http://muemlekem.hu/images/magazin/20160525norieredmeny/magazinbanner.jpg

2014. május — Kaddis és emlékezet (a magyar zsidóság emlékei)

Előző havi értékelésemben technikai alapismeretek felfrissítését ígértem, de a májusi képeket elnézve azt kell, hogy mondjam nincsen közöttük olyan, ami különösebb expozíciós problémákat vetne fel. Ezért és a sajnálatosan nem túl nagyszámú beérkezett fotót látva, most arra gondoltam, hogy kisebb csoportokban elemezném a beérkezett képeket.

Kezdeném azokkal, amelyek nem annyira jól sikerültek, ezek a képek is alkalmasak arra, hogy készítőjükben felidézzék az átélt élményt, de a néző számára nem hordoznak érdemi információt. Ebbe a kategóriába tartozik a Megsérült és a Kontraszt című képek ahol nem sikerült a téma drámaiságát bemutatni. A Holokauszt emlékmű is nélkülözi a szubjektív látásmódot, teljesen esetleges a képkivágás. Vagy hátrább kellet volna lépni, ha a gépen nincs elég nagy látószögű objektív és akkor látható lenne az egész emlékmű, bár a fényeket nézve szerencsésebb lett volna egy részletet kiemelni. A Zsidó temető is tipikusan "turista" fotó, ahol amerre állunk, lövünk egy felvételt nem figyelve sem a nézőpontra sem a kompozícióra. A Levelek című képnél azt sajnálom igazán, hogy szerintem ez Varga Imre egyik legszebb emlékműve, sajnos a képen a fények és az életlenség miatt sem látszik a szobor fő mondanivalója, hogy ezekre a levelekre egy-egy név van felírva.

A középső csoportba hat képet tettem, ahol már láthatóan tudatos a komponálás, mégis találtam egy-két apró hibát. A Kőbe vésve című képnél nagyon tetszik a sötétkék háttér a sejtelmes felhőkkel, ugyanakkor zavar, hogy ferde a kép. Ilyen esetben, amikor a perspektivikus torzulást nem tudjuk, vagy nem akarjuk korrigálni érdemes arra figyelni, hogy a vízszintes vonalak valóban vízszintesek maradjanak, így a két oldal egyformán fog "dőlni". A digitális fényképezés nagy előnye a filmre való fényképzéssel szemben, hogy nem kell előre eldöntenünk, hogy egy képet színesben vagy fekete-fehérben készítünk el. A májusi képek között több fekete-fehér kép is szerepel, ezek közül Az abdai úton címűnél nem vagyok biztos benne, hogy a színes kép nem lett volna jobb választás. Számomra ez egy kicsit így tónustalan, szembe például a Temető a város szélén című képpel, ahol a teljes tónustartomány megtalálható. Ennél a képnél csak az zavar, hogy az elől levő sírkövek alja le van vágva így bizonytalanná válik a kép. Én magam bizonytalanodtam el a Kőbe zárt életek című képnél nagyon jó a meglátás, igazán hangulatos a kép, szép az életlen levelekből összeálló keretezés, mégis az az érzésem, hogy az egyensúly megbillen, túl sok minden van a kép alsó részén. A képkivágással van gondom a Zsinagóga című, amúgy nagyon szép fotónál, egyrészt nem szerencsés egy zárt formába való belevágás, jó lett volna, ha a kör teljesen kirajzolódik, másrészt egy ennyire szimmetrikus témánál nagyon precíznek kell lenni. Itt jobbra dől az egész kép. Célszerű ilyen témáknál, ha nincs állványunk, amivel egészen pontosan be tudjuk állítani a gépet, nagyobb levegővel elkészíteni a felvételt és az utómunkánál segédvonalak segítségével pontosan kivágni a képet. Majdnem tökéletes felvétel az Esti sziluett , csak alulexponált, ami a csúcsfényeknél és az égen is látszik.

A fennmaradt képek közül szinte bármelyik lehetne a hónap képe. Egyik csoportja a klasszikus építészeti fotózás legjobbjait idézi, ezek a Mondd el fiaidnak 1-4-ig és a Szegedi új zsinagóga ilyen felvételeket csak nagyon komoly műszaki fényképezőgépekkel készítettek fotósok. Megjegyzem a műszaki gépekkel készült képek egy különös hibáját is magukon viseli főleg a két tokaji felvétel. Történetesen azt, hogy ezeknél a gépeknél, ahol a hátlap és az előlap tetszőlegesen forgatható, dönthető, eltolható, arra kellett törekedni, hogy az előlap és a hátlap is függőleges legyen ettől, ha túlságosan közel voltunk az épülethez, szubjektíven olyan érzése lett a nézőnek, hogy a függőleges vonalak széttartanak és az épület felső része aránytalanul megnő. Ez a hatás érződik a szegedi zsinagógáról készült képnél is, de szinte egyáltalán nem a szolnoki fotóknál. Sajnos az építészeti albumokban is igen ritkán látható ilyen igényes műszaki felvétel épületekről.

