Megújulásunk támogatója:  

Ferences templom és kolostor









Ország:
Románia
Szélesség (lat):
N 46° 46,311'
Hosszúság (lon):
E 23° 35,267'
Védettség van?
igen
Védettség száma:
Típus:
Templom és kolostor, rendház
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 5
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 5
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
Piaţa Muzeului (Múzeum tér), keleti oldal
Egyéb adat:
Rövid leírás:
Keletelt, mai formájában a nyugati nézetén többnyire barokk külső jegyeket hordozó középkori eredetű templom, hozzá észak felől csatlakozó, négyszöget bezáró kolostorépülettel. Jelenleg a ferences rendhez tartozik, de alapítása a domonkosokhoz kötődik. A templomhoz nyugat felől karcsú torony csatlakozik, a hajót délről annál alacsonyabb kápolnasor bővíti. A hosszú szentély sokszögzáródású, gótikus, középvonala nyugat felé kissé „elhúz”, vélhetően a többszöri bővítés, hozzáépítés eredményeként.
A kolostorépület két emeletes, részben gótikus, részben barokk. Középkori elemek nagy számban láthatók, így a nyugati fronton is nyílik utcára gótikus ablak.

Radu Lupescu művészettörténész leírása az épületegyüttesről:
A domonkosok a 14. században érkeztek Kolozsvárra, első említésük 1397-ből való, megérkezésük azonban néhány évtizeddel korábbra tehető. A város központi fekvésű területet bocsátott a rendelkezésükre, az Óvárban, közvetlenül az óvári piactér mellett, ahol mindmáig áll a 15. században emelt kolostor.
A ma álló kolostor és a jelentősen átépített templom lényegében a 15. század második felében épült késő gótikus stílusban. A logikai feltételezés mellett, több jel is arra utal, hogy ez az épület a korábbi kolostor néhány részletét is megőrizte, amit akár a 15. század elejére lehet datálni. Ilyen archaikusabb jellege van a sekrestyének, illetve a templom padlásterében egy korai boltozat nyomai figyelhetők meg. Eszerint a templom eredetileg háromhajós építmény volt, két keskeny mellékhajóval, és egy széles főhajóval.
A nagy építkezés kezdetét rendszerint Hunyadi János 1455-ben kelt só adományával szokás összefüggésbe hozni. Az átépítés azonban pár évvel korábban megkezdődhetett, mivel egyik végrendeletben már 1454-ben megjegyezték, hogy a kolostor épülőfélben volt. A kezdeti szerény épületek helyébe a 15. század második felében pompás kolostort emeltek, amely középkori építészetünknek egyik ritkasága és gyöngyszeme. A szerzetesi templom átalakításával párhuzamosan megkezdték a kolostor kiépítését is. Sorban készült el a sekrestye mellett a káptalanterem, az ebédlőterem és a konyha, amelyek mind egyedi emlékei az erdélyi gótikus építészetnek. A végső szakaszban épültek a templom déli oldalán sorakozó kápolnák, ahová az adományozók egy része temetkezett. 1500 körül bontották el a templom korai boltozatát és a Farkas utcai templomnál is megfigyelhető behúzott támpilléres új hálóboltozattal fedték be a hajót.
Ebből a korszakból származik a kolostor egyik legszebb építészeti emléke, a lendületes gótikus árkádok által határolt kerengő. A későbbi építkezések során a kerengő árkádjait részben elbontották, részben befalazták, a folyosó több szakaszát is beépítették. A kerengőnek mindössze az északi oldala őrizte meg gótikus vonásait, bordás boltozatát azonban még a 18. században elbontották.
A reformáció következében a domonkosok kénytelenek voltak elhagyni Kolozsvárt. A létesítmény még akkor is a közjót szolgálta, mivel a város középkori eredetű iskolája továbbra is ebben az épületben működött. Sőt, uralkodói székhelynek számított, amikor Izabella királyné 1556-ban átmenetileg itt szállt meg. 1609-ben Báthory Gábor fejedelem a templomot a reformátusoknak engedte át, akik később a kolostorban az unitárius iskola mellett református iskolát is működtettek. Az intenzív diákélet emlékét őrzi az a rengeteg 17. századi fali firka, amely ma is látható a kolostor eredeti ajtó- és ablakkeretein, faragott kövein. 1612-től a reformátusok építkeznek a kolostoron, a reneszánsz korszak építkezéseit azonban eltörölték a későbbi átalakítások.
A katolikus egyház a 17. század végén szerezte vissza a kolostort. Először a jezsuiták, majd 1725-ben a ferencesek költöztek az épületbe. A 18. században jelentős építkezésekre került sor, aminek következtében a templomot és a kolostort barokk stílusban átalakították át.
Utolsó komolyabb beavatkozásra 1902-1908 között került sor. Komoly helyreállításra volt szükség, amit két neves építész, Möller István és Lux Kálmán vezetett. Több helyen megváltoztatták a kolostor térbeosztását, számos új ajtó- és ablakkeretet faragtak, falazatjavításokat végeztek, a fontos tereket újraboltozták. Lényegében ők határozták meg a kolostor mai arculatát.

Adatlapot készítette:
klo
Adatfelvétel ideje:
2015-01-02 09:41:26
 
 

Összetett keresés

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.