Megújulásunk támogatója:  

Lutheránus templom


Forrás: http://www.muvelodes.ro

Forrás: http://www.muvelodes.ro

Forrás: http://www.muvelodes.ro
Ország:
Románia
Szélesség (lat):
N 47° 6,526'
Hosszúság (lon):
E 24° 33,151'
Védettség van?
igen
Védettség száma:
BN-II-a-A-01663
Típus:
Templom
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 3
Magyar történelmi jelentőség: 3
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
Jelna 50 szám.
Egyéb adat:
Rövid leírás:
A Beszterce mellett fekvő Kiszsolna középkori eredetű evangélikus temploma csak egy példája a jobb sorsra érdemes, árván maradt és pusztuló műemlékeknek. A település első fennmaradt írásos említése IV. Orbán pápának 1264-ben az ifjú V. István királyhoz írt levele, melyben említi Zolosim települését, amit a kutatók Kiszsolnával azonosítottak. 1332 és 1336 között a pápai tizedjegyzékekben Silva, Bylna, Sylna, Silua, Sylua névalakjai fordulnak elő. 1432-ben Solna, 1439-ben Zolna, 1532-ben Sellendorf névvel jelölik. 1453-ban V. László király Beszterce városát és tartozékait Hunyadi János besztercei grófnak adományozza, „Zolna” is az adomány része.
A templom, melynek titulusa Szent Péter (Heilige Petrus de Kathedra) a falu délnyugati részén, a Szászbudakra vezetõ út mellett épült. Jelenlegi állapotában sok minden már egyáltalán nem lelhető fel abból, amit a szakirodalom leír, illetve ami a különféle könyvekben és internetes honlapokon található, korábbi képeken még látható.
A település nem volt túl nagy, 1642-ben 13, 1695-ben 14 házzal jegyzik. Gerecze Péter a Műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma című művében a település mint római téglák lelőhelye szerepel. A feljegyzések szerint 1781-ben egy nagy áradat károkat okozott a faluban. 1941-ben 367 szász élt a településen, akik 62 százalékát tették ki az itteni lakosságnak. 1944-ben, a német csapatok visszavonulásakor a nösnerlandi szász lakosok többsége Ausztriába és Németországba menekült. 1953-ban 66 evangélikus lakos volt. Ma e vidéken a román lakosság van többségben.
A mai templom a 15. század első felében, kőből épült, egyhajós, torony nélküli gótikus épület. 1467-ben II. Pál pápa „Simoni Johannis rectori parochialis ecclesiae sancti Petri de Zolna Transilvanensis dioecesis” számára hordozható oltár használatát engedélyezi. 1487-ben épült a kórus északi falához a sekrestye, ahol Simon kőfaragó dolgozott. A szentélyből egy későgótikus, szemöldök-gyámos, lemezes-pálcatagos, festett kőkeretes ajtó vezet a sekrestyébe. A mára megsemmisült fa ajtószárnyon is láthatóak voltak egykor festésnyomok. Nyilván a szentélynek már a sekrestye megépülte előtt állania kellett. A szentélyt kőből épült bordás keresztboltozat fedi, a négyszögletes kórus a nyolcszög öt oldalával végződő apszissal záródik. A bordák faragással díszített kőkonzolokra futnak le, melyekből az északnyugati és az északkeleti konzol fiatal szakállas férfi-, illetve női fejet, a délkeleti konzol idős, szakállas férfifejet ábrázol. A két keleti konzolra keresztvirágok sorát faragták. A szentély két zárókövét is virágdísz ékíti. A hajót 1776-ban három boltszakaszos, hevederes cseh boltozattal újraboltozták. 1536-ban a templom számára megrendelnek egy Szent Katalint ábrázoló képet. Az interneten és különböző könyvekben található fotók tanulsága alapján, a templomban még a hatvanas évek végéig is állt egy későbarokk ízlésű oltár, mely Hermann Fabini szerint a 19. század elején készült, és egy fával burkolt kő oltárasztalon állt. A predellán Jézus születését ábrázolták. A főképen a keresztre feszítés jelenete volt látható, egy-egy hengeres és egy-egy kanelúrás féloszloppal szegélyezve. Az oromképen a feltámadást festették meg, két hengeres pillér között, az oromdíszen Isten szeme és favázák, az oldaldíszen faragott inda- és virágmotívumok voltak. A templom hajójának mennyezete mára teljesen beomlott, ahogyan a déli hajófal egy szakasza is. A nyugati kapuzat is megsemmisült. A szentély tetőzete szinte már teljesen leszakadt, a boltozat egyelőre még áll. A szentély északi oldalán lévő egykori sekrestye is összeomlott. A falakban futó hatalmas repedések ellenére a szentély a legépebben megmaradt épületrész. A templomnak mind a hajóját, mind a szentélyét falképekkel díszítették. Ezeket a szakirodalomban eddig senki nem ismertette. Ennek az lehet az oka, hogy az evangélikus közösség bevakoltatta a falképeket, amelyek így egészen az 1990-es évekig rejtve maradtak, és csak a templom rohamos pusztulásával kerültek napfényre.
1992-ben a templom bekerült a romániai Műemlékvédelmi Hivatal programjába, ennek ellenére állapota folyamatosan romlik.

Forrás: Vali Zsuzsa: Pusztuló műemlékek Erdélyben. Kiszsolna középkori temploma, Művelődés. 2010 augusztus.
Adatlapot készítette:
schlosser
Adatfelvétel ideje:
2013-02-24 15:42:56
 
 

Összetett keresés

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.