Evangélikus erődtemplom


Ország:
Románia
Szélesség (lat):
N 45° 45,905'
Hosszúság (lon):
E 25° 38,580'
Védettség van?
nem tudom
Típus:
Templom
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 4
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 4
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
Cím:
A település központjában
Egyéb adat:
Rövid leírás:
Brassótól É-ra, a Barcaság síkságának ÉK-i részében, a Vidombák (Weidenbach, Füzes) patak mellett fekszik Botfalu község. 1316-ban Botfalva néven jelentkezik a forrásokban. Szent Miklós tiszteletére szentelt temploma a XIII. században épült. 1415-ben Márton, 1455-ben Miklós a plébánosa, 1474-ben pedig a Bécsben tanult Reiching Jakab, aki később (1486-ban) a brassói káptalan dékánja lett.
1790-ben földrengés miatt a torony összeomlott, az 1480 és 1511-ből származó harangok elpusztultak. A középkori templom az 1802. évi földrengéskor összeomlott s helyébe egészen újat építettek. A templomot erős, 16. században emelt várfal vette körül, amely sok ostromot kiállott, különösen Báthori Gábor és az 1848-as szabadságharc idején. 1611-ben Quinten Nicola Mátyás rávette a botfalviakat, hogy Báthori Gáborhoz pártoljanak, s templomerődjükbe székely őrizetet fogadjanak be. Mikor azonban 1612. augusztus 2-án Weis királybíró emberei váratlanul Botfalvára mentek, a templomerődöt őrizetlenül találták, és így azt elfoglalták. A Báthorihoz hű Quinten Nicola Mátyás megpróbálta visszaszerezni, de fogságba ejtették, Brassóba küldték, ahol Weis lefejeztette.
A továbbiakban Botfalva és Hermány templomerődjei voltak azok, melyek 1612-ben az egész Barcaságot meghódító Báthorival szemben a legkitartóbban dacoltak, főként a botfalvai, melyet ostrommal foglaltak el. E templomvár még 1848-ban is szerephez jutott. Ugyanis ez év december 5-én, midőn a háromszékiek több fényes győzelmet arattak, a brassói szász nemzetőrök egy része Botfalva felé menekült, ahol az osztrák katonaság a templom erődítései mögé húzódva védekezni próbált, s a szász nemzetőrök is csatlakoztak hozzájuk. A magyar huszárok közeledtével azonban egy kisebb összetűzés után kivonultak a falak közül és Brassó irányába elmenekültek. A templomot övező várfalak már Orbán Balázs idejében sem voltak meg. Mint azt Orbán 1873-ban írta: “1865-ben a templomkastélynak régi korról regélő falait magok a lakosok törölték el a föld színéről. Megsemmisült ekkor azon bástya is, melynek falait még élénk színű és igen művészi falfestmények ékiték, s mely baptisariuma lehetett az 1802. október 26-án földingás következtében összeomlott régi és igen nevezetes egyháznak. A most eltünt kastélynak legalább képe megmaradt Hunfalvi “Erdély és Magyarország” czimű képes kiadványában”.
Forrás: Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 590. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai. Gyulafehérvár. 2000. I. 35-36. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. VI. Pest. 1873. 440-441.
A képek és a leírás forrása: Karczag Ákos / http://varak.hu
1790-ben földrengés miatt a torony összeomlott, az 1480 és 1511-ből származó harangok elpusztultak. A középkori templom az 1802. évi földrengéskor összeomlott s helyébe egészen újat építettek. A templomot erős, 16. században emelt várfal vette körül, amely sok ostromot kiállott, különösen Báthori Gábor és az 1848-as szabadságharc idején. 1611-ben Quinten Nicola Mátyás rávette a botfalviakat, hogy Báthori Gáborhoz pártoljanak, s templomerődjükbe székely őrizetet fogadjanak be. Mikor azonban 1612. augusztus 2-án Weis királybíró emberei váratlanul Botfalvára mentek, a templomerődöt őrizetlenül találták, és így azt elfoglalták. A Báthorihoz hű Quinten Nicola Mátyás megpróbálta visszaszerezni, de fogságba ejtették, Brassóba küldték, ahol Weis lefejeztette.
A továbbiakban Botfalva és Hermány templomerődjei voltak azok, melyek 1612-ben az egész Barcaságot meghódító Báthorival szemben a legkitartóbban dacoltak, főként a botfalvai, melyet ostrommal foglaltak el. E templomvár még 1848-ban is szerephez jutott. Ugyanis ez év december 5-én, midőn a háromszékiek több fényes győzelmet arattak, a brassói szász nemzetőrök egy része Botfalva felé menekült, ahol az osztrák katonaság a templom erődítései mögé húzódva védekezni próbált, s a szász nemzetőrök is csatlakoztak hozzájuk. A magyar huszárok közeledtével azonban egy kisebb összetűzés után kivonultak a falak közül és Brassó irányába elmenekültek. A templomot övező várfalak már Orbán Balázs idejében sem voltak meg. Mint azt Orbán 1873-ban írta: “1865-ben a templomkastélynak régi korról regélő falait magok a lakosok törölték el a föld színéről. Megsemmisült ekkor azon bástya is, melynek falait még élénk színű és igen művészi falfestmények ékiték, s mely baptisariuma lehetett az 1802. október 26-án földingás következtében összeomlott régi és igen nevezetes egyháznak. A most eltünt kastélynak legalább képe megmaradt Hunfalvi “Erdély és Magyarország” czimű képes kiadványában”.
Forrás: Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 590. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai. Gyulafehérvár. 2000. I. 35-36. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. VI. Pest. 1873. 440-441.
A képek és a leírás forrása: Karczag Ákos / http://varak.hu
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2018-06-11 13:40:37
Közeli objektumok
Csókás-hegyi vár (3.109 km)
Tatárvár (4.748 km)
Református templom (5.053 km)
Evangélikus erődtemplom (5.937 km)
Evangélikus templom (5.941 km)
Szent Miklós szász erődtemplom (6.398 km)
Földvár vára (6.764 km)
Evangélikus templom (6.932 km)
Evangélikus templom (7.580 km)
Mikó-Boér udvarház (8.782 km)