Pasztviják-szélmalom










Ország: Szerbia
Szélesség (lat): N 45° 46,394'
Hosszúság (lon): E 19° 53,549'
Védettség van? nem tudom
Védettség száma:
Típus: Agrár-ipari objektum
Jelentőség: Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 4
A település mai neve: Оборњача / Obornjača
A település magyar neve: Völgypart
A település német neve:
A település latin neve:
Cím: A falu délkeleti szélén, a Mohol felé induló külterületi út északi oldalán
Egyéb adat:
Rövid leírás: A XIX. és XX. század fordulóján még több száz szélmalom működött Vajdaság területén, ma pedig egész Észak-Bácskában csak ötöt tartunk számon, köztük a völgypartit. A malom 1907-ben épült Pasztviják Gábor részére, aki 1918-ig molnárkodott, majd fiai, András és Imre még 1966-ig őröltek. A helybeliek emlékezete szerint a harmincas évektől a szélmalmot kukorica őrlésére használták – kivéve a második világháború idejét –, amikor ismét gabonaféléket őröltek benne. 1962-ben Katona Pál, a zentai múzeum néprajzkutatója indítványozta az akkor még működőképes állapotban lévő szélmalom műemlékké nyilvánítását, kezdeményezését azonban nem fogadták el, és a hamarosan rendeltetését vesztő ipari épület gyorsan pusztulni kezdett. Szerencsére azonban nem jutott a közelben álló, Szamek néven ismert szélmalom sorsára, melyet a szocialista világ kezdetén rombolták le abban a hitben, hogy az épület tégláit flaszterként használhatják majd fel a Nagyvölgy felé vezető útszakasz építésére. A Szamek-szélmalom külseje égetett tégla volt ugyan, de a belső, vastag falrész szárított vályogból készült, így hát nem sokra jutottak vele, a malom viszont odaveszett.

Völgypart település a meglévő tanyaközpontból a tagosítás után lett kiépítve. A 70-es évek elején a Helyi közösség megvette a szélmalmot, ahol a falu apraja-nagyja összegyűlhetett – itt zajlott a falu kulturális élete. A szélmalom újra életképes lett, habár más értelemben. Mindez azonban csak addig tartott, míg a malom az adai Halász József Mezőgazdasági Birtokhoz nem került, amelynek kezelésében lassan el lett feledve és elhanyagolva a régmúlt büszkesége. A szélmalmot végül 1983-ban nyilvánították műemlékké, és a Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet felügyelete alá került. Az 1990-es évek kezdetén a malmot a törökfalui–völgyparti földműves szövetkezet vette birtokba, de ők sem törődtek vele. Végre 2006-ban a törökfalui Helyi Közösség kezdeményezésére, az adai önkormányzattal együttműködve, nyertes pályázatok segítségével megvalósulhatott a szélmalom részleges helyreállítása. Sor került a falak statikai megerősítésére, a nyílászárók és a tető cseréjére. A fal felújítása kizárólag eredeti technikákkal és anyagokkal történt. A hosszútávú tervek közt szerepel a malomszerkezet újbóli üzembeállítása is, ezzel is növelve e vidék turisztikai vonzerejét. Jelenleg az épületben régi használati tárgyak vannak kiállítva, s így várja az erre járó turistákat. Hagyományosan minden év július utolsó előtti vasárnapján tartják meg a Jár a malom című ünnepséget művelődési műsorral, felvonulással, lángossütő versennyel. A rendezvénynek a völgyparti szélmalom nyújt hangulatos helyszínt.

A leírás és a képek forrása: www.ertektar.rs
Adatlapot készítette: szépmíves
Adatfelvétel ideje: 2017-12-30 16:12:04
 
 

Közeli objektumok (légvonalban)

Határeset

 

Összetett keresés