Fotópályázat — harmincegyedik forduló — értékelés
Almát a körtével (Szabad hónap, témamegkötés nélkül) - 2011. január
Csengel-Plank Ibolya
Kedves fotósok! Mint a hónap Hack Róbert szava járását idéző címe is mutatja, meglehetősen kilátástalan helyzetben van az, aki valamilyen objektív szempontrendszer alapján sorba akarja állítani a fotókat. Az értékelés még egy szoros tematikájú hónapban is nehéz (különösen azért, mert gyakorta az a kép tetszik a legjobban, amely áttöri, átértelmezi a tematika adta korlátokat), ilyen esetben szinte lehetetlen. Az előző mondatban mintegy véletlenül le is írtam egy kulcsszót: "tetszik". Vagyis azt aligha tudjuk megállapítani, hogy melyik a "legjobb" kép (a fotózás esztétikájában nincsenek fix pontok), legfeljebb azt, hogy melyik "tetszik" a legjobban. Persze az érzékenység (mármint hogy felismerjük a nekünk tetszőt, s meg is tudjuk magyarázni, miért tartjuk jó képnek) fejleszthető és fejlesztendő is. Vagyis minden fotózás irányt érdeklődőnek azt tudom tanácsolni, hogy nézegessen képeket (ezt a tanácsot nem először adjuk), jókat, rosszakat vegyesen. Tegye fel magának a kérdést, hogy melyik miért jó, vagy éppen rossz. Mit kellett volna másképpen csinálni? A fotós igenis sokat tanulhat a mások képeiből, azok erényeiből és hibáiból egyaránt. Egy nemzetközi hírű fotós írta valahol, hogy ő maga mindig úgy készül egy munkára, hogy minden fotót igyekszik megnézni a helyszínről. Albumokat lapozgat, a netet bújja, így mielőtt a helyszínre utazna, már pontosan tudja, hogy az előtte ott fényképezők mit rontottak el, vagy csináltak jól. Fogadjuk meg a tapasztalatát: a profi ugye abban (is) különbözik az amatőrtől, hogy estében a jó kép elkészítése nem kedv kérdése, hanem szakmai és egzisztenciális követelmény. (Jó képet írtam, pedig az írásom elején éppen azt fejtegettem, hogy nincs "jó", csak "tetszik", azonban létezik a közízlés okán egyfajta közmegegyezés arról, hogy milyen a jó kép - erről a közízlésről talán egy másik értékelésben lesz érdemes néhány gondolatot közzétenni.)
Merthogy elkalandoztam. Nézzük az almákat, a körtéket, s persze a banánokat és a dinnyéket is! Az érintettektől, de az érintetlenektől is elnézést kérek, ha valamin átsiklik a szemem.
A hónap (és az év) két első képe egy-egy részlet fotó volt, a Kisdob és a Kontraszt. Nem azonos szerző készítette őket, hangulatukban mégis roppant hasonlóak. Az ilyen képek kialakult esztétikája szerint hatalmas sötét felületeik vannak, az árnyékok, a láthatatlan éppoly meghatározó mint a látható. Tudatosan készített képek, amik a recept biztos volta miatt hatásosak is. A következő kép, amin megakadt a szemem, az Ország háza. Kellemes, téli fényviszonyoknak megfelelően lágy fotó, megfelelő arányokkal. A jégtömb nem tolakszik be a látótérbe, arra viszont tökéletesen alkalmas, hogy a kellő mértékben megbontsa a harmóniát és teremtsen egy másfajta gondolati síkot. Ettől alig néhány száz méternyire készült a Dunaparti reggel mégis, mintha egy másik bolygó volna - legalábbis első pillantásra. Mert ugyan a technikai eszköztár különböző, a két kép (két külön szerzőtől) hasonló ellentétre épül: ami ott a jégtábla, az itt a padon ülő ember, vagyis olyan elem, amely feszültséget teremt a kompozícióban.
Kellemes felvétel a Pincesoron II., ami egyúttal arról is tanúskodik, hogy az új digitális technikák (jelen esetben a HDR) képesek hozzáadni a kép esztétikai értékéhez. Tetszik a Windows című kép is, a kifelé tartó alak elbeszélővé teszi a felvételt.
Minden hónapban ki kell választani egy képet, ami leginkább megnyeri az értékelőt. Ez januárban nálam a Téli magány volt, ami remek részlet fotó, a deszkák vonalai vezetik a szemet a vízszintes harmadolási sík tájára. Plasztikus a felület, szépek a fények és a hosszú árnyékok is - sokat visszatértem hozzá, mert jól ötvözte a képi harmóniát és a mögöttes tartalmat.
Csengel-Plank Ibolya
