Megújulásunk támogatója:  

Ólőcse


Forrás: Google Earth

II. Katonai felmérés (19. sz. közepe)
Ország:
Szlovákia
Szélesség (lat):
N 49° 0,083'
Hosszúság (lon):
E 20° 35,612'
Védettség van?
nem tudom
Típus:
Régészeti emlék
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 2
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
Külterületen, a városközponttól 3 km-re délkeletre
Egyéb adat:
Rövid leírás:
A mai Lőcse város belterületétől délre, az újonnan épült autópályától délre, az iglói országúttól keletre, a vasútvonal széles ívben kerül ki egy szabálytalan háromszög alaprajzú dombot. A környező hegyekhez képest csupán alacsony, lapos platójú, növényzettel gyéren borított kiemelkedésen máig látszanak az emberi felszínalakítás, sáncépítés földmunkáinak nyomai.

Az új korban a dombot Ólőcse (szlovákul: Stará Levoča) néven emlegették. Mivel a lőcsei hagyományban élénken élt annak tudata, hogy a legkorábbi Lőcse város nem annak mai helyén állott, a közvélekedés a legkorábbi Lőcsét e dombra helyezte. Ennek ellenőrzése céljából a domb régészeti kutatása már a 19. század legvégén megindult. Az ásatások bebizonyították, hogy e helyen már az őskorban megtelepült az ember. A kutatások első eredményeit 1900-ban Horváth Ákos publikálta. A kisebb-nagyobb megszakításokkal egy bő évszázada zajló feltárások szerint az első megtelepedésre az újkőkorban, a vonaldíszes kultúra idején került sor. De felszínre kerültek bronzkori, vaskori és római kori barbár település objektumai és leletei is. A Kr. u. 500 körül itt megszűnő településnyomokat egy igen szerény méretű és jelentéktelen, 10-13. századi - kutatói szerint vélhetőleg szláv - település követte, amely ekkor meg is szűnt. A késői középkorban a domb gyakorlatilag lakatlan volt.

Több helyen megfigyelt gyakorlat szerint a 12-13. századi felvidéki szász/cipszer telepesvárosok nem lakatlan területre, hanem valamely korábbi, falusias településmagra települtek rá. Így elméletileg nem lehetett volna kizárni, hogy a legkorábbi Lőcse e helyen állott. E teóriát azonban a régészeti feltárások nem igazolták. Lőcse mai helyen való megtelepedésében valószínűleg több más, a mai városmaghoz közelebb elhelyezkedő, a korai Árpád-korban fennálló, valószínűleg szláv településnyom játszhatott szerepet. 10-13. századi települések nyomait fedezték fel a régészek az egykori katonai gyakorlótér területén, a Patkónak nevezett dombocskán, illetve a városfal mai Kassai-kapuja környékén. Ráadásul a Ring déli részén álló, mai Szent Jakab templom kutatásának legújabb eredményei szerint az eddig 14. századinak gondolt templom egy korai, 12. századi, apró, falusias templomon áll. Így biztosnak tűnik, hogy a legkorábbi (még nem a mai helyén álló) Lőcse lakossága, akik az 1241-42-es tatárjárás idején a Menedékkőre menekültek, már valahová a mai város területére tértek vissza, újból felépíteni városukat.

Cáfolja a dombnak, mint a korai város helyi hagyományban megőrződött helyének elméletét az a tény is, miszerint az Ólőcse földrajzi név a város irataiban először csak igen későn, a 17. század végén jelenik meg, mint a határban használt viszonyítási pont. Kutatói vélekedés szerint a név alkotásában és elterjesztésében szerepe lehetett a Szepességi-, vagy Lőcsei Krónika tudós megalkotójának és kinyomtatójának, a Lőcsén ekkor alkotó Hain Gáspárnak. Ő lehetett az, aki a helyi hagyományban fennmaradt, a mait megelőző város helyszínét összekötötte a dombon jól látható - de ma már tudjuk: őskori - sáncok kijelölte helyszínnel.
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2018-10-03 19:07:51
 
 

Összetett keresés

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.

Közeli objektumok

Ménhárdi-kapu (2.455 km)
Szégyenketrec (2.705 km)
Schiessplatz (2.727 km)
Városháza (2.730 km)