Megújulásunk támogatója:  

Evangélikus templom


A kép forrása: Filip Tesarčík / Panoramio


Ország:
Szlovákia
Szélesség (lat):
N 49° 1,508'
Hosszúság (lon):
E 20° 35,301'
Védettség van?
igen
Védettség száma:
Típus:
Templom
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 4
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
A Körtér (Ring, ma: Námestie Majstra Pavla) déli végében.
Egyéb adat:
Rövid leírás:
Lőcse a Magas Tátra előhegyeit képező Lőcsei-hegység (Levočské vrchy) déli nyúlványa előtt, fontos középkori kereskedelmi utak találkozásában terül el, a Lőcse-patak (Levočsky potok) völgyében. Ezt a területet már a középkorban is Szepességnek (szlovákul: Spis\', németül: Zips) nevezték. Lőcse évszázadokon keresztül, egészen 1772-ig a szepesi szász terület közigazgatási központja volt, amire különösen alkalmassá tette központi fekvése a régióban. A város előzményeként említeni szokott Ó-Lőcse (Stará Levoč) nevű, ma lakatlan régészeti lelőhely a mai várostól délre található, ahol a régészek Árpád-kori, 12-13. századi települést és Szent Miklós-templomának megmaradt alapfalait tárták fel. A tatár támadás elől lakói a Menedékkőre húzódtak vissza. A város jelenlegi magját alkotó meredek dombra először a tatárjárás után visszatérő szász hospesek telepedtek le. Itt már a 13. század végére árkokkal, bástyákkal jól védhető települést alakítottak ki. A Lőcse elnevezés első írásbeli, oklevélbeli említése 1249-ből származik (Leucha), tehát ezt tekintjük az alapítás évének. 1271-ben V. István király kiadta a szepesi szászok kiváltságlevelét, amely szerint Lőcse volt a szepesi szász autonómia székhelye (civitas provinciae capitali). A ma is álló, javarészt a 15-16. században megépült kőből épült városfallal övezett, jellegzetes, telepített város központja a tágas, városias tervezésű főtér (németül: Ring, magyarul: Körtér, mai szlovák elnevezése: Námestie Majstra Pavla = Pál mester tér) ahol a – javarészt ma is fennálló – legfontosabb középületek és a legtehetősebb kereskedő polgárok házai és raktárai épültek fel. A térbe torkolló mellékutcákban szintén jelentős, közép- és újkori épületcsoportok, köztük az iparos polgárok házai, maradtak fenn. Az 1323-ban szabad királyi városi rangot elnyert Lőcsét a kézműipar és a kereskedelem terén aktív, szász (cipszer) polgárai tették igazán gazdaggá. A nagy földrajzi felfedezések nyomán a világkereskedelem legfontosabb vonalai elkerülték Közép-Európát, de a 17. század hadi eseményei, majd a kuruc mozgalmak, végül a Rákóczi-szabadságharc idején elszenvedett ostrom is csak ártottak Lőcse gazdasági életének. A modern ipar és a vasútvonal is elkerülte a várost, ami megakasztotta újkori fejlődését. A 20. század politikai változásai csak betetőzték e nagy múltú város vesszőfutását. Trianon után elvesztette Szepes vármegye székhelyeként betöltött közigazgatási pozícióját is. Szerencsére a csehszlovák szocialista időszak több történelmi városközpontot tönkretevő fejlesztései elkerülték a jelentéktelenné zsugorodó Lőcse értékes emlékeket őrző belvárosát. Épp ezen egyedülálló értékekre tekintettel Lőcse városa 2009. június 27-én felkerült az UNESCO világörökségi listájára.

A szász (cipszer) lakosságú város a reformáció évszázadában egyöntetűen luteránus vallásúvá lett, így e közösség használatába került a fő téri Szent Jakab plébániatemplom. A 17. század közepén aztán az ellenreformáció nyomására a protestánsok kiszorultak a fő téri templomból: azt vissza kellett adniuk a katolikusoknak. 1687-ben Csáky gróf segítségével kaphattak egy telket a városfalakon kívül, ahol - fából, torony nélkül - templomot és iskolát emelhettek, illetve temetkezhettek. 1709-ben ez az artikuláris fatemplom leégett. Helyette 1712-13-ban egy, a Késmárkon ma is álló fatemplomhoz hasonló istenháza épült fel itt, melyhez 1722-ben egy kőből épült kis kápolnát is csatoltak. E temetőbeli templom 1837-ig maradt fenn, mikor is a város evangélikusai felépíthették a város fő terén a ma is álló templomukat.

A mai evangélikus templomot 1825-1837 között építették a városi piac helyén. Klasszicista stílusú, görög kereszt alaprajzú, visszafogott ornamentikájú épület, hatalmas centrális kupolával fedve. Kivitelezője az 1806-ban Egerből Lőcsére érkező, a nagy vármegyeházát is tervező, morva származású építész, Povolny Antal volt. A nagy méretű templom 1500 embert tud befogadni. Ebbe az új templomba vitték át a kiszolgált régi fatemplom valamennyi értékét, képeit, keresztjeit, orgonáját, stb. Oltárképét Czauczik József lőcsei festőművész készítette. Később, a 19. század végén a templom karzatán helyezték el a gazdag lőcsei evangélikus egyházi könyvtárat.

Általában csak istentiszteletek alatt van nyitva a templom, de az evangélikus parókián, a Vysoká utca 1. sz. alatt más időben is lehet kérni a látogatást. Június és szeptember között turisták számára a nappali órákban nyitva tartanak. A templom ismertetése 16 nyelven áll rendelkezésre. Gyakran rendeznek hangversenyeket a templomban.

A leírás a Lőcse város értékeinek feltárását, megőrzését és megismertetését célul kitűző www.locseitemeto.eoldal.hu honlap segítségével készült.
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2013-04-26 11:45:40
 
 

Állapotjelentések

2013.05.23 17:53 ngabi állapot: 5 - egyéb

Képek a templomról

Összetett keresés

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.