Református templom

Ország:

Románia

Szélesség (lat):

N 46° 8,194'

Hosszúság (lon):

E 23° 38,971'

Védettség van?

igen

Védettség száma:

Típus:

Templom

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 4

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

Sântimbru

Egyéb adat:

A Gyulafehérvártól alig néhány kilométerre, a Maros völgyében fekvő falut már 1262 előtt említették Gyvmurd néven, s a tatárjárás után szászokkal telepítették be. 1314-ben S. Emericus, 1369-ben Zentemerich, 1507-ben Zent Imreh, 1690-ben Maros Sz Imre alakban írták. 1314-től a 14. század folyamán az erdélyi vajda és az alvajda bíráskodásának színhelye volt. 1442. március 18-én itt szenvedett vereséget Hunyadi János Mezid bég seregétől. A csatában esett el Lépes György erdélyi püspök is. Talán ebben a török hadjáratban pusztultak el szász lakói is, mert a későbbiekben már magyar, majd a 18. századtól többségében román lakosságú a település. Magyar lakói 1545-ben lettek protestánsok.

Rövid leírás:

A középkori templom a tatárjárás előtt épült. Az első építési periódusból való a hajófalak egy része, a déli oldalon megmaradtak rézsűs bélletű, félkörös záródású ablakok, valamint a rozetták és palmetták által díszített déli bejárat kőkeretének archivoltja. A tatárjárás után több átalakítás is történt a templomon; az első zömök torony helyett a ma is álló karcsúbbat építették, a hajót keleti irányba bővítették, amihez a 15. század végén új, sokszögzáródású, boltozott szentélyt emeltek, és freskókkal díszítették az épületet. A szentélyben megmaradt falképek Krisztus szenvedésének eszközeit, az ún. armákat és a szenvedő Istenfiát, a Vir Dolorumot ábrázolják. A hajó északi falán magyar területen ritkán ábrázolt ikonográfiai téma tűnik fel, a Szomorkodó Krisztus ülő alakja. Az újkorban lényegesebb átépítés már nem történt. A legjelentősebb beavatkozás a magyar műemlékvédelem korai korszakához kötődik: a MOB 1905-ben állagmegóvási munkákat végeztetett, melyeket a visszafogottság, s az épület rejtett értékei felszínre juttatására, a történetét magyarázó részletek kibontására való törekvés jellemzett. Kiszabadították a déli kapu faragványait a későbbi támpillér takarásából, láthatóvá tették az első periódushoz tartozó ablakokat. A falakat a régi részektől elütő téglaerősítéssel javították.
A tetőzeten legutóbb végzett munka során az épülettel foglalkozó kutatók számára kiderült, hogy az 1905-ös állagmegóvás idején nem cserélték ki csupán megerősítették a fennmaradt gótikus, két torokgerendás, állószékes fedélszéket.

Adatlapot készítette:

sebijo

Adatfelvétel ideje:

2011-05-20 12:39:10