Megújulásunk támogatója:  

Örmény katolikus temető



Ország:
Románia
Szélesség (lat):
N 47° 2,148'
Hosszúság (lon):
E 23° 54,608'
Védettség van?
nem tudom
Típus:
Temető
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 4
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
bejárat a strada Andrei Mureşanu utcáról
Egyéb adat:
Rövid leírás:
Szamosújvár Árpád-kori eredetű település. Az első írott adat a 13. századból maradt fenn róla, ekkor Gerlahida volt a neve. Akkor szerzett országos jelentőséget, amikor az Erdélyi Fejedelemség kialakulásának legelején, a 16. század közepén, Martinuzzi (Fráter) György, Erdély kormányzója modern, egy korábbi erősség helyén olasz bástyás erődítményt építtetett itt. Ez az építmény máig meghatározza a várost - igaz, miután valódi katonai jelentőségét elvesztette, 1786-ban börtönné alakították át. E célt szolgálja ma is.

A korábban jelentéktelen település helyett ma álló, újkori eredetű várost Erdélybe telepedett örmények alapították a 18. század elején. A közösség még 1239-ben vándorolt ki őshazájából, Arméniából. Több, mint 400 éves vándorútjuk során a Krímben, Lengyelországban és Moldvában is megtelepedtek. Erdélybe I. Apafi Mihály tudatos telepítési politikája révén jutottak el. Az 1672-ben megérkezett közösségnek a fejedelem 1684-ben adott kollektív oltalomlevelet. Apafi első sorban a kereskedelem támogatása érdekében telepítette le az örményeket. Az önálló fejedelemség bukása után Habsburg udvar emellett ellenreformációs törekvései során is számított a kiváltságolt, örmény-katolikus hitre tért közösségre. 1696-ban az örmények I. Lipót császártól megkapják a szamosújvári uradalmat, 1700-ban pedig engedélyt kapnak arra, hogy itt új várost építsenek. Az építkezés nagy lendülettel indul meg. A tisztán barokk stílusú, tervezett város, Liberum Oppidum Armenopolitanum a vártól délre kezd felépülni, egy Alexa nevű római mérnök tervei szerint. 1787-ben szabad királyi városi rangot kap a település. Hivatalos neve 1867-től Szamosújvár lesz. Trianonban Erdélyt a győztesek Romániának juttatták, így 1920-tól Gherlára változott a név.

A betelepülő első örmény generációk először a belvárosi nagytemplom, majd a Salamon templom körül is temetkeztek, később az Alsó-temetőt nyitották meg, ami a mai Petru Maior líceumnál volt. (Mindeközben a helyi reformátusoknak, zsidóknak, illetve a börtön rabjainak is megvoltak a külön temetői.

A mai katolikus temető létesítését 1807-ben határozták el és 1808-ban nyílt meg a börtön és az E576 számú műút, a Dési út (ma: str. Dejului) között. Ekkor egy kis oratórium és egy temetői kereszt emeléséről is rendelkezett a város. Ezen időponttól a temető máig folyamatos használatban van.

A legrégebbi sírkövek a 19. század elejéről származnak. Kevés maradt belőlük, ezek többnyire a temető legrégebbi részén, a déli bejárat melletti Szent Kereszt-kápolna környékén találhatóak. Egy részük eredeti helyén, míg más részüket az enyészet elől mentették ide a temető más részeiről. A 19-20. századi, barokkos, klasszicista, empire, romantikus, vagy historizáló stílusú, zömében örmény és magyar nyelvű feliratos, kőből faragott sírkövek, sírlapok, obeliszkek, tumbák, koporsó alakú sírkövek között számos kivételes szépségű, művészi alkotás is akad.

A temető első, szisztematikus felmérése 1957-ből való. Legfrissebb térképét és a síremlékek felmérését a 2010-es évek elején készítették el. E munka rávilágít az elmúlt, közel fél évszázad alatt bekövetkezett veszteségekre... A temetőnek óriási jelentősége van e különleges város múltjának dokumentálásában, megőrzésében, így pl. az itt kialakult, örmény-magyar kettős identitás megismerésében. Ezért is sajnálatos, hogy a ma egyre zsúfoltabbá váló temetőben a "modern" sablonos, beton síremlékek fokozott ütemben szorítják ki a történeti korú síremlékeket. A város multikulturális jellegének visszaszorulása, a román túlsúly döntővé válása ugyancsak alapvető változásokat okozott a temetőben is.

A katolikus temető északi meghosszabbításában találjuk a román temetőt. Ide egykor a fogházban elhunyt személyeket is temettek. Így kerülhetett ide a fogságban elhunyt, hírhedt betyárvezér, Rózsa Sándor is, akinek a sírja a román temetőrész legészakibb részén, az azt leszáró utca közelében található.

A leírás adatainak forrása: Balázs-Bécsi Attila: Szamosújvári örökség. TÉKA Alapítvány, Szamosújvár, 2013. A fotók forrása: wikipedia.org és mapio.net
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2018-05-12 16:15:38
 
 

Összetett keresés

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.