A Mond el fiaidnak sorozatról jutott eszembe egy kivalló fotóalbum Féner Tamás 1984-ben megjelent könyve a magyarországi zsidóság életéről a Corvina Kiadó gondozásában ...és beszéld el fiaidnak... címmel. Gondolom most csak könyvtárakban vagy antikváriumokban lehet megtalálni. Jellemzően riport fotók szerepelnek benne, ennek ellenére ajánlom mindenki figyelmébe, nagyon jó könyv.

Az Emlékfal című képpel kapcsolatban is szeretném ajánlani a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont megtekintését, építészetileg is egy kiváló alkotás és a kiállítása is nagyszerű. A fotónál különösen kedves számomra a fekete-fehér mód, valamint nagyon izgalmassá teszi a képet a tükröződés, szinte montázsszerűen vonja össze a különböző képsíkokat.

A szimmetria képi megjelenítésére jelent két példát a Sorsminta és a 111 éves új zsinagóga . A Sorsminta esetében tökéletesen tükrözhető a kép két oldala a szegedi fotó esetében a fotós kimozdítja a középvonalból a kupolát és a kép egyensúlyát a balszélen levő fa teremti meg. Tanulságos, hogy a két kép más-más megoldást választ és mégis mindkettő működik. Valószínűleg a budapesti fotónál is működhetett volna, ha az egyik irányba eltolja a táblát. Nem állítom, hogy úgy sokkal jobb lett volna a kép, hiszen ez így is nagyszerű, csak jelezni szeretném, hogy egy adott téma fotózásánál több lehetőséget is érdemes kipróbálni. Nagyon sokat segít manapság a fotósoknak, hogy azonnal visszanézhetőek a képek, de figyelni kell arra is, hogy vannak olyan képek, amik a kijelzőn kicsiben nagyon jól mutatnak, de később a monitoron nagy méretben közel sem hatnak olyan jól és fordítva is előfordulhat, a kijelzőn semmit mondó fotó monitoron nagyon hatásos lehet.

Az emlékezés kavicsai gyönyörű színkompozíció egészen lenyűgöző együtt a zöld síremlék és a kavicsok, na meg a falevél barnás, sárgás színvilága. Nekem egy kicsit hiányzik a baloldalon levő motívum lezárása, kicsit csonkítva érzem így. Fénykompozícióra tökéletes példa A nagy zsinagóga. Mutatja, hogy mennyire érdemes figyelni az ilyen mély árnyékokra, amiket a digitális képen sokkal kontrasztosabbnak látunk, mint szabad szemmel. Már ezen a képen is látszik mennyire jó, ha valaki ilyen tudatosan tudja használni a vonalak geometriáját.

Az utolsó három képet, Egy kis romantika..., A szecesszió jegyében és A belváros szívében a tökéletes vonalvezetés teszi igazán dinamikus képpé. Nagyon jó megoldást jelenthet, ha egy szűk utcában készítünk felvételt egy épületről, ahol nincs megfelelő rálátás az egész homlokzatra, vagy csak nagyon oldalról tudjuk fényképezni, hogy kiragadunk egy az épületre jellemző részletet, mint az Egy kis romantika... esetében. Vagy megdöntve a gépet a homlokzat egy nagyobb részét látványos perspektivikus torzulással fotózzuk. a Kazinczy utcai képnél a szembe levő ház párkányzata és a rajta levő kandeláber is jelzi, hogy mennyire szűk az utca. Ezen a homlokzaton nagyon rövid ideig nagyon szép súrló fények jelennek meg.

Májusi kedvencem A belváros szívében , ahol szintén a kép dinamikája ragadott meg, az ég kékségét megbontó fehér felhők és a sarokház végfalának kifestése. Tökéletesen visszaadja a kép a valamikori zsidónegyed mai hangulatát. Gratulálok hozzá!

Szép fényeket kívánok!

Hack Róbert
fotós
Lechner Lajos Tudásközpont

» a hónap összes fotója
» eredménylista
» fotópályázat