Közeledő

Baross téri aluljáró, Budapest
Pályázó: piusz
Kép dátuma: 2017.02.11 10:33
Feltöltés dátuma: 2017.04.29 17:56

Közeledő

 
 

Eddig 5 ember értékelte.

Értékeléshez jelentkezz be!

2017.05.07 18:56 kloÉrtékelés: 5 

Nagyon erős kép, nagyszerű szerkesztés, gratulálok!

2017.05.07 09:07 Szőnyi IstvánÉrtékelés: Hónap képe 

2017.05.07 09:07 Szőnyi IstvánÉrtékelés: 5 

Remek fotó, igazi művészi fotográfia. A művészet lényege az alkotó teremtő gesztusa, melynek lényege, hogy a saját nézőpontjából láttató erővel elénk tár egy olyan látomást, amely korábban nem létezett. A láttató erő ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a művészi látomás a műben formalizált módon ölt testet: ezt a "testet öltést" nevezzük röviden a mű kompozíciójának. Én legalábbis a mű kompozíciójáról szólva mindig a művészi látomás "testet öltésére", formába öntésére gondolok, ami jóval összetettebb, sokrétűbb, a szó valódi értelmében vett művészi tevékenység, mint az ún. "szerkesztés". Egy adott látványt valóban meg lehet "szerkeszteni", hogy a képnek legyen egy olyan képi rendje, amely az alkotó szándékának megfelelően irányítja a néző tekintetét, de egy belső látomást minden mozzanatában érzékletes formába kell önteni ahhoz, hogy láttató erővel bírjon. Ebben az esetben pontosan erről van szó. Képzeljük el a helyszint a maga naturális valóságában és hasonlítsuk össze a fotós által elénk tárt, a fotografika elvonatkoztatott és redukált képi világát idéző látomással: ég és föld a különbség, mintha nem is ugyanabban az univerzumban járnánk. Persze azonnal szembeszökik a kép kompozíciójának markáns geometrizált jellege: a háromszögek dinamikus és mégis harmonikus viszonyrendszere, ami a kép formai struktúrájának szinte a geometriai tételek bizonyításait idéző rendje. Ez azonban még csak a "formaiság" és "szerkesztés" kategóriája, ettől még legfeljebb egy minimalista-formalista kép lenne belőle. Ahhoz, hogy valóban művészi fotográfia, esztétikai értelemben is emblematikus kép legyen belőle, ezt a valóban határozott formai struktúrát az alkotónak még alaposan át kellett alakítania, illetve ki kellett egészítenie, hogy a képen látható látomás létrejöhessen. Nyilvánvaló, hogy a Baross téri aluljáróban az építészeti architektúra adta a fotós számára a kép erős formai alapstruktúráját. Ahhoz, hogy a képen "történjen is valami", a fotós legendás türelmére volt szükség, amellyel jó szokásához híven kivárta, amíg éppen a megfelelő helyen végre besétált a képbe a látomásának megfelelő karakterű figura (Kíváncsi lennék, hogy hány változat készült, amíg ez a fotó kiválasztásra került). Az emberi figura felbukkanásával nemcsak léptéket kapott az egyébként szinte metafizikai ürességet árasztó térkulissza, hanem mintegy számunkra való (emberi) értelmet is nyert. Az emberi figura képbe komponálása a kép eredendően üres, formalista struktúráját tartalmi és formai szempontból mintegy varázsütésre átalakította: az emberi motívum értelmet, irányt és távlatot adott a formalista szerkesztésű térnek. És még ez is kevés lett volna egy igazán emblematikus képhez. Hogy igazi "létlátomássá", "a létről való beszéddé" válhasson ez a kép, ahhoz valóban olyan fokú fotografikus jellegű absztrakcióra volt szükség, amit a fotós végrehajtott az utómunka során. A tónusok néhány árnyalatra való redukciójával a fotós oly mértékben elvonatkoztatta a képen látható látomást a helyszínen adott érzékletes látványtól, mintha nem is ebben az univerzumban készült volna. A konkrét térből és időből kiszakított kompozíció ezáltal válhatott a fotós világnézetének megfelelő "létlátomássá".

2017.05.06 09:14 Konti04Értékelés: Hónap képe 

2017.05.06 09:11 Konti04Értékelés: 5 

Abszolút kedvenc a formaisága miatt. Remek pillanat és szerkesztés! Gratula

a forduló összes képe
fotópályázat