Megújulásunk támogatója:  

Református templom







Ország:
Románia
Szélesség (lat):
N 47° 9,038'
Hosszúság (lon):
E 24° 17,526'
Védettség van?
igen
Védettség száma:
Típus:
Templom
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 3
Magyar történelmi jelentőség: 3
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
Şieu-Odorhei
Egyéb adat:
Rövid leírás:
A sajóudvarhelyi templom a 13. század 40-es éveiben épült. 1407-ben Somkereki Geleth fia, László miseruhát ajándékozott a templomnak. 1509-ben Somkeréki György nemesi kúriáját említették a településen. Az eredeti románkori templomon előbb a 15. században, majd a 17. és a 18. században végeztek kisebb-nagyobb átalakítást. Az épület anyaga terméskő és tégla.
A templomot az 1400-as években a tatárok feldúlták. A szerzetes papot és a híveknek egy részét megölték és a templom északi része alatti tömegsírban temették el. 1943 táján magyar régészek által végzett ásatások alkalmával került napvilágra a tömegsír. 1968-ban Debreceni László műépítész tanár irányítása mellett javították a templomot, északkeleti sarkát aláfalazták, és három oldalát levakolták.
A templom egyszerű, kétsejtű térrendszerű, téglány alakú hajójához egyenes záródású szentély csatlakozik. A szentély déli falán a párkány alatt megmaradt a románkori, szépen faragott leveles gyámköveken levő ívsor. Az északi kaput a húszas években tárták fel. Kiderült, hogy a vakolat alatt az egyik legrégibb erdélyi szobrászati alkotás rejlik. A bimbós oszlopfős, bélletes ajtókeret felett, a félköríves timpanonban kőrelief tűnt elő, mely a sárkánnyal viaskodó Szent Mihályt ábrázolja. Így feltételezhető, hogy Szent Mihály lehetett a templom védőszentje. A 15. századi gótikus kor alkotásai a mérműves ablakok, a szemöldökgyámos déli ajtókeret és a szentségfülke. A szentségfülke, a szokástól eltérően, a déli falban található, kettős nyílású, kötélfonást utánzó faragással szegélyezve. A hajó kazettás mennyezetét, a legénykarzat mellvédjét, a templom kő és tégla szószékét az 1670-es években készítették valószínűleg Apaffy Anna jóvoltából, aki a református egyháznak egy ma is meglevő ezüst úrasztali tányért ajándékozott. A szentély boltozata és támpillérei a 18. században készültek.
A templom 1845-ben romlásnak indult, 1847-ben pedig teljes pusztulásáról írtak, de ez csak annyit jelenthetett, hogy fedél nélkül pusztán állott, mert falai megmaradtak, sőt szentélyének párkánydíszei is. 1860-ban építették újjá.
Adatlapot készítette:
sebijo
Adatfelvétel ideje:
2011-05-19 00:13:41
 
 

Összetett keresés

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.