Megújulásunk támogatója:  

Ipoly-híd maradványai




Ország:
Szlovákia
Szélesség (lat):
N 48° 6,003'
Hosszúság (lon):
E 19° 26,873'
Védettség van?
nem
Típus:
Híd
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 4
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
A településtől északnyugatra, az Ipoly medrében
Egyéb adat:
Rövid leírás:
A történeti korokban az Ipoly folyón egyszerre sok tucat híd állt. Ezek egy részén átmenő forgalom zajlott, országút szelte át a vizet. De voltak kevésbé jelentős hidak, amelyeket a helyi lakosok egész egyszerűen a folyó túlpartján lévő szántóföldek megközelítésére használtak. (Sok évszázados gyakorlat volt ugyanis, hogy a folyóparti településekhez a víz mindkét oldalán tartoztak szántóföldek. E rendszer, érdekes módon, még Trianon után is megmaradhatott, csak a két "baráti" szocialista ország szüntette azt meg 1950 körül.) Az elvesztett I. Világháborút követően a magyar és a cseh hadsereg közötti demarkációs vonalat e régióban az Ipoly vonala képezte. Később ez a trianoni békediktátumban államhatárrá vált. Ekkortól az Ipoly-hidak ugyan határátkelőkké váltak, így sokuk mellé sorompókat, őrbódékat, határőr laktanyákat építettek, de maguk a hidak megmaradtak, akár csak az átkelés lehetősége. 1944-ben a visszavonuló német alakulatok az Ipoly-hidakat felrobbantották. Bár ezek többségét ideiglenesen még helyreállították, 1950 után legtöbbjüket - főleg a kisebbeket - megszüntették, lebontották, vagy végleg pusztulni hagyták. Végül sok híd és hídmaradvány végső pusztulását okozták az Ipoly árvízvédelmével kapcsolatos mederrendezési munkák is.

A Budapestről Kassára tartó, egykori 2-es számú főút többször is keresztezte az Ipoly vonalát. E helyeken, természetesen, komoly és időtálló hidak épültek. Ezek egyike volt az, amely a déli (bal) parti Hugyag és a jobb parti Szécsénykovácsi között állt. Hugyag község központjából a mai Kossuth utca északkeleti meghosszabbításában, egyenesen futott a ma földútként létező 2-es főút az Ipolyig. A hullámtérben több időszakos vízfolyáson is át kellett kelni, melyek legnagyobbikán egy máig is fennálló, 10,5 m hosszú, acél felső pályás gerendahíd is épült.

Az Ipoly fő medre fölött évszázadok óta állt itt híd. A kezdetben fa gerendákból épült hidat 1849. július 17-én Görgei Artúr magyar honvéd tábornok felgyújtatta. A szabadságharc befejezését követően ezt helyreállították. Az út forgalma és kereskedelmi jelentősége a század végére olyannyira megnőtt, hogy a fa híd helyére három nyílású, rácsos szerkezetű acélhidat állítottak. A két szélső nyílás egyenként 23,5 méter széles volt, míg a középső jóval meghaladta a 30 métert is. A nyílások felső öve változó magasságú, szegmentíves tartó volt.

1938-ban, az I. Bécsi döntést követően a csehszlovák-magyar országhatár - időlegesen - északabbra tolódott az Ipolytól, így a híd mindkét oldalon magyar területté vált.

1944. december 5-6-a éjjelén a németek a híd középső nyílását felrobbantották. Ez - és a kiáradt, jeges Ipoly - olyan nagyon hátráltatta a szovjet hadsereg előnyomulását, hogy ezt követően kilenc hétig állt a front a faluban. A szovjetek átkelési kísérletei során igen sokan a jeges vízbe vesztek. Végül a háború befejeztét követően az Ipoly újra csehszlovák-magyar határfolyó, a híd pedig határátkelő lett. 1945-46-ban a szovjet hadsereg ideiglenesen, fa szerkezettel tette járhatóvá a híd középső részét, ami 1950-ig állt fenn. Ezután az átkelés itt megszűnt. Az épen maradt nyílások közül a magyar oldalit az 1950-es években lebontották. A szlovák oldali párja még sokáig fennállhatott. Végül 1998-ban Szécsénykovácsi polgármestere lebontatta, a híd anyagát pedig ócskavasnak adták el. Így ma már csak az egykor büszke híd pillérei meredeznek a mederben és a hullámtérben.

A híd északi hídfője közelében, a jobb partot kísérő országút mellett egykor csárda működött. Ennek jelentős méretű épülete máig is megtalálható. A hugyagiak egy anekdotát őriznek a híddal és a fogadóval kapcsolatban: Egy alkalommal tót vásározók mentek hazafele. Egyikük meghalt út közben, s tetemét egy zsákba tették. A hídnál betértek egy italra, s kinn hagyták kocsijukat, rajta a zsákkal. Az ott mulató hugyagiak ellopták a tótok szekerén lévő zsákot, mert tartalmát hasított disznónak gondolták. Mikor az egyik tót ellenőrizte a szekeret, nem találta a zsákot. "Megszökött a Pali!" - kiáltott föl társainak. Akik ismerik e történetet, azóta is kérdezik viccesen a hugyagiaktól, akár a vonatról is lekiáltva: "Van-e még a tótból?"

A leírás adatainak forrása: Hajós Bence: Ipoly-hidak Ipolytarnóctól Ipolyságig. Hn., 2001. A képek forrása: e fenti mű, ill. www.tarjanikepek.hu
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2018-06-07 18:11:25
 
 

Összetett keresés

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.