Evangélikus erődtemplom



Ország: Románia
Szélesség (lat): N 45° 45,905'
Hosszúság (lon): E 25° 38,580'
Védettség van? nem tudom
Védettség száma:
Típus: Templom
Jelentőség: Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 4
A település mai neve: Bod
A település magyar neve: Botfalu
A település német neve: Brenndorf
A település latin neve:
Cím: A település központjában
Egyéb adat:
Rövid leírás: Brassótól É-ra, a Barcaság síkságának ÉK-i részében, a Vidombák (Weidenbach, Füzes) patak mellett fekszik Botfalu község. 1316-ban Botfalva néven jelentkezik a forrásokban. Szent Miklós tiszteletére szentelt temploma a XIII. században épült. 1415-ben Márton, 1455-ben Miklós a plébánosa, 1474-ben pedig a Bécsben tanult Reiching Jakab, aki később (1486-ban) a brassói káptalan dékánja lett.

1790-ben földrengés miatt a torony összeomlott, az 1480 és 1511-ből származó harangok elpusztultak. A középkori templom az 1802. évi földrengéskor összeomlott s helyébe egészen újat építettek. A templomot erős, 16. században emelt várfal vette körül, amely sok ostromot kiállott, különösen Báthori Gábor és az 1848-as szabadságharc idején. 1611-ben Quinten Nicola Mátyás rávette a botfalviakat, hogy Báthori Gáborhoz pártoljanak, s templomerődjükbe székely őrizetet fogadjanak be. Mikor azonban 1612. augusztus 2-án Weis királybíró emberei váratlanul Botfalvára mentek, a templomerődöt őrizetlenül találták, és így azt elfoglalták. A Báthorihoz hű Quinten Nicola Mátyás megpróbálta visszaszerezni, de fogságba ejtették, Brassóba küldték, ahol Weis lefejeztette.

A továbbiakban Botfalva és Hermány templomerődjei voltak azok, melyek 1612-ben az egész Barcaságot meghódító Báthorival szemben a legkitartóbban dacoltak, főként a botfalvai, melyet ostrommal foglaltak el. E templomvár még 1848-ban is szerephez jutott. Ugyanis ez év december 5-én, midőn a háromszékiek több fényes győzelmet arattak, a brassói szász nemzetőrök egy része Botfalva felé menekült, ahol az osztrák katonaság a templom erődítései mögé húzódva védekezni próbált, s a szász nemzetőrök is csatlakoztak hozzájuk. A magyar huszárok közeledtével azonban egy kisebb összetűzés után kivonultak a falak közül és Brassó irányába elmenekültek. A templomot övező várfalak már Orbán Balázs idejében sem voltak meg. Mint azt Orbán 1873-ban írta: “1865-ben a templomkastélynak régi korról regélő falait magok a lakosok törölték el a föld színéről. Megsemmisült ekkor azon bástya is, melynek falait még élénk színű és igen művészi falfestmények ékiték, s mely baptisariuma lehetett az 1802. október 26-án földingás következtében összeomlott régi és igen nevezetes egyháznak. A most eltünt kastélynak legalább képe megmaradt Hunfalvi “Erdély és Magyarország” czimű képes kiadványában”.

Forrás: Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 590. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai. Gyulafehérvár. 2000. I. 35-36. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. VI. Pest. 1873. 440-441.

A képek és a leírás forrása: Karczag Ákos / http://varak.hu
Adatlapot készítette: szépmíves
Adatfelvétel ideje: 2018-06-11 13:40:37
 
 

Közeli objektumok (légvonalban)

Határeset

 

Összetett keresés