Megújulásunk támogatója:  

Branyiszkói csata hős honvédeinek sírja




Ország:
Szlovákia
Szélesség (lat):
N 49° 0,525'
Hosszúság (lon):
E 20° 50,021'
Védettség van?
nem
Típus:
Síremlék
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 3
Magyar történelmi jelentőség: 5
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
A község temetőjében
Egyéb adat:
Rövid leírás:
A Branyiszkói-hágó nyugati oldalán álló, apró falunak a régi országút és a modern gyorsforgalmi út közé szorult, kis temetőjében a magyar történelem egy fényes győzelmével kapcsolatos, becses emléke rejtőzik.

Az 1848. őszén hősies szabadságharcba torkolló magyarországi forradalom erői télire nehéz politikai és katonai helyzetbe kerültek. A Bécs alól vereséggel visszavonult és a komáromi sáncokra támaszkodó, legjelentősebb magyar honvéd erő, az ún. Feldunai Hadtest, mely ekkor Görgey Artúr parancsnoksága alatt állt, parancsot kapott arra, hogy csatlakozzon a Tiszántúlra visszavonult többi honvéd alakulathoz. Ez a manőver azért volt igen nehéz, mert az ország középső részét ekkorra már a Habsburg császári csapatok birtokolták. Görgey ezért Komáromból a felvidéki bányavárosokon keresztül igyekezett kijutni az Alföldre. A fősereg nyomában jelentős osztrák üldöző csapatok haladtak, ugyanakkor a honvédség is feltölthette készleteit az érintett városokban. Folyamatosan zajlott a toborzás is, sok száz felvidéki szlovák és magyar is csatlakozott a forradalmi sereghez. A honvédek kelet, így Kassa felé való előretörését a szűk és meredek Branyiszkói-hágót megszálló és ott magát beásó Franz Deym osztrák tábornok igyekezett megakadályozni. Görgey a vakmerő Guyon Richárd ezredest bízta meg a hágó elfoglalásával. Az 1849. február 5-én lezajlott, véres branyiszkói csata végül fényes magyar győzelemmel járt: megnyitotta az utat Görgey serege számára a Hernád-völgybe, onnan pedig a Tiszához. A Tisza mögött egyesült honvéd seregek pedig kisvártatva megindíthatták a szabadságharc leginkább dicsőséges hadmozdulatát, a Tavaszi Hadjáratot.

A csatában a kb. 800 ellenséges osztrák katonán túl mintegy 200 főnyi magyar és szlovák nemzetiségű honvéd halt hősi halált. Többen végül a környék katonai kórházaiban lelték halálukat.

A honvédeket a csatatér közelében több helyszínen tömegsírokba temették, így Korotnok falu temetőjében is nyugszanak közülük.

A tömegsírt először egy kő alapon álló, öntött vas korpuszos kereszttel jelölték meg. A ma látható emlékmű 1913-ban épült. Ez egy hársfa alatt található, egy tíz db, lánccal összekötött kőoszlop által övezett sírkertben. Ennek közepén emelkedik egy kő obeliszk, amelyen felül a következő, bevésett szöveg olvasható: "Itt nyugszanak a meredek branyiszkói hegyoldalon és fennsíkon 1849. febr. 5-én vívott emlékezetes csatában elesett magyar honvédeink, a branyiszkói hősök." E szöveg alatt egy utólag ide helyezett táblán szlovák nyelven az "Obete vojny z 1849' (=Az 1849-es háború áldozatai) felirat olvasható. Az obeliszk középső részén olvashatjuk a "Közadakozásból készíttette Tisza Miksa rendőrkapitány 1913" feliratot.

Az akácerdő által elborított sírhelyre 1990-ben magyar honismereti túrázók találtak rá. Kitisztították a környékét, melyre azóta a helyi önkormányzat, ill. magyar kirándulók viselnek gondot.

A leíráshoz felhasználtuk Görföl Jenő - Kovács László: Hol sírjaink domborulnak (Dunaszerdahely 2003) című munkáját.
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2016-09-05 03:00:21
 
 

Összetett keresés

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.