Egyedül az Istennel

Szent Márton dóm, Pozsony (Bratislava, Szlovákia)
Pályázó: Szőnyi István
Kép dátuma: 2017.07.14 16:15
Feltöltés dátuma: 2017.08.30 23:21

Egyedül az Istennel

 
 

Eddig 1 ember értékelte.

Értékeléshez jelentkezz be!

2017.09.15 22:47 Szőnyi István 

Vegyük sorra a kifogásokat. Kezdjük a választott kompozícióra (képkivágásra) vonatkozó kritikai észrevétellel, miszerint "a címben szereplő kapcsolatból az ember nagyon kikerült oldalra." Lehet, hogy meglepő lesz, de ez a kompozíciós elrendezés tudatos választás volt. Az adott pillanatban ugyanis éppen az apácának ez a félrehúzódása ragadott meg – ha nem így lett volna, el sem készítetem ezt a fotót. Ha tetszik, a transzcendens kapcsolatnak ez a diszkrét, magába forduló, félrehúzódó intimitása a kép voltaképpeni témája – a képkivágástól a kompozíción át minden formai elem ezt hivatott vizuálisan érzékeltetni. Ide értve a kép jobb szélén tudatosan képbe komponált tájékoztató állványt, amely valóban formai ellenpontja az apáca alakjának, illetve a lépcsők és a padok sötét sávjainak karakteres horizontális ritmusát, amelyek a kompozíció belső erővonalainak hangsúlyos elemei. Ezeket ellenpontozza részben a főhajó, illetve a kápolna kövezetének világos tónusú, diagonális hálózatot kirajzoló foltja, valamint a kápolna félig nyitott ajtórácsának vertikális ritmusa. Hasonlóképpen még a kápolnába való belépést tiltó köteles kordonoszlopokat is tudatosan komponáltam úgy a képbe, hogy ezek az egyébként igencsak zavaró funkcionális elemek a kompozíció belső erővonalainak formai játékában hangsúlyos szerepet játszanak: a hármas ritmust adó oszlopok középső eleme a kép középtengelyére esik, a két oldalt ívet rajzoló kötelek szinte dallamosan oldják a lépcsők és padok hangsúlyosan horizontális, merev ritmusát. Ugyanezt a célt szolgálja a panoráma képkivágás, amely az általam fontosnak tartott képi történésre, a kápolna előtt imádkozó apáca félrehúzódására irányítja a figyelmet. Paradox módon éppen ebben a szinte végletes félrehúzódásában lehet mégis a kép főszereplője. Ehhez az előtérben játszódó intim jelenethez képest a kápolna csak háttérkulissza, és ebben a tekintetben nem oszt és nem szoroz, hogy a "hátsó falon", pontosabban a kápolna szentélyének oltárán "levő angyalok feje hiányzik". Formailag valóban ez a helyzet, de a kép eszmei üzenetének nem ez a lényege. Olyannyira nem, hogy ha a kápolna rácsos ajtajának a jobb oldali szárnya is csukva lett volna, senkinek nem hiányzott volna az angyal feje, mert a rács faktúrája miatt éppúgy felismerhetetlen lett volna, mint a másik angyal. Formailag sokkal szerencsésebb lett volna egy olyan kompozíció, amelyben a kápolna rácsos ajtajának mindkét szárnya csukott állapotban van – de az vesse rám az első követ, aki egy funkcionálisan működő szakrális térben arra vetemedett volna, hogy egy fotó kedvéért bármihez is hozzányúlt volna. A történelmi hűség kedvéért megemlítem, hogy a kép elkészülte után pár pillanattal hozzám lépett a pozsonyi dóm – feltehetően vezető – plébánosa, majd ékes szlovák nyelven és nagyon határozottan közölte velem, hogy állvánnyal nem fotózhatok. Mivel a dómba valóban nem szólt az előzetesen számos pozsonyi templomba megkért sokpecsétes püspöki engedélyem, kénytelen voltam a tervezettnél jóval korábban elhagyni a magyar királyok koronázó templomát. Hangsúlyozom, az állvány használata és nem az imádkozó apáca lefotózása miatt dobtak ki a templomból – paparazziként szerencsére nem lepleződtem le, mert az állvány helyzetéből legfeljebb arra lehetett következtetni, hogy a kápolnát próbálom lefényképezni. Ha a szigorú szlovák plébános ebben a tekintetben is tetten ért volna, teljes joggal ítélt volna akár autodaféra is. Ezt csak Konti04 kedvéért említem meg, akinek e kép kapcsán úgymond "ennél a témánál valamiért megkívánná a szeme a portré szerkesztést." Nos, ha valaki egy imádkozó embert portrészerűen örökítene meg, az nemcsak tapintatlanságot követne el, hanem súlyos fotóetikai vétséget is, annak valamennyi büntetőjogi következményeivel együtt. Mivel a hatályos személyiségi jogi törvények értelmében írásos beleegyezése nélkül senkit sem lehet lefotózni, el sem tudom képzelni, hogyan lehetett volna eleget tenni a Konti04 által elvárt "portré szerkesztésnek"? Talán oda kellet volna állnom az imádkozó apáca elé, és valahogyan rávenni, hogy aláírásával igazolja, hogy a fotó az ő beleegyezésével készült? A magam részéről éppen ezért választottam a megadott tematikához készítendő fotó témájául egy apácát, mert a jellegzetes ornátus szükségképpen uniformizálja a viselőjét, aki ebben az adott rendre jellemző "egyenruhában" eleve nem mint személyiség, hanem valamilyen rendi apácaként jelenik meg. Hasonlóképpen személyiségi jogainak védelmében eszembe sem jutott "portrészerűen" megörökíteni, csak hátulról, és legfőképpen észrevétlenül, hogy még csak véletlenül se zavarjam meg. Kíváncsi lennék, hogy hasonló helyzetben Konti04 hogyan járt volna el "a szeme által megkívánt portré szerkesztés" megvalósítása érdekében?

2017.09.04 20:57 Konti04Értékelés: 3 

Nekem ennél a témánál valamiért megkívánná a szemem az portré szerkesztést. Mert a címben szereeplő kapcsolatból az ember nagyon kikerült oldalra. Bár az apáca fehér ruháját a jobb oldali tájékoztató kissé komponzálja, de a hátsó falon levő angyalok feje hiányzik. Vagy még egy ennél szűkebb vágást tudnék elképzelni.

a forduló összes képe
fotópályázat