Megújulásunk támogatója:  

Szégyenketrec


A kép forrása: wikipedia
Ország:
Szlovákia
Szélesség (lat):
N 49° 1,531'
Hosszúság (lon):
E 20° 35,322'
Védettség van?
igen
Védettség száma:
Típus:
Egyéb tárgyi emlék
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 4
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 4
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
A Körtér (Ring, ma: Námestie Majstra Pavla) közepén, a városháza délkeleti sarkán.
Egyéb adat:
Rövid leírás:
Lőcse a Magas Tátra előhegyeit képező Lőcsei-hegység (Levočské vrchy) déli nyúlványa előtt, fontos középkori kereskedelmi utak találkozásában terül el, a Lőcse-patak (Levočsky potok) völgyében. Ezt a területet már a középkorban is Szepességnek (szlovákul: Spis\', németül: Zips) nevezték. Lőcse évszázadokon keresztül, egészen 1772-ig a szepesi szász terület közigazgatási központja volt, amire különösen alkalmassá tette központi fekvése a régióban. A város előzményeként említeni szokott Ó-Lőcse (Stará Levoč) nevű, ma lakatlan régészeti lelőhely a mai várostól délre található, ahol a régészek Árpád-kori, 12-13. századi települést és Szent Miklós-templomának megmaradt alapfalait tárták fel. A tatár támadás elől lakói a Menedékkőre húzódtak vissza. A város jelenlegi magját alkotó meredek dombra először a tatárjárás után visszatérő szász hospesek telepedtek le. Itt már a 13. század végére árkokkal, bástyákkal jól védhető települést alakítottak ki. A Lőcse elnevezés első írásbeli, oklevélbeli említése 1249-ből származik (Leucha), tehát ezt tekintjük az alapítás évének. 1271-ben V. István király kiadta a szepesi szászok kiváltságlevelét, amely szerint Lőcse volt a szepesi szász autonómia székhelye (civitas provinciae capitali). A ma is álló, javarészt a 15-16. században megépült kőből épült városfallal övezett, jellegzetes, telepített város központja a tágas, városias tervezésű főtér (németül: Ring, magyarul: Körtér, mai szlovák elnevezése: Námestie Majstra Pavla = Pál mester tér) ahol a – javarészt ma is fennálló – legfontosabb középületek és a legtehetősebb kereskedő polgárok házai és raktárai épültek fel. A térbe torkolló mellékutcákban szintén jelentős, közép- és újkori épületcsoportok, köztük az iparos polgárok házai, maradtak fenn. Az 1323-ban szabad királyi városi rangot elnyert Lőcsét a kézműipar és a kereskedelem terén aktív, szász (cipszer) polgárai tették igazán gazdaggá. A nagy földrajzi felfedezések nyomán a világkereskedelem legfontosabb vonalai elkerülték Közép-Európát, de a 17. század hadi eseményei, majd a kuruc mozgalmak, végül a Rákóczi-szabadságharc idején elszenvedett ostrom is csak ártottak Lőcse gazdasági életének. A modern ipar és a vasútvonal is elkerülte a várost, ami megakasztotta újkori fejlődését. A 20. század politikai változásai csak betetőzték e nagy múltú város vesszőfutását. Trianon után elvesztette Szepes vármegye székhelyeként betöltött közigazgatási pozícióját is. Szerencsére a csehszlovák szocialista időszak több történelmi városközpontot tönkretevő fejlesztései elkerülték a jelentéktelenné zsugorodó Lőcse értékes emlékeket őrző belvárosát. Épp ezen egyedülálló értékekre tekintettel Lőcse városa 2009. június 27-én felkerült az UNESCO világörökségi listájára.

A szabad királyi városok egyik legfontosabb, a földesúri hatalom alatt álló településekhez képest komoly előjognak számító kiváltsága volt az önálló ítélkezés joga. Így Lőcse városa, ill. annak tanácsa és bírája is önállóan ítélkezhetett polgárai felett a bűnügyek többségében. A polgáraitól szigorú, törvényes és puritán életvitelt megkövetelő város e jogát demonstrálandó, a Fő téren szégyenketrecet (Ketterhäuschen) is felállított. A kovácsolt vas pálcákból készült, hatszögletes alaprajzú, felül ívesen záródó ketrec a középkorban pellengérként, vagyis a kisebb súlyú bűnök elkövetőinek bezárására, így nyilvános megszégyenítésére szolgált.

A ma a turisták kedvencének számítóketrec a 16. században készült. Eredetileg is a városközpontban, a piactéren állt, majd 1850. után, mikor már nem használták, a városfalon kívülre, a Probstner-kertbe került. 1933-ban a lakosság kérésére újra a városháza elé állították.

A leírás a Lőcse város értékeinek feltárását, megőrzését és megismertetését célul kitűző www.locseitemeto.eoldal.hu honlap segítségével készült.
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2013-04-26 11:33:45
 
 

Állapotjelentések

2013.05.23 17:50 ngabi állapot: 5 - egyéb

Képek a szégyenketrecről

Összetett keresés

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.