Eszéki erőd





Ország: Horvátország
Szélesség (lat): N 45° 33,726'
Hosszúság (lon): E 18° 41,803'
Védettség van? nem tudom
Védettség száma:
Típus: Vár, várkastély
Jelentőség: Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 5
A település mai neve: Osijek
A település magyar neve: Eszék
A település német neve: Essegg
A település latin neve: Mursa
Cím: Eszék
Egyéb adat:
Rövid leírás: Eszéket a középkorban is már igen korán oppidumként említik. Az eszéki várkastélyt a 15. században említik meg (1472-ben, de lehet hogy már 1460-ban is). A 14. századtól, sőt az egész 15. századon át, a vár és a település tulajdonosai a Kórógyiak voltak. Miután ők kihaltak, a birtokot a Rozgonyiak kapták meg, majd ő utánuk Csupor Miklós és Ungor Iván. Miután Csupor is meghalt, a vár a birtokaival, a budai káptalané, lett, hogy aztán átadják a vingárti Gerébeknek. 1526-tól, 1687-ig a törökök kezén volt, majd a visszafoglalása után, 1712. és 1719. között felépítették az erődöt, melynek nagy része máig fennmaradt. A középkori várából, csekélyke nyomokon kívül, mára semmi sem maradt fenn.

Eszék városa 1687-ben szabadult meg a török uralomtól és az ezt követő évekből ered az a viszonylag nagyon pontos ábrázolása az akkori Eszéknek, mely világosan mutatja a törökkori város térszerkezetét. A település lényegesebb részét, félkör alakú tornyokkal ellátott, kőfalakkal és a Dráva vizével elárasztott, széles sáncokkal övezték. A város magja körül, déli és nyugati irányban, egy kevésbé jelentős településrész alakult ki, melynek védőövét, helyenként félkör és négyzetes tornyokkal ellátott paliszád alkotta.
A vár felújítása, rögtön a felszabadítása után megkezdődött. Az első modernizációs terveket, Megrini hadiépítész dolgozta ki. A tervezetén a leglényegesebb újítás az volt, hogy az addigi állapotokhoz képest, a várostól keletre lévő magaslatot is biztosította: erről Megrini egy szarvművel (Hornwerk) gondoskodott. A vár további részeinek védelmére, a fennmaradt török erődítések elé, bástyákat és háromszögletű kiugrásokat készíttetett.
Eszéken ezután M. Kaisersfeld építész tevékenykedett, aki 1690-ben, elkészítette a vár akkori állapotának felmérését is. Erre az időre, Megrini terveinek csak egy részét vitelezték ki, mégpedig úgy, hogy a törökkori erődítések köré, nyilvánvalóan ideiglenesnek tekintett, bástyás védőövet emeltek, de ezen kívül elkészült a tágas szarvmű is. A következő esztendőből (1690) ered Kaisersfeldnek az a jelentős tervezete, mely alapján Eszéket, egy modern erőddé alakították át. Ez a tervezet azt ábrázolja – amellett, hogy megtartotta a törökkori erődítéseket – hogy a nagyobb hatékonyság érdekében, a Dráva partjára két fél-bástyát, míg a város déli oldalára, három bástyát emeltek, továbbá gondoltak egy kisebb és új erődítményre a Dráva túl partján is, melynek hídfővédelmi szerepe volt. A tervezet szerint, az itteni híd jóval keletebbre volt a törökkoritól. Gondoskodtak egy alacsonyabb, fléche kialakításáról is.
Az 1711-es esztendő környékén növelték meg a bástyák és a szarvmű területét, amelyek erre az időre nyerték el végleges tömegüket. A már megnövelt területű bástyák és más védelmi elemek szilárd anyagból történő átépítése, a 18. század második évtizedében kapott nagyobb lendületet.
Az 1764-es esztendő után, fokozatosan felszámolták az addigi kettős vársíkok és a fleché-k együttesét. A helyükön egyetlen, ám annál mélyebb vársíkot alakítottak ki.
Az idő múltával, a 19. században, a Dráva bal partján, Kopácsnál, Bellyénél és Dárdánál, még négy további, elő-erődszerű ütegállást is készítettek. A 18. és a 19. század folyamán (különösen a 19. század közepén), még néhány kisebb bővítést és módosítást, illetve egyes részek lerombolását hajtottak végre.
Az eszéki erőd védőövének általános visszaszorulására, az I. világháború után került sor, mígnem mára csak egyes részei maradtak fenn. Ennek ellenére, az erőd közepi, 18. századi, katonai, állami és polgári épületek, nagyon jó állapotban maradtak fenn. A Dráva partján még áll a nagy tömegű Eugén bástya, valamint az alaperőd testének az északkeleti része. Az erődöv északnyugati, nyugati, déli és keleti részét elegyengették és csak a helyenként még létező terepegyenetlenségek jelzik az egykori maradványokat (pld. az erődtől nyugatabbra kialakított városi parkban). Az erőd déli és keleti oldalán fekvő egykori bástyák helyét, ma egy egyenes vonalú, modern autóút szeli át.
Valamivel több maradt fenn a Dráva másik oldalán álló koronaműből, melynek még ma is áll a keleti fél-bástyája és a szomszédos kötőgátak részei a kazamatákkal, valamint a középső bástyája. A koronamű nyugati részének maradványai ennél szerényebbek, sőt a pajzsgátakból sem maradt fenn semmi.

Forrás: Szatanek József fordítása/várak.hu
Adatlapot készítette: klo
Adatfelvétel ideje: 2012-07-10 22:16:25
 
 

Közeli objektumok (légvonalban)

Határeset

 

Állapotjelentések

2012.08.30 16:42 klo - állapot: 4 - koordináta: N 45° 33,755' E 18° 41,800' - pont: 6




Az erőd megmaradt részletei általában jó állapotban vannak. Az északkeleti részen még valamilyen most folyó, vagy a közelmúltban befejezett helyreállítás nyomai is fellelhetők.

Összetett keresés