
Városerődítés (13.892 km